|
HALMAI
TAMÁS
A vendéglátó öröme
(Egy 12. századi délkelet-kínai
legendáriumból)
Történt pedig, hogy három barát, sorsával
elégedetlen mind a három, új és boldogabb sorsot óhajtott magának. Tudták,
hogy csak egyetlen ember elég bölcs és magányos ahhoz, hogy tanáccsal áldhassa
meg őket: Konfuciusz. Vagy Hérakleitosz. Vagy a legbölcsebb rabbi. Útnak
indultak tehát, hogy felkeressék Konfuciuszt, vagy Hérakleitoszt, vagy
a legbölcsebb rabbit. Hosszú hegyeket és puha fényeket hagytak maguk mögött,
míg elértek az egyetlenhez.
A mester megörült
a poros vándoroknak. Frissítő teával és tiszta éggel kínálta őket.
– A tudást
kerestem, de csak betűket találtam – szólt az első boldogtalan.
– Csak tudást
kerestél, de a betűket találtad: örülnöd kellene ennek – mosolygott Konfuciusz,
vagy Hérakleitosz, vagy a legbölcsebb rabbi.
Az első boldogtalan
lehajtotta a fejét.
– Az élet
titkára vágytam, de minden kérdésem a tengerbe veszett – bökte ki a második.
– Míg nem
találod meg a kérdést, mely megválaszolja önmagát, hiába is jössz hozzám
– szürcsölt teájából, óvatosan, mert forró volt, Konfuciusz, vagy Hérakleitosz,
vagy a legbölcsebb rabbi.
A második
elpirult és zavarában csuklani kezdett.
– Én csak
keresek. És nem találok – szégyenkezett a harmadik.
– Amit keresel,
a helyén van. Te vesztél el. Hagyd, hogy megtaláljanak.
A harmadik
úgy tördelte a kezét, mintha háborút akarna eldönteni, jóllehet csak megilletődött.
Mikor a búcsúzkodásra
került sor, Konfuciusz, vagy Hérakleitosz, vagy a legbölcsebb rabbi végigsimított
a szakállán, és halkan, hátha nem hallják meg, azt mondta:
– Nem tudtam
segíteni rajtatok. De csak azért, mert nincs segítség, nincs sors és nincs
tanács. Háromszáz éve járt erre utoljára élő. Látogatásotok megörvendeztetett.
Elégedjetek meg örömömmel, az egyetlen válasszal, mely méltó hozzátok és
a boldogtalansághoz, pedig jósolhatatlanul egyszerű. Csak egy korty közönséges
tea kell hozzá. Vagy idegenek földerülő arca. Esetleg néhány dezertőr isten.
Köszönöm,
hogy a tükörből nem az néz vissza rám, akivé nélkületek lettem volna.
A három vándor
szívében boldog derűvel távozott.
Konfuciusz,
vagy Hérakleitosz, vagy a legbölcsebb rabbi sóvárogva nézett utánuk. |
|