Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2004. 5. sz. 
 
GÁL FERENC
 
 
Kicsit apokrif
 

Mi nem vágtunk neki a hegyeknek.
Elég erősnek éreztük ugyan magunkat,
de hallottunk a határfolyók működéséről
és a szögesdrót kristályszerkezetéről.
Abban az évben a vérszívók is
robosztusabbak voltak, a térképeknek
se nagyon hittünk, így hát behajóztunk.
A kabinokba cipeltük a személyes holmit
és a kártyaasztalt, a lélekpároló ezüstjét.
A hattyúkat, a költőverseny tartozékait
a fedélközbe zártuk.
Azután a megfelelő szélre vártunk,
majd a jóslat megerősítése
vagy az ivóvíz-készlet feltöltése késett.
Nemrég végre kormányost fogadtunk,
ki a folyamvilágból a nyílt vizekre juttat.
Csakhogy mostanra a kagylók és moszatok
a hajó felszín alatti testét vészesen belepték.
Partra lopózva, így még búcsúzkodhatunk
a megszeppenten ajtót nyitó asszonyoktól.
A móló végi halsütőnél szilaj férfiakkal
szóba hozhatjuk a nagy kirajzást,
és hogy mitől olyan kiismerhetetlen
az a tenger. Mitől van az, hogy sokan
úgy beszélnek róla, mintha élne,
csak egy árnyalattal mégis határozottabban.