stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

Czibula Katalin

Pozsony színházi élete Mária Terézia korában:

színházprogram és a színházkritika kezdetei

Pozsony színházi életében csakúgy három színjátéktípus játszott fontos szerepet, mint a magyarországi színjátszás egészében. A legarchaikusabb forma az iskolai színjátszás, amely amatőröket, diákokat léptetett fel, a főúri színjátszásnak a reprezentációban volt fontos funkciója, a polgári nyilvánosság helyszíne pedig a hivatásos színjátszás volt, amely ekkor elsősorban német nyelven zajlott.

A 18. század második felétől a város igen alkalmas közege a színházi hagyományok ápolásának, hiszen 1764-ben az országgyűlésre ideérkező császári családban talál igényes közönséget, majd miután Mária Terézia lánya, a művelt Mária Krisztina és férje, Albrecht von Sachsen-Teschen magyar helytartó összeházasodnak, Pozsonyban rendezik be állandó udvarukat. Ettől kezdve a város mint Magyarország helytartójának székhelye fontos kulturális funkciót tölt be. Gyakran látogat a városba Mária Terézia is. Ugyanakkor jelentős számban él a városban az elsősorban németajkú polgárság a maga városi közigazgatási rendszerével, intézményeivel. Így Pozsony ebben az időszakban az udvari reprezentációs nyilvánosság és a polgári nyilvánosság helyszíne egyszerre.

A polgári nyilvánosság fontos megjelenési formája, a hírlap és folyóirat-irodalom is a 18. század második felében jelentkezik a városban. Először német nyelven jelenik meg újság, a Pressburger Zeitung 1764-ben, majd magyar nyelven 1780-ban a Magyar Hírmondó és 1783-ban szlovákul a Presspůrské Noviny. Ezek az újságok tekintélyes adatmennyiséget szolgáltatnak a korszak mindhárom színjáték-típusához, egymás mellett szerepelnek az iskolai színjátszás eseményei, a főúri udvarok élete és a hivatásos német színjátszással is fontos kapcsolatot tart fenn, különösen a 70-es évektől.[1] Az alábbiakban ebből a híranyagból a Pressburger Zeitung színházi híreit tekintem át az indulás évétől, 1764-től Mária Terézia haláláig, 1780-ig, különös tekintettel a 70-es évek fellendülő színházi életre.

Az újság, csakúgy mint más hírlapok ebben az időben, a híranyagot nem címekkel ellátva közli, hanem a hírek származásának helyével különíti el egymástól őket. Ugyanakkor viszont vannak állandó, visszatérő rovatai is, amelyek a következők: Ausländische Begebenheiten, Inländische Vorfälle, Todtenliste von Preßburg, Die Preise der Feldfrüchte, később Nachrichten, mely rovat hírdetéseket közöl, és végül nem túl gyakran a Gelehrte Nachrichtenrovata. Az újság megjelenésétől fogva folyamatosan tájékoztat a színházi élet híreiről. A világban történő eseményeket az Ausländische Begebenheiten hírei között említi meg, például a francia színésznő, Mlle. Clairon visszavonulását a színpadról és az egyházzal való konfliktusát, (1765. jún. 15. Nr. 48., szept. 14. Nr. 74., okt. 2. Nr. 79.) Durmont Belloy hatalmas színházi sikerét a „Calais bevétele” című drámával. (1765. ápr. 6. Nr. 28., ápr. 24. Nr. 33., máj. 8. Nr. 37.) Az Inländische Vorfälle rovatban pedig beszámol a Magyarországon illetve a városban történő színházi eseményekről. A Gelehrte Nachrichten rovat határozottan tudományos arculatú, az irodalom beletartozik a profiljába, de a színházművészet illetve annak irodalmi oldala, a drámairodalom soha nem jelenik meg ott.

A három színháztípus közül az iskolai színjátszás tekint a legnagyobb múltra vissza: a pozsonyi jezsuitáknál 1628. úrnapján bemutatnak egy dialógust „de Figuris Veteris Testamenti Eucharistiam”,[2] a pozsonyi evangélikus gimnáziumban pedig 1656. november 30-án játszanak egy „Exemplo Dramatico”-t.[3] Mária Terézia uralkodása alatt is folytatódnak ezek a színházi hagyományok, az evangélikusok és a jezsuiták az iskolai év eseményeihez kötik a színielőadásokat.[4]

Sőt bővül az eddigi színjátszó iskolák száma az 1747-ben Mária Terézia hívására Pozsonyban letelepedett Notre Dame apácák iskolájával. A Notre Dame apácák színjátszása különös fontossággal bírt:[5] a királynő által kedvelt franciás műveltség képviselői voltak a többnyelvű Pozsonyban. Rendszeresen rendeztek előadásokat, amelyeken az uralkodó többször is megjelent. Hiszen a császárnő szinte mindig meglátogatta iskolájukat, ha Pozsonyban vendégeskedett. Különösen az 1764-es országgyűlés alkalmával jeleskedett az iskola: júl. 11-én, júl. 20-án és aug. 24-én is bemutattak egy-egy előadást, amelyen a királyi család is részt vett. (1764. júl. 14. Nr. 1., 1764. júl. 21. Nr.3., 1764. aug. 25. Nr. 13.)

Egy későbbi alkalommal az újság egy rövid declamatio teljes szövegét is közli. (1777. jan. 29. Nr. 9.) A pozsonyi evangélikus gimnázium tanulói adták elő ezt a dialógusban megírt dicsőítő költeményt, amely Mária Terézia kultúratámogató tevékenységét dicsőíti. A declamatio Balassa Ferenc, a pozsonyi kerület iskoláinak főigazgatója látogatása alkalmával hangzott el.[6]

A főúri színjátszás és a hivatásos színjátszás nem határolható el teljesen egymástól: a színházi előadások egyik kiindulópontja az udvari reprezentáció.[7] Ez Pozsonyban is így van: az udvari élet eseményei és a színjátszási alkalmak összekapcsolódnak. Mária Terézia pozsonyi látogatásait, az országgyűlést kísérik ilyen szórakozások,[8] majd Mária Krisztina és Albert herceg vesznek részt színielőadásokon. Az udvarban azonban nem működik külön színtársulat, hanem a városi színház tölti be ezt a funkciót, a színház annyiban alkalmazkodik az udvari igényekhez, hogy valamilyen módon különlegessé teszi az alkalmat egy illuminációval vagy egy jó darabválasztással. Mária Terézia látogatásakor újrajátsszák a magyar tárgya miatt nagysikerű „Ladislaus von Hunyad” című darabot egy köszöntő beszéd kíséretében. (1775. máj. 3. Nr. 35.)

Rendszeresen működő, valódi kastélyszínházakról szóló tudósításokat is közöl az újság. Az Erdődyek színháza a 80-as években éli virágkorát, a pozsonyi prímási nyári palotában tartott alkalmi színielőadásokról is tudunk,[9] és a Grassalkovich kastélyban,[10] a Pálffyak pozsonyi palotájában[11] is voltak előadások. A Pressburger Zeitung rendszeres előadásokról, szerződtetett társulatokról is beszámol a 70-es évekből. A főúri és a hivatásos színjátszás nem különíthető el azért sem, mivel a városban működő Karl Wahr vándortársulata[12] az évad befejezése után Eszterházán, a korszak legjelentősebb nemesi színházában játszik.[13]

A pozsonyi hírlap és a színház kapcsolata akkor válik szorosabbá, amikor 1774-től külön új rovatban jelennek meg a Theatral Neuigkeiten hírei. A kezdeményező valószínűleg a második szerkesztő, Matthias Korabinszky, annak ellenére, hogy Karl Gottlieb Windisch is mutatott némi színházi érdeklődést. Szerkesztősége alatt azonban a tudomány és a kultúra híreire a létrehozott melléklapok szolgáltak, Korabinszky alatt ezek a melléklapok nem léteznek. A színházi hírek rendszeres közlésében nyilvánvalóan szerepe van annak a megélénkült színházi érdeklődésnek, amely létrehozza az új színházépületet is.[14]

Mostantól ebben a rovatban is megjelennek külföldi színházi hírek: a varsói színház építéséről (1774. máj. 7. Nr. 37.), a bécsi (1776. ápr. 10. Nr. 29.), a hamburgi (1775. máj. 10. Nr. 37.), a koppenhágai színház (1776. jún. 8. Nr. 46.) eseményeiről is. Közöl ismertetéseket szövegkönyvekről, megjelent drámákról (Der Dorf-Jahrmarkt, eine komische Oper: 1776. aug. 24. Nr. 68., Herzens-Ausguß über das Trauerspiel Julius von Tarent: 1776. szept.11. Nr. 73.)

Az újság részletesen leírja 1776-ban az új színház megnyitó ünnepségét is (1776. nov. 9. Nr. 90. és 1776. nov. 13. Nr. 91.), sőt egy színházi lap szükségességét is felveti: „Einige Liebhaber und Kenner der Bühne sollen sich, wie man vernimmt, entschlossen haben, ein Theatralisches Blatt drucken zu lassen, von welchem alle Monat einige Bögen erscheinen werden.” (1776. nov. 13. Nr. 91.) Erről a színházi újságról egyéb tudomásunk nincsen, nem valószínű, hogy megvalósult volna. Az első színházi lap Pozsonyban csak 1798-ban jelent meg. Jellemző módon akkor is a Preßburger Zeitung melléklapjaként.[15]

A korszak pozsonyi színházi életének leglényegesebb szereplője valószínűleg Karl Wahr direktor lehetett. Ez az Európát bejárt színész-rendező az, aki rendszeres színházi programot szervez a városban, a rögtönzések helyett a német nyelvterület színházi szokásait követi, és a 70-es években meghatározza a pozsonyi színház bérlésével a város hivatásos, eszterházi működésével a korszak nemesi színjátszását. Nem véletlen, hogy az ő idején jelenik meg a Theatral Neuigkeiten önálló rovatként, megépül a kőszínház a városban, és felmerül egy színházi folyóirat igénye is. Színháztörténeti szempontból a Theatral Neuigkeiten talán legértékesebb része azok a közlések, amelyek alapján egy teljes színházi évad programja rekonstruálható. Így mintegy száz darab előadásáról tudunk, és ezzel az újság eleddig a pozsonyi német színjátszás talán legterjedelmesebb dokumentumának tűnik. A részletes műsorközlés 1774 novemberében indul és 1775 júniusáig folyamatos, majd később 1776–78. között is közöl még színházi adatokat. Ezek a hírek utólag számolnak be a színházi előadásokról. Az újság minden előadás dátumát és címét közli, valamint a szerkesztő gyakran néhány sorban a saját véleményét is hozzáfűzi a bemutatott darabhoz. A repertoár alapján korábban két vélemény karakterizálódott Karl Wahr működésével kapcsolatban: vagy haladó szellemű működését emelik ki[16] mondván, hogy bizonyos darabok előbb kerültek itt bemutatásra, mint akár Bécsben, mások viszont jelentőségét csak abban látják, hogy társulata egyáltalán színházba járásra szoktatja a közönséget, maga a szakmai tevékenység pedig alacsony színvonalú.[17]

A véleményalkotáshoz más korabeli hazai társulat műsorával illetve a bécsi repertoárral történő összehasonlítás szükséges. Erre alkalmat is ad néhány más város színházműsora, amelyet szintén több adat reprezentál. Fontos színházi központ ekkor Pest-Buda is, ahol ugyanúgy vándortársulatok működnek, mint Pozsonyban, sőt ugyanaz a Karl Wahr, aki a pozsonyi színházi életet meghatározza a 70-es években, Pest-Budán is játszik társulatával 1770–71-ben és 1777-ben. A Pressburger Zeitung is megemlíti egy helyütt, hogy a társulat a városból a nyári hónapokra Pestre távozik. (1778. máj. 30. Nr. 43.) Az első rendszeres pesti színielőadások is Karl Wahr nevéhez fűződnek.[18] Pest-Buda színházi programját nem ismerjük olyan részletességgel, hogy képet kapjunk egy évadról, de a Gothaer Theatraljournal, a Gothaer Theater-Kalender és néhány egyéb forrás alapján több előadásról tudunk. A pest budai német színészet címkatalógusa[19] lehet az összehasonlítás egyik alapja. Ugyanakkor 1778–79-ből fennmaradt az első magyarországi színházi újság, a nagyszebeni kiadású Theatralisches Wochenblatt,[20] mely a Hülverding-társulat működésével függ össze. Elméleti cikkei és irodalmi szövegei mellett tartalmazza az egész évad programját is. Végül mindhárom színház fontos mintaképe, ideálja lehet a főváros, Bécs színigyakorlata: a város két nagy színházának a Burgtheaternek és a Kärntnertortheaternek a programja szintén rendelkezésünkre áll az összehasonlításhoz.[21]

A mellékelt táblázat segítségével illesztem egymás mellé a négy színházi műsort. Az első oszlopban a dráma címét tüntettem fel, zárójelben a keletkezés eddig tudott idejét, a pest-budai és a bécsi címkatalógusalapján. Ha itt nem szerepel dátum, akkor a katalógusban nem szerepel a darab, és pozsonyi színpadra állítását nem tekintem feltétlenül a keletkezés idejének is. Szerzőt nem tüntetek fel, hiszen a hasonló címek, az átdolgozások sokfélesége miatt egyszerűbb címekkel dolgozni. A második oszlopban a pozsonyi előadás vagy előadások dátuma szerepel: évszámmal, hónappal, nappal. A harmadikban szerepel a pest-budai színház előadása. Mivel a 70-es évekből csak igen kevés adatról van tudomásunk, (ebben a listában összesen 4 ilyen adat van), a 18. század folyamán bemutatott előadásokat tekintem. Így a pest-budai összehasonlítás nem csupán egy, hanem további színtársulatokra is kiterjed. Itt a katalógus alapján évszámot adtam meg, zárójelben pedig az előadások számát az adott időszakban. Több esetben Pest-Budán egy népszerű darabnak a későbbi fordítását, feldolgozását adták elő. Ebben az esetben a pozsonyi előadáshoz időben legközelebb eső újabb feldolgozást tekintem „más” jelzéssel. A negyedik oszlopban a Hülverding társulat nagyszebeni előadásának dátuma került: évszám nélkül, hiszen minden előadás 1778-ra tehető, csak nap és hónap jelöléssel.   

 

 

[TÁBLÁZAT]

 

Az utolsó oszlopban a bécsi előadások dátuma szerepel. A K-val jelzett dátumok a Kärntnertortheater programját jelzik. Látnivaló, hogy az esetek döntő többségében e színház bemutatói inspirálják a pozsonyi színház műsorát, míg a Burgtheater programja csak néhány esetben. Ilyenkor B-vel jelzem az ide vonatkozó adatokat.

Ebből az összehasonlításból az olvasható ki, hogy a Wahr-társulat a korszak hivatásos színjátszásának egyik jeles képviselője volt. A 92 felsorolt címadatból 51, tehát az adatok több mint fele egyezik meg a 18. század folyamán Pest-Budán is bemutatott darabokkal. Mint már említettem, ez nem indokolható csupán azzal, hogy Wahr ebben a városban is játszott, hiszen az ő idejéhez csupán 4 adat köthető a táblázatból. Sokkal inkább magyarázható ez a nagyszámú egyezés a nagyobb időhatárral, ill. a több társulat változatosabb műsorával. Reálisabb az összehasonlítás ebből a szempontból a Hülverding-társulat repertoárjával. A bemutatott darabok mintegy negyede, 24 egyezik. 4 dráma van, amit csak Nagyszebenben és Pozsonyban mutattak be (Das große Beyspiel unsers Kaisers auf seinen Reisen, Der Furchtsame, Die Hausplage, Der unglückliche Bräutigam). Gyakorlatilag tehát a darabok közel egynegyede, húsz dráma mindhárom színpadon közös. Közöttük olyan lényeges művek, mint a Barbier von Sevilien, Goethe Clavigoja, a Hamlet, valószínűleg Schröder átdolgozásában, a Die Leiden des jungen Werthers, a Romeo und Julie és a Der verliebten Zänker című Goldoni-átdolgozás. (Pozsonyban Shakespeare-től játsszák még a Macbeth-et és az Othellót is.) A korabeli népszerű drámák közül közkedvelt Brandes Die Mediceer c. darabja, amellyel az új pozsonyi színház nyitotta meg kapuit, de négyszer játszották Pest-Budán és egyszer Nagyszebenben is. Engel: Der Edelknabe c. darabja is igen népszerű, mindenhol több előadást ér meg. Az ifj. Stephanie-nak két darabját is játsszák, a Der Spleent és a Torheit und Betrügereit.

A bécsi repertoárral összevetve láthatjuk a birodalmi főváros magyarországi német színjátszásra gyakorolt hatását. Az első pillanatban feltűnik, hogy a pozsonyi előadások több mint felét, 52-t inspirálta valamely bécsi előadás. Sok közöttük még a bécsi bemutató évében vagy az azt követő esztendőben színre került Pozsonyban is (szám szerint 18). A kizárólagos bécsi befolyást kissé kétségessé teszi az olyasfajta adategyezés, mint a Verwirrung über Verwirrung című Schrödertől származó Calderón-adaptáció bemutatója, amely egyaránt 1775. február 25-ére esik Bécsben és Pozsonyban. Valószínűleg itt általános régióbéli népszerűségről van inkább szó.

Bár vizsgálatunk kiindulópontja a pozsonyi színjátszás, és a másik két város érintőleges bevonásával csak óvatos kijelentéseink lehetnek a pest-budai és a nagyszebeni előadások bécsi igazodásával kapcsolatban előbbi esetében a túl nagy, utóbbi esetében a túl kicsiny időhatár miatt is, de megkíséreljük összehasonlítani az összes bemutató számát a bécsi bemutatókkal közös előadásokkal. Így tehát Pozsony esetében az 52/92 (56%) arányszámot kapjuk: 92 bemutatóból 52 egyezik meg a két bécsi színház valamelyikében bemutatott darabokkal. Pest-Budán ez az arányszám 29/52 (56%), Nagyszebenben pedig15/25 (60%). 12 dráma régióban való népszerűségének világos bizonyítéka, hogy mind a négy városban előadták valamilyen változatát. Ezek a következők:

Adelhaid von Siegmar – Gebler

Der Deserteur – Sedaine-Brahm

Der Edelknabe – Engel

Hamlet – Shakespeare német nyelvű átdolgozása

Die Liebhaber nach der Mode – Heufeld

Romeo und Julie – Weiße átdolgozása

Der Schneider und sein Sohn – Morton-Schröder

Soliman der zweyte oder Die drey Sultaninnen – Favart-Starke

Der Spleen – ifj. Stephanie

Der Teufel steckt in ihm, oder die seltsame Probe – Colman-Reichard(?)

Der verliebten Zänker – Goldoni-Laudes

Der Westindier – Cumberland-Kepner

A csak Pozsonyban játszott darabok közül 24-nek a szerzőjét ismerjük, és csak 10 címben sejthetünk valamilyen rögtönzést. De a 10 darabból is kettő pantomim, egy pedig előjáték (Vorspiel), tehát a rögtönzésre alkalmasabb műfaj. A szerzővel azonosítható darabok a bécsi igazodást mutatják: a legnépszerűbb szerző messzemenően az ifjabb Stephanie, de több Engel, Weidmann, Weisse és Spiess dráma is műsorra kerül. Karl Wahr maga is ír színdarabot (Die Übereilung aus Pflicht), és ismerünk egy színdarabot író színésznőt is, Mme Henselin illetve Mme Seilerin néven (Die Familie auf dem Lande). Ezek a darabok a keletkezés évében vagy azt követően egy-két éven belül kerülnek színpadra. Igen ritka a tíz évnél régebben keletkezett darabok bemutatása. Különös viszont, hogy Lessing és Gottsched darabjai teljességgel hiányoznak a pozsonyi repertoárról, holott Nagyszebenben az Emilia Galottit (ápr. 28., júl. 4.) a Miss Sarah Sampsont (szept.10., nov. 10) és a Minna von Barnhelmet (szept.17) is bemutatják. Nagy népszerűségnek örvend viszont Goethe Clavigoja a klasszikusok közül. Voltaire-t szívesen játszanak Pozsonyban (Olympie, Semiramis és Der verlohrne Sohn), és ezek egy részét Pest-Budán is bemutatják.

A Pressburger Zeitung színházi híreinek másik érdekessége, hogy a címek felsorolásán túl a szerző ismertető, értékelő megjegyzésekkel kommentálja a bemutatott darabokat. Ezek a kommentárok vonatkoznak a darab irodalmi értékelésére és a színházi előadás körülményeire is. Felhívja a figyelmet a szerző más megjelent darabjára, a bemutatott darab irodalmi forrásaira és a fordítóra. Az előadás körülményei között kiemeli olykor a díszlet, jelmez, a látványosság elemeit, de a színészi játék minőségét sokkal gyakrabban, láthatóan lényegesebbnek tartja. Értékeli Mme. Körnerinn és a direktor Karl Wahr játékát. Mindig említést tesz arról, ha a közönség soraiban megjelenik Mária Terézia vagy Mária Krisztina és Albert herceg.

1774. nov. 22-én, Cecília napján mutatták be a Der Zerstreute című darabot, amelyhez ez alkalomból Haydn írt zenét. Az előadás sikeréről így számol be a kritikus:

„Hier wird nur so viel erinnert, daß es vortreflich, ganz vortreflich ist, und daß das Finale auf unabläßliches Händeklatschen der Zuhörer wiederholet werden mußte. In demselben ist die Ausspielung aug den Zerstreuten, welcher am Hochzeitstage vergessen hatte, daß er ein Bräutigam sey, und sich daher im Schnupftuche einen Knoten machen mußte, überaus wohlgerathen. Die Musicirenden fangen das Stück ganz pompos an und erinnern sich erst in einer Weile, daß ihre Instrumenten nicht gestimmt wären.” (1774. nov. 23. Nr. 94.)

A Clavigo előadásáról írott beszámoló egyesíti magában az irodalmi mű és a színpadi megjelenítés értékelését. Az irodalmi műről a véleménye a következő:

„Hr. Göthe (sic!) wollte ein Stück schreiben, daß das Zeichen des Verfaßers durch jeden Auftritt mit sich führt. Hr. Göthe ließ seine Leute nach dem Buchstaben reden und handeln, wie sie in der Geschicht, die er bearbeitet, reden und handeln. Den Verführer Carlos hat er zugesetzt, zum ungemeinen Vortheil des Stücks. Clavigo wäre gar ein abschenlicher Mann, wenn er aus eigenem Triebe so unmenschlich handeln könnte. Clavigo bleibt immer den kennbare Clavigo in der Geschichte, ob ihm gleich Carlos die häßlichsten Flecken abwischt und auf sich nimmt.” (1774. dec. 10. Nr. 99.)

A színészek hiteles játékát emeli ki a színpadi feldolgozásból:

„Das Spiel des Beaumarchais (Herr Wahr) bleibt hier unvergeßlich. Er war schrecklich anzusehen, da er im 4 Akt den neuen Rückfall des Clavigo erfuhr, da er ihn über dem Meere zu haben wünscht, da er seiner Schwester Sterbestunde vorsah; er zittirte, er schaumete nicht theatermäßig, sondern naturlich so wahrhaft, wie der gefühlvolle Bruder Beaumarchais, wenn er seine Familie in der Schwester, die er zärtlich sieht, beschimpft sieht,toben muß. Und unsre Marie (Mad. Körnerin) daß verlaßene, verachtete, beschimpfte Mägdchen voll Liebe und edlem Stolze, der sie in den Sarg bringt, wie spielte die?”

A hitelesség fontos szempontként jelenik meg az Othello-kritikában is:

„Sie wurden auch alle ungemein gut vorgestellt. Die unschuldige Desdemona (Mad. Körnerin) rührte das ganz Publikum; desto verabschenungwürdiger waren demselben die Gräuelthaten des Jago und die Leichtgläubigkeit des Mohren.” (1774. nov. 23. Nr. 94.)

1775. febr. 27-én a magyar történelem egy érdekes, akkoriban kedvelt epizódjának, Hunyadi László történetének a drámai feldolgozása ürügyén a jó történelmi dráma megalkotásáról mond véleményt:

„In der ungarischen Geschichte ließt man verschiedene tragische Begebenheiten, daraus vortrefliche, und sehenswürdige Schauspiele auf die Bühne könnten gebracht werden, wenn sich ein Mann darüber machete, der der Sache gewachfen wäre und Genie dazu hätte. Geriehte aber eine solche Materie in unrechte Hände, so wär es beßer, sie bliebe unbearbeitet, als das sie verhunzt würde. Wer sich einer mühlsame Arbeit unterziehen will, muß nicht nur die Moral verstehen, und das Menschen Herz kennen, sondern auch die Sitten der damaligen Zeiten sich genau bekannt gemachthaben, um die Charaktere der vorstellenden Personen recht lebhaft schildern und in das gehörigen Licht setzen können.” (1775. márc. 15. Nr. 21.)

Összefoglalásként tehát megállapítható, hogy a pozsonyi német nyelvű színjátszás a 18. század második felében fellendülésnek indul, és e fellendülésben megpróbálja kihasználni a hasonló közönséghez, tehát a német nyelvű polgársághoz szóló sajtóorgánum ez időszakra tehető megjelenését. A városban fellépő színtársulatok bizonyos mértékig alkalmazkodnak a bécsi divatot diktáló két színház repertoárjához éppúgy, mint a régió színigyakorlatához. A Preßburger Zeitungban megjelenő színházi hírek közül azok a legjelentősebbek, amelyek a színházi folyóiratok, zsebkönyvek hiányát pótolni akarván beszámolókat közölnek a lezajlott előadásokról. A közlemények nem szakszerű elméleti felkészültséggel készülnek ugyan, de ez nem is róható fel ekkor a publicisztika műfajában. Viszont a tudósítások sokágú szempontjai mégis a tudatos színházkritika kialakulását segítik elő.

Czibula Katalin

Das Theaterwesen in Pressburg in der Zeit Maria Theresias: Program und der Beginn der Theaterkritik

Die Stadt Pressburg funktionierte im 18. Jahrhundert als die ungarische Haupstadt, in der die Residenz des Statthalterpaares ihren Sitz hatte. Es waren: Maria Christine, die Lieblingstochter Maria Theresias und ihr Mann, Prinz Albrecht von Sachsen-Teschen. So besuchte auch die Kaiserinn oft die Stadt. Hier lebte das Bürgertum in relativ großer Anzahl. Dieses Bürgertum sprach die deutsche Sprache als Muttersprache. Ab den sechziger Jahren herrschte in Pressburg ein reges kulturelles Leben, an dem die höfische Repräsentanten und auch die bürgerliche Öffentlichkeit teilnahmen.

Im Jahr 1764 erschien die erste ungarisch-deutschsprachige Zeitung, die Preßburger Zeitung. Diese Zeitung ist eine wichtige Quelle des Theaterwesens. Ab dem Jahr 1774 begann ein neuer Teil in der Zeitung: die Theatral Neuigkeiten. Diese zeigte die guten Kontakte zwischen dem Redakteur Matthias Korabinszky und der Theatergruppe. Diese Zeit war der Höhepunkt des deutschsprachigen Theaterlebens in Pressburg: die Gesellschaft stand unter der Leitung von Karl Wahrs und die Schauspieler hatten ein gutes Niveau. In der Stadt wurde das erste Steintheatergebäude errichtet. Folgt man Zeitungsnachrichten, kann man des Repertoire eines Jahres ganz genau rekonstruiren. Die Zeitung vermerkte alle Vorstellungen mit dem Datum und dem Titel und oft fasste der Redakteur seine Meinung in ein paar Zeilen zusammen. Diese Repertoire können wir mit anderen vergleichen (Pest-Ofen, Wien und Hermannstadt).

Die Bemerkungen des Redakteurs zeigen den Beginn der Theaterkritik in Ungarn. Er bewertete einerseits das Drama und den Schriftsteller, schrieb über die Rezeption der Schriftsteller, andererseits artikuliert er seine Meinung über die Vorstellung. Auf diese Weise erfahren wir Details über die Kostüme, das Bühnenbild und die technische Ausstattung. Für den Redakteur ist aber am wichtigsten die Spielkunst der Schauspieler.

Dieser Teil der Zeitung erschien nur von 1774 bis 1779 und enthielt relativ wenige Artikel über das Theater, trotzdem sind es interessante Beiträge zum Theaterwesen in Ungarn.

 



[1] A Pressburger Zeitung színházi híranyagáról l.: Czibula Katalin: Egy ismeretlen drámatörténeti forrás: a XVIII. századi német sajtó. In: Iskoladráma és folklór. A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások. Szerkesztette: Pintér Márta Zsuzsanna és Kilián István. Debrecen, 1989. /Folklór és etnográfia 50./ 41–49.

[2] Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai I. 1561–1773. Bp. 1984. 367.

[3] Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma. Bp. 1988. 251.

[4] A pozsonyi jezsuitákról l.: Kilián István: Jezsuita iskolai színjátszás Pozsonyban. In: Pozsony – Preßburg – Bratislava. A 700 éves város. Die 700 Jahren alte Stadt. 700-rocné mesto. Pozsony–Bp. 1994. 107–121.

[5] Pintér Márta Zsuzsanna: Francia nyelvű színielőadások Pozsonyban a 18. században. In: Pozsony – Preßburg – Bratislava. A 700 éves város. Die 700 Jahren alte Stadt. 700-rocné mesto. Pozsony–Bp. 1994. 122–128.

[6] Ismertetését l.: Czibula: i. h. 46–47. (1. sz. jegyzet)

0[7] Az udvari reprezentációról l.: Czibula Katalin: Az udvari élet hírei a Pressburger Zeitung hasábjain. Kandidátus értekezés. Bp. 1994. (Kéziratban)

0[8] Harald Kunz szerint az 1764-es pozsonyi országgyűlés alkalmával bemutatott darabok a bécsi udvari színházhoz kapcsolhatók. L.: : Höfisches Theater in Wien zur Zeit der Maria Theresia. = Jahrbuch der Gesellschaft für Wiener Theaterforschung 1953–54. 110–111.

0[9] Staud Géza: Adelstheater in Ungarn (18., und 19. Jahrhundert). Wien, 1977. 83–84.

[10] Uo. 176–180.

[11] Staud Géza: Magyar kastályszínházak. I. Bp. 1964. 60–63.

[12] A társulat osztrák működéséről l.: Kindermann, Heinz: Theatergeschichte Europas V. Band Von der Aufklärung zur Romantik. (2. Teil) Salzburg, 1963. 135–136.

[13] L.: Horányi Mátyás: Eszterházi vigasságok. Bp. 1959. 70–110.

[14] A korszak német nyelvű színjátszásának kutatása a század első harmadában élénkült meg, majd a későbbiekben sokáig háttérbe szorult: Heppner Antal: A pozsonyi német színészet története. Pozsony, 1930., Benyovszky, Karl: Das alte Theater. Kulturgeschichtliche Studie aus Pressburgs Vergangenheit. Bratislava–Pressburg, 1926. (a színház építéséről l.: 43–49.) és Pukánszky-Kádár, Jolanta: Geschichte des deutschen Theaters in Ungarn. Erster Band Von den Anfängen bis 1812. Schriften der Deutschen Akademie in München. München, 1933. (a pozsonyi kőszínház építéséről l.: 41–43). Újabb összefoglaló munka: Cesnaková-Michalcová, Milena: Premeny divadla. Inonárodné divadlá na Slovensku do roku 1918. Bratislava, 1981.

[15] Seidler, Andrea–Seidler, Wolfram: Das Zeitschriftenwesen im Donauraum zwischen 1740 und 1809. Kommentierte Bibliographie der deutsch- und ungarischsprachigen Zeitschriften in Wien, Preßburg und Pest-Buda. Wien–Köln–Graz, 1988. 25–26.

[16] Heppner: i. m. 24–30.

[17] Pukánszkyné Kádár Jolán: A pesti és budai német színészet története. 1812–1847. Bp. 1923. 14–17.

[18] Pukánszkyné Kádár Jolán: i. m. 13–18. .: Deutsche Theater in Pest und Ofen 1770–1850. Normativer Titelkatalog und Dokumentation Herausgegeben von Hedvig Belitska-Scholtz und Olga Somorjai unter Mitarbeit von Elisabeth Berczeli und Ilona Pavercsik Bp. (1996.) Einleitung 11.

[19] L.: Belitska–Somorjai: i. m.

[20] Az újság szakirodalma igen kevés, feldolgozása nincsen, egyetlen ismertetése: Kovács Eszter: A nagyszebeni Színházi Hírlap. In: A magyar színjáték honi és európai gyökerei. Tanulmányok Kilián István tiszteletére. Szerk.: Demeter Júlia. Miskolc, 2003. /A régi magyar színház 2./ 247–258.

[21] Zechmeister, Gustav: Die Wiener Theater nächts der Burg und nächts dem Kärntnerthor von 1747 bis 1776. Wien, 1971.