Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2009. 3. sz.
 
 
 
 

 

POLGÁR ANIKÓ

 

Létó császármetszés után 


Az ikreket megmosták a csap alatt,
és egy lavórban áztak a véres műszerek.
Létó szédült és reszketett, míg összevarrták.
                    KAR:
                    Az én méhemben is ilyen viharok dúltak,
                    és én Artemiszt hívtam, a messzivadászót,
                    ő segitett.

Az infúzió lassan csöpögött, és inni csak szívószállal tudott.
Teste: nedves hajóroncs a tenger alatt.
A lábak a törzsről leválnak. Hínárok nőnek az oldalából.

                    KAR:
                    Phoiboszhoz imádkozz, a fénytelihez,
                    íjának aranyfonatú húrja világít.
Mikor már fel tudott állni a szülés után,
Ortügia, a dajka a folyóhoz kísérte, hogy lemosakodjon.

Mikor hozzák már a két bájos gyermeket?
Másnap abortusznap volt, jöttek-mentek az asszonyok.
Létó ízetlen, fehér pépet evett,
aztán kihúzták a sebből a műanyag csövet: felszabadult.
                    KAR:
                    Lám, Ortügia szobra ez itt,
                    két márványgyereket
                    tart a kezében.
                    Én is az istenek tenyerén lakom
                    és szomszédja vagyok önmagamnak.
 



Hermész, az óriáscsecsemő 


Csukott szemmel szívta, nagyokat kortyolt,
közben anyja göndör hajába kapaszkodott.
A tej forró volt a láz miatt, a barlang pedig hideg.
Maia felhúzott térddel ült az ágyon,
karján a nehéz óriásgyerek és a lábán
báránybőrtakaró. Zsebkendőt tett a szája elé,
nehogy megfertőzze a gyermeket, közben
hörpölte a szoptatósteát. Már fájt a karja,
de még kitartott. Hermész a szeme sarkából
néha rálesett, de úgy döntött, ma még
elhagyja magát, akár egy igazi csecsemő.
Ma még beéri a tejjel sült hús helyett,
este még gagyog és az ujját szopja majd –
az nem lehet gyanús. Majd úgy tesz, mintha
elaludna, nyitott szájjal, ám ha lefektetik,
legjobb, ha keserves bömbölésbe kezd.