|
SZÖGI
CSABA
Álmodó
Arimán nagytakarít
A próféta
szakállára, rakjunk rendet, takarítsunk ki végre! Álmodó Arimán, ez az
átutazó ebben az anyagba ülepedett világban, fogta a porrongyot és lepókhálózta
a falakat a Borhozó Borbálától kölcsönkapott hétvégi vityilló padlásterében,
ahol most felütötte a főhadiszállását. Ezt követően alaposan felmosta
a padlót a szobában és az erkélyen, majd olyan tökéletes rendben rakta
el a holmiját, hogy vonalzó és szögmérő segítségével sem lehetett volna
precízebben elvégezni ezt a feladatot. Amikor ezzel megvolt, töltött magának
egy fityóka barackpárlatot, egy pohárnyi friss ártézi vizet, elszívott
egy szál cigarettát, majd hozzálátott a földszinthez. Kihordta és zsákokba
gyömöszölte a temérdek szemetet, a széjjelszórt szennyes ruhaneműt pedig
a szekrény mélyére rejtette. A kezébe akadt egy csodálatosan szép kék,
csipkés selyembugyi. Ezt figyelmesen megszaglászta, a fejére húzta, egy
rövid ideig elbohóckodott benne, majd ezt is a többi rongy közé hajította,
mielőtt bármi meggondolatlan cselekedetre vetemedett volna.
Aztán jött a temérdek mosatlan! A hegy tetején odaszáradt babgulyás, a
legmélyén pedig vadul burjánzó, fekete és sötétzöld penészflóra. Ki vele
a kerti csaphoz, és adj neki! Két-három órán belül ez is megvolt. Az edényeket
is berakta a konyhaszekrénybe, kiválasztott magának egy tálcát, egy tányért,
evőeszközöket, néhány poharat, amiket majd a következő napokban használni
fog, s ezeket a fenti erkélyen elhelyezett asztalra hordta.
Miután odalent is tökéletes rendet rakott, itt is a bútorok mögé utasította
a pókokat, hálóikat eltávolította a falakról, vigyázva, nehogy egy is
az állatkák közül megsérüljön, aztán nekiállt, hogy le- illetve felmossa
a fürdőszobát, a szoba-konyhát és a teraszt. Miután mindezzel végzett,
lassan rá is esteledett. Kicserélte még a hiányzó villanykörtéket, majd
gyönyörködött munkájának gyümölcsében. Úgy érezte, nagyjából máris berendezkedett.
Megivott még egy-két kupica pálinkát, megvacsorált, olvasott egy keveset,
majd lekapcsolta a világítást, és tőle meglehetősen szokatlan módon
azon nyomban jóízűen elaludt.
Másnap az udvar jött sorra. A külső falakat is lepókhálózta, leseperte
a tetőtérre vezető falépcsőt, felsepregette a kinti, kővel szépen kirakott
udvarrészeket, kitisztította a kerti csap aprócska medencéjéből a beléhullott
faleveleket, az elszemtelenedett gyepen tövestől kicsupálta a nagyobb
kórókat, lemosta a hatalmas kerek kerti kőasztalt.
Hűha, ezek után nagyon jól fog esni egy forró-jeges zuhany! Jó ideig áztatta
magát a csap alatt, majd megvacsorázott, olvasott és elaludt, akárcsak
előző este.
Most pedig rajtam a sor!, gondolta harmadnap reggel. Leült az erkély édesen
cirógató napsugarai közé, a kádat teleengedte halk, langyos és simogató
zenével, ivott egy korty gyümölcspárlatot, rágyújtott, és teljesen ellazította
a testét és a lelkét. A szellemét végigterítette a csillogón tiszta kövön,
majd nekiállt kilapátolni a fejéből a temérdek felgyülemlett salakot és
szemetet. A patvarba, hiszen a tested templom, azért gyújtasz olykor füstölőt
és áldozol miseborral, hogy megtisztulj odabent, nem pedig azért, hogy
bekátrányozd a falakat és feláztasd a parkettát! Ó, égi/földi Hármasság,
miket műveltem véled, sajnálommmmm...!
Patyolat új lelket öltött, a szellemét lesikálta, lassú mélyeket lélegezve
testét, szívét ehhez igazította. A fejét simára borotválta, rőfös szakállát
egy ágra fonta, majd hagyta, hogy az élő és elholt szőrszálakból lassan
megszülessen az apránként növekedő nemezkígyó (mintegy mindent látó harmadik
szem, mely a homlokod közepéről az álladig csúszott, s ott megnyúlt némiképp)
mindez az időtlenség idejének megtapasztalásához segítette hozzá.
Testét, lelkét kiürítve, ellazulva az erdei légmedencében, a szellemét
az erkély fémkorlátjára terítette száradni, s imígyen ült egy helyben
egy Napig.
Negyednap aztán felpattant, és az Erdő ösvényeit a házikótól elindulván
hárommérföldes sugarú körben véges-végig felseperte.
Aznap este már nehezebben aludt el, nyugtalanul forgolódott álmában, valami
folyamatosan űzte, hajszolta, rendrakásra késztette.
Az ötödik napon létrára mászott és lepókhálózta a felhőket. Mivel a lajtorját
ottfelejtette, vacsora után, nosza!, a csillagokat is.
A hatodik nap reggelén kiült a partra, és afelett töprenkedett, vajon
hogyan fogjon hozzá a folyó minden parányi tükröcskéjének szikrázóan fényesre
súrolásához.
Ekkor eszébe jutott az Őrült Ír, kinek legfőbb vágya az volt, hogy minden
a végleges helyén legyen, rajta a végleges por.
Hetednap visszaült az erkélyre, mivel úgy érezte, ráfér még a tisztulás
no és legfőképp: egy kis pihenés végre már.
A súrolókefe a bal hátsó nadrágzsebében maradt.
|
|