Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2006. 10. sz.
 
 
Szív


Mint oszlopcsarnok az épület, ahová Jónás Isten igéjével érkezett, én – hittem – az emberével, királyi házzá teszik a pózok, ahonnan futnom lehet csak, miközben az építményt körbenyaldossa a hullámzó sivatagi homok, s a sivatagi nap izzik gyerekben és felnőttben, és sehol számomra egy töklevél, mely enyhet adna, ott, ahol télen jégpalota magasodott, jégszívű emberekkel, akik a hóban hempergőzve merítik erejüket, didergető fagyosságukat, s akik számára a melegség csak egy feltépett hasú szánhúzó kutya vére, tengerpart szikláin sulykolva is kimoshatatlan ez a vér, mint Agamemnón és Akhilleusz veszekedésének sémája a történelemből, amit egy megakadt tű ismételgetett évezredeken át, éjjel hiába ostromlom a várost, amelybe nappal szabad bejárásom van, néha akadálytalanul szívéig hatolok, néha látom dühtől vagy nevetéstől megvonagló testedet, Heléna.