Magyar Könyvszemle   114. évf. 1998. 3.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak. Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban. Eger, 1997. Heves Múzeumi Szervezet. 152 l.

Eger barokk kori könyvkultúrájáról és a 17–18. századi egri főpapok irodalommal, könyvgyűjtéssel, könyvkiadással kapcsolatos mecénási tevékenységéről kapunk áttekintést Bitskey István könyvében. Nem egyszerű helytörténeti műről van szó, hiszen a város barokk kultúrája – beleértve a könyvkultúrát is – része az ország 17–18. századi művelődéstörténetének is. A szerző művében nem csak saját korábbi publikációit egészíti ki újabb kutatási eredményeivel, hanem felhasználja más kutatóknak is e témával kapcsolatos, újabb írásait is. (Így pl. többek között Iványi Sándornak a posztumusz tanulmányát a püspöki nyomda 18. századi történetéről.)

Az így kismonográfiává kerekedett mű bevezetőjében a korszak hazai egyházi vezetőire is nagy hatást gyakorolt római Collegium Germanicum Hungaricum ösztönző szerepéről olvashatunk. (Ezzel kapcsolatban talán rá lehetett volna mutatni röviden arra is, hogy az ekkortájt ott tanuló osztrák teológusok, akiknek egy részéből kerültek ki az ausztriai jozefinista színezetű püspökök, miért sajátítottak el többet a janzenista és muratorista reformeszmékből mint a magyarok.) A továbbiak során képet kapunk az Eger török megszállása miatt Kassára menekült püspökség irodalmi tevékenységéről, ami csaknem kizárólag a katolikus ellenreformáció keretében vette kezdetét. A város katolikus könyvkiadását is a vallási vitairatok hozták létre.

A könyv nagyobbik fele a püspökség Egerbe történt visszaköltözése utáni kulturális tevékenységét mutatja be. Ez elsősorban a 18. századi egri könyvkultúra történetét jelentette. A város szellemi élete az iskolai színjátékok meghonosodásával veszi újra kezdetét. Érinti a szerző az első egri barokk könyvgyűjteménynek, a jezsuita gimnázium könyvtárának főbb adatait, kiemeli a város újabb oktatási intézményei között a jogi oktatás bevezetését. A Telekesy István és Erdődy Gábor püspökök által megkezdett és kibontakozó nagyszabású építkezések ismertetése után két nagy fejezet foglalkozik Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly kulturális tevékenységével. Ismertetve a Barkóczy püspökkel kapcsolatos eltérő értékeléseket, a szerző főleg azt tartja fő érdemének, hogy számos kulturális intézmény fejlődése az ő nevéhez fűződik. Egyetemalapítási tervén kívül kiemeli az első egri nyomda megalapítását és a könyvkiadói tevékenység támogatását, ami főként egyházi és rendi érdekeket szolgált. Megemlíti Muratori két művének az ő nevéhez kapcsolódó kiadását is, de ezek közül csak a [318 caritasról szóló műről állíthatjuk bizonyosan a püspök kezdeményező szerepét. Szauder József feltevésével ellentétben ugyanis – Gálfalvi Ozdi Ferenc nyilatkozata alapján – a Devotioról szóló Muratori-mű magyar fordítása Koller Ignác veszprémi püspök támogatásával készült el. Részletesen olvashatunk Barkóczi irodalmi köréről, tudományos programjáról és anyanyelvpártoló tevékenységéről.

A könyv további fejezetei a kései barokk művelődés másik jelentős egri mecénásával, Eszterházy Károly püspökkel foglalkoznak. Műpártoló tevékenysége mellett fontos volt egyetemalapító törekvése, valamint könyvtárszervező és irodalompártoló tevékenysége is. Mindezeknek nagy szerepe volt abban, hogy a város a régió egyik szellemi központja lett.

Bitskey István könyve értékes hozzájárulás ahhoz, hogy – mint maga is reméli – új kutatásokkal és értékelésekkel még árnyaltabb és teljesebb képet kapjunk Eger 18. századi barokk könyvkultúrájáról. Bár a tárgyalt egyházfők tevékenysége még csaknem kizárólag a barokk műveltség kereteibe tartozik, mégis elgondolkodtató, hogy a tárgyalt római ösztönzések ellenére a Muratoriék által annyit bírált barokk katolicizmus építményén nálunk miért nem támadt – esetleg éppen e nagyműveltségű főpapok által – valamivel több repedés?

(k. gy.)