Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 2004. 4. sz.  
 
TATÁR SÁNDOR* 
 
 
Lőrinc első üzenete** 
 
 
Látom a rám-gúvadt szemed,
a bárgyú mosolyoddal.
(Éltedben így kezdődhetett
most új, fényesebb oldal.)

- Azért ne gondold, kispofám:
tiéd leszek egészen;
e történet józan, profán
(nem lehangoló mégsem!)

Csak ne örökíts súlyokat,
célom s dolgom saját lesz.
Nem leszek, csak mert bujtogatsz,
üzletember, se vátesz.

Nyugodj most inkább, apafej;
eleget háborúztál -
tanulj csak pléden nyúlni el,
akár egy trimmelt uszkár...
 
 

* Pontosabb és méltányosabb volna így: © Tatár Lőrinc Sebestyén; lejegyezte Tatár Sándor. Ez azonban bizonyos bonyodalmakhoz vezethetne, hogy mást ne mondjunk, a honor. elszámolása és utalása tekintetében. E megjegyzéssel mindenesetre - láthatják - igyekeztem elejét venni a szerzői jogi vitáknak, a tiszteletdíjat pedig - megkérdezhetik a gyermeket, Hölgyeim és Uraim - természetben visszaháramoltatom a ciklus érdemi szerzőjére.
** Szívesen hívjuk a gyermeket Lócinak (is). A Lóci-verssorozat azonban Szabó Lőrinc óta copyrightolt.