A tanítások könyvéből

Ami letelt, oldalára fordul,
És álomtalan hánykolódik a ráncos éjszakában.
A lehetett volna s a lehetne még
Köríven magába tér. Nincs jelen, hogy kihasítsa
A pillanatot, minden, mi lesz, a múltban folytatódik.
A papírra légy száll, van-e vagy sincs:
Küldi és küldi szűnni nem akaró jeleit.
Az író, aki mindezt, mindenek ellenére
És bizonyságaképp, arctalan profilját egyszerre
Fordítja a bizonytalanba s a kézzel foghatóba.
Leteszi a tollat, füzetét becsukja.
Amit leírt, egy gótikus katedrális erejével és
Méltóságával lebeg a befejezett égen. Hiszed vagy sem,
A lényegről való legtitkosabb tanításban részesültél, Olvasó.