Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2006. 6. sz.
 
 
 
TÜSKÉS TIBOR
 

„ezt a lapot meg kellett írnom”
Veres Péter és a Jelenkor szerkesztősége


Amikor Veres Péter halála után egy esztendővel, 1971-ben fölelevenítettem és lejegyeztem az íróval kapcsolatos emlékeimet, már megfogalmaztam az igényt: „egyszer a leveleket, a dokumentumokat is össze kellene gyűjteni”.1 Mindenekelőtt Veres Péter nagy számú, legendás levelezőlapjára gondoltam. Veres Péter ugyanis többnyire nem borítékba zárt levél írásához terített papírt az asztalán, hanem postai levelezőlapot használt az írásbeli kapcsolat tartására. Még a háború előtt kialakult szokását azzal indokolta, hogy a nyílt levelezőlappal nem okoz technikai gondot a cenzúrának, nem kell felgőzölni a lezárt borítékot, másrészt a levelezőlappal korlátozza íráskényszerét, grafomán hajlamát, ha gondolatait csak a levelezőlap által megszabott terjedelemben közölheti a címzettel. Veres Péter a hatvanas években rendszeres levélkapcsolatot tartott azokkal a folyóiratokkal, amelyek tiszteletpéldányt küldtek az írónak. Ebből a levelezésből tudtommal csak a Valóság szerkesztőségének írt levelezőlapjaiból jelent meg nagyobb csomó.2
     Amikor 1959-ben átvettem a pécsi Jelenkor szerkesztését, Veres Pétert is aközött a tíz kortárs magyar író között tartottuk számon, akinek a folyóirat számait tiszteletpéldányként küldtük. Szándékunk egyrészt az volt, hogy hírt adjunk magunkról, törekvéseinkről, másrészt szívesen vettük, ha egy-egy számunkról Veres Péter véleményt mondott, harmadrészt bíztunk abban, hogy alkalmanként kéziratot is kapunk közlésre az írótól.
     Reményeinket arra a kapcsolatra alapoztuk, amely Veres Pétert az 1931-ben alakult Janus Pannonius Társasághoz, valamint az 1941-ben indított Sorsunk folyóirathoz és annak szerkesztőjéhez, Várkonyi Nándorhoz fűzte. A Sorsunk Veres Péter két fontos írását közölte: az egyik Németh Lászlóról, a másik Sinka Istvánról szólt. Ugyanakkor a folyóirat több cikkben – Darvas József, Vajda Endre, Barsi Dénes és Gosztonyi Gyula írásában – méltatta Veres Péter munkásságát. Az író – Kodolányi Jánossal együtt – 1942 júniusában a Janus Pannonius Társaság ünnepi ülésének vendége volt: fénykép is megőrizte a baráti találkozó résztvevőit Várkonyi Nándor pécsi házának kertjében.3
     A Jelenkor szerkesztőjeként 1961 tavaszán kaptam Veres Pétertől az első levelezőlapot. Abból az időből, ameddig a folyóiratot szerkesztettem, 1964-ig, levelezőlapjai közül összesen tizenkettő maradt meg. 1967-ben – egy közösen tervezett balatoni utazással kapcsolatban – további öt lapot kaptam tőle. Néhány lapja nyilván elveszett. Csupán emlékezetem őrizte meg azt a lapot, amelyben Lázár Ervin egyik, a Jelenkorban publikált novelláját dicsérte meg, amelyben 1968 őszén egy pécsváradi látogatás lehetőségéről volt szó, valamint azt a lapját, amelyben hozzájárulását adta a Párbeszéd a Balatonról című könyvecske megjelenéséhez. (Ez utóbbi lap a Kiadói Főigazgatóságon rekedt, amikor a fonyódi tanács engedélyt kért a könyv kiadásához.)
     Veres Péterrel kapcsolatos emlékeimet részben a már említett 1971-es cikkben, részben a Párbeszéd a Balatonról című könyvben4 megírtam. Emlékét idéztem Az exponált idő című könyvemben is.5 2002-ben lehetőségem nyílt, hogy a Nap Kiadó irodalomtörténeti antológia-sorozatában A pátriárka – Veres Péter emlékezete címmel gyűjteményt állítsak össze. A kötetben elsősorban Veres Péter szépírói – és nem politikusi, közéleti – arcát kívántam megrajzolni.6 A szerkesztői munka során fölvetődő kérdésekről egy-egy önálló tanulmányban számoltam be.7 Külön tanulmányban foglalkoztam Veres Péter és Németh László kapcsolatával,8 valamint közreadtam Veres Péternek Takáts Gyulához írt két levelét.9
     Az alábbi tizenhét Veres Péter-levelezőlap és levél közlését tipográfiailag egységesítettem. A levelek megértéséhez szükséges jegyzeteket a levelek után közlöm. Ezek a jegyzetek föltárják a levelek hátterét, megmagyarázzák a levelekben szereplő tényeket, és fölöslegessé teszik, hogy a Veres Péterről szóló tanulmányaimban másutt már megírt ismereteket ebben a rövidnek szánt bevezetőben megismételjem. Az eredeti levelek a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában találhatók.
 

Jegyzetek

1 Tüskés Tibor:  Veres Péterrel Baranyában és a Balatonnál. Jelenkor, 1971. 7-8. sz. 734-736. p. = Veres Péter koszorúja. Kortársak írásai, emlékezései. (Szerk. Rádics József.) Táncsics Könyvkiadó, Bp., 1973. 344-347. p. = Tüskés Tibor: Pannóniai változatok. Szépirodalmi, Bp., 1977. 267-282. p.
2 Veres Péter leveleiből. Valóság, 1970. 6. sz. 46-51. p.
3 László Lajos: Sorsunk. A pécsi Janus Pannonius Irodalmi Társaság folyóirata. Pécs, 1966. A könyv függelékében Veres Péternek Várkonyi Nándorhoz 1943-44-ben írt öt leveléből találunk részleteket.
4 Veres Péter-Tüskés Tibor: Párbeszéd a Balatonról. Fonyód, 1968.
5 Tüskés Tibor: Az exponált idő. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2000. 70-76. p.
6 A pátriárka. Veres Péter emlékezete. (Szerk. Tüskés Tibor.) Nap Kiadó, Bp., 2002.
7. Tüskés Tibor: Veres Péter műhelyében. Lyukasóra, 2001. 11. sz. 18-19. p. – Tüskés Tibor: „Micsoda ember?” Veres Péter emberképe. Várhely, 2001. 3-4. sz. 83-86. p. – Tüskés Tibor: „Tagja vagyok az egyháznak, de nem vagyok vallásos…” Veres Péter hite. Vigilia, 2002. 5. sz. 376-381. p.
8 Tüskés Tibor: Németh László és Veres Péter. Magyar Szemle, 2003. 1-2. sz. 93-109. p.
9 Tüskés Tibor: Veres Péter két levele Takáts Gyulának. Somogy, 2001. 1. sz. 10-30. p.

Postabélyegző: Budapest, 1961. március 23.

     Kedves Barátaim!

     Ha nem esne nagyon terhetekre, megírhatnátok nekem, hogy a Jelenkor idei 1. számában, a Fiatalok rovatában szereplő Németh Ferenc azonos-e a Szegeden már néhány év óta írogató Németh Ferivel? Úgy érzem: nem. És úgy érzem, erre a fiúra (bár úgy sejtem, már nem gyerek-fiú) érdemes ügyelni. Sokan írnak ma jó verseket, jó kis verseket, a vidéki folyóiratokban még inkább, mint a pestiekben, de most is nagyon kevés az olyan vers, éppúgy mint évekkel ezelőtt, amikor egyszer már beszéltem róla, amelyekben az ember megérezné a nagyság igényét, és még kevesebb az olyan, amelyikben a köz dolgai – nemzet, nép, társadalom – nem szólamokban, hanem szív szerint volnának jelen. Ilyennek érzem a Jeltelen köveket. Kicsoda-micsoda a költő? Hol él, mit csinál? Azt sejtem, hogy Sárvíz menti gyerek. – Buzás Huba verse is kedves, tiszta.
     Bocsánat, de a többieket még nem olvastam, lehet, hogy még jobbak is vannak, de egy hirtelen jött indulatban ezt a lapot meg kellett írnom.

Üdvözlettel
Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: Jelenkor szerkesztőségének, Pécs, Széchenyi tér 16. Postafiók 24. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     Németh Ferenc: Jeltelen kövek című hosszú verse megjelent: Jelenkor, 1961. 1. sz. 78-80. p. A folyóirat 1973-ig összesen tizenhét versét közölte. Szegeden élő költő. A szegedi Tiszatáj 1952. és 1967. között számos versét és kritikai írását publikálta.

Buzás Huba: Nézz a Séd vizére című verse megjelent: Jelenkor, 1961. 1. sz. 80. p. Veszprémben élő költő. Az utóbbi években verseskötetei is napvilágot láttak.

[Budapest] 1961. május 11.

     Kedves Jelenkorék!

     Megkaptam a levelet, és mivel én minden levélre, amelyik választ kíván, lehetőleg azonnal válaszolok (ti. addig nem tudok írni, nem tudom a magam dolgát végezni, amíg a másokét el nem intéztem), íme a pillanatnyi válaszom:
     Az egész tavaszt átbetegeskedtem (influenza és szövődményei) és olyan sok mindennel el vagyok maradva a „tervteljesítésben”, hogy nem merek vállalni egyelőre semmit. Naplójegyzetem persze van nekem, jónehány kötetre való kiadatlan, s akadhatnak benne jók is, de ahhoz, hogy kikeressem a kézirat tömegből, újraírjam, esetleg átgondoljam némelyiket, ha nagyon apodiktikus, esetleg elsietett és hebehurgya, ahhoz most nincs se időm, se erőm se kedvem. Nektek meg úgyis csak olyat küldhetnék, amellyel hajszálnyi vita se lehetne, mert Pécs messze van ahhoz, hogy „megbeszéljük”.
     Ezidő szerint csak ezt tudom mondani. Később majd visszatérhetünk a dologra.

Üdvözlettel
Veres Péter
     U.i.
     A tapolcai utat nem felejtem el. Nagyon kedves volt!

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: „Jelenkor” szerkesztőségének, Pécs, Széchenyi tér 16. Pf. 24. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     megkaptam a levelet: a Jelenkor szerkesztőségének kéziratot kérő levelét. – A tapolcai út: Veres Péter 1960. tavaszán részt vett Keszthelyen a dunántúli diákság Helikon ünnepségén. Az egyik nap elkísérte a Tapolcára vonaton kiránduló pécsi diákok csoportját, akik Ivasivka Mátyás tanár-karnagy vezetésével az úton végig népdalokat énekeltek.

[Budapest], 1962. április 26.

     Kedves Barátaim!

     Nyugtázom a lapot és köszönöm a levelet. Ahogy az Írószöv. titkársága értesített, a könyvhéten nekem oda, hozzátok kell menni. Gondolom, majd keríttek alkalmat, hogy beszélgessünk egy kicsit.
     A lapot – a mostanit – persze még nem olvastam, csak itt-ott belenézegettem. De már ennyi után is tudnék zsörtölődni. Például a „Megszállottak” című filmről. Abban a filmben – mint egy egész sor új magyar filmben – alig van valami igaz. Talán csak a kútfúróállvány valódi meg a víz és a homok. És persze Pécsi Sándor, aki mindig természetes tud lenni, de itt kevés a szerepe. És az a bosszantó, hogy végre egyszer a téma kitűnő, a probléma fontos. Egy remek filmet fuseráltak el. Mert: hazugság az, hogy ilyen hebehurgya fickók Magyarországon csodákat tudnak tenni. Hazugság az, hogy egy ilyen alak, mint ez a Kecskés, hét esztendeig vezet – jól! – egy magyar állami gazdaságot! Hazugságok, hogy úgy néz ki egy tudós szak-megszállott, mint ez a boldogtalan vízmérnök. És egyáltalán: tiltakozom a megszállottak nevében, hisz kicsit tán én is az vagyok, az Németh László s minden java író és tudós – tiltakozom az ellen, hogy ilyen barbár, otromba és kelekótya alakok a megszállottak. (Gondoljatok Körösi Csomára, Bíró Lajosra, Regulyra és a többiekre!) De hazugság az az idétlen ál-szerelem, hazugság a Deus ex machina. Elképesztően rossz színészi alakítás a Szirtesé is, a mérnöké is, a lányé is. Képzeljétek! – én is a hivatalnak adok igazat. És hogy bánnak ott azzal a lánnyal és a beosztottakkal! Szégyellem, ha ezt valami külföldiek meglátják, mert nem igaz. – De miért nem írták ezt meg a kritikusok? Csak én látnám a jó realista szemeimmel? Nem úgy van: a teljesen indifferens nézők is ezt mondják. A film ostoba!

Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: „Jelenkor” szerkesztőségének, Pécs, Széchenyi tér 16. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     a könyvhéten nekem oda, hozzátok kell menni: Veres Péter 1962. tavaszán Pécsett az ünnepi könyvhét vendége volt. – a „Megszállottak” című filmről: Werner István: Egy filmről, mely végre mondott is valamit című rövid jegyzete megjelent: Jelenkor, 1962. 2. sz. 255-256. p.

[Budapest], 1962. május 2.

     Kedves Barátaim!

     Éppen amikor a levelet megkaptam, akkor hívott fel az Írószöv. titkársága, hogy Pécsett a könyvheti megnyitó 27-én lesz. És azt is mondta, hogy Illyés Gyula Szabolcsba megy, Mesterházi meg Győrbe.
     No én ebbe nem szólok bele, intézzétek el egymás közt, én mindenesetre teljesíteni szeretném a kötelességemet, de ha ennyire összeszaladnak a dolgok, akkor azt nem mindet győzöm. Eddig a következő „rendezvényekre” vállalkoztam: 1962. május 25. Bpest Egy. Színpad. Könyvheti megnyitó est. 1962. május 29. Magvető est. Bpest Egy. Színp. Pécs megállapodás szerint. Ahogy parancsolják, de az említett napokon nem vagyok szabad. „Pendlizésre” nem vállalkozhatom, mert nincs kocsim és az energiám is kevés. Nem is beszélve az időről és a szükséges jó közérzetről. A hajsza a dicsőségért és a szereplésért nem nekem való. Ennyi.

Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: „Jelenkor” szerkesztőségének, Pécs, Széchenyi tér 16. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     Pécsett a könyvheti megnyitó: Pécsett 1962. május 27-én a könyvhét ünnepélyes megnyitása alkalmából a járási tanács nagytermében rendezett irodalmi esten Veres Péter Irodalom és történelem címmel szabadelőadást tartott.

Balatonakarattya, 1962. július 5.

     Kedves Jelenkorék!

     Hajaj! Első olvasásra még fellélegzettem: nem is olyan borzas ez, mint amilyennek gondoltam, de aztán ahogy elkezdtem kritikusan olvasgatni, a bordái közé is behatolni, elment a kedvem. Sajnos az élőbeszédnek nemcsak varázsa, hanem szalmája és pelyvája is van.
     Mégis: kétszer-háromszor végigtapogatva rajta, talán nem kell érte majd nagyon szégyenkezni, különösen ha odaírjátok, hogy élőszóval elhangzott előadás volt. Tegyétek meg ezt!
     Nem tudom, az ilyen messzelevő munkatársaknak el szoktátok-e küldeni a levonatot, de azt is szívesen látnám. Már csak azért is, mert elég sok helyen beleirkáltam (a szerkesztők örömére itt-ott valamit húztam is), és az ilyen beleírásokat a szedők vagy a gépírónők sokszor katasztrofálisan félreértik. Legalábbis az enyimeket!
     A többi a ti dolgotok! Csináljatok jó lapot. A mostanit megkaptam, de még csak belelapoztam. Sok gondom, közéleti munkám (országház, írószöv., utazások) volt mostanában.

Üdvözlettel
Veres Péter

     [U. i.]
     Levél csak a pesti címre menjen!

     Kézzel, tollal írt levél, boríték nélkül.

     nem is olyan borzas ez: Veres Péternek a pécsi ünnepi könyvhét megnyitóján tartott előadását a Jelenkor szerkesztősége magnetofonszalagra vette, az előadás szövegét a folyóiratban közölni kívánta. A gépiratos szöveget – majd a levonatot is – közlés előtt javításra és jóváhagyásra a szerkesztőség elküldte az írónak. Veres Péter előadása Irodalom és történelem címmel – csillag alatt az élőszóra történő hivatkozással – megjelent: Jelenkor, 1962. 4. sz. 527-529. p.

[Balatonakarattya,] 1962. augusztus 28.

     Kedves Barátaim!

     Most én is dunántúli vagyok néhány napig. De a Jelenkort még otthon, Pesten kaptam meg. Köszönöm a figyelmességet. Csak egyetlen sajtóhiba van a felszólalásban: „elfelejtődtek” – ti. a buta szövegek – helyett „elfojtódtak” jött ki a nyomdából. No mindegy. Stílszerűen szólva: csakugyan: több is veszett Mohácsnál… (Mellesleg fura bőbeszédű íze van ennek az én élőbeszédemnek. Az ilyent ne nézze az ember tökéletesség-igénnyel, mert nagyon elmegy a kedve.)
     No de nem ezért írok, hanem azért, mert az az érzésem, túlsietve írtam (Népszab. 1962. aug. 26.), hogy a Jelenkor is havilap lesz ősztől kezdve, mert ti még most sem szóltok róla egy szót se, pedig nyilván bejelentettétek volna, ha biztos a dolog. De én így olvastam valahol, hát elnézéseteket kérem. – Magát a lapot még most olvasgatom, és hadd mondjam meg legelőször, hogy okos dolognak tartom az angol versek közlését. Mindig zsörtölődöm a Nagyvilágékkal, hogy én nem hiszem az Istennek se, hogy csak annyi és olyan, főleg annyira retorikus és zsurnalisztikus jellegű volna a nyugati világ költészete, mint amilyeneket ők elébünk adnak. Ezek igazi versek, és a Nászi szél költője, azt hiszem, nagy költő lesz. Szép, tiszta hang. Azt hiszem, már mondtam nektek: versenyezzetek a Nagyvilággal. Ők abból csak egy szűk kört látnak meg: a zajos hírűeket. Ez öncsalás vagy ösztönszerű tévedés: a saját ízlésük után mennek. – Menyhárd Alfréd kicsoda? Okos és tisztaszemű ember. Érvényesen okos a „vidéki irodalom” is és szép-okos a Granasztói részlet.

Üdv.
Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: „Jelenkor” szerkesztőségének, Pécs, Széchényi tér 17. Pf. 24. Feladó: Veres Péter, Balatonakarattya, Thököly út 21.

     a Jelenkort még otthon, Pesten kaptam meg: a Jelenkor 1962. 4. számát. – a felszólalás: Veres Péter: Irodalom és történelem című előadásának szövege. Megjelent: Jelenkor, 1962. 4. sz. 527-529. p. – elsietve írtam: Veres Péter Éljenek az írók az új lehetőségekkel. Népszabadság, 1962. augusztus 26. 7. p. – a Jelenkor is havilap lesz: a Jelenkor 1963. januártól jelent meg havonta. – angol versek közlése: Új angol költőktől. Lakatos Kálmán fordításai. Jelenkor, 1962. 4. sz. 516-520. p. – a Nászi szél költője: Philip Larkin. – Menyhárd Alfréd: írása:  Költő az atomkorban. (Levél a Szerkesztőhöz.) Jelenkor, 1962. 4. sz. 535-536. p. Verseit is rendszeresen közölte a lap. A szerzőről bővebben: Tüskés Tibor: Leletmentés. Egy elfelejtett költő: Menyhárd Alfréd. Várhely, 2004. 1. sz. 97-99. p. Ugyanitt a költő négy verse is olvasható. – a „vidéki irodalom”: Tüskés Tibor: Vidék és irodalom. Jelenkor, 1962. 4. sz. 530-534. p. – a Granasztói részlet: Granasztói Pál: Zenéről. (Naplójegyzetek 1961-1962.) Jelenkor, 1962. 4. sz. 466-472. [Második rész.] Jelenkor, 1962. 5. sz. 585-592. p. Az írás vitát, illetve több hozzászólást – pl. Fodor András, Kassák Lajos, Pernye András, Vitányi Iván írását – váltotta ki a folyóiratban.

[Budapest,] 1963. február 28.

     Kedves Jelenkorék!

     Valami lelkiismeretféle mocorog bennem, hogy illene már megköszönni, amiért külditek a lapot, holott én még nem küldtem nektek semmit. (Ami megjelent nálatok, azt ti szereztétek egy ügyes magnóval.)
     No hagyjuk a tréfát, de csakugyan köszönöm a figyelmességet, csak azt hadd jegyezzem meg hozzá, hogy hosszú idő óta ti vagytok az első folyóirat, amelyik meg tud jelenni – úgy látszik – elsejére.
     A mostani – 2. – számot persze még nem olvastam. Sok a dolgom és sok már a folyóirat (van tán 20 is!), ellenben elolvastam a pécsi kis költő-konferenciáról szóló írásokat. Kár, hogy nem hoztatok belőle többet. Elvégre még az öregek is szeretnék tán tudni, mit beszéltek ott a fiatalok és miért van olyan nagy zaj. A Gyurkovics Tiboré például nagyon intelligens beszéd és csak egyet lehet vele érteni. A Tüskés Tibor megjegyzései pedig a nemzedéki kérdésről kilőtték az én cikkem alól a tartó állványzatot. Ti. amikor ez a nemzedék-zaj keletkezett, a sok mellébeszélés felingerelt és elkezdtem egy cikket, amelyben meg akartam mondani: az irodalmi nemzedék nem biológiai sorakozó, hanem történelmi elhivatottság. Így volt Kazinczyék, Petőfiék, Nyugaték és a népi írók esetében is. de közben el kellett mennem Hajdúba, Szabolcsba s az idő alatt elhalt a zaj. Most már felesleges az utó-szócséplés.
     Nagyobb ügy az, hogy nem tudom, volt-e a fiatal költők közt valaki, aki felismerte volna, hogy a retorika, a költészet nagy felhajtója, akkor is retorika, ha nem közügyekről, szabadságról, politikáról, hanem akárha a Kozmoszról, a Bioszról vagy akárha a Humanitásról szól is. És hogy a retorikát csak a nagy korszakok és a nagy egyéniségek teszik költészetté. De ennek a részletezése már nem fér meg ezen a kicsi papíron, hát mégegyszer: köszönöm!

Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: „Jelenkor” szerkesztőségének. Pécs, Széchenyi tér 16. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     Ami megjelent nálatok: Veres Péter: Irodalom és történelem. Jelenkor, 1962. 4. sz. 527-529. p. – a pécsi kis költő-konferenciáról szóló írások: a fiatal költők országos találkozóját Pécsett 1963. január végén tartották. A róla szóló írások a folyóiratban: Tüskés Tibor: Az írói magatartásról. (A fiatal költők országos találkozója alkalmával rendezett ünnepi irodalmi est megnyitója.) Jelenkor, 1963. 2. sz. 168-170. p.; Gyurkovics Tibor: Nem egymás ellen, hanem egymásért. (Hozzászólásként elhangzott a fiatal költők pécsi találkozóján.) Jelenkor, 1963. 2. sz. 171-173. p. Vö. a találkozó egyik résztvevőjének napló-beszámolójával. Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. II. kötet. Magvető, Bp., 1986. 144-147. p.

Postabélyegző: Budapest, 1963. március 8.

     Kedves öcsémbarátom!

     Hidd el, nem azon múlik, hogy akarok-e vagy sem. Egyszerűen: érvényesül az öregedés ökonómiája, csökken a „heurisztikus” telítettség, kevesebb a felfedeznivaló, illetve az abból elmondható. Most nem annyira politikai akadályokra gondololok, mint inkább arra, hogy vannak dolgok, amelyeket nem bír el a mi társadalmunk, nem bírnak el írótársaink, még a legfiatalabbak sem. Az öregedő író gondolati tapasztalatai, ítéletei igazság talanokká válhatnak, mert akadályoznák a fiatalokat, hogy olyan bolondok, gyermeteg önmagukban hívők legyenek, mint amilyen ő volt a maga ilyen korában. A legtöbb öreg inkább hízeleg a fiataloknak, mert tőlük függ a „halhatatlansága”.
     De ettől eltekintve is: fogyik az a könyv, kevesbedik az az írás, amelyet még el tudok olvasni, de mert ugyanezeket izgalommal és élvezettel, sőt állítólag gyönyörködve olvassa a fél világ (s ha nem az egész, az csak azért van, mert a másik fele – a nagyobbik – nem olvas semmit), nekem nincs jogom azt mondani, hogy ez nem jó, vagy: nem irodalom. Egyrészt ez csak öreges irigységnek – „savanyú a szőlő” – minősülne, másrészt viszont mást mondani, mint amit érzek és hiszek, nem tudok, nem akarok. Ezért írok kevesebbet, mint azelőtt. A reflexióim is ezért ritkulnak: már csak a nagyon fontosnak érzett dolgokról tudok írni. De azért, ha majd lesz ilyen, küldök nektek is.

Üdv.
Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: Tüskés Tibor főszerkesztő, „Jelenkor” szerkesztőség, Pécs, Széchenyi tér 16. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     Hidd el, nem azon múlik: a Jelenkor szerkesztősége kéziratott kért Veres Pétertől.

[Budapest,] 1963. július 6.

     Kedves Jelenkorék!

     Fene egye meg, akármit fanyalognak némely kritikusok: én jól mulattam az Epeios akción, és ez mindennél többet ér. Én ti. katona voltam nehány hadseregben, hadifogoly is voltam, rab is, munkaszolgálatos s a végén honvédelmi miniszter is. Ismerem ezt az intézményt alulról, sőt legalulról is és legfelülről is. Nahát! Mondjátok ezt meg Örsinek, akinek nem minden kísérletétől szoktam elragadtatva lenni. Nyilván ő is volt katona, mert ezt anélkül így megírni csoda volna, s amellett nyilván ugyanúgy, mint én, író-intelligenciával kellett kis-katonának lennie, ha nem is köz-katona volt, mint én. Biztosan nem, mert a legfelsőbb katonákhoz ennyire közel csak a tisztiszolgák kerülhetnek. De azok sem hivatalban, hanem csak neglizsében ismerhetik őket. No elég! Az esztétikai és dramaturgiai okoskodásokat (a televízión különben nem láttam, ott mindent elfuserálnak) másoknak hagyom. Én jól mulattam, és ezt nem minden írásmű tudja elérni velem.
     Jó munkát.

Veres Péter
     U. i.
     A lapot még nem olvastam.
     Igaz is: az eszmei tartalom is jó, bár sokszor megírták, de mindegy!

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: „Jelenkor” szerkesztőségének, Pécs, Széchenyi tér 17. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     jól mulattam az Epeios akción: Örsi Ferenc: Epeios akció. Tévé-szatíra két részben. Jelenkor, 1963. 5. sz. 387-397. p.; Jelenkor, 1963. 6. sz. 490-500. p.

[Budapest,] 1963. július 16.

     Kedves Barátaim!

     Hogy lássátok, milyen megbízható és engedelmes állampolgár vagyok, legalábbis azonnal válaszolok. Igen, olvastam azt a cikket is a korszerű művészet kérdéséről. De ehhez csak annyit tudnék mondani: helyes! Úgy van! Na jó, de hát ezt írjam meg? Lehet, hogy egy-két tétele körül tudnék gondolkodni, de kinn hagytam a lapot Akarattyán, és így fejből nem tudok belekötni egyetlen sorába se.
     Meg aztán olyan sok irodalmi hozzászólást, beleszólást írtam már, nemcsak egész írói életemben, hanem mostanában is, hogy szinte már restelkedem: irodalom helyett irodalomról való beszédeket „produkálok”. Ajaj! De ládd, mindig muszáj valamibe beleszólni! Erre a kispolgáriság vitára is vissza kellett térnem, és a napokban egy egész tanulmánynak beillő választ írtam. Elképesztő, hogy mennyire nem értették, félreértették, vagy szándékosan félremagyarázták azt az írást. Most aztán meg kellett magyaráznom, hogy én nem „támadom” és nem „védem” a kispolgáriságot, hanem az igazságot keresem egy nagyon fontos, szinte már történelmivé nőtt kérdésben. Ládd micsoda vita folyik Peking és Moszkva között! Aki nem érti meg, hogy azt az írást „konstruktív” indulat szülte, az nem gondolkozó ember, hanem olyan papagály, aki mindenkinek a szavába belevág valamit.
     No üdv.

V. P.

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: „Jelenkor” szerkesztőségének, Tüskés Tibor főszerkesztő, Pécs, Széchenyi tér 17. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     olvastam azt a cikket is a korszerű művészetről: Tüskés Tibor: A korszerű művészet felé. Jelenkor, 1963. 6. sz. 534-540. p. Az írás nyomán a korszerű művészet kérdéséről élénk vita bontakozott ki a folyóiratban. A kérdéshez – többek között – hozzászóltak: Bencze László, Koczogh Ákos, Lantos Ferenc, Major Máté, Vámos Ferenc. – a kispolgáriság vita: az Új Írás című folyóiratban Veres Péter írásával nyílt és zárult. Veres Péter: Kispolgáriság? Új Írás, 1963. 5. sz. 611-615. p.; Veres Péter: Kispolgáriság? – mégegyszer. Új Írás, 1963. 9. sz. 1116-1122. p.

Budapest, 1964. február 2.

     Kedves Tiborék!

     Megint csak levélben jelentkezem. S abban is csak közvetítésre kérlek fel. Örsi Ferinek kellene átadnod azt az üzenetemet, hogy nemcsak az enyéimnek, gyerekeimnek és unokáimnak tetszik a Tenkes kapitány, hanem nekem is. Fenébe hajítom a dramaturgiát, és mulatok a nem is kissé primitív történeteken. Az se baj, ha Robin Hood és Tell Vilmos hatások érződnek. Ha már szórakoztatni kell az embereket, inkább ilyen legyen, mint fülledt, morbid és üzleti hátsó szándékoktól bűzlő perverzitás. Annak is örülök, hogy az Epejosz-akciót külföldön is értékelték.
     A főmondandóm azonban nem ez, hanem az a megindítóan szép zenei kíséret. Nekem ez szebb, mélyebb, elementárisabb, sőt „muzsikább” még a Berlioz Rákóczi indulójánál és a Kodály Toborzójánál is, pedig azok is a szívemből szólnak. Nem tudom, hol lakik Vujchich Tihamér, de szeretném, ha eljutna hozzá ez a pár sor, azzal a gondolatommal, hogy ha ebből a kuruckori zenei anyagból még nem írt volna – mondjuk – Kuruc-szvitet, vajon nem volna-e érdemes gondolkodnia rajta. Ha nem lenne bőbeszédű, és ha nem lenne túlságosan körülcifrázva, teremtettézve, a világ egyik legszebb és leghatásosabb zeneműve lehetne. Sem Liszt, sem Mozart, sem Schubert vagy akárki más nagy muzsikus nem tudta az ilyen elementáris indulókat instrumentális túlmesterkedés nélkül átkölteni. Csak a Bartók népdalfeldolgozásai érik el azt a kristályos tömörséget, ami igazán méltó ehhez a csodálatos muzsikához.
     De abbahagyom, hisz én nem értek a zenéhez. Még csak azt se mondhatom, hogy fülem van hozzá, mert inkább csak azt mondhatnám: szívem van hozzá.
     No egyszóval, legyetek olyan kedvesek, juttassátok el Örsihez, aki lehet problematikus író, de szíve van és az ma még fontosabb, mint akármikor. (Elektronikus korszak!) Ő majd továbbviszi, ha jónak látja.
     Felebaráti köszöntéssel:

Veres Péter

     U. i.
     Ilku Pál mai nyilatkozata, azt hiszem, hasznos lesz az irodalmi életben. S ha csak ennyit is elértünk a panaszainkkal, már az is jó!

     Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Címzés: Jelenkor szerkesztősége, Tüskés Tibornak, Pécs, Széchenyi tér 17. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     tetszik: Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya című televíziós sorozat. A film kísérőzenéjét Vujicsics Tihamér szerezte. – az Epejosz-akció: Örsi Ferenc: Epeios akció című tévé-szatíra. L. Veres Péter 1963. július 6-i levelét. – Ilku Pál mai nyilatkozata: A Népszabadság interjúja Ilku Pál művelődésügyi miniszterrel. A művészi alkotó munka irányításának módszereiről, az előzetes és utólagos kritikáról. Népszabadság, 1964. február 2. 7. p.

[Budapest,] 1964. február 6.

     Kedves Jelenkorék!

     Megkaptam a Bertha Bulcsu által aláírt levelet, és amint már Tüskés Tibornak mondtam, egy levélre én mindig könnyen válaszolok. Egyszerűen lehetetlen nem-válaszolni. Addig úgyse tudok dolgozni, amíg az asztalomon elintézetlen levelek vannak.
     A kérdésre térve: csak megismétlem: volna itt sok alkalmas kézirat, csak jó közérzet kellene elővenni és újraírni, szép tisztán lemásolni, hogy gépelni lehessen. Jó közérzet azonban ritkán van, a híres munkaképesség is hanyatlik. Számomra az írás nem favágás, sose is volt, s ha már fát akarok vágni, valódi fát vágok (az imént jöttem be a fűrészelésből), de éppen ezért nem megy olyan könnyen. Gondolatok lejegyzése, meglátások följegyzése igen, de azok megírása már ne[he]zebb dió. „Elkésett [?] dolognak nem kell tanács” – mondotta Józsa deák (Balassi M. komédiájából), és továbbmegyek új meglátások és gondolatok felé.
     No ez a sok magyarázat csak arra szolgál, hogy érthető legyen: nem az akaromon múlik. Különben ne aggodalmaskodjatok: Ilku Pál nyilatkozata elég jó útmutató, el lehet rajta mozogni. Persze nincs jó kézirat. Elöntött benneteket a „modern” papír. Óh milyen nehéz dolog a valóságot szépen szóló műbe átkölteni.
     Üdv.

Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: Jelenkor szerkesztőségének, Pécs, Széchenyi tér 17. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza út 60.

     a Bertha Bulcsu által aláírt levél: Bertha Bulcsu – ebben az időben a Jelenkor folyóirat prózai rovatának szerkesztője – kéziratot kért Veres Pétertől. Az író által küldött és a folyóiratban közelesen megjelent írás: Veres Péter: A szellemi kültelken… (Realista elmélkedés az abba nem hagyható vitáról.) [A Budapest-vidék problémáról.] Jelenkor, 1964. 11. sz. 1031-1034. p. A „vidék és irodalom” viszonyáról 1962-ben zajlott vita a Jelenkor folyóiratban. – ne aggodalmaskodjatok: ebben az időben már éles irodalompolitikai támadások érik a Jelenkort. Kiemelkedik a Népszabadság szerkesztőségi (valójában Szabolcsi Miklós által fogalmazott) cikke: Tévedések és torzítások. Népszabadság, 1963. december 8. 7. p. – Ilku Pál nyilatkozata: L. Veres Péter 1964. február 2-i levelét.

[Budapest, 1967. június 29.]
Postabélyegző: Budapest, 1967. június 30.

     Kedves Tibor!

     Leveledre egyelőre ennyit: 10-15-ike közt lenne nekem a legalkalmasabb. István fiam a gyerekeivel júl. 10-től Akarattyán lesz, ő tud vezetni, s akkor nem vagyunk hozzákötve a fogadott sofőrhöz.
     Fodor Andris is jöhet, persze. Hogy hol kezdjük, arról még levelet kell váltanunk, mert ha Akarattyáról indulunk, akkor oda is érkezünk vissza, és az nektek nem jó. Vonattal kellene hazamenni.
     Azok a barátaink, akiket felsoroltál, mind jók nekem is. Csakhogy akkor a tényleges dolgunkban nem haladunk. Sokat beszélünk és sokat eszünk, iszunk. Már pedig én tényleg meg akarom mutatni nem a Balatont, hanem a mögöttes világot. 24-én Veszprémbe, Nagyvázsonyba kellett mennünk. Almáditól mentünk. Siralmas táj, haldokló falvak. Ugyanakkor a Nagybereket csakugyan látni szeretném. Az aligai és boglári mintagazdaságokat pedig megmutatni. Mit lehetne ott csinálni! De felesleges az igazgatókat zaklatni. Nem a statisztika érdekel engem, hanem a föld. – Írd meg a fenyvesi címet is!
     Üdv.

Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: Tüskés Tibor író, Pécs, Surányi Miklós u. 25. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza u. 60. Balatonakarattya, Thököly u. 21.

     A levél előzménye: Veres Péter Balatoni jegyzetek címmel írást közölt a Jelenkorban. 1966. 8. sz. 712-721. p. Erre válaszolt Tüskés Tibor Levél Veres Péterhez a Balaton „védelmében” címmel. Jelenkor, 1966. 10. sz. 956-961. p. Veres Péter azt javasolta: „ha időnk és lehetőségünk volna hozzá”, közösen járják körül a Balatont. Veres Péter: Levél „Balaton-ügyben”. Jelenkor, 1967. 1. sz. 51. p. A közös utazásra – az író István fia által vezetett gépkocsin és Fodor Andrással kiegészülve – 1967. július 10-én került sor. A közös utat Siófokon kezdték. Tüskés Tibortól Balatonfüreden váltak el, Veres Péter Fodor Andrással Budapesten fejezte be az utat.
     Azok a barátaink, akiket felsoroltál: Tüskés Tibor arra gondolt, hogy a körút során Martyn Ferencet (Balatongyörökön), Takáts Gyulát (Becén), Tatay Sándort (Badacsonyban), Lipták Gábort (Balatonfüreden) is fölkeresik.
[Budapest,] 1967. június 30.

Postabélyegző: Budapest, 1967. július 1.

     Kedves Tibor!

     Tegnap írtam egy előzetest, de közben beszéltem a fiammal, és véglegesítettük a dátumot. Nekem júl. 10., hétfő volna a legalkalmasabb. Júl. 5-én ki számítok menni, júl. 9-én jön a fiam a családjával, a kocsi odakinn lesz és megcsinálhatjuk a körutat. Utána én hazajövök, mert 14-én előadásom van.
     Írd meg azonnal, jó lesz-e, és írd meg a fenyvesi címet (esetleg kis rajzzal) mert az lesz a helyes, ha mi megyünk oda, és onnan Siófok, Akarattya felé indulunk. Késő délután pedig ott hagyunk benneteket Fenyvesen, és mi hazahajtunk Akarattyára. A többi a mi gondunk.
     Szólj idejében Fodor Andrisnak is.
     Üdv.

Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: Tüskés Tibor úrnak, Pécs, Surányi Miklós u. 25. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza u. 60.

Balatonakarattya, 1967. július 5.

     Kedves Tiborék!

     Jó, hát legyen Siófok 8 óra körül. Gondolom, részünkről nem lesz akadály, ámbár ezt gépjárműnél sose lehet tudni.
     S hogy valamit ki ne felejtsek: úgy készüljetek, hogy a tapasztalt bajokról – és a jó dolgokról – nektek kell írni. Semmiféle rekriminációra nincs szükség, csak valami olyasféle hangvétel, hogy mit lát Veres Péter a Balaton körül. Ismétlem, nem a tó, nem a strandok és a szállodák érdekelnek, hanem a mögöttes emberi világ, a nép.
     Ezt azért írom előre, hogy gondolkozz rajta: fontos írás lehet!
     Üdvözlettel:

Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: Tüskés Tibor úrnak, tanár, író, Balatonfenyves, Tavasz u. 28. Feladó: Veres Péter, Balatonakarattya, Thököly u. 21.

     nektek kell írni: az utazásról szóló beszámoló: Tüskés Tibor: Veres Péterrel a Balaton körül. Jelenkor, 1967. 9. sz. 821-825. p. Az utazás lírai megörökítése Fodor András verse: Veres Péterrel a Balatonnál. Jelenkor, 1971. 9. sz. 772-773. p. Az utazásról Fodor András naplójában is szó van. Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. II. kötet. Magvető. Bp., 1986. 514-517. p. – A témához kapcsolódó további írások: Veres Péter: Az akarattyai naplóból.
Jelenkor, 1967. 5. sz. 401-407. p. Tüskés Tibor: Mindennap Balaton. Valóság, 1967. 8. sz. 69-77. p. – Veres Péter és Tüskés Tibor Balatonnal foglalkozó írásai együtt és önálló kiadványban is megjelentek: Veres Péter – Tüskés Tibor: Párbeszéd a Balatonról. Fonyód, 1968. A könyv megjelenése után, 1968-ban Veres Péter és Tüskés Tibor könyvbemutatón illetve író-olvasó találkozón vett részt Fonyódon és Balatonszentgyörgyön. – A Balaton-téma foglalkoztatta Tüskés Tibort egy másik önálló munkájában: Tüskés Tibor: A déli part. Somogyi Almanach 10. Kaposvár, 1968.

[Budapest,] 1967. július 11.

     Kedves Tibor!

     Muszáj valamit hozzátennem a tegnapi zsúfolt nap dolgaihoz. A boglári, nagybereki, szigligeti és máshol való megjegyzéseimhez, amennyiben csakugyan írsz róla, valahol tedd hozzá: én továbbra is azt mondom: mit tudna itt 50-60 ezer holland kertész, de akárcsak néhányezer körösmenti, békési és csongrádi magyar kertész csinálni.
     Egyébként békésen és idejében hazaértünk. Fodor Andrisnak még mutattam is az akarattyai dzsungelből valamit. Fehérvár és Pest között jó eső volt hétfőn délután. Akarattyán is volt egy kevés, de amint a rádió mondja, Baranyára megint rázúdult a szél is, a víz is. Az a csúnya orkán, amelyen átmentünk és az a baljós borulás, amit Somogy déli része felé láttunk, vitte rájuk. Komolyan tanítani kéne végre a meteorológiát!
     Üdv.

Veres Péter

     Kézzel, tollal írt levelezőlap. Címzés: Tüskés Tibor tanár úrnak, író. Balatonfenyves, Tavasz u. 28. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza u. 60.

Budapest, 1967. július 23.

     Kedves Tibor!

     Ugye bizony túlságosan összemaszatoltam én ezt a kéziratot. De úgy gondolom, ha már ennyi időt és energiát beleadunk, akkor legyen pontos és hiteles minden apró részletében és minden kis mozzanatában. És persze a Veres Péter-i logika is teljesebben érvényesüljön benne.
     Ha valamit tanácsolhatnék még, az a szerkesztésre szólna. A kitűnő kis bevezetés után a „tárgyalás” lehetne rendezettebb, a szó jó értelmében „sematikusabb”. Vagyis minden fontos gondolat, vélemény, meglátás és ítélet az út állomásaihoz kapcsolódna, és ezután már nem térnénk vissza rá, csak a befejezésben összegeznéd, aminek szükségét érzed.
     De ez a te dolgod, én itt már csak olvasó vagyok. A rapszodikus előadásnak is lehet igaza.
     A szövegben eszközölt húzásokat és átírásokat nézd el nekem. Egyrészt a mezei hitelesség diktálja ezeket, másrészt az, hogy lehetőleg mennél kevesebb dics-szó legyen benne rólam. Illetve, hogy ami lesz, az ne zsurnalisztikai ízű legyen.
     A Rákosiról való mondatokat s talán az egész országfásítási feljegyzéseket, azt hiszem, jobb volna kihagyni. Ez így túl kevés, mai olvasó számára már nem érthető, a teljes megmagyarázás meg feleslegesen terhelné a gyors menetű riportot. Esetleg, ha csakugyan képet is adtok hozzá, az alá oda lehetne írni: Veres Péter, aki egy időben a fásítás országos felügyelője volt, a zánkai fenyveserdő előtt. – Vagy valami ilyesmit. Ez a ti dolgotok.
     Ha gondosan kimunkálod, azt hiszem, értékes írás lesz.
     Én ezzel le is tenném a gondot erről az ügyről, mert más írások szorongatnak. Két befejezett könyv revíziós babramunkája van előttem, és ezt már nem szeretem csinálni. Írni inkább, mint revideálni!
     Üdvözlettel:

Veres Péter
     [U. i.]
     Ha akarod, a kihúzott akarattyai és almádi mondatok helyett be akarsz írni valamit, ezt ajánlanám: Almádit – amely Péter bácsi szerint nem véletlenül kaphatta a nevét –, elöregedett kertjeit és a mögötte levő kopár pusztaságot már meg se néztük, az akarattyai „dzsungelt”, amelyben kánaánian szép kiskertek is akadnak (minden tíz közül egy-kettő) az elvadult többiek között, már csak Fodor Andrásnak mutathatta meg Veres Péter, akivel együtt fejezték be Budapesten az utat.

     Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Ajánlott. Címzés: Tüskés Tibor tanár úrnak, író, Balatonfenyves, Tavasz u. 28. Feladó: Veres Péter, Budapest, II. Gárdonyi Géza u. 60.

     ezt a kéziratot: Tüskés Tibor: Veres Péterrel a Balaton körül című írását megjelenés előtt jóváhagyásra elküldte Veres Péternek, aki – hogy „minden kis mozzanatában” pontos és hiteles legyen – néhány igazítást kért.