Ingajárat a valóságba
 

XXIV.

A három halmazállapot a nő,
most álom, légnemű, mindent betölt,
majd telefonon locsogó tömlő,
s lesz fogható való, akár a föld.

Mint évszakokban a csillagjegyek,
a föld, a víz, a levegő elem
fojt, tikkaszt, üres térben lebegek;
kék lángú szem, s nyirkos a tenyerem,

puha, ezüstfehér fém porítva:
ellobbant percek óvnak a korlát
s trapéz magasán. Üvegkalitka
ezüstfehér fémje, ingázom hát.


XXVI.

Ahogyan a hangok egymásba
átmennek: mint a kásás jég
halmazállapot-változása,
mint a szervekben az áttét

a hangja, egy másik nő arca,
mint ultrahangkép a nemet,
legbelső lényegét mutatja,
míg a kagylót le nem teszed,

a koponyádban visszhangot ver,
siklik, mint ultrahang gömbje,
s úgy tapad hozzá, mint revolver,
belehasítva a csöndbe.