Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2006. 10. sz.
 
 
Reflektor


Kiismerhetetlenséged, mint a gyerekek játéka az udvaron, melynek előterében, egy görög kőszínházon áthaladsz, hullámzó alakzataik, az izmok játéka a bőr alatt, az udvar mimikája, rendszer nélkül valónak tűnő futkosásuk egy aiszkhüloszi tragédiában a bevonuló kar tánclépései, amiből kibomlik majd a rettenet. Nem merek félrenézni, szemem sarkából követlek csak, mint a lenyugvó napot, ami árnyékodat egy ágyra vetíti, ahogyan combjaidat megnyújtja a koturnus, arcod merev, hol síró, hol nevető maszk, maszkod elevenül képlékeny, tested hője mozgatja a polimer molekulákat, a tűz, ami kocsid belső égésű motorját is hajtja, s ami könyörtelen reflektorként világítja be a lét sötét mechanikáját.