|
N.
HORVÁTH BÉLA
...szeress a szeretetért, költs
a költészetért...
A fatal József Attila poetikai kísérletei
Az
avantgárd nyelvi, poétikai kísérletei után a Vágó Márta-szerelem ideje
egy új költészeteszmény meghonosítását is jelentette József Attila költészetében,
a tiszta költészet ideáját. A Mallarmé, Valéry nevéhez köthető irányzat
eltávolítja a versből a költészetellenes elemeket. Így a retorikát,
a szentenciát, az erkölcsi tanulságokat, a filozófiai leírásokat és mindenekelőtt
a politikát.1 József Attila párizsi tartózkodása
alatt ismerkedhetett meg a tiszta költészet eszméjével, a Vágó Mártával
folytatott levelezésében már öntudatosan hivatkozik az aljas
politika és költészet egymást kizáró voltára. És más nem is segít,
csak a makulátlan idealista filozófia-metafizika a szellemiekben és a
tiszta erkölcsiség a lelkiekben. [...]gondolkozz a gondolatért, s szeress
a szeretetért, költs a költészetért - és egy emberélettel közelebb van
a jóság és a szolidaritás teljessége mindenki számára. - írja 1928.
okt. 10-i levelében2. Márta a szociális
érzékenységet vetette a tiszta költészet ellen, mert a szociologikummal,
politikummal vitázik egy tíz nappal később írott levél: Látom, hogy
már én is kell ily bölcs, mindenre citálható verseket írjak, mert téged
nem elégít ki a tiszta költészet gyönyörűsége.3
A Társadalmi Lexikon számára készített 1928-as önjellemzését József
Attila ebben a kontextusban határozza meg: Költői jellemzője: Tiszta
és tökéletes forma. A megállapítást azonban árnyalja a következő
mondat: Ezen belül az emberiség sokszor fönséges, sokszor derűs
heroizmusa, melynek szimbólumát csak a munkásosztályban, egyénenként pedig
az osztálytalan intellektuelekben látja.4
1929-es önvallomásában világképét racionalizmusával, fenomenalizmusával,
a tiszta költészet eszményével mutatja be: Hiszek[...] a tiszta
költészetben, mert ő teremtette meg azt a derűs közösséget, amely a társadalom
antagonizmusa fölött derűs erő, valóságos egész és mennyei egészség.5
Németh Andor az általa is egyetlen és termékeny ideaként számon tartott
költészeteszményt erősíti meg ebből az időszakból: A számtalan költői
iskola egy tételen egyezett meg: a költészet a szellem öncélú funkciója,
ellentéte a közlésnek. [...] Valamennyiünk ideája a komprimált vers volt,
amelyben nem a költői van felhígítva, hanem melynek az élvezőben kell
feloldódnia. Mert
minden eleme tiszta poézis, még a betűk rendje és egymásutánja is.6
A Nincsen apám, se anyám kötetről írott recenziójában pedig a komprimált
vers értelmezési módjára világít rá: Minden szó magát jelenti,
szó szerint s erkölcsileg egyenértékű, mint minden dolgok szívelése, igazi
concordia; másodszor minden poetikus, vagyis belevonja asszociációs
körébe a hozzá tartozó konkrétumokat s konkrét jelenetté tömörít egyébként
csak reflexióval vagy pátosszal megrögzíthető lelki folyamatokat.7
A tiszta költészet legnevezetesebb példája a Medáliák,
noha e vers kapcsán is él az a felfogás, amely a szürrealizmus eszközrendszerét,
képiségét látja ebben a szabályosan formált versben8,
kiterjesztve a szürrealizmust mint alkotásmódot József Attila későbbi
korszakaira is. Tverdota György az avantgárd és a barthás népi korszak
közé eső verseket értelmezi a tiszta költészet megvalósulásaként9.
A tiszta költészet ideája a legtökéletesebben a Vágó
Mártához írott szerelmes versekben érvényesül. Annál is inkább, mivel
a szerelem múltával a költő majd megpróbálkozik a politikai tiszta
költészet gyakorlatával is, kevesebb eredménnyel. Ha nem is igaz
ezekre a vallomásos, olykor rajongó versekre a Valery-féle mondás, miszerint
az igazi vers nem szól semmiről, igen gyakran elvesztik a műbeni tárgyiasságok
valós utalásaikat, referencialitásukat, s épülnek be egy más vonatkozású
rendszerbe, a nyelv testiségébe, tárgyiasságaiba.
A Vágó Mártához írt versek többféle hangon szólnak.
A szerelmi témájú művek közül kitűnik sajátos vallomásosságával a Gyereksírás
Az eggyé válás, az összeolvadás szerelmi érzése egy pszichoanalitikus
fogantatású kép projekciója: az anyával szimbiózisban élő ikergyermekeké.
A vers több élményt, emléket idéz a múltból. Ezt az én személyessége,
a beszéd narratív jellege is erősíti, különösen a 3. versszak fixírozott,
dokumentatív, erős tárgyiasságú képeiben: a száradó kisin-gek, szendergő
két gyerek, s a halkan járnak vad szomszédaink. Az anya-gyermek
viszony képe - mégha a másik ikertestvér kapcsán fogalmazódik
is meg - a kései versek tematikus, motivisztikus rajzolata fele mutat.
Mindenek előtt az orális szimbólum, az anyamell (A hetedik, Kései sirató)
tárgyvesztés értelmű ábrázolásával, s az éles fogú (Világosítsd
föl) és az elfolyó tej után kapkodó csecsemő (Iszonyat) képzetével.
Ez a - valamilyen traumatikus élmény által10
projektált - vallomás abban is az érett költészetet idézi, ahogy szembesítődik
a vágy és a valóság. A magamban vénít az idő a felismerés
képe, a felnőttség tudomásulvétele. A múlt, a csecsemőkor ilyen idealizált
világa és a jelen tudatosságának konfliktusa a megdöbbentően érett, szép
képben nyer formát - és ismét az érett költészet motívumvilágát idézi,
a tehetetlen, szenvedő apró lény bánatával (Tiszazug, Határ): Hanyatt
esett bogár búja ráz / kezem-lábam ríva hadonász. A kép a metaforizációnak
azt a módját is jelzi, amit a nyitó versszakban az én és a (sírva elfolyó)
anyatej enallagéval erősített egymásba játszatása felvillantott. A hanyatt
esett bogár kiszolgáltatottságába, tehetetlenségébe, bújába belevetítődő
én olyan erősen átalakítja a képet, hogy személyesíti és áthasonítja a
metaforikus jelben jelzett létállapotot.
A szerelmi költészet meghatározó vonulatát azok a versek
jelentik, amelyek a szerelem nyelvén szólaltatják meg a verbalitásban,
metaforikában rögzítődött ősi tapasztalatot. Oly módon, hogy át is formálják
ezt a nyelvet. A Tedd a kezed különössége, hogy lemond a szerelmi
beszéd konvencionalitásáról abban az értelemben, hogy nélkülözi a képszerűséget,
a szerelmi vallomás egyébként tradicionális, mert szükségszerű kódjait.
A Tedd a kezed, Úgy őrizz, Úgy szeress
közvetlen, direkt megszólítás, a megszólítás tartalma viszont nagyon is
átvitt értelmű, az átlényegült szerelemről, s annak viszonzásáról szól.
A dalszerű, ritka formájú (egy ütemű 4-es sorok, azaz a széttördelt felező
nyolcas) vers architektúrája az ismétlődésre épül. Nemcsak a széttört,
kétsoros periódusok jelzik ezt, hanem a második mondatok szintaktikus
váza is, amikor is a mintha és a volna által megszabott
feltételes rendbe belehelyeződik a kezem, az életem
és a szívem. Noha a sorrend nem mutat fontossági logikát,
maguk a megnevezettek a létre (a mozgásra, az érzésre, az életre) utalnak.
A Tedd a kezed struktúrája is a szerelmi metaforika,
szerelmi nyelv térszerű megfogalmazódása. A szakaszok első sorában a te
megszólításaiban a különálló személy látszik cselekedeteiben, amelyek
viszont az énre irányulnak. A szakaszok második részében a birtokos személyragok
(kezed-kezem, életem-életed, szívem-szíved)
oly módon jelzik csak a különállást, hogy az összekapcsoló főnév azonos.
(Ahogyan a szerelmi rítus, a szeretkezés is az egyesülésben való elveszítődő
különállás mozgására épül.) Ám ennek az arhitektonikus szerelmi nyelvnek
meghatározott pontján, a szakaszok zárlatán a volna áll. Azaz
a leképeződő egyesülést a nyelv grammatikája feltétes módba helyezi.11
A Tedd a kezed Vágó Márta kedves verse volt.
A születésnapi ajándékként íródott Gyöngy kapcsán12
írja ezt, arról a versről szólva, ami a nyelv révén tárgyiasítja a férfi
ajándékát, a kedves nőnek szánt drágakövet. A vers egy nyilvánvaló struktúrális
metafora-kontrasztra épül; a gyöngy és a göröngy színben, értékben, szóhangulatban
megmutatkozó ellentétére. A talán Vörösmartytól13
származó szókapcsolat a paranomázia14
révén válik hordozójává a szöveg szemantikai építkezésének is. A göröngy
szóban ugyanis csaknem benne van a gyöngy is, azaz a szó szétválik, széthasad,
méghozzá ellenkező minőségeket hordozó lexémákra, de össze is tartozik.
Amint a verszárlatban a szintakti-kailag és motivisztikusan szerveződő
szöveg ezt le is képezi: a vers két jelentésképző motívuma (a göröngy
és a csillag) egymás mellett jelenik meg, sorsuk a pusztulás. A göröngy
elporlik, a csillag lehullik, s egy gyöngy
lesz az ég megint, / egybefogva sziveink.
A címben jelzett gyöngy tehát az együvé válás színtere,
a testi pusztulásban való egyesülésé és a szív által jelzett lelki összetartozásé.
A szerelem rendjét, a végpont fele való kiteljesedést a vers figurálisan
is jelzi. Az első két versszak különállóan mutatja a két entitást, a csillagot
és a göröngyöt. (A Gyöngy a csillag metaforája képezi a paronomáziára
épülő jelentéskontraszt alapját.) A két entitás tulajdonságaiban eltér,
de sorsa hasonló. A gyöngy egy metaforaláncban (gyöngy-szőllő-vízcsepp)
nyeri el tulajdonságait, amelyek valóban áldefiníciók14. A
tulajdonságai a ragyogás, az áttetsző hűvösség, a barázdáltság, s ezek
ellentmondanak a göröngy jelzettségeinek. A göröngy amorf, csámpás, halvány
és a bús földet díszíti. Tehát némiképp a női-férfi attribútumok állnak
párba: a kecsesség és a darabosság, az eszményi és a földi, a lelkiség
és a testiség. Az égbolton ragyogó csillag anorganikus, míg a földön fekvő
göröngy organikus (a barázdák fölfűzik). Azaz a vers ezen
része oly módon válik szimbolikus jelentéstartalmak hordozójává, hogy
sem képi, szintaktikai, sem grammatikai rendje nem szimbolikus.
Az entitások közeledésének, kapcsolódásának ismét csak
térszerű rajzát adja a harmadik versszak. A teret a kezem
kezed, másrészt a fejemen és a szíveden
építi fel, amibe belehelyeződik a gyenge csillag és a vaskos
göröngy. S a vers ezen a ponton természetszerűen lép át a nemi szimbolikába,
hisz az ugyanazon testrész (kéz) jelzője nemi konnotációjú és metaforikájú.
A csillag-göröngy korábbi metaforikus oppozícióját a feminim és maszkulin
jelző építi tovább. Másrészt a beszéd által meghatározott nemhez (nő-férfi)
egy-egy tradicionális szimbólum is társul: a szív és a fej. A Gyöngy
szerelem szemantikája (metaforikus, grammatikai és architektónikus
kiteljesedésében) egy átszűrt szerelmi vallomást szólaltat meg, némiképp
talányos verszárlattal. A vers-narratíva ugyan egyértelműen jelzi a különállók
egyesülésének folyamatát és az egyesülés tényét, az újraegyesülő égben
(gyöngy lesz az ég megint) egybefonódó szívek poétikailag
szokványos képe azonban meglehetősen enigmatikus szemantikai térbe kerül15.
A Márta-szerelem emblematikus verse a Klárisok.
A körülötte kibontakozott disputa, a Klárisok-vita16
is mutatta a vers sokrétegű-ségét és az értelmezések sokszólamúságát.
A Klárisok kapcsolódik a Márta-szerelem korábbi darabjaihoz, térbeli strukturális
építkezésével, anti-referencialitásával és nominalitásával. Tverdota György
a József Attila-i tiszta költészet eszmény nyelvi, szintaktikai megvalósulásának,
a nominalitásnak azon módozatát látja benne, amit a költő Klemm Antal
finnugor mondattanából szűrt le.17 A
Klárisok valóban a megnevezés, a nomialitás verse, hisz nincs benne
ige, a névszók építik fel a szöveget. A szöveg leír egy női alakot és
párhuzamosan elmond egy történetet: a női-férfi viszonyról. A történet
elmondásához kapcsolódott a vita, ami elsősorban a történet tragikusságát18,
illetve a gazdag lány-szegény legény mitologikus, folklorisztikus toposzát
és trópikus ellentétét érintette.19 A
vitát is inspiráló szövegrész az aranyöv és a kenderkötél
jelentés- és főleg motívumkontrasztja. A kenderkötélhez tapadó kulturális
jelentésből, az akasztás, az önakasztás alluziójából generálódott az az
értelmezés, amely az öv és a kötél formális, alaki hasonlósága mellett
az arany és kender, a gazdagság-szegénység oppozícióját tekinti a vers
alap jelentésének. A vers azonban nem igazolja ezt a tragikus, balladai
konfliktust, hisz a verszárlat is inkább csak elégikus, a néma lombok
hullása, ősz-halál metaforikus képzetével. A kenderkötél a nyakamon
egy groteszk metaforasor része, amelynek referencialitása épp annyira
valós, mint a többi metaforának. Igaz, ez az egyetlen a beszélőre vonatkozó
közvetlen utalás, s direkt metaforikus kapcsolat van az aranyöv és a kenderkötél
között, ez a megfelelés azonban nem a társadalmi, szociológiai jelentéskörhöz
kapcsolódik, hanem a szerelem szemantikájához. A Klárisok groteszk
képei a nőre, a női testtájakra vonatkoznak, asszociációkként, a beszélő
látványaiként. Az ékszer és a szép, fiatal női test változik át a látványban
rúttá, a beszélő cselekedeteként. Persze, korábbi versek, a Gyöngysor,
a Szerelmes kiszólás motívuma is a rontás, a bosszú s majd
a rontás nyelvisége uralja a Gyömrői-verseket is. Ebben a versben is ez
történik. A nő nyakán levő egyszerű gyöngysor előbb a békafejeket idézi,
majd továbbmegy és még rútabb, a szépségtől még távolabb eső látványt
asszociál. Az ok a vers alig rejtett szexuálszimbolikájában keresendő,
a kielégületlen szerelemvágyban. A metaforasor nemcsak leírja, hanem meg
is alkotja a testet. A kláris és a kenderkötél a nyakhoz kapcsolódik,
a nő-férfi relációban. A vers ezen szakaszának többi leírása a nőre vonatkozik,
a derekára és a rózsa a holdudvaron enigmatikus képével jelzett
testtájra. Szabolcsi Miklós20 a női mell
képzetét látja a képben, de ugyanilyen érvénnyel felvethető a női genitália
képzete is, amint arra Hansági Ágnes utal.21
S a vers logikájába, szövegszerkezetébe ez a - kínt okozó,
mert nem nyújtja a vágy kielégülését - testtáj illik. Azaz visszafele,
lefelé és befelé íródik le a női test, mintegy értelmezve, miért is okoz
fulladást, halált a szép, felékszerezett, kívánatos, női nyak.
Ez a finom erotika erőteljesebben uralja a második
szakaszt. Ez egységesebb is, hisz a bosszús indulat helyett a melankolikus,
elégikus hang uralja a szöveg egészét, s nincsenek disszonáns képek, utalások.
Ez a szövegrész is a képekre és szövegtérbeli játékukra épül. Amíg azonban
az első szakaszban a te-én (nyakadon-nyakamon)
jelzi a tér határát, s némiképp kijelölve a betölthető jelentéstartományt,
ebben a részben csak a te jelenik meg ebben a funkcióban. A két versszak
paralell, a szöveg bizonyos pontjain változik, új tartalom, új jel fűzi
tovább az alapképletet, a Szoknyás lábad mozgása / harangnyelvek...
jelentésrétegében kifejlő szerelemvágyat. A láb ábrázolata most is sajátos
képzeteket kelt. Egyfelől a folklorisztikus színezetű két jegenye
hajlását, azaz közös testi mozgását, másrészt a harangnyelv formája
által is előidézett fallikus képzetet. Ám a szoknya harangformájából kilógó
láb és a harang-harangnyelv képzete teljesen paralell, amikor is szerelmi
vágy átírja a női testtájat férfira és vissza.
A Klárisok messzemenően épít a trópusok viselkedésére,
cserélhetőségére egy nominális struktúra keretében. Úgyszintén épít a
hagyományos metaforikus beszéd jelentésképző szerepére. A folyóvíz folklorisztikus
és saját korábbi verseiben is hagyományozódó jelentéskörét a ; %
fiatal költő ebben a versben tovább építi. A vers második szakaszában
a mozgást hangzás kíséri, a hangtalan ingás és a hangos kongás folyamatával.
A szoknyás lábak mozgása ugyanis egy folyamatban íródik le:
előbb csak a hajladozásban majd a lehullásban. Amikor is a lehullás nem
feltétlen a szokásos trópus, szokásos metaforikus jelzéseként a pusztulásnak.
Legfeljebb a kis halálnak.22
A vágyról, kielégítetlenség-ről és vágyott kielégülésről szól a Klárisok.
Ugyanúgy, ahogy a Flóra második darabjában a szellő és a víz.
Ott a megszólított kedves elpirul, ha megérti a szót. Az is a szerelmi
metaforika nyelvén szőtt vallomás, de egy hagyományosabb, vallomásosabb
beszédmódban előidézve az elpirulást. A Klárisok a névszókra és
a trópusok összjátékára bízza a beszéd megértését oly módon, hogy kivonja
a szerelmi szimbolika, beszéd hagyományos kellékeit: pedig testről, vágyról,
játékról, beteljesülésről beszél.
A József Attila-i tiszta költészet kultusz-verse a
Medáliák. Szabolcsi Miklós az összegzés verseinek tekinti: Egyetlen
kompozícióban egyesít ebben a korban emléket és vágyat, különféle én-képeket,
egyetlen ciklusban szedi szét és teszi össze a gyermekkort, a jelent és
jövőt.23 A Medáliák kultikus szerepének
erősödését minden bizonnyal a referencialitásokról való leválaszthatósága
is szolgálta, másrészt az a sajátossága, amely nemcsak a referenciális
értelmezésnek való ellenállásából fakad, hanem úgy általában: nehezebben
adja meg magát az értelemkeresés műveleteinek.24
A Medáliák ugyanakkor a kettősség verse, hisz jónéhány helye pontosan
kimutatható életrajzi töredéket, emléket rejt25,
míg a vers nagyobb része az avantgárd szabad asszociációs logikája szerint
épülő képsorozat. Másrészt a vers sokszólamúsága abból is adódik, hogy
a különböző időszakban keletkezett darabok - az első medáliák még a tengerparti
nyaraláskor, 1927 augusztusában íródtak - a Nincsen apám, se anyám
kötet idején rendeződnek ciklussá, nagyon is eltérő formáltságú, szándékú
verseket rendelve így egymás mellé, s egy cikluscím alá. A Medáliák
12 medáliát, medaliont, emlékképet, képet fog össze, 23 versszakban.
A költő a szöveg elrendezése idején 23 éves, amint arra 11. medália kettős,
huszonhárom király -huszonhárom kölyök motívuma is utal.
A Medáliák sokféle értelmezésnek utat nyitó
szöveg. Németh Andor - aki a Nincsen apám, se anyám kötet recenziójában
állt pártjára a versciklusnak, ellentmondva a kortárs kritika értetlen,
elutasító álláspontjának - 1938-ban így ír a verssorozat sokrétegűségéről:
Lejtésük, fesztelenségük a népdaloké. Elvarázsolt tartalmuk a varázsigéké.
Formájukban japán versekre emlékeztetnek, látszólag éppen olyan egyszerűek.
Technikájuk viszont a kubista festményeké, mert nem üres ábrándozások,
hanem a valóság visszfényei.26
Amíg Németh Andor a tiszta költészet és annak József Attila-i változatairól,
a ráolvasást, a varázsverset is a megnevezés esztétikájába olvasztó eljárásról
ír, Bori Imre a szürrealizmust, szürrealisztikusságot tartja meghatározónak.
Az oly változatos tartalmú medáliákat szürrealista jellegű »esztétikumuk«
tartja együtt: az »egymásra csúsztatott, messziről egymás mellé került
képek«, a fények és szürreális burkuk relációinak épsége, a képzelet
merész és érzékeny munkája, a »képi erő« »paranoiája«.27
Szabolcsi Miklós kiszélesíti a versforma genezisét, a szürrealizmus mellett
Juhász Gyula, Kosztolányi impresszionizmusát, Villont, Apollinaire-t is
a hagyományozók köré sorolva, némiképp vitatva a lehiggadt szürrealizmust:
A medáliák lazán-szoros versszakaiban a művész szabad asszociációinak
sora feszeng, tömörül. Gyermekkort, tudatelőttit, álmokat és kollektkív
tudattalant felhozó asszociációk ezek, mégis lineáris rendbe, szinte epikus
terv szerint rendeződnek. A forma fegyelme mindig erősebb, mint a feltoluló
asszociációk. A szürrealista képtechnikát ugyanakkor erős értelmi kontroll
ellensúlyozza, a képek olykor szinte dekorációs díszítőelemként hatnak.28
A Medáliák képei valóban olykor díszes rajzok, medalionok, máskor
paszteles haikuk, de az értelem nem koordinálja a ciklus struktúráját,
sőt az egyes medáliák képasszociációs viszonyait sem. A tárgyias, életrajzi
elemeket rögzítő valóságviszonylatok is feloldódnak a különböző erőterű
és szinezetű asszociatív képekben.
A Medáliák versciklusának heterogenitása a szöveg
ritmikai for-máltságában is kitűnik. Nagyobbrészt a jambikus verselés
érvényesül, a 11. darab azonban tisztán magyaros ütemezésű. S a ciklus
egésze a laza ragrímeivel, az egyik legősibb és legegyszerűbb rímrendszert
követi, olyan poetika elvet képezve le, amelyet valószínűleg semmilyen
avantgárd esztétika nem fogadna be. József Attila a sokféleséggel kísérletezik.
Ez kitűnik abból is, ahogy a különböző tárgyiasságú szövegrészeket egymás
mellé helyezi. Ez érzékelhető a 2. medáliában. Különböző élességű, referencialitású
képek kerülnek össze már az első versszakban is. Mint a későbbi versek
életképeiben, apró, miniatűr mozgások (porszem mászik gyenge harmaton)
és létezők alkotnak valamiféle közösséget. A lukas nadrágom kézzel
takarom egy emlék, talán Öcsödről, amit igazolni látszik a kis kanász
képe.29 A gyermekkor szegénysége és a
kővé varázsolt tarka malac képzetével, szellemiségével a mese
világa kerül tehát egymás mellé anélkül, hogy szövegkohéziós eszközök
ezt jeleznék. A jelzés nélküli váltás látható a versszak beszédmódjaiban
is. Az első sor leíró tárgyiassága személyesre vált az én múltbeli képével,
majd ez a személyesség, a beszéd énje általánossá válik, a kis kanász
képében pedig eltűnik az én és a mesei varázscselekményben időtlenné válik.
A medália második, gondolatjellel elválasztott része semmiféle szövegszerű
vagy logikai kapcsolat nem mutat a korábbiakkal. Részletek ezek: az ég
színváltozásai, egy hanghatás, egy a jéglap és a tejfehér
metaforával érzékeltetett téli (emlék)kép és a virág rímhívó
szerepéből előálló világ rajzolata, (Elvált levélen
lebeg a világ). A sor persze költői telitalálat, s az érett költészetet
idézi az olvasóban, az Eszmélet első darabjának hangzását és a
Reménytelenül dezorga-nizálódott világképzetét. De az Eszmélet
jut az elemző eszébe az első medáliát olvasván a múlt és a jelen,
a most szembesítő értékalakzatát tekintve. A jámbor
és szegény elefánt képzete ha a prenatalis kort30
idézi, illetve ha csak a világ tökéletességét, a víz,
föld, ég összeérésének ősmitológiai rendjét, szembesítődik azzal a kijelentéssel,
amely az én hangsúlyozott személyességű tapasztalatát fogalmazza meg:
most lelkem: ember-menyem odavan,. Az átváltozás az ősrend
elvesztését sajnálja - azaz még nem tapad az emberléthez a társadalmi
tapasztalat, a vasvilág tudata - hisz a lét folytatódik, csak
torzult formában: szörnyű fülekkel legyezem magam.
A Medáliák nemcsak a képek, képzetek egymásra
vetíthetőségét próbálja a különböző darabokban, s nemcsak a tárgyias és
személyes beszéd variabilitását, az egymásba való ötvözés és kivonás lehetőségét
igazolja. A kifejezés, a nyelviség próbája a 3. és 4. darab ismétlő rendje.
A 3. medália első versszakában minden sor szóismétléssel kezdődik, aminek
nincs sem szemantikai sem szintaktikai vonzata, haszna. Hisz nem bővül
a szöveg jelentésköre, nem iktatódik be valamilyen rejtett jelentéskapcsolat,
nem artikulálódik a szövegstruktúra. Pontosabban: artisztikussá válik
azáltal, hogy képződik az ismételt igéből egy szövegtömb és képződik egy
másik a megnevezésekből. Noha mindegyik mondatnak nagyon is valóságos
a referencialitása, még élményszerűségében is kapcsolható lenne a biográfia
öcsödi, szabadszállási időszakához, a szöveg érzékelhetően nem törekszik
a referenciális háló és jelentésrendszer megalkotására. A totyogó piócahalász
és a bámuló kanász épp oly véletlenül kerül egymás mellé, mint a föld
(tó) felett lebegő gém és földön gőzölgő tehénlepény. Látványelemek
ezek egyfelől, amelyekben a látás is benne van (s talán egy emlék expozíciója31),
de főleg az a szándék, amely a mondatformálást, mondatalkotás és a szöveg
kapcsolatát vizsgálja. Ugyancsak ismétlődésre épül a 4. medália első része.
A lehet végtelen alternativitást sugalló feltételessége ismétlődik,
a hogy kötőszóval alkotva egy egységet. Ezután olyan állítások
következnek, olyan megnevezések, amelyek kapcsán helyén való lehet a szürrealizmus
álomszerűségét, automatizmusát emlegetni. De talán a Tedd a kezed,
a Klárisok szövegformálását is, azok térszerkezetét is, amikor
is egy szövegsémába, egy logikus nyelvtani konstrukcióba nem a nyelvtani
vagy a formális logika szerint kerülnek be szintaktikai elemek, logikus
sort alkotva. Élhetünk a gyanúval, hogy mint a korábbi versek is mutatják,
egy költői kísérletről van szó, s nem annyira szabad asszociációról. A
szerkesztett szövegek nagyon is tudatos megalkotottságát érzékelhetjük.
Még akkor is, ha az ízlelés és a hallás, a varázslás titokzatossága (kés
vagy ónos víz alatt) és a leszakadás mint világállapot a létezés
szisztémáját, lényegét építő tevékenységek, állapotok - bár nem fűzhetők
fel valamely elrendező vagy értelmező logika mentén.
A ciklus néhány motívuma, szövegrészlete kapcsán joggal
szólnak az elemzők a groteszkről. A Vágó Mártának küldött szeptember 30-i
levélben olvasható a Népdalok ala Ringelnatz Morgenstern szellemes
játéka a képtelen kapcsolatokról, amelyek persze nem mindig azok, hisz
a gonosz nadrág, ha a gatyára gondolna, nagyon
is logikusan járna el, esze volna.32
A Medáliák kétségkívül bővelkedik groteszk képekben, mint a borostyánkőbe
fagyott (6. medália) és abból kinéző ügyész látványa, ítélete. Ugyanúgy
a 9. medália életrajzi képéhez33 fűzött
önirónikus, játékos megjegyzés az ártatlanság elvesztéséről (nem
is lesz hervadó liliomom). A 10. medália szakáll motívuma, - ahogy
a szakáll vonódik a vetéseken, az ég fölött, betöltve ezzel a világot,
s ez a verset - ugyancsak groteszk utalás a tengerparti nyárra, amikor
József Attila szakállt növesztett és egy versre, amiben a szakáll betöltheti
a szöveget önmaga köré szervező szerepet. A 11. medáliában a 23 király
képébe átjátszódó 23 kölyök képzete, a jáspiskorona (a jáspis
a 6. medália disznó-képzetében a csülök volt) és a csámpás
sityak alternativitása sem a Medáliák egyébként határozottan
érvényesülő szemléletének, a rész egész alternativitásának és ugyanakkor
rendszertelenségének poetikai következménye, mint inkább a groteszk világszemlélet
érvényesülésének.
A Medáliák szöveghálóját34,
motívumrendszerét35 vizsgálva gazdag
összefüggésrendszerét kaphatjuk a cikluson belül kapcsolódó szövegelemeknek,
motívumoknak, másrészt a más művekkel mutatkozó jelen-tésbeli, stiláris
kapcsolódásoknak. A 9. medália anarchizmusa, az ölni szeretnék,
mint mindannyian pszeudo pszichoanalitikus vallomása is jelez egy
verscsoportot, amint a gőzzel fortyogó bab motívuma és a főzelék
színű szem asszociációja is. A 7. medália mosólány képe az önéletrajzi
emlék nyoma, amint a szennyes lé lapulva árad el képe is,
hogy aztán ugyanilyen összefüggést idézve tűnjön fel majd a valóban analitikus
fogantatású Szappanosvíz képeiben. A Medáliákban gyakori
a nézőpont váltás, amikor a beszélő a leírásokba beiktatja önmagát, képét
is, amint az a 3. medália bámuló kis kanász képében vagy a 4. hazatalálsz
még, szedd lábadat Mint a mezőnre emlékeztető aposztrophéjában
látható. A versben szétszórt emlékek, életrajzi töredékek egy magánmitológia
romjai, amelyek beépülnek a tiszta költészet eszményeként megteremtődő,
a szétszóródó világot leképező, ritkán kapcsolódó, inkább független valóságdarabok,
képek anorganikus rendszerébe36. József
Attila a Medáliákat nemcsak abban az értelemben tekinthette összegzésnek,
hogy a Nincsen apám, se anyám kötet számára ciklusba - de mint
az Eszmélet esetében: össze nem tartozó versek fűzéreként, 12 versként
- rendezte ilyen poetikájú verseit, hanem egy verseszmény összefoglalásának
is. Az Ady-vízióban aztán továbblépve, s eltávolodva a Medáliák
verseszményétől, a tiszta költészet és a politikai költészet magas
művésziségű szintézisét vallja.
1 |
József
Attila Tanulmányok és cikkek II. 1923-1930 s.a.r. HORVÁTH Iván
és Tverdota György, Bp.,Osiris, 1995. T.Gy. Magyarázatok, i.m.,
37. |
2 |
Vágó Márta, Bp., (2. kiadás) Szépirodalmi, 1978, 157. |
3 |
Vágó
Márta, i.m., 166. |
4 |
József
Attila Összes Művei IV., szerk. SZABOLCSI Miklós, Bp., Akadémiai,
1967, 19. |
5 |
Hiszek[...]
A tiszta szellemben, amelynek szabadsága korláttalan, amely a testet
is föloldozghatja azáltal, hogy önfegyelemmel mintázódik a történetiség
porhanyó plasztikáján. József Attila Összes Művei IV.,
i.m., 22. |
6 |
Németh
Andor, Medáliák, = Kortársak József Attiláról II., szerk.
Bokor László, s.a.r. Tverdota György, Bp., Akadémiai, 1987, 1080. |
7 |
Kortársak
József Attiláról I., 135. |
8 |
Bori
Imre, Medáliák. József Attila második szürrealista
korszakának versklárisai. = B.I., A szürrealizmus ideje,
Újvidék, Fórum, 1970, 113. |
9 |
Tverdota
György, József Attila, Bp. Korona, 1999, 35. |
10 |
Vágó
Márta, a költőre hivatkozva említi, hogy az ikrek képe öcsödi emlék,
s az anyakép a mama utáni vágyakozást szólaltatja meg. VÁGÓ Márta,
i.m., 110. |
11 |
Bókay
Antal: ... a szerelem melankóliába csúszik át. i.m.,
175. Bókay Antal Líra és modernitás, Bp., Gondolat, 2006. |
12 |
Vágó
Márta, i.m., 86. |
13 |
Szabolcsi
Miklós Vörösmarty Fóti dal című verséből mutatja ki a gyöngy-göröngy
rímkontrasztot. Szabolcsi Miklós, Kemény a menny,
Bp., Akadémiai, 1992, 183. |
14 |
Tverdota
György részletesen szól a két motívum jelentésképzéséről TGy, Szublimálom
ösztönöm, Bp., Universitas, 2006, 151-159. |
15 |
Bókay
Antal érdekes pszichoanalitikai elemzésében felrajzolja a vers szintaktikai
struktúráját, amely a szerelmet mintázza. Erről írja: A szerelem
hatszögének üres belseje maga a narcisztikus üresség, de ez itt,
a szerelemben már nem oly ígéretes betölteni való energiacsomó,
mint a Tiszta szívvel vagy akár a Bevezető esetében
volt. Bókay Antal, i.m., 169., 170. |
16 |
A
vitában résztvevők értelmezési módját interpretálja Hansági Ágnes,
Disszkusszió nélküli vita: néma játék című tanulmányában
= Tanulmányok József Attiláról, szerk. Kabdebo Lóránt et
al., Bp., Anonymus, 2001, 109-121. |
17 |
Tverdota
György, József Attila nyelvesztétikájának forrásai, Irodalomtörténeti
Közlemények, 1986/4, 384-388. |
18 |
Timár
György a versben ezt a balladai magot elemzi. A Klárisok
és a magyarázatai, Jelenkor, 1986/11, 1022-1032. Értelmezésében
a költő akasztásra váró szegénylegény képében jeleik meg.
i.m., 1030. |
19 |
Ezt
támasztja alá Tornai József érvelése, aki Oscar Wilde Chansonjából
mutatja ki az aranygyűrű és a kenderkötél értékellentétét. TJ, József
Attila egyik varázséneke, Irodalomtörténet, 1969/4, 803-810. |
20 |
Szabolcsi
Miklós, Érik a fény, i.m., 194. |
21 |
Hansági
Ágnes, i.m., 112. Hansági Ágnes a rózsa folklórszerepére utal, s
kétségkívül a népi szóhasználatban a tubarózsát a női
genitália eufemisztikus
megnevezéseként is használták. |
22 |
Bókay
Antal, i.m., 188. |
23 |
Szabolcsi
Miklós, Kemény a menny, i.m., 246. |
24 |
Tverdota
György, i.m., 140. |
25 |
Majoros
Valéria a medáliákat az életrajz foglalata felől, mintegy az életútként,
annak biografikus képes evoluciós sorozataként írja le. M.V., A
Medáliák-ról = Költőnk és korunk III., Bp., OPI,
269-291. |
26 |
Kortársak
József Attiláról II., i.m., 1080. |
27 |
Bori
Imre A szürrealizmus ideje, i.m., 116.
Bori Imre, a Klárisokkal kapcsolatban említi a paranoiás
nagy képet, összefüggést látva egy sor verssel. (A tavi torony
harangozója, A szeretők hallgatva megállnak mint előzménnyel)
és az azonos időszakban született alkotások kétségkívül paralell
képalkotásának strukturális tendenciáival. |
28 |
Szabolcsi
Miklós, Érik a fény. Bp., Akadémiai, 1977, 124. |
29 |
A
Curiculum vitaeben írja József Attila Öcsödről: Itt
éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam,
mint általában a falusi
szegénygyerekek disznópásztorkodtam. József
Attila Összes Művei IV., i.m., 34. |
30 |
Majoros
Valéria, i.m., 276. Ugyanakkor ő is összefüggésbe hozza a versszakot
a József Jolán említette püngrüc léttel, valamifajta,
a József-gyerekek kreálta magánmitológiával. Inkább valamilyen ősmitologikus
képzet rejtőzhet a sorok mögött, amint az Eszmélet prelogikus
hajnal képzete is mitológikus színezetű. |
31 |
Pálfi
Ágnes a lírai Én személye szemszögének közelkép perspektívájából
ex-ponálódó képről, mint a látás versben gyakori egyik motívumáról
ír. (PÁ, A lélek szemmásai a Medáliákban, Parnasszus 2005/4,
100-115.
Természetesen mind a négy kép a beszélő látványa,
de felvethető, hogy az egyik szereplőhöz, a kis
kanászhoz vagy a sovány kanászhoz még hozzátapad
a bámul ige is. Azaz a beszéd mintha megidézne egy látványsorozatot,
mintha a kanász bámulná a világot, közvetlen környezetét. |
32 |
József
Attila levelezése, s.a.r. Stoll Béla, Bp.,Osiris, 2006., 268.
Vágó Márta, a Piros hold körül egyik sora kapcsán említi
Joachim Ringelnatz és Christian Morgenstern német költőket, mint
akiknek stílusa, groteszk nyelvisége fekszik József
Attilának: A tiszta költészetet szeretem legjobban, és a groteszk
nekem nagyon fekszik... Vágó Márta, i.m.98. |
33 |
Az
emlék a Hotel de la Huchette szobájára és valószínűleg az osztrák
Hans Schuscnyra vonatkozik. Szabolcsi Miklós, Érik a fény, Bp.,
Akadémia, 1977, 583. |
34 |
Szabolcsi Miklós, Kemény a menny, i.m., 255-256. A ciklus
részletes elemzése: i.m., 246-273. |
35 |
A
szakáll-motívum összefüggéseit Széles Klára mutatja be. SZ.K. minden
szervem óra Bp., Magvető, 1980, 152-154. Ugyanő elemzi az
5. medália a csillagok kis fehér kukacok látványának
és a kései versek (így: Kései sirató, [Ős patkány terjeszt
kórt]) motívumai összefüggéseit. (i.m., 155-158.) A virág, a
fagy motívumát Alföldy Jenő bontja ki: A.J., A rejtjelek feloldása,
Polisz, 2005/4, 7-17. |
36 |
Adamik
Tamás a Medáliák ciklusszerkezetének vizsgálatával arra utal,
hogy József Attila azzal a verseszménnyel kívánt versenyre kelni,
amit Arany János a Vojtina ars poeticájában leírt. A.T.,
József Attila Medáliák című versciklusának szerkezete, Polisz,
2005/4, 18-31. |
|
|