|
BÁLINT ÁGNES
Akik elkerülték egymást
Szondi
Lipót és Németh László
elmaradt találkozása
Absztrakt
Szondi Lipót és Németh László sohasem találkoztak személyesen, noha egy
generációhoz tartoztak, és mindketten orvosok voltak. Az újító törekvések,
a kutatómunka szenvedélye és az emberfeletti munkabírás is közös volt
bennük. Számos ponton összetalálkozhatott volna a két életút és életmű,
de erre a találkozásra mégsem nem került sor. Dolgozatomban arra keresem
a választ, hogy miért kerülték el egymást olyan sorsszerűen, illetve mi
lett volna, ha Németh László beállt volna Szondi munkatársai közé.
1.
Külön utakon
Amikor egy
gondolkodó szellemi elődeit számba vesszük, arra a kérdésre keressük a
választ, hogy ki milyen hatást gyakorolt rá. A mérleg egyik serpenyőjére
tesszük az életművet, a másikra az előfutárok gondolatait. A különbség
az életmű eredetiségét mutatja.
A fenti eljárás, még ha ilyen mérleg
nem is létezik, igen hasznosnak bizonyulhat annak feltárásában, hogy a
vizsgált gondolkodó merre tájékozódott szellemi útkeresései során. Amikor
annak jártam utána, hogy Szondi Lipót milyen hatást gyakorolt Németh László
gondolkodására, semmilyen adatot sem sikerült találnom. A gyűjteményes
kötetek névmutatói alapján arra az eredményre jutottam, hogy Németh László,
egész életművét beleértve, csak egyetlen egyszer írta le Szondi Lipót
nevét!1
Személyesen
nem ismerték egymást. Gondolkodásuk néhány rokon vonása alapján, amelyekről
a későbbiekben részletesen is beszélni fogok, mindezt nagyon meglepőnek
találtam. Nagy személyiségek esetén érdekes megnézni azt is, hogy kik
nem hatottak rá. Különösen azt, hogy kik azok a neves, jelentős kortárs
személyiségek, akikkel akár mindennap összefuthatott volna az utcán2,
vagy találkozhatott
volna egy-egy szakmai konferencián, de valahogy mindvégig külön utakon
jártak, és elkerülték egymást. Vajon nem sorsformálók-e ezek a véletlenek
is? A teljesség igénye nélkül vegyük sorra, kik azok, akikkel Németh László
nem találkozott, annak ellenére, hogy korának meghatározó személyiségei
voltak. Nem elsősorban a személyes találkozásokra gondolok (ezeket sohasem
lehet teljesen kizárni), hanem arra, hogy kik azok a kortárs szellemóriások,
akiket kognitív terminussal élve hárított. Németh László
nem ismerte Prohászka Ottokárt, sem Ravasz Lászlót, sem Lukács Györgyöt,
sem Polányi Mihályt, Kassákról, József Attiláról, Szerb Antalról és Karinthy
Frigyesről szinte alig vett tudomást, és úgy tűnik, Freud avatott ismerője3
mit sem tudott a pszichoanalízis magyarországi képviselőiről és fejleményeiről.
A véletlenen túl mindezt magyarázhatja Németh László neveltetése, a nemzedéki
vagy társadalmi különbségek, egyéb hatások. A sor azonban tovább folytatható,
és egy-két esetben igen elgondolkodtató.
Nem
ismerte tehát Szondi Lipótot sem. Szondi nyolc évvel volt idősebb nála,4
mindketten ugyanarra az orvosi karra jártak, nagyjából azonos tanárok5
keze alatt azonos képzést kaptak.6 A
háborús évek Németh László nyolc évnyi lemaradását négy évre
apasztották, így a húszas évek közepén mindketten kezdő orvosnak számítottak.
Közös vonás kettőjük képzésében a sietősség, az alaposság
hiánya is. Szondi a háború kitörése miatt a szokásosnál korábban tehette
le szigorlatait (minél több végzett orvosra volt ugyanis szükség a fronton),
Németh László pedig a háború után többszörösére duzzadt létszámú hallgatóság
tagjaként7
gyakran foghatta meg a dolgok könnyebbik végét. A gyakorlati helyek túlzsúfoltsága
miatt az elemi gyakorlati ismeretek elsajátítása is nagy nehézségekbe
ütközött. Erről önéletrajzában így ír: Korányi legbonyolultabb magyarázatát
is megértettem, de egy intravénás oltás olyan bonyolult műveletnek tűnt
föl előttem, amelyre én tán sosem leszek képes.8
A tömeges képzés eredményeképpen az orvosok létszáma, amely 1921-ben 4489
volt, 1930-ra majdnem kétszeresére, 8196- ra nőtt.9
Az egyetemen tehát éppen elkerülték egymást, gyakorló
orvosként pedig még jobban megnőtt közöttük a távolság. Szondi a húszas
évek elején az értelmi fogyatékosok tudományos vizsgálatának szentelte
magát, miközben, 1927-ben docensi kinevezést kapott a Gyógypedagógiai
Tanárképző Főiskolán.10 Később
ugyanitt főiskolai tanárrá lépett elő. Érdeklődése már harmadéves orvostanhallgató
korától az elmegyógyászathoz vonzotta, ugyanakkor az endokrinológia is
komolyan foglalkoztatta. Letette mind az ideg-elmegyógyászi, mind pedig
a belgyógyászi szakvizsgát. Mindkét területen nagyhírű tekintéllyé nőtte
ki magát. Az elmegyógyászatban tesztjével kétségtelenül egyedülállót alkotott,
az endokrinológiai tudását pedig híres belgyógyászati magánrendelésén
kamatoztatta.
Vikár
György arról számol be önéletrajzi visszaemlékezésében,11
hogy a jobb módú szülők körében divat volt a serdülő gyermekeket Szondi
doktorhoz vinni, hogy a híres orvos megvizsgálja, nincs-e valami rendellenesség
a hormonális rendszerükben. Szondi ilyen alkalmakkor igen alapos vizsgálódást
végzett, majd pedig részletesen tájékoztatta a szülőket. Szondi a negyvenes
évek közepéig folytathatta magánpraxisát, mert hírneve révén még a magas
rangú tisztek is hozzá vitték a hormonzavarban szenvedő gyermekeiket.12
Tudományos munkája, amit fennmaradó idejében (valójában ideje döntő részében)
végzett, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolához, illetve annak Kórtani
és Gyógytani Laboratóriumához kötötte.13
Németh László karrierje más irányt vett. Az egyetem
után a János Kórház cselédorvosaként ugyan a belgyógyászat vonzotta leginkább,
de a megélhetés és a családalapítás gondjai azt diktálták, hogy fogorvosi
képesítést szerezve (ezt néhány hónap alatt el lehetett végezni) magánrendelőt
nyisson.
Nagyon kicsi volt tehát az esélye annak, hogy a tudományos
pályán nagy léptekkel előrehaladó, és mellesleg kitűnő gyakorló belgyógyász
találkozzon a nála nyolc évvel fiatalabb kollégával, akit a (szakmában
különben lenézett) fogorvosok mindennapi rutinja után inkább az írói és
kritikusi szenvedély ragadott el. Németh László néhány kivételtől eltekintve
nemigen böngészte az orvostársadalom gyakran belterjes szakmai és tudományos
közleményeit, így nem ismerte Szondi Lipót első publikációit sem. Melyek
azok a Szondi-írások, amelyekhez Németh László hozzáférhetett volna a
húszas években, szellemi útkeresései során?
Szondi elsősorban a Gyógyászat, az Orvosi
Hetilap és a Magyar Gyógypedagógia című szaklapokban publikált,
összesen mintegy húsz alkalommal. A Korányi-előadásokért olyannyira lelkesedő,
és az endokrinológiában komoly jártasságot szerzett Németh Lászlót bizonyára
érdekelte volna Szondi Milyen kölcsönhatásban van a vérmirigyrendszer
a központi idegrendszerrel? (Budapesti Orvosi Újság, 40. 1924/25),
vagy A növés zavarai és a belső secretio (Gyógyászat, 65.
1925) című írása. De semmi jel nem mutat arra, hogy Németh László ismerte
volna ezeket a közleményeket, vagy Szondinak az 1926-ban megjelent könyvét,
amelyben összefoglalja addigi eredményeit (A növés zavarai és a belső
secretio. Bp., Novák Rudolf szakkönyvkereskedés). Ezt a tanulmányt
a Budapesti Királyi Orvosegyesület Saenger Ede-díjjal tüntette ki.14
Szondinak ezek a publikációi szakmai előadás formájában is elhangzottak
például a Magyar Elmeorvosok Értekezletein Németh László azonban
(ekkoriban még orvostanhallgatóként) nem látogatott ilyen összejöveteleket.
Vajon mennyi esélyük lett volna a (legalább szellemi) találkozásra? Nyilvánvaló,
hogy sem Szondi, sem pedig Németh László nem ismerhette összes kollégáját,
sőt összes orvos töredékét sem. Leginkább a szakmai fórumok (konferenciák,
folyóiratok) tették volna lehetővé azt, hogy egymás eredményivel megismerkedjenek
ezeket azonban, mint láttuk, Németh László írói és egyéb elfoglaltságai
miatt meglehetősen elhanyagolta.
Úgy tűnik tehát, hogy Németh László sem személyesen, sem munkáiból nem
ismerte Szondi Lipótot, legalábbis a harmincas évek közepéig nem. Szondi
sem ismerhette Németh Lászlót, az ifjú fogorvost, majd iskolaorvost, legfeljebb
az egyre ismertebb írót. Szondi életritmusa és munkaszenvedélye sem volt
alkalmas arra, hogy társasági életet éljen. A kutatásnak élt, és legfeljebb
a családjára és közeli tanítványaira áldozott némi időt.
Ez a sorsszerű nem-találkozás Németh László további útjára többféle következménnyel
járt. Először is, mint kihagyott lehetőség: egy orvosi-kutatói életúttal
és életművel lett szegényebb a magyar tudomány. Németh László mivel
nem ragadta el Szondi kisugárzása az irodalmi életben kereste érvényesülését,
szellemét a bölcsészettudományokban csiszolta tovább, és ma az egyik legjelentősebb
huszadik századi magyar íróként tartjuk számon.
2.
A történelmietlen kérdés
A
történelemtudomány joggal fanyalog az olyanfajta kérdések hallatán, hogy
Mi lett volna, ha...?. A pozitivista hagyományok a ma élő
kutatókat is arra intik, hogy a tényeket tiszteljék, mégpedig súlyuknak
megfelelően. Dolgozatomban témafelvetésemmel egyszer már felrúgtam ezt
az elvet hadd tegyem tehát fel azt a történelmietlen kérdést is,
hogy mi lett volna, ha Németh László, útkeresései során, találkozik Szondi
Lipóttal.
Szondi Lipót eredeti, intuitív gondolkodó volt, ami
rendkívül imponált volna az ifjú Németh Lászlónak. Sugárzott belőle
a zsenialitás15
emlékezik Szondira egyik neves tanítványa, Benedek István. Ugyancsak
vonzó lett volna számára az érdeklődésnek az a széles horizontja, amelyen
Szondi olyan biztonsággal mozgott. Az érzelmi, pszichoszexuális fejlődésben
rendkívül megkésett16 Németh László inflatív
törekvéseinek jól megfelelt volna az a gazdag ismeretanyag és mindaz a
kutatásra, felfedezésre váró ismeret-kásahegy, amelyet Szondi kínált munkatársainak,
és írt elő saját maga számára. Benedek István saját Szondi-tanítványi
mivoltáról így emlékezik: A szociológia is érdekelt, az alkattan
meg az örökléstan is, ezt meg is kellett tanulni Szondi mellett, miként
az endokrinológiát is.17
Ugyanezt akár Németh László is elmondhatta volna
magáról, ha megérinti az a szellemiség, ami Szondi körül koncentrálódott.
Az endokrinológia már a Korányi-előadások idején megragadta, és az alkattannal
is orvostanhallgatóként találkozott. A kettő kreatív ötvözése az ő fejében
született meg. Talán még harmad- vagy negyedéves koromból való az
»alkati grafikon«, melyen sorba állítottam a mirigyeket
balról jobbra: a thymustól, a leggyermekibbtől az ivarmirigyig,
a legfelnőttebbig, s megnéztem: melyik milyen erős abban az emberben.
A vízszintes volt a normális, a vízszintes fölött, alatt föl-le kanyargó
vonal: a többleteket és hiányokat, a hyper- és hypofunkciókat mutató.
Az természetesen nem volt olyan biztos, hogy az egyes mirigyekre tolt
tulajdonságokat valóban az az egy mirigy okozta; de itt nem is erről volt
szó, hanem bizonyos tulajdonságcsoportokról (vagy ha úgy tetszik, istenekről),
melyeknek az összefüggésére egy-egy mirigy betegségei tettek figyelmessé.
Mint iskolaorvos sokáig használtam ezt a vonalat, s nagy szórakozásomra
szolgált, hogy a gyermekről érdeklődő szülőnek, akinek gyermekeire egyáltalán
nem emlékszem, e vonal alapján olyan leírást adhattam, amin azok a legnagyobb
mértékben meglepődtek."18
Fiatal orvosként Németh László egy alkattani könyv
olvasásán újra fellelkesülve a téma iránt, egy terjedelmes dolgozatot
nyújtott át főorvosának Új szempontok a status praesens felvételében19
címmel. Ebben nemcsak azt sürgette, hogy az alkattani szempontok is nyerjenek
létjogosultságot a status praesens felvételekor, hanem ez mindenkor
jellemző Németh Lászlóra , szinte utópisztikus módon az egész orvostudomány
átformálását látta (és várta) az alkattantól. A tüneti és az etiológiás
terápia helyét az alkatinak kell elfoglalnia írta. A sterilisatio
magna helyett aequilibratio magna. Az alkat egyensúlyba hozása.[...] A
legtöbb betegség gyógyítása alkati úton képzelhető el.20
Az alkattani szemlélet Németh László egész életútját
végigkísérte. Mint láttuk, az alkattant eredeti módon ötvözte endokrinológiai
ismereteivel, és sajátos Németh László-i tipológiát alkotott. Ennek segítségével
igyekezett megérteni saját megkésett fejlődését is, majd pedig iskolaorvosként
a rábízott gyermekekre alkalmazta. Regényhősei egytől egyig azzal a problémával
küszködnek, hogy alkatuktól teljesen idegen a nekik felkínált társadalmi
szerep. Németh László tehát szenvedélyesen, nyitottan és kreatív módon
vette birtokba azokat az ismereteket, amelyeket Szondi is megkövetelt
tanítványaitól.
3.
Gyermekvizsgálatok
Volt egy olyan pont kettőjük pályáján, amikor a sors mégis közbeszólhatott
volna, és megszervezhette volna a találkozásukat. Az alkattani érdeklődés,
mint láttuk, mindkét fiatal orvost áthatotta. Szondi 1929-ben publikált
egy könyvet, a következő címmel: Az iskolás gyermek testi méretei 613
éves korig. Iskola- és gyermekorvosok számára.21
A könyv egy igen alapos, sokrétű vizsgálómunka eredménye. Benedek István
így emlékezik rá: (Szondi) elkészítette a tizennégy éven aluli gyermekek
antropológiai-statisztikai vizsgálatát: pontos táblázatok sorozatát a
fejlődés évenként mutatkozó alkati indexeiről. Ezzel párhuzamos a tesztométer
konstruálása, ami lehetővé teszi a nemi mirigyek fejlődésének egyszerű
észlelését."22
Karl
Bürgi-Meyer23
a könyv megírása idején folytatott vizsgálatokról így tudósít: Szondi
gyengeelméjű gyerekeket kezdett vizsgálni a »biológiai szélsőséges
variánsok« szempontjából. A gyengeelméjű és a zseniális emberek biológiája
Szondi felfogásában ugyanaz volt, tulajdonképpen a szélsőséges variánsok
biológiája szomatopatológiai és pszichopatológiai látleletek sokaságával.
Az intelligenciahányadosokat kiegészítendő, Szondi kidolgozott egy biológiai
eltérési hányadost egy csoport, ill. egy személyiség szélsőséges tulajdonságai
középértékének kiszámítására. Összehasonlítási célokból szisztematikus
testmérettanulmányokat is folytatott iskolás gyerekeken. Ezek a nagyszabású
vizsgálatok késztették arra, hogy a pszichometria és a statisztika kérdéseivel
foglalkozzon, amit az idevágó publikációk tanúsítanak.24
Szondinak tehát
mintegy kontrollcsoportként volt szüksége az egészséges gyermekek adataira.
A könyv bevezetőjében Szondi azt a célt fogalmazza meg, hogy elsősorban
az iskolaorvosok kezébe szeretne adni magyar standardokat, amelyek segítségével
könnyen megállapíthatják egy gyermek fejlettségi szintjét. Előtte ugyanis
csak külföldi standardok voltak elérhetők az iskolaorvosok számára.
Semmi jel nem mutat arra, hogy Németh László, aki
mellesleg iskolaorvosként is dolgozott,25
ismerte volna ezt a Szondi-könyvet. Vagy mégis? Az alábbi sorok mintha
név nélkül Szondi munkájára utalnának: Tudományos vizsgálatot köztünk
idáig jóformán csak a szakorvosok végeztek, s ők beteg szíveket, tüdőket,
szemeket és mandulákat kerestek a gyermektömegben. Az egész gyermek, az
individuum, testi és lelki jegyeivel csak kivételesen érdekelte őket,
még leginkább az idegszakorvosokat. Pedig az iskolaorvost munkánk kivételes
lehetősége: a huzamos, állandó, sokoldalú szemlélődés egy teljes gyermekállományban
épp erre buzdíthatja.26 Úgy tűnik,
hogy Németh László nem ismerte legalábbis részleteiben a Szondi-féle
vizsgálat eredményeit, mert Szondi írásának megjelenése után nyolc évvel,
1937-ben maga is publikált egy egészen hasonló vizsgálatot A Medve-utcai
polgári címmel.27
Iskolaorvosként lehetősége nyílt a rendelkezésére
álló gyerekanyag felhasználása a felmérései elkészítéséhez.
A vizsgálatokhoz engedélyt kapott a főorvosától és az iskolától is. Kezdetben
akadt néhány munkatársa is, akikkel együtt tervezték, és részben együtt
hajtották végre a nagyszabású vizsgálatot.
A tervezés lelkes fázisában Németh László a következőket
írta a naplójába: 1934. október. Szerdáról szerdára egy kis baráti
kör gyűl össze a P. Sz-ban; az újfajta »életrajz« kérdőpontjait
állítjuk össze. Antropológiai méretek, alkati leírás, élettani vizsgálatok
eredménye, lélektani kép: most kilenc éve adtam be főorvosomnak az Új
szempontok-at, s kilenc év múltán ugyanazt csinálom, amit akkor akartam.
S most talán munkatársak, pénz, anyag, laboratórium is meglesz hozzá.
Ami egyszer igazán fontos volt az embernek, úgy látszik, nem veszhet el
egészen belőle.28
Novemberben így panaszkodott: Az életrajzok vázlata lassan készül,
s én türelmetlenségemben, kellő eszközök híján is, úgy nézem már a gyermekeket,
mintha az életrajz státusát kellene felvennem; jegyzeteket, rajzokat készítek
róluk, az egyes esetekből igyekszem kicsalni az általános szempontokat.
Most látom csak, milyen hatalmas művet lehetne írni az Emberi változatokról,
De variationibus corporis humani. Új, alapvető munka vár itt valakire,
olyan, mint Vesaliusé volt valaha a bonctan terén. [...] A vér, testváladékok,
röntgenkép egyelőre el vannak zárva előlem.29
Decemberben
azt jegyezte be naplójába, hogy munkatársai túlságosan ragaszkodnak a
testméretek vizsgálatához. Nehezen vette tudomásul, hogy gigantikus tervével
nem sikerült maradéktalanul fellelkesítenie kollégáit, akik a maguk racionális
módján megelégedtek volna az egyszerűbb, kezelhetőbb, bár így is roppant
méretű adatbázis (mint Szondi könyvében láttuk) felvételével.
Úgy gondolta, hogy minden egyes gyerekről egy teljes
életrajzot vezetnek majd: Az élettörténet a gyermek
egész előéletére kíváncsi, alkatát és nemcsak a betegségre utaló jeleket
írja le, életét és nem kórlefolyását figyeli. Az élettörténet sokkal szélesebb
alapú, mint a kórtörténet. Itt-ott egy kórtörténet ugrik ki belőle, de
általában nem válogat egészséges és beteg tünetek közt, az egész gyermekéletet
kíséri klinikusok kórtörténeteinek a figyelmességével és alaposságával.
A kórtörténet, mint a hadijelentések, napról napra tart beszámolót
ez illik a betegség izgatott, kritikus természetéhez , az élettörténet
beéri a havi, kéthavi vagy még ritkább jelentéssel, bár a szünetekben
is hősén tartja a szemét. A mi iskolaorvosi törzslapunk tulajdonképp egy
kezdetleges orvosi élettörténet már. Annak kellett lennie, mert az iskolaorvosi
munkához igazodott. A gyakorló iskolaorvosnak elég a törzslap, a kutató
iskolaorvosnak azonban olyan törzslapra van szüksége, melyen a fejlődés
finomabb menetét is érzékeltetheti."30
A vizsgálat a családtörténeten, szociális viszonyokon
át a testi és pszichés állapot alapos felmérésén alapult. Lássuk például
az antropometriai és az alkati mérések rendszerét (amit Szondi is megtett
már): Az antropometriai méréseknél egyelőre elfogadtuk a Martin-féle
méreteket (testsúly, magasság, törzshossz, felső végtag, felkar, alkar,
kéz, alsó végtag, comb, alszár, lábhossz, váll, csípő, mellszélesség,
mellmélység, mell-, csípő-, laza, feszített kar-, comb-, ikra-, fejkörfogat,
fejmagasság, fejhosszúság és fejszélesség), de valószínű, hogy közülük
néhányat később elhagyunk, s másokat vezetünk be. [...] Az alkati leírás
három részből áll. Az általános leírásban hozzávetésül Kretschmer nómenklatúráját
fogadjuk el, amennyire az gyermekekre alkalmazható; de csak mint mélyebb
összbenyomásunk kifejezését támogató segédeszközt. A szervrendszerek leírása
az alkati jelentőségükből csinál sorrendet (vér, mirigyek, bőr, zsírelosztás,
csontrendszer, idegrendszer, izomzat, vérkeringés, nyirokcsomók stb.).
A testtájak részletes, inkább antropológiai leírása a fej kimerítő jellemzése
után (fejforma, arcforma homlokkal, arcalakulás, járomcsont, szem, orr,
ajak és szájrés, fogak, harapás, szájpadlás) a nyakon, mellkason, gerincoszlopon,
hason át megy a végtagokra, le a kézig és a daktiloszkópiai lenyomatig.31
Ami az adatokból kiolvasható összefüggéseket illeti,
Németh Lászlót elsősorban a serdülés kérdése foglalkoztatta; azt vizsgálta,
hogy a különféle, többnyire általa felállított alkati típusok milyen előzményekből
fejlődnek ki. A fejlődésben lévő, még kialakulatlan alkat a serdülés során
nyeri el differentia specificáit. Nem állt meg az adatok statisztikai
feldolgozásánál, mint Szondi, hanem felvetette az alkattan és az
általa antropológiának nevezett fajelmélet összebékítésének lehetőségét.
Jól látta, hogy az öröklődéselmélet vonatkozó kérdései sem megkerülhetők
egy egységes embertani szemlélet kialakításához. Németh László megelőlegezte
a betegség családi öröklésének gondolatát (ami Szondinál kezdettől fogva
jelen van), de következtetései levonásakor csak a szomatikus betegségek
prognosztizálhatóságát tartotta szem előtt, és vizsgálódásait nem terjesztette
ki a mentális betegségekre. A szűkebb értelemben vett orvosi szempontok
vezérelték, amelyeket pedagógiai szempontokkal egészített ki. Nem rajzolt
családfát, mint Szondi, és nem állt rendelkezésére olyan felszerelt laboratórium,
amelyikben röntgen- és egyéb vizsgálatokat végezhetett volna.
Szondi hasonló premisszákból egészen hasonló következtetésekre
jutott, ám a későbbi munkáiban nagyobb hangsúlyt helyezett az öröklődésre.
Vizsgálataiban előtérbe kerültek a családfakutatások, és elsősorban a
mentális betegségek érdekelték. Az orvosi szempontokat elmeorvosi és gyógypedagógiai
szempontok egészítették ki.
4.
Mesterkeresőben
A két fiatal orvos tehát a közös érdeklődés kapcsán sem találkozott egymással.
Mi más köthette volna össze ezt a két különböző irányt vevő életutat?
Szondi a maga inflatív és grandiózus szellemi horizontjával is megbabonázhatta
volna tájékozódást és vezetést kereső ifjú Németh Lászlót. Mivel azonban
nem ismerték egymást, Németh László másfelé keresett és talált szellemi
vezetőket. Ezek közül egyik legjelentősebb személyiség Babits Mihály volt.
A költőfejedelem atyai gesztusai és vonzó intellektusa elősegítették Németh
László érzelmi és szellemi érését, de ez a kapcsolat hamarosan inkább
az Ödipusz-komplexus szimbolikus csataterévé vált.32
Németh László 1932-ben megalapította egyszemélyes
folyóiratát, a Tanút. Ennek az Új Enciklopédia szerepét
szánta, amely a szaktudomány elszakadt tárnái közt keresi az összefüggést,
s a részismeretből a tudomány összefüggő tanítását akarja előhívni.33
A Tanú grandiózus vállalkozás volt egymaga írta, szerkesztette
és adta ki tanulmányait a nyelvészet, irodalomtörténet, történelemtudomány,
orvostudomány, filozófia és egyéb témakörökben. Műhely volt ez tanítványok
nélkül vagy inkább műhely, ahol Németh László maga volt a mester
és az összes tanítvány egy személyben. Árulkodott arról, hogy az ifjú
író ilyen szellemi műhelyről álmodott, de mivel nem talált megfelelőt,
maga teremtette meg magának. Persze arról is árulkodott, hogy Németh László
bármennyire is szeretett volna egy valódi mestert találni
nehezen mondott volna le önállóságáról, öntörvényűségéről.
A Tanú négy évfolyamot ért meg.34
Ezalatt Németh László megmutatta, hogy emberfeletti munkára képes.
Alighanem ez az időszak volt a legtermékenyebb alkotói korszaka. Ne felejtsük
el, hogy ekkor még iskolaorvosként is dolgozott, és éppen ezekben az években
végezte vizsgálatait a Medve utcában. Mi a közös a tanulmányírásban és
az orvosi kutatásban? Erre maga Németh László adta meg a választ fent
idézett naplójában: Mi mást kerestem én a kritikában, mint a sokezer
esztétikai tünetben mutatkozó közös művészi elvet, ugyanazt az »egész
embert« az irodalmi kifejezés tükrében, akit most az alkati kifejezés
tükrében nézünk majd meg. Ha azokat az életrajzokat csakugyan megcsináljuk.35
5.
Szondi műhelyében
Mi
történt ezalatt Szondi Lipót műhelyében? A tanítványok visszaemlékezései
mind arról szólnak, hogy a Kórtani és Gyógytani Laboratóriumban lázas
kutatómunka folyt. Kozmutza Flóra,36
Szondi egyik leglelkesebb tanítványának József Attiláról írt könyvében37
például ilyen megjegyzéseket találunk: Aznap estig egy perc szabad
időm sem volt. Késő délutánig tartott az előre berendelt gyerekek vizsgálata...38
Dr. Szondi Lipót mellett a másik három napon a munkám több és összetettebb
volt: sérült (»fogyatékos«) gyermekek vizsgálata (tömegével),
gyógypedagógiai pszichológiai leletek írása, a gyógypedagógia legújabb
módszereinek, fejlődésének nyomon követése, szakszemináriumok, előadások
tartása, megbeszélések és a mindezzel járó, szinte alig felsorolható tennivalók."39
A laboratórium egy lázasan dolgozó hangyatársadalom
írta egyik levelében Szondi Lipót Benedek Istvánnak. Ami az itt
folyó munka tartalmi részét illeti, Karl Bürgi-Meyer így fogalmaz: Szondi
laboratóriumi munkásságának első éveiben kidolgozott egy többdimenziós
alkatelemzési kvalitatív diagnosztikai rendszert a lelki zavarban szenvedő
gyermekek és fiatalok részére. Ez magában foglalta a növekedés, érettség,
biológiai reagálási formák, szomatikus és pszichológiai felépítés alkati
elemzését és mérését; a kórismék alapos feldolgozását és egy átfogó öröklésbiológiai
és geneológiai analízist. Ez az egyes esetekben heteket igénybe vevő alkatvizsgálati
diagnosztika orvosi és pszichológiai vizsgálati módszerek sokaságára támaszkodott,
mint pl. koponyavizsgálati és röntgenanatómiai koponyaanalízisre, hajszálér-mikrószkópiai
vizsgálatokra, vércsoport-meghatározásra, immunológiai és allergikus reakciók
formáinak vizsgálatára, hipofízis- és pajzsmirigyvizsgálatokra, a nemi
érettség vizsgálatára, szociális és fizikai képességvizsgálatra, átfogó
személyiség- és karaktervizsgálatra...40
Szondi Lipót karizmatikus személyiségéről sok szó
esett már. Kozmutza Flóra így jellemzi mesterét: Ő volt a példaképe
nemzedéknyi tanítványának és munkatársának arra: hogyan lehet dolgozni
sokat szenvedéllyel és önzetlenül.41
Benedek István pedig így fogalmaz: Ő volt a guru, a mester, akinek
a lábánál tanultunk.42 Pedig Szondi
nemcsak feszített munkatempót várt el munkatársaitól, hanem már-már teljes
odaadást. Kozmutza Flóra megjegyzi, hogy Szondi nem szerette, ha munkatársait
telefonhoz hívják (a telefon az ő szobájában volt), mert ilyenkor ő is,
és a telefonáló munkatárs is kizökkent a munkából. Harmat Pál egy Benedek
István által feljegyzett eset kapcsán mutatja be Szondi munkatársaival
szemben felállított elvárásait. Hajnali öttől kéziratain dolgozott,
tíz óra tájban ment be a laboratóriumba. Sándor Klárának visszaadott egy
hatalmas táblázatot, mert valamilyen hibát talált benne. Amikor másnap
kérte az újat, és munkatársa hebegve védekezett, hogy az előző nap orvosi
munkát végzett kórházi gyermekorvos volt, Szondi egyik legszorgalmasabb
igavonója , Szondi szárazon megkérdezte: »És éjszaka mit szokott
csinálni?«43
6.
A találkozás elmarad
Szondi műhelyének lendülete, személyiségének varázsa minden bizonynyal
elragadta volna Németh Lászlót, ha útjuk összetalálkozott volna. Szondi
Lipót húszas és harmincas években végzett vizsgálatai és kutatásai is
beleillettek volna érdeklődésének irányába. Intellektuális éhségét csillapította,
egyúttal újra és újra fel is keltette volna a Szondi vezetése alatt zajló
műhelymunka. Kvalitásaival nemcsak befogadni és szolgálni lett volna képes
a formálódó Szondi-elméletet, mint a munkatársak többsége, hanem kreatív
módon hozzájárulhatott volna annak továbbgondolásához, alakításához is.
Van még valami, amit Németh László vonzónak talált volna: Szondinak ingyen,
lelkesedésből dolgoztak tanítványai. Ahogy Benedek István fogalmazza:
Szondistának lenni akkor még ráfizetés volt, ingyen munka.44
Kellett volna-e ennél nemesebb cél Németh Lászlónak, ha Szondi
munkatársai közé fogadja?
Kettőjük természete is párhuzamba állítható: mindketten
a szemlélődést tartották számukra ideális állapotnak. Benedek István így
emlékszik Szondira: Tudni kell ehhez, hogy Szondi alapjában szemlélődő
természet. Legszívesebben buddhista kolostorban élnék és elmélkednék
mondotta olykor; és még legutóbb is úgy nyilatkozott, hogy szeretne visszavonulni
egy eldugott parasztházba, ahol csöndes elmélkedésnek adhatná át magát.
Sorsa azonban éppenséggel nem ezt írja elő.45
Németh László sokat idézett naplójában egy helyen ezt írta: Vannak
galenoszi orvosok, akik kísérleteznek és magyaráznak, s vannak hippokratésziek,
akik szemlélnek. Nekem, az »esztétikusnak« ez a fajta a rokonszenvesebb.46
Sorsszerű azonban, hogy a két ember mégsem találkozott
egymással. Szondi nyilván örült volna még egy lelkes, hallatlan munkabírású
tanítványnak. Németh László minden akkori szellemi igényét kielégítette
volna a Szondi mellett végzett munka. De Németh László nem ismerte Szondi
Lipótot, életművében (egyetlen levelét leszámítva) a nevét egyszer sem
írta le. A sorsszerűség abban áll, hogy Németh László végül is egy nagyon
egyedülálló, öntörvényű utat járt be pontosabban: mindketten a
maguk választotta úton teljesedtek ki.
Irodalom
Bálint Ágnes
(2004): Fejezetek Németh László pszichobiográfiájából. Ph.D. értekezés.
PTE BTK Pszichológia Intézet. Kézirat.
Benedek István (1973): Szondi. In: U.ő (1978): A gyógyítás gyógyítása.
Orvosi orvostörténeti tanulmányok. Gondolat, Bp. 249283.
Benedek István (1986a): A tiltakozás jogalapja. In: U.ő: Hátrább
az egerekkel. Magvető, Bp. 433442.
Benedek István (1986b): Búcsú Szondi Lipóttól. In: U.ő: Hátrább
az egerekkel. Magvető, Bp. 480484.
Bürgi-Meyer, Karl: A laboratórium egy lázasan dolgozó hangyatársadalom.
In: Gyöngyösiné Kiss Enikő (1999): Szondi
Lipót. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 141151.
Bürgi-Meyer, Karl Gyöngyösiné Kiss Enikő Buday József (1996):
Szondi Lipót összegyűjtött publikációi. Pszichológia, 1996/1.
Eke Károly (1984): Sorsanalízis Svájci beszélgetés Szondi
Lipóttal. In: U.ő (1984): Lélek és test. Medicina, Bp.
Gyöngyösiné Kiss Enikő (1999): Szondi Lipót. Új Mandátum Könyvkiadó,
Bp.
Dr. Hahn Géza (1960): A magyar egészségügy története. Medicina,
Bp.
Harmat Pál (1994.): Szondi Lipót és a sorsanalízis. In: U.ő: Freud,
Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. Bethlen Gábor Könyvkiadó,
Bp., 1994.
Illyés Gyuláné (1987): József Attila utolsó hónapjairól. Szépirodalmi
Könyvkiadó, Bp.
Németh Ágnes (2000): Németh László élete levelekben I-III. Osiris,
Bp.
Németh László (1925): Új szempontok a status praesens felvételében.
In: U.ő (1988): Életmű szilánkokban I. Magvető és Szépirodalmi
Könyvkiadó, Bp., 6796.
Németh László (1933-34): Egy iskolaorvos naplójából. In: U.ő (1981):
Válogatott művei III. Drámák. Életrajzi írások. Szépirodalmi, Bp.
933-940.
Németh László (1934a): Ember és szerep. In: U.ő (1977): Homályból
homályba I. MagvetőSzépirodalmi, Bp.
Németh László (1934b): Emberi változatok és tudomány. In: U.ő (1992):
A minőség forradalma. Kisebbségben I. Püski, Bp. 326337.
Németh László (1934c): Tanú-évek. In: U.ő (1977): Homályból
homályba I. MagvetőSzépirodalmi, Bp.
Németh László (1937): A Medve-utcai polgári. In: U.ő (1992): A
minőség forradalma. Kisebbségben. IV. Püski, Bp.
Németh László (1943a): A Medve-utcai polgári elé. In: U.ő (1989):
Életmű szilánkokban II. MagvetőSzépirodalmi, Bp.
Németh László (1943b): Magam helyett. In: U.ő (1977): Homályból
homályba I. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp.
Németh László (1973): A kísérletező ember. Tanulmányok. Szépirodalmi,
Bp.
Szondi Lipót (1929): Az iskolás gyermek testi méretei 6-13 éves korig.
Iskola- és gyermekorvosok számára. Magyar anthropometriai normák.
Első sorozat. Novák Rudolf és társa. Bp.
Vikár György (1994): Az emlékezés ösvényein. Balassi Kiadó. Bp.
Jegyzetek
1 |
Természetesen
nem azt állítom, hogy nem ismerte Szondi Lipót nevét, vagy ne lett
volna legalább felszínes ismerete Szondi munkásságáról. Összegyűjtött
leveleinek három kötetében (Németh Ágnes, 2000) kétszer szerepel
Szondi Lipót neve. A 3129. számú levélben Németh László arról tesz
említést, hogy Illyésné egyszer felvette vele a Szondi-tesztet.
A 3763. számú levélben pedig a Svájcban élő Kerényi Károly említi
Szondi nevét. Ezekből az utalásokból legalább annyi kiderül, hogy
Németh László előtt nem volt ismeretlen Szondi Lipót személye. |
2 |
1926-tól
Németh László otthona és fogorvosi magánrendelője az Attila út 8.
II. emelet 4. szám (I. ker.) alatti lakásban volt. Szondi magánrendelője
a közeli, bár a Duna túlpartján található Anker közben volt (VI.
ker.), híres Laboratóriuma pedig a Mosonyi utcában (VIII. ker.).
Kettőjük mindennapjai maximum 4 km távolságra teltek, ugyanabban
a városban. |
3 |
Németh
László jól ismerte Freud munkáit. Részletesebben ld. Bálint Ágnes
(2001): Németh László és a pszichoanalízis. Pszichoterápia,
X. évf. 4. szám |
4 |
Szondi
Lipót 1893. március 11-én született, Németh László pedig 1901. április
18-án. |
5 |
Németh
László tanárai többek közt a következők voltak: Farkas Géza (élettan),
Verebély (sebészet), Vámosi Zoltán (?), Nékám Lajos (bőrgyógyászat),
Bókay János (gyermekgyógyászat), Korányi Sándor (kórélettan), Tellyesniczky
(?). Vö.: Németh (1943b, 1977) I. 215218. o. |
6 |
Szondi
a háború előtt (kb.19111915) végezte az egyetemet, Németh
László pedig a háborút követően (19201924). |
7 |
Az
ő évfolyamában körülbelül nyolcszázan voltak. Vö. Németh (1943b,
1977). I. 217. o. |
8 |
Németh
(1943b, 1977) I. 289. o. |
9 |
Vö.
Hahn (1960) 112-113.o. |
10 |
Teljes
nevén: Magyar Királyi Állami Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola |
11 |
Vikár
György (1994) |
12 |
Vö.
Harmat (1994) 301. o. |
13 |
1941-ben
azonban zsidó származása miatt megfosztották főiskolai tanári címétől.
|
14 |
Vö.
Bürgi-Meyer, Karl Gyöngyösiné Kiss Enikő Buday József
(1996) 104105. o. |
15 |
Benedek
(1986a) 437. o. |
16 |
Bálint
Ágnes (2004) |
17 |
Benedek
(1986a) 437. o. |
18 |
Németh
(1943b, 1977) 219. o. |
19 |
A
dolgozatot 1925-ben írta. Ld. Németh László (1989) 6796. o. |
20 |
Németh
(1989) 90. o. |
21 |
Magyar
anthropometriai normák. Első sorozat. Budapest, Novák Rudolf és
társa. |
22 |
Benedek
(1973, 1978) 255. o. |
23 |
Bürgi-Meyer,
Karl (1999) In: Gyöngyösiné (1999) 141-151. o. |
24 |
Bürgi-Meyer,
Karl (1999) In: Gyöngyösiné (1999) 142. o. |
25 |
Az
1925/26-os tanévben kezdte iskolaorvosi működését a Toldy Főreálban.
|
26 |
Németh
László (1973) Kiemelés tőlem. |
27 |
A
vizsgálatokat 1934-36-ig végezte. |
28 |
Németh
(1981) 933940. o. |
29 |
Uo. |
30 |
Uo. |
31 |
Uo. |
32 |
Részletesen
ld. Bálint (2004) |
33 |
Németh
(1934c, 1977) 514. o. |
34 |
Németh
László 1936-ban lezárta folyóiratát. |
35 |
Németh
(1973) |
36 |
A
későbbi Illyés Gyuláné. |
37 |
Illyés
Gyuláné (1987) |
38 |
Illyés
Gyuláné (1987) 12. o. |
39 |
Illyés
Gyuláné (1987) 148. o. |
40 |
Bürgi-Meyer
(1999) In: Gyöngyösiné (1999) 143. o. |
41 |
Illyés
Gyuláné (1987) 147. o. |
42 |
Benedek
(1986a) 437. o. |
43 |
Harmat
(1994) 299. o. |
44 |
Benedek
(1986a) 438. o. |
45 |
Benedek
(1973, 1987) 276. o. |
46 |
Németh
László (193334) 937. o. |
|
|