Gesztenyéskert
Ültünk
hárman,
fagylaltot kanalazva
és néztük a zöldeket
volt árnyékos, mély
és fénysimította, víg.
Mindezt pedig
biztos barna oszlopok
tartották az ég elé.
Így néztünk hárman
magunk elé,
halogatva a szavakat,
csak a gondolatainkat szórtuk,
szórtuk a fák közé.
Ősz
1.
Idetorpan az ősz
s betakar
rőt levelekkel, búsongón.
Elment a nyár
s a nap helyett már
csak a te kezed melegít.
2.
Az utcán egyre holtabbá válnak,
mosolyunkat fújja a szél
ki a városból a tarlók fölé,
a rögök közé.
3.
Lassan barnás és vörhenyes színek
kerülnek a levelek hegyére
s ezek, mint milliárd ecset
festegetik a tájat lassan járó őszre.