Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2009. 5. sz.
 
 
 
 

 

SZEGEDI-SZABÓ BÉLA

 

Athéni séta 


    Thészeusz 


Ahogy végigsétálok a városon,
Egyre inkább tudom, éhes vagyok!
S hogy nincs igazság, de hát miféle

Igazság is létezhetne? Túl a bazársoron
Egy szendvicsárus? Esetlen
Mozdulatai mit se változtak.

Bármit kérhetek, megszokhattam.
Ugyanazon a helyen, reggel hattól este nyolcig.
Ismerem a pillanatot,

Mely őrzi a halszelet testességét,
A messzi kikötőszagot,
A rugalmas, de csatát vesztett gerincet,

A szálkák apró nyomait a rózsaszín húsban,
Ahogy a barázdált tenyér felületén a törékeny
Áru egy másodpercre megpihen,

Hogy aztán hirtelen forrósága ködöt
Leheljen a bolt vékony ablakára! Nézd
A kinti fűcsomót, melynek nedves

Fészkében ébren alusznak az őszi rovarok.
Eltart néhány percig, míg a pőre
Hal a kenyér közé kerül. 

Rágyújtasz, a kávé finom gőzölgése
Oly ismerős, akárha egész életedben
Ezt a nyakas pultot támasztottad volna.

Ezt a bádogból gyúrt, rozsdás ócskaságot.
Holnap evezz tovább,
Indulj, minden napodat töltsd

Más városban, sose fogyjon el a csésze
Aljáról a könnyű zacc, a drága méreg!
Végtére is élsz! Újabb háborúk ideje ez.

 



Variáció egy Crnjanski-témára 


Éjszaka.
Partja nincs.
Csak a fenti lámpasor.
Gyertyák az utcai ravatalon.
Éj mossa a járda köveit.
Elárultad, mit oly nagyon
Szerettünk, mit egymásnál is jobban?
Az ősz szagát, a csatornákat, a mosdatlan
Csavargót, ki eggyé vált a messzi Holddal?
Tán örömteli arccal és sok-sok virággal
Ülsz egy gazdag házban?
Ne hidd! Legalább te
Ne szeresd a színházat,
A könyvet, a művelt társaságot!
Az esőben egér rág.
Rozsdás szög csikorog.
Hol vagy Te most?

 

 

 

Id. Lucas Cranach: Vénusznak panaszkodó Cupidó (1530) 


Arca se rezzen! Tekintete
Mily mezítelen! Halálos
Tüskéi hegyén jajgat a jámbor!
Száz tükör, de el nem éred!
Panaszra bár nyílna

Ajkad: tudd, mégis a Kert
Ajándéka ez. Titok és hit.
Asztalán egy kosár alma.
Pihen az esteledő ég is.
Az öröklét homálya. 




Kétsoros 


Míg szél fú vad vizek felett,
Tűnődve kezem sebedre rakom.