Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 20. szám · / · Lengyel Géza: Az apa

Lengyel Géza: Az apa
V.

Reggelenként néha még kivitte a szerszámait a dombra. Sokat rajzolt szénnel, azután leverte, tízféle képet kezdett, egyet sem fejezett be. A vége az lett, hogy pipára gyújtott, leheverészett és nézte délig az eget, a szálló felhőket. Később már nem is nyúlt vászonhoz, ecsethez.

- Belém ütött az öregség - panaszkodott otthon -, már nem tudok dolgozni.

- Nem vagy te öreg - tiltakoztak -, de nem árt, ha pihensz. A nyáron agyonkínoztad magadat.

- Igen, megkínzott vagyok. Fáradt, ideges vagy bolond, hogy magyarul mondjam.

Erre nem felelt senki, csak szemrehányó pillantások lövelltek felé.

A türelmetlensége azonban napról-napra fokozódott. A munka nem ment, a tétlenség pedig ölte, mardosta. Végre meghosszabbodtak az esték, hűvös szelek jártak, barátságtalanul zörögtek éjjelenként a nyárra berendezett villa ablakai. Hosszú esztendők óta ilyenkor költöztek be a városba. Ez volt a Bodó megszokott pihenő ideje. A télre néhány arckép akadt mindig, gazdag, gyémánttól szikrázó asszonyok, jóízlésű nagyurak, azután nekiállt a nyári vázlatoknak. Ősszel azonban, egy-két hónapig nem dolgozott semmit. Délután elment a piktor-kávéházba, este a színházba vitte a feleségét, meg a lányát, a délelőttöt átaludta. Fejedelmien lustálkodott.

A kedves, derűs városi őszi napok, a mozgalmas esték, amik után olyan jó ágyba bújni, megint megnyugtatták. Elfelejtette a nyári izgalmakat, visszatért a jó kedve. Csak annyit változtatott az évek óta megszokott programon, hogy többnyire egyedül, a családja nélkül járt mindenfelé. Maga sem tudta, hogyan történt ez és mikor egyszer eszébe jutott és megkérdezte, miért is nem jönnek vele, roppantul elcsudálkozott a felesége válaszán:

- Tudhatnád, hogy mennyi a dolgunk. Két hét múlva lesz az Ili esküvője.

- És elutaznak? - kérdezte elszomorodva.

- Hát persze, hogy elutaznak - felelte az asszony.

Ez a hír megmagyarázhatatlanul nyugtalanította. Két napig otthon maradt. A lakásból kiküldték, mert minden szoba ruhák, csipkék, fehérneműk tömegével volt tele. Lefeküdt a műterem nagy díványára és rengeteg füstfelhőket eregetett. Hirtelen felugrott, vásznat készített.