Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2009. 10. sz.
 
 
 
 

 

SZÖGI CSABA

 

Álmodó Arimán nagytakarít

 

 


A próféta szakállára, rakjunk rendet, takarítsunk ki végre! Álmodó Arimán, ez az átutazó ebben az anyagba ülepedett világban, fogta a porrongyot és lepókhálózta a falakat a Borhozó Borbálától kölcsönkapott hétvégi vityilló padlásterében, ahol most felütötte a főhadiszállását. Ezt követően alaposan felmosta a padlót a szobában és az erkélyen, majd olyan tökéletes rendben rakta el a holmiját, hogy vonalzó és szögmérő segítségével sem lehetett volna precízebben elvégezni ezt a feladatot. Amikor ezzel megvolt, töltött magának egy fityóka barackpárlatot, egy pohárnyi friss ártézi vizet, elszívott egy szál cigarettát, majd hozzálátott a földszinthez. Kihordta és zsákokba gyömöszölte a temérdek szemetet, a széjjelszórt szennyes ruhaneműt pedig a szekrény mélyére rejtette. A kezébe akadt egy csodálatosan szép kék, csipkés selyembugyi. Ezt figyelmesen megszaglászta, a fejére húzta, egy rövid ideig elbohóckodott benne, majd ezt is a többi rongy közé hajította, mielőtt bármi meggondolatlan cselekedetre vetemedett volna.
      Aztán jött a temérdek mosatlan! A hegy tetején odaszáradt babgulyás, a legmélyén pedig vadul burjánzó, fekete és sötétzöld penészflóra. Ki vele a kerti csaphoz, és adj neki! Két-három órán belül ez is megvolt. Az edényeket is berakta a konyhaszekrénybe, kiválasztott magának egy tálcát, egy tányért, evőeszközöket, néhány poharat, amiket majd a következő napokban használni fog, s ezeket a fenti erkélyen elhelyezett asztalra hordta.
      Miután odalent is tökéletes rendet rakott, itt is a bútorok mögé utasította a pókokat, hálóikat eltávolította a falakról, vigyázva, nehogy egy is az állatkák közül megsérüljön, aztán nekiállt, hogy le- illetve felmossa a fürdőszobát, a szoba-konyhát és a teraszt. Miután mindezzel végzett, lassan rá is esteledett. Kicserélte még a hiányzó villanykörtéket, majd gyönyörködött munkájának gyümölcsében. Úgy érezte, nagyjából máris berendezkedett.
      Megivott még egy-két kupica pálinkát, megvacsorált, olvasott egy keveset, majd lekapcsolta a világítást, és – tőle meglehetősen szokatlan módon – azon nyomban jóízűen elaludt.
      Másnap az udvar jött sorra. A külső falakat is lepókhálózta, leseperte a tetőtérre vezető falépcsőt, felsepregette a kinti, kővel szépen kirakott udvarrészeket, kitisztította a kerti csap aprócska medencéjéből a beléhullott faleveleket, az elszemtelenedett gyepen tövestől kicsupálta a nagyobb kórókat, lemosta a hatalmas kerek kerti kőasztalt.
      Hűha, ezek után nagyon jól fog esni egy forró-jeges zuhany! Jó ideig áztatta magát a csap alatt, majd megvacsorázott, olvasott és elaludt, akárcsak előző este.
      Most pedig rajtam a sor!, gondolta harmadnap reggel. Leült az erkély édesen cirógató napsugarai közé, a kádat teleengedte halk, langyos és simogató zenével, ivott egy korty gyümölcspárlatot, rágyújtott, és teljesen ellazította a testét és a lelkét. A szellemét végigterítette a csillogón tiszta kövön, majd nekiállt kilapátolni a fejéből a temérdek felgyülemlett salakot és szemetet. A patvarba, hiszen a tested templom, azért gyújtasz olykor füstölőt és áldozol miseborral, hogy megtisztulj odabent, nem pedig azért, hogy bekátrányozd a falakat és feláztasd a parkettát! Ó, égi/földi Hármasság, miket műveltem véled, sajnálommmmm...!
      Patyolat új lelket öltött, a szellemét lesikálta, lassú mélyeket lélegezve testét, szívét ehhez igazította. A fejét simára borotválta, rőfös szakállát egy ágra fonta, majd hagyta, hogy az élő és elholt szőrszálakból lassan megszülessen az apránként növekedő nemezkígyó (mintegy mindent látó harmadik szem, mely a homlokod közepéről az álladig csúszott, s ott megnyúlt némiképp) – mindez az időtlenség idejének megtapasztalásához segítette hozzá.
      Testét, lelkét kiürítve, ellazulva az erdei légmedencében, a szellemét az erkély fémkorlátjára terítette száradni, s imígyen ült egy helyben egy Napig.
      Negyednap aztán felpattant, és az Erdő ösvényeit – a házikótól elindulván hárommérföldes sugarú körben – véges-végig felseperte.
      Aznap este már nehezebben aludt el, nyugtalanul forgolódott álmában, valami folyamatosan űzte, hajszolta, rendrakásra késztette.
      Az ötödik napon létrára mászott és lepókhálózta a felhőket. Mivel a lajtorját ottfelejtette, vacsora után, nosza!, a csillagokat is.
      A hatodik nap reggelén kiült a partra, és afelett töprenkedett, vajon hogyan fogjon hozzá a folyó minden parányi tükröcskéjének szikrázóan fényesre súrolásához.
      Ekkor eszébe jutott az Őrült Ír, kinek legfőbb vágya az volt, hogy minden a végleges helyén legyen, rajta a végleges por.
      Hetednap visszaült az erkélyre, mivel úgy érezte, ráfér még a tisztulás – no és legfőképp: egy kis pihenés végre már.
      A súrolókefe a bal hátsó nadrágzsebében maradt.