2003

Augusztus 20

Bretagneban, arra ahol Sophie szülei laknak, sok a fügefa. Különös fa a fügefa: mintha el akarná titkolni, hogy vannak gyümölcsei, rejtegeti öket, nagy levelekkel eltakarja, ágai csavarodnak-tekerednek, megnehezítik a közeledést, miközben a többi gyümölcsfa egyenesen kínálja a gyümölcsét!
 

Szeptember 11-14

Mikes konferencia. Az idősebb törzstagok és törzsvendégek mellett sok a fiatal, hazulról is. Az előadásokhoz - ezt másutt is tapasztalom - általában csak az idősebbek szólnak hozzá, de a fiatalok (otthoniak és nyugatiak egyaránt) a szünetben azért elmondják, hogy ők egészen másként gondolkoznak: az öregek szerintük sokszor konzervatívak.
     Egy régi hű látogató - hannoveri orvos - most úgy búcsúzik: "Most látjuk egymást utoljára, az én órám már lejárt". Azt hittem, azért mondja, mert nem tetszett neki az idei konferencia. Később hallottam, hogy rákos és néhány hónap múlva meg is halt.
 

Szeptember 17

Párizs, nagy hőség. Nincs semmi érdekes, egyetlen jó kiállítás sincs, a galériák is unalmasak, a La Hune-ben csak középszerű könyveket látok. Egyetlen kivétel Olivier Rolin, akit most fedezek fel. Tigre en papier című regénye a 68-as lázadó nemzedék ironikus-nosztalgikus monumentuma. Ritmikus stílus, félmondatok idegen nyelveken, rengeteg rejtett intertextuális utalás, nagyon izgalmas. Aztán több más könyvét is elolvasom - és csalódok: hasonlítanak egymásra.
 

Október 1-8

Egy hét Budapesten. Megfürödni, elmerülni a magyar nyelvben: "műkörömépítés", "vonalműszaki szolgálat", "atomsorompószerződés", "hanghordozópiac", "állagmegőrzés". - "Üzemzavarelhárítás" olvasom a teherautón, amelyik egy lerobbant buszt javít. Egy kert kapuja előtt: "Várd meg, amíg a kapuszárnyak ütközésig kinyílnak." A metróban új, most épülő házakat reklámoznak. Az utolsó mondat így hangzik: "Vándormadarak kíméljenek!" Többször elolvasom, amíg végre megértem: eufemizmus cigányok helyett. Így bizonyára elkerüli a hirdető a büntetést.
     És még néhány dolog, ami feltűnt:
     - Több a nő, mint a férfi a színházakban.
     - Amszterdamban főleg nők, itt meg inkább kövér negyven év körüli férfiak sétáltatják a kutyákat. Egyébként is feltűnően sok a pocakos férfi.
     - Budapest legmelankolikusabb részét, a bécsi kaputól a királyi várig terjedő negyedet szeretik a leginkább a külföldi turisták.
 

Október 20

Különös koincidencia: egyidőben olvasom Girolamo Cardano 16. századi önéletrajzát és Kertész Imre legújabb regényét.
 

Október 26

Egy nagyon népszerű francia tévéprogramban Depardieut, a híres színészt interjúvolják. Hatvanéves, áttekintést ad az egész életéről. Egyszerűen, természetesen beszél, nem játssza meg magát, sok más sztárral ellentétben (mint például Alain Delon). Elmondja azt is, hogy vallásos. Nem tudom elképzelni, mondja, hogy ne lenne valaki, aki tisztább, becsületesebb, jobb, mint én vagy a többi ember, akit ismerek.
 

November 8

Régebben, azaz mondjuk a tizenhetedik-tizennyolcadik században, lehetett kritizálni egy nagy müvészt írót, festöt. Malherbe azt mondta Ronsardról, hogy "fort méchant počte" és Le Brun kritizálja Tizianot. Bizonyára a romantikának köszönhetjük, hogy a művész minden más embertől különbözik: szentté avattuk, csak csodálni szabad. Mindenki megdöbben, ha Flór Ede kijelenti, hogy Picasso tevékenysége egy tragédia volt a huszadik századi festészet szempontjából. És emlékszem, hogy mennyire csodálkoztam, amikor annak idején Határ Győzőnek mutattam Amszterdamot, és ő a modern múzeumban több Van Gogh-kép előtt megállt és rámutatott a festmény bizonyos részeire, amelyek szerinte rosszul voltak megfestve.
 

November 13

Kik a sztárok? Futbalisták, színészek persze, de mostanában a képzőművészeten belül is egyre több a sztár. Először csak maguk a festőművészek tartoztak ide, most már a múzeumigazgatók és kurátorok (Harald Szeemann, Francesco Bonami, Rudi Fuchs stb), sőt az építészek is: Frank Gehry, Daniel Libeskind, Santiago Calatrava. Most éppen egy hosszú tanulmányt olvasok egy folyóiratban az iraki származású és Londonban élő Zaha Hadidról: ő az első nő az építész sztárok között.
 

November 18

"Kunstfabriek". Amsterdam-West, a haarlemi autóút mellett. Két fényképész rendelésre kinagyít egy részletet egy-egy híres festményből és megcsináltatja Japánban a kért méretben. Egy idősebb hölggyel futok össze, aki lelkesen magyarázza, hogy éppen most vett egy lakása falát pontosan betöltő Szűz Máriát. Nagyon meg van elégedve. De Van Gogh vagy Rafaello képrészlet is kapható: bármit lehet rendelni. Azzal reklámoz a két fiatalember, hogy minden kép teljesen eredeti. Kinagyított és újrafestett másolat, tehát eredeti, és úgy tűnik, teljesen legális üzlet.
 

November 27

Ma van öcsém halálának második évfordulója, Brüsszelbe utazom. Hármasban megyünk ki a temetőbe, a sógornőm, az unokahúgom meg én. Lassan hajtunk, mert óriási a köd. A mi autónk az egyetlen, nagy csönd. Amikor a sírt megtaláltuk és elrendeztük a virágokat, felnézünk: nem messze tőlünk sok árnyék mozog a nagy csendben - az ilyen ködben mindenki titokzatossá válik - : egy temetés folyik.
     És akkor hirtelen felbukkan előttünk egy lassan guruló autó, benne egy kövér férfi. Egy halott? Nem, mert közvetlen mögöttünk nehézkesen kiszáll az autóból és a másik oldalon, ahol nincsenek sírok, komótosan pisilni kezd.
Mikor ezt Sophienak később Amszterdamban elmesélem, azt mondja, hogy ez egy jel. A halottak nem tudnak beszélni, így adnak jelt az élőknek. Öcsémnek bizarr humora volt, ezt a jelenetet nagyon szerette volna; vagy talán ő maga rendezte?
 

December 3

Elkezdődött egy emberevő pere a németországi Rothenburgban. A kannibál interneten hívta lakására az áldozatát, aki tudta, hogy mire számíthat. Először levágta a faszát, közösen elfogyasztották, aztán megölte vendégét és húsát a jégszekrénybe tette. A rendőröknek és bíróknak jogi problémái vannak, mert a törvénykönyvben sehol sincs szó kannibalizmusról. A tévében ma este mutatják a per kezdetét és megdöbbentem: a vádlott rokonszenves és értelmes fiatalembernek néz ki.
 

December 5

Amikor azért imádkozunk, egyszerűen-primitíven, mert konkréten kérjük Isten segítségét valamire, azonosulunk szavainkkal. Általában egyesszám első személyben beszélünk, úgy ahogy azt gyerekkorunkban tanultuk (Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem...).
     A Miatyánk viszont a közösséghez kapcsol minket; Jézus arra tanít, hogy a többiekkel együtt forduljunk Istenhez, ami a mai individualista világban nem mindenki számára magától értetődő. A Miatyánkot egyébként is nehéz egyszerűen elmondani: mintha nemcsak mondanám, hanem ugyanakkor figyelném és interpretálnám is azt, amit mondok. Aki nem teológus, mit értsen azon, hogy Szenteltessék meg a te neved? vagy azon, hogy Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség? A legkülönösebb és legelgondolkoztatóbb azonban talán az, hogy Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is. Időbeli egymásutániságról lenne itt szó? Ami a mennyben megvan, a földön még nem lenne meg? Elképzelhető, hogy valami akadályozza Istent abban, hogy akarata már most érvényesüljön a földön? Ezzel magyarázzuk talán a gonosz létezését, a háborúkat, Auschwitzot, mindazt, ami olyan sok embert eltávolít a hittől? ("Ha Isten létezik, hogy engedheti meg, hogy...")
 

December 13

Az utóbbi évek során sok olyan tapasztalatom volt, hogy egyre inkább egyetértek La Rochefoucauld pesszimizmusával: az emberek önzőek, igazi barátság és embertárs iránti szeretet nagyon ritka. Néhány példa. Mióta nyugdíjas vagyok, néhány külföldi - német, amerikai - kollega "ejtett": nem vagyok már érdekes, hiszen nem tudom őket meghívni többé Amszterdamba egyetemi előadásra: professzorok pedig szívesen utaznak, ha fizetik az útjukat. - Két jónevű francia költőhöz sokáig elég szoros baráti kapcsolat fűzött, sok levelet váltottunk, gyakran vacsoráztunk együtt. Voltam olyan naiv, hogy az egyiket megkértem egy szívességre: azóta nem hallok róla. A másik legújabb köteteiről pedig nem írtam recenziót, verseit - nem lévén műfordító - nem fordítottam magyarra: ő is elhallgatott, annak ellenére, hogy én többször írtam neki. Mennyire igaza van La Rochefoucauldnak!
 

2004

Január 1

Szilveszterestére az jellemző, hogy az idő lassabban halad, mint máskor. Különösen a vége felé. Kicsit unatkozunk, nézelődünk, olyanok is, akik máskor mindig el vannak foglalva, mindig rohannak. Most viszont gyakran az órára nézünk, számoljuk a perceket, majd végül már a másodperceket is. Utána nyugalom, majdnem unalom. És pezsgő.
 

Január 5

A legrégibb időkben az irodalom egészen egyszerűen beszélhetett még a legáltalánosabb dolgokról, szerelemről, háborúról, politikai hatalomról, halálról: érdemes felütni Gilgamest, egy sumer-akkád antológiát (Az agyagtáblák üzenete, Európa, 1974), egyiptomi vagy akár klasszikus görög szövegeket. Később már nem megy a direkt egyszerűség: individualizálni és részletezni kell. Shakespeare végső fokon ugyanarról szól, mint Gilgames, de most már metaforákra, dolgok leírására és az egyéniségek világosabb megkülönböztetésére van szükség.
 

Január 12

Krúdyt olvasom és megdöbbenek. Minden nagy opusszal rendelkező regényírót valami megszállottság hajtja. Balzac például megállás nélkül dolgozik éjjel-nappal, mert fel akarja részletesen és pontosan mérni az új világot, a forradalom és Napoleon utáni teljesen új, megváltozott francia társadalmat. De mi hajtja Krúdyt? A régi szép idők, a múlt iránt érzett nosztalgia? Hogy lehet egy ekkora fájdalom, egy ilyen mély melankólia ennyire termékeny?
 

Január 20

Az az érzésem, hogy a filozófusok sok mindenről beszélnek, szabad akaratról, hatalomról, a lélek halhatatlanságáról, csak éppen az emberi lét alapkérdéséről nem: hogy lehet az, hogy egy tizenhét milliárd évvel ezelőtt keletkezett és végtelen, de mégis állandóan (másodpercenként 72 kilométernyit) táguló űrnek egy jelentéktelen kis bolygóján léteznek mindössze pár évtizedig élő, gyakran betegeskedő, gyarló lények, akik képesek kilépni magukból, képesek ezt a végtelenséget vizsgálni és elgondolkozni rajta?
 

Január 22

Az idő mindent relativál, mondjuk, de ennek van egy nagyon érdekes következménye, amiről sokszor elfelejtkezünk: éppen e miatt a relativálás miatt helytelen dolog úgy tenni, mintha csak a jelen létezne. Miért lenne valódibb - csak azért, mert ez pár nappal vagy hónappal ezelőtti - az a kép, amelyen a Mátyás-templom előtt német és japán turistákat látunk, mint az, amelyiken Erzsébet királyné áll a templom előtt?
 

Február 12

Amszterdamban pont a királyi palota mögött van az alkoholisták egyik közkedvelt találkozóhelye. Ha a királynő kinéz az ablakon, dülöngélő vagy éppen verekedő férfiakat - elvétve egy-két nőt - és ide-oda guruló sörösüvegeket láthat. Ma este a tévé mutatta, hogy tömegverekedés tört ki, a rendőrségnek közbe kellett avatkozni.
 

Március 1

Sokan, ha egy jó könyv - regény - kerül a kezükbe, le se teszik, együltükben kiolvassák. Én erre képtelen vagyok, mindig legalább két könyvet olvasok egyszerre. Most éppen Alvar Nunez Cabeza de Vaca 16. századbeli spanyol conquistador emlékiratát és Csodatévő Takla Hájmámótnak, az etiópiai őskeresztény egyház 13. századbeli szentjének életrajzát olvasom. Cabeza de Vaca Floridából nyolc év alatt jutott el gyalog, hihetetlen nélkülözések árán és ellenséges indiánok között, a mai Mexikó-Városig, Takla Hájmámót pedig Szent Mihály arkangyal által vezettetve megtéríti egész Etiópiát: csodákat tesz, gyógyít, feltámaszt: mintha az etióp egyház egy második Jézust akart volna magának. A csodákat pontos számadatok támasztják alá. Vifát városában például "tizenkét sántát, tizenhárom bénát, hét nyavalyatörőst és tíz vakot" gyógyít meg. Szent Mihály elragadja, repül vele, sok helyre viszi, többek között egy olyan városba, amely mai embernek úgy fest, mint egy virtuális video-installáció: "a napnál is jobban ragyogott. Sátor alakúra épült ez a város, igen széles és hosszú volt, úgyhogy még ha minden vidékről össze is gyűltek volna ott a népek, bizony nem telt volna meg velük a város. Sok-sok oszlop volt ott, melyek egymásra egyáltalán nem hasonlítottak: [...] mindegyik úgy tündökölt, hogy nem lehetett sokáig nézni őket, ha pedig valaki a tekintetét merőn valamelyik oszlopra szegezte, akkor egy újabb, belső oszlopot pillantott meg, melyet az előbbi, külső oszlop áttetsző anyaga nem fedett el. Olyan volt ott a föld, akár az üveg meg a tó vize s olyan lágy volt, akár az olaj, a teteje meg úgy ragyogott, akár a nap tündöklő sugára."
 

Március 6

Temetés. Miért érzik az élők - rokonok, barátok - szükségét annak, hogy együtt emlékezzenek, hogy együtt sírjanak, mikor életében egyszerre ennyien sose látták, és a halott mindegyiküknek külön-külön és másképpen fog azután hiányozni?
 

Március 12.

Madrid, a tegnapi terrortámadás ellen tiltakozik kétmillió ember. Zuhogó esőben vonulnak végig az utcán (többnyire esernyő nélkül), köztük Prodi, az EU elnöke, Raffarin, a francia miniszterelnök és Joschka Fischer, a német külügyminiszter. Miért kellett odacsődíteni a sok külföldi politikust, miért ez a tehetetlen tiltakozás? Haszna egyáltalán nincs, a gyilkosok pedig biztosan örülnek, ha látják, hogy mekkora sikerük volt. Olyanfajta élmény lenne ez, amelyet a görögök katharzisnak neveztek?