Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2009. 3. sz.
 
 
 
 

 

VASADI PÉTER

 

Csomópont 


Nem fölbukkan olykor egy-
egy, elrajzoltan, hajjal
vagy kopaszon, görbe vagy
pisze orral, ránctalanul
vagy varangyosan, mintha
rubeola pöttyözte volna
gyerekként, nem; tolonganak
benned az arcok, akarod
vagy sem, viharos szülési
sebességgel, követni s meg-
gátolni se tudod, bent ki-
béleltek türelemmel, hogy
bírjad az arc-záport, s mint
kőgörgeteg omláskor, élőn
zúdulnak alá benned, haj-
szálnyira pontos fej- s váll-
mozdulatokkal, fénnyel ütve
napon, árnygödrökkel este
a nyírfa alatt, a holdas
kertben, orruk uralta
arcrajzukat feledni, ki-
törölni nem tudod, ők-ké
(ék-kő) lettél, százszámra
jönnek, áttünedeznek egymáson,
mutatják magukat sapkában,
nyakuk puha sálba tekerve,
elsuhanni látod rajtuk a
szerelmet, a kételyt, le-
sminkelt bűneiket, ahogy
alászáll (arcbőrre küldve jelét)
a rejtélyes
lent vonulása
a test barlangjaiban; nem
futtatja mondatait agya-
fúrtan, csak néz s befogad
az alázat;
csevegők piaca, elevenszülő,
körfolyosó, pajta s temető
vagy.