|
TATÁR
SÁNDOR*
Lőrinc első üzenete**
Látom a rám-gúvadt szemed,
a bárgyú mosolyoddal.
(Éltedben így kezdődhetett
most új, fényesebb oldal.)
- Azért ne gondold, kispofám:
tiéd leszek egészen;
e történet józan, profán
(nem lehangoló mégsem!)
Csak ne örökíts súlyokat,
célom s dolgom saját lesz.
Nem leszek, csak mert bujtogatsz,
üzletember, se vátesz.
Nyugodj most inkább, apafej;
eleget háborúztál -
tanulj csak pléden nyúlni el,
akár egy trimmelt uszkár...
* Pontosabb és méltányosabb volna így:
© Tatár Lőrinc Sebestyén; lejegyezte Tatár Sándor. Ez azonban bizonyos
bonyodalmakhoz vezethetne, hogy mást ne mondjunk, a honor. elszámolása
és utalása tekintetében. E megjegyzéssel mindenesetre - láthatják - igyekeztem
elejét venni a szerzői jogi vitáknak, a tiszteletdíjat pedig - megkérdezhetik
a gyermeket, Hölgyeim és Uraim - természetben visszaháramoltatom a ciklus
érdemi szerzőjére.
** Szívesen hívjuk a gyermeket Lócinak
(is). A Lóci-verssorozat azonban Szabó Lőrinc óta copyrightolt. |
|