|
LOVÁSZ ANDREA
A komplementaritás
varázsa
Böszörményi Gyula:
Gergő és az álomfogók
"A
holló a második meséből átrepült a harmadik mesébe és ottan
úgy tett-vett, hogy már a negyedik mesében is látni
véltük." (Gittai István: Mozdulatok a
ruhatárból)
Akár tapasztalati, akár
normatív alapon véljük meghatározhatónak a gyermek- irodalmat, akár
bármilyen más kommunikációelméleti, recepcióesztétikai, hermeneutikai stb.
megközelítést részesítünk előnyben, mindenképpen előfeltételezhető,
deduktívan körülhatárolható egy adott könyvkorpusz, ami a
fogalommmeghatározás irányából tekintve semmiképpen sem jelent tematikai
vagy korosztályos kritériumok szerinti besorolást és csoportosítást. A
gyermekirodalom fogalmának általános érvényűsége ignorálja a
tanulmányozott művek nemzeti ill. nyelvi hovatartozásának kérdését: a
gyermekirodalmi alkotások körébe evidens módon sorolandók különböző
korszakok, különböző szerzők, különböző nyelveken írott művei: a
gyermekirodalmi kutatás nemzetközi könyvkorpuszból indul ki. A
gyermekirodalmiság megkülönböztető jegyeinek vizsgálatát így a
leggyakoribb esetben a fordítást illető reflexió hiánya jellemzi, annak
ellenére, hogy adott alkotások mindig kizárólag fordításként vannak jelen
egyes nyelvterületeken. A fordítások vizsgálata pedig egyszerre több
problématerületet is megvilágít: a fordító személye, mint közvetítő
kötelező módon változtat az eredeti művön, a személyhez kötött befolyásoló
tényezőn túl adott kultúrkörnek, nyelvi készletnek, társadalmi, szociális
fejlettségi szintnek megfelelően módosulhat vagy éppen torzulhat az
eredeti mű.1 Az átdolgozások, "ifjúság
számára" történő adaptálások még inkább megkérdőjelezik, hogy mennyiben
ismerjük az eredeti alkotást, és ennek megfelelően mennyiben érvényesek
adott kijelentéseink, besorolásaink, általánosító következtetéseink adott
művek kapcsán. Az összehasonlító gyermekirodalomkutatás létezésének
természetesen minimális feltétele a különböző korú és különböző szintű
fordítások megléte adott nyelven, mert ha az egyetlen magyarul megjelent
szöveg csupán megcsonkított átdolgozás akkor vizsgálati anyag hiányában
érvénytelen bármilyen összehasonlító kérdésfelvetés. A műközpontú, poétikai
összehasonlító vizsgálat kérdésein túl (Miért éppen adott formában jelent
meg a szöveg: melyek a korszakra, fordítóra, kultúrkörre jellemző jegyek,
szókincshasználati vonások? Miért éppen adott részek, szakaszok hiányoznak
esetlegesen? Mi az, amivel a fordító "kiegészítette" az eredetit: mit írt
hozzá, mit tartott fontosnak megmagyarázni, esetleg lábjegy- zetelni, azaz
milyen a gyerekek valódi és a fordító-közvetítő által feltételezett
recepcióképessége? stb.) a gyermekirodalom általános fogalmának szempont-
jából sokkal fontosabb a kontakt- és transzferkutatás (a már megjelent
fordítások hatástörténetének vizsgálata), illetve a gyermekirodalmi
intertextualitás kutatása.2 Meghatározott
nyelvterületről, kultúrszférából származó mű (esetleg, ideális fordítót
feltételezve) nemcsak saját születési helyének vonásait viseli magán,
hanem világképével, életvilágával, az általa ábrázolt valóságrefe-
renciákkal, tematikai újításaival, motívumokkal, stílusbeli vonásaival
jelentős hatást gyakorol(hat) adott nemzet irodalmára. A téma- és
motívumkutatáson túl annak vizsgálata, hogy éppen mely más nyelven írott
műveket fordítanak le (fordíttatnak le a kiadók) vagy az, hogy milyen
formában, és milyen mértékben integrálódik a hazai (gyermek)irodalomba
adott mű, ill. hogyan befolyásolja az a születendő írások létrejöttét,
vagy hogyan viszonyulnak egymáshoz a lefordított könyv és annak nyomán,
hatásának köszönhetően létrejött művek - ez is a gyermekirodalmi
komparatisztika feladata. A magyar
gyermekirodalomnak már születése pillanatától integráns részét képezik a
fordítások, hiszen az első (tapasztalati alapon értelmezett)
gyermekirodalmi munkák valamennyien fordításként kerültek a magyar
olvasóközönséghez.3 Csupán ezek mintáján,
később jöttek létre önálló magyar nyelvű gyermekirodalmi munkák, és a
fordítások, az átdolgozások még hosszú évtizedekig uralták a magyar
gyermekkönyvpiacot.4 Napjainkban pedig - a
médiák univerzalizálódásától nem egészen függetlenül - a magyar nyelvű
gyermekkönyvkiadás igyekszik lépést tartani a nemzetközi történésekkel, az
integrálódás csak másodsorban jelenti a nemzetközi szervezetek munkájába
való bekapcsolódást, a kiadók elsősorban az aktuális sikerkönyvek
műfordításaival igyekeznek naprakészségüket bizonyítani. Bár ez nem
egészen igaz, hiszen nálunk most vannak igazán feljövőben Nöstlinger
könyvei, és sok külföldi sikerkönyv fordítására azért nem vállakoznak a
kiadók, mert a mai magyar gyermektársadalom még nem elég érett az abban
tárgyalt problémák befo- gadására, vö. holocaust-irodalom,
gyermekprostitúció, homoszexuális szülők5;
vagyis azért jönnek létre időbeli csúszások a fordításokat illetően, mert
a két irodalom (a lefordított és a célirodalom) nem hasonló társadalmi
problémákkal szembesül - csak ellenkező esetben lesz valódi
(gyermek)társadalmi hatása a lefordított műnek. Természetesen egészen más
elv érvényesül a "fiction" jellegű művek fordításában: itt a fordítás
gyorsasága az egyedüli versenyszempont - a fordítások minősége,
pontosabban a fordítások ugrásszerű megnövekedésével együttjáró látványos
minőségi romlás külön dolgozat témája lehetne. Legfrissebb
történésként itt van a Harry Potter-jelenség: nemcsak a magyar
gyermekirodalom vizsgálatában megkerülhetetlen. Az olvasásszociológiai
konklúziókon túl, a könyvek (felnőtt) recepciójától és az ehhez kapcsolódó
kiátkozásig terjedő botrányoktól szinte teljesen függetlenül kialakult
egy, a Rowling-könyvek varázslatos fantáziavilágára, cselekményvezetésére
irányuló felfokozott olvasói igény, szükséglet; ez pedig nemcsak klubok
létrehozását és az ismert marketingtermékek áradatát jelenti, hanem
tömegével születnek a Harry Potter-történetekre valamilyen módon
reflektáló, azokat felhasználó (gyerek)könyvek. Ez a felhasználás lehet
akár tematikus vagy motivikus szintű, de leginkább mégis azt jelenti, hogy
adott könyvek sohasem íródtak volna meg, ha nincsenek a Rowling-könyvek,
pontosabban, ha nincsen ekkora sikerük. (A Harry Potterek jó könyvek: a
sorozatot 2003-ban megjelent darabja alapján egyik német kritikusa
egyenesen Proust regénysorozatához hasonlítja.)6 Így a magyar gyermekirodalom is újra felfedezte
magának a gyereket (ti. olvasnak a gyerekek) és az írót is (ti. jelentős
szerzők is írnak gyermekirodalmat). A hazai gyermekirodalom egészét érintő
stimulatív hatáson túl két "harrypotteres" könyv jelent meg a
közelmúltban: Petőcz András Kalandjaim a Mágusképzőn, avagy hogyan
nyertük el a Hunor Tér Kupát (Móra Könyvkiadó, 2002) és Böszörményi
Gyula Gergő és az álomfogók (Magyar Könyvklub, 2002) című könyve. E
két könyv az eredeti szövegekhez való viszonyulás két, egymástól jól
megkülönböztető végletét képviseli: Petőcz könyvei a tematikus azonosságon
belül, kisvárosi-szintű helyszíneken, a kalandokat deheroizálva az erdeti
paródiájaként olvashatók. Reflexív módon, szövegszinten jelentkezik a
szerző és az olvasótól preferált viszony: Petőcznél a varázslat bűvészet,
a Harry Potter mágikus világképéhez képest nagyon is csodamentes, józanul
mérlegelő magatartás a követendő cselekvésmodell: "De vigyázz, Tajtékos!
Ez nem valami Harry Potter-történet, és mi nem vagyunk varázslók! Nehogy
nekem párbajozni kezdj Gőgh Lajos bűvészpálcájával!" (47.) Eközben, a
parodisztikus alaphelyzet mellett, Petőcz szövege természetesen felépíti a
maga fikciós játékát, érvényes varázsvilágként tematizálva önmagát.
A Gergő és
az álomfogók keletkezéstörténetének ismerete nélkül nem tudható
pontosan, hogy a Rowling-könyvek adták-e az ötletet a szerzőnek, de bizton
állítható, hogy Böszörményi Gyula könyve több szinten is kapcsolódik
azokhoz. A Gergő - látszólagos - szándéka szerint nem meseparódia,
hanem a Nagy (Mese)Elbeszélések párja ill. továbbírója akar
lenni.
A könyv főhőse,
Gergő félárva, édesapját korán elvesztette, és különleges: sámánnak
született, bár eleinte még nem tud róla: látomásai vannak, fél a
mennydörgéstől, saját, visszatérő álomállata van, és csak szeretne
"normális gyerek" lenni ("olyan, aki lazán eldobálja a műanyag szemetet,
aki jól érzi magát a lebetonozott suliudvaron, és még sose látott közelről
tehenet" 100.). A történések során kiderül, hogy nemcsak édesanyja
rendelkezik bűbájos képességekkel, hanem édesapja is nagytudású révülő
volt, s a fiút mint az Álomvilág jövendő megmentőjét már számon tartják
(83.), híre megelőzi őt ebben a világban (241.). A saját predesztinációja
ellen lázadó kisfiúból a regény végére győzedelmes sámánfi válik, aki
tisztában van ereje nagyságával: szüleitől olyan erőt örökölt, "ami a
varázstudók történetében addig csak Merlinnek, Gandalfnak vagy a Baglyok
Fehér Szakállú Mágusának adatott meg." (497.)7 Nem evilági, hanem álombeli kalandjai, küzdelmei
során nemcsak családtagjai segítik (a bűbájos édesanyán kívül az utált
mostohatestvér Zsófi, akiről a regény végére kiderül, hogy tehetséges
boszorkánypalánta, a lenézett nevelőapa, a cipőtisztító Botlik Dénes, aki
pedig beszélő nevének megfelelően a lehető legbanálisabb, legprofánabb
módon, de többször is megmenti családtagjait), hanem sámánok, az ősök
szellemei és elsősorban saját segítő állata, a farkas. A "kólák" és
"multiplexek" világából érkező Gergővel ("igazi városi fiú. Tudod:
számítógép, haverok, motorok" 23.) való preferált olvasói azonosulás
nemcsak az életkori és mentalitásbeli hasonlóságok miatt valósulhat meg
könnyedén, hanem a teremtett fikciós világ sajátosságai miatt is. Azaz nem
elsősorban arról van szó, hogy egy önmagát szerencsétlenül érző, szenvedő
kisfiúból is válhat hős (hiszen kiderül, hogy különleges képességekkel
született, s annak ellenére, hogy még nem járt "Táltosképzőbe" ill.
"vajákos lányiskolába", neki még tanulnia sem kell a varázslást - mint
Harry-nek és társainak -, mert "nem tudja, mit énekel, valahogy mégis
mindig eszébe jut a következő szó" (301.), "lelke rejtett zugaiból
kanyarog elő a varázsdala" (520.)), hanem arról, hogy a való
világ-varázsvilág Harry Potterből ismert kettőssége itt való
világ-álomvilág dualitássá szelídül.8 Azaz
a varázsvilág, a csodák, különleges lények világa Rowlingnál jelenlevő
valóság (hiszen a King's Cross pályaudvarról vagy egy ócska
telefonfülkéből megközelíthető), a két világ nem két külön dimenzióban
létezik. Ontológiai differencia tételeződik Böszörményi varázsvilágával,
hiszen ez, az álomvilággal azonosítva, a túl-világhoz tartozik, azaz
(valóság és nem-valóság problémás viszonyára többször is reflektálva) csak
dimenziót váltva közelíthető meg, reális és transzcendens benne
különválik. Böszörményi varázsvilága a szellemlények, álomlények világa,
semmi sem "hús-vér", ontológiai alapja nem a létezés, hanem a
funkcionalitás, így e világ varázslatai is funkcionális
meghatározottságukban definiálhatók.9
Lüthi a mesére vonatkozó egydimenzionalitás-elmélete értelmében a Gergő
és az álomfogók nem is tekinthető mesekönyvnek.10 Álomvilágként sem igazán varázsvilág ez, sokkal
inkább szürrealisztikus fantázaitobzódásként definiálható, hiszen az álom
csodás történése evidens, így nem is értelmezhető csodaként, míg a való
világ csodája mindig az érvényes világrend áttörését jelenti.11 Álomvilággá degradálva Gergő csodavilága nem
változtatja meg valóságképünket, és ez nemcsak az egzotikum hiányát
eredményezi, hanem a könyv fikciós játékát is elrontva a olvasói
célkorosztály fantázia- és játékelvárásainak sem felel meg. A szöveg azt a
metamesei felvetést is megengedi, hogy az olvasottakat (vagyis való világ
és álomvilág kettősségét) is csak álmodják ("Most sem vagyok biztos benne,
hogy nem csupán álom mindaz, amit látok [...] Meglehet, hogy igazad van.
[...] talán Boglárka álmodja Gergőnek a révülőket, a völgyet és a
Világfát, hogy meggyógyítsa őt." 409.), vagy "vasalás közben" mesélik
(528.). Az álmok csodavilága bárki mugli vagy éber számára
megközelíthető, nem kell hozzá sámánnak vagy varázslónak születni vagy
tanulni: bármelyikünk jelenvalóságként élheti meg, nemcsak mint oda
látogató, hanem mint alkotó is, hiszen a Világfa mentén "minden
megtalálható, amiről valaha is álmot láttak az emberek. Az éberek lelkének
titkai a legkülönfélébb csodákat és borzalmakat teremtették meg a
szellemvilágban." (345.) Az álomvilágbeli történések (Gergő, vagyis
álomnevén Farkas megmássza a Világfát, sámán lesz belőle, és megküzd a
gonosz legkülönfélébb megtestesüléseivel) párhuzamosan zajlanak a valós
történésekkel (Zsófi kinyomozza a "főgonosz" Holló kilétét), és
tipográfiailag is egymástól jól elkülöníthető dimenziókban zajlanak, a IX.
fejezettől (a könyv majdnem felétől) pedig az igazán fontos dolgok a
szellemvilágban történnek. Innentől, Gergő szellemvilágba zárásával a való
világ csak akcidenciálisan tételeződik, s így a szerző mégiscsak megmenti
hőse(i) kiválasztottságát, különlegességét, hiszen a
szellemvilág/álomvilág történései nem sodorják magukkal Gergőt, ő igazi
mesehőshöz hasonlóan nem csupán csodálkozóként, hanem már cselekvőként van
jelen abban a világban. Varázstudók és muglik,
azaz itt révülők és éberek világa mesébe illő természetességgel azért
mégsem csak álmodva járható át: a révülők, táltosok, bűbájosok (akik itt
élnek közöttünk) bármikor képesek utazni a két világ között: a valódi,
való világbeli csodát ezen különleges emberek, lények, tárgyak világok
közötti vándorlása jelenti. Vannak fizikai kapuk is a két világ között
(pl. a budapesti Csipetke utcai "öreg, körfolyosós bérház" pincéjében), és
nemcsak emberek révülhetnek odaátra, hanem szellemlények is
visszatérhetnek a való világba. Így Gergőék jelenvalósága mégsem
varázstalan, csak annak tűnik a be nem avatottak számára - a való világ a
könyv esetében nemcsak a Nyugati Pályaudvar aluljárójával vagy a
kóspallagi talponállókkal fémjelzett valóságot jelenti, hanem a
Bagoly-bükki-völgyben megrendezett "Vajákosok, Táltosok, Énekmondók,
Sámánok és Egyéb Révülők Találkozóját" is, a seprűn, péklapáton, repülő
szőnyegen repdeső varázslókkal, boszorkányokkal: itt kezdődnek Gergőék
valódi kalandjai. Gergő és Zsófi fokozatosan adják fel hitetlenkedésüket,
a fordulat akkor következik be, amikor a két világ, álomvilág és valóság
összekapcsolódik: Gergő farkasfogakból készült nyakláncot kap álmában
ajándékba ("Ajándékot kapsz, hogy higgy nekünk [...] Álomajándékot, ami
meggyőz." 110.), amit felébredve is a nyakában talál ("A fiú egyszerűen
nem tudott mit kezdeni a megmagyarázhatatlan csodával." 117.) A furcsa
történésekre minduntalan logikus, észérveket kereső álláspont feladása
egyet jelent az álomvilág, szellemvilág létezésének, az álmok
valóságosságának tudásával, egyáltalán a világkép radikális
megváltozásával: a jelenvaló és a mögöttes, a fizikai korlátok közé
szorított és a szellemi világ egymást kiegészítő és egymást feltételező
elfogadásával.12 A dualitás akceptálásával
a csodák is szemiotikai értelmezést nyernek: a két létdimenzió egymásba
való átlépését éljük meg mi, éberek csodaként. Az olvasó számára az
álomvilág integrálásával egy itt és mostani csodavilág mégiscsak
megteremtődik, megnyitva a "Lehet-e igaz, amit olvastam?" kérdésben
megfogalmazódó játékteret. Az "álomvilág-szellemvilág-csodavilág
identifikáció versus éberek világa" tétel valamennyi lehetséges kiinduló
premisszáját szinte lehetetlen a könyv alapján kategorizálni, de néhány
megállapítás mindenképpen tehető: 1. Az álomban látottak "bizonyos
értelemben" még valóságosabbak, mint a nappaliak (211.), és ha "az
álomvilágban járunk [...] a lelked is álom. Így, ami a szemed elé kerül,
az igenis valóságos." (272.) 2. Az álomvilágot a Hetek ("Hét Révülő",
"Sárkányőrök") tartják életben. 3. Az álomvilág szigorúan strukturált,
közepén és szervező elvként is a Világfával, ennek megmászása a sámánná
válás feltétele. Gyökereinél "Élet anyó" lakik, aki minden reggel a
napsugarak hegyére tűz egy-egy lelket, és elküldi a való világba, hogy
megszülethessen. (258.) 4. Az álomvilág a való világ mintájára
szerveződik, különböző társadalmi rétegeket, irányító és ellenörző
szerveket létrehozva. E bürokratikus szerveződés, azaz túlszerveződés
ugyanakkor sokkal inkább a valóság paródiájaként, a varázsvilág
degradálódásának biztos jeleként olvasható, mintsem a fantáziadús
rétegződés és differenciálódás ékes bizonyítékaként.13 5. Az álomvilágba több útvonalon is bejuthatnak a
révülők, leggyakoribb a dobolás; esetleg gonosz bűbáj is átvarázsolhat
valakit odaátra. 6. Az ébereket azért hívják "ébereknek, mert szegények
képtelenek beleálmodni magukat a varázslatok csodájába" (161.)14, "az álomvilág számukra csak alvás közben nyílik
meg. S akkor sem tudnak benne utazni, irányítani az eseményeit, vagy
hasonlók." (210.); erre csak az képes, aki komolyan veszi az Álomvilágot
(10.), "akinek közülük kivirágzik a lelke" (161.), megtalálja a
révülőket.15 7. Az éberek legtöbbje
mérhetetlenül ostoba (ostobaságuk "szintén a szellemvilágból táplálkozik,
ezért erős." 212.), hiszékeny ("bármit elhisznek, ha elég titokzatosan
adjuk elő nekik" 197.), és egész egyszerűen bolondnak nézi a révülőket,
akik kénytelenek titokban tartani a képességeiket.16 Ilyen konstellációban a szerző által megteremtett
világkép kissé kuszának tűnhet, annál is inkább, mert a sámánizmus
különféle változatainak és a magyar ősvallási elemek összeírásával; a
sámánok, táltosok, boszorkányok, nézők (látók),
garabonciások képességeiben (és néhol feladatköreiben) rejlő különbségek
ignorálásával létrehozott világban való eligazodás szinte
lehetetlen.17 Különben az álomvilág
természetének nagyon is megfelelően - "Az Álomvilágban nincs múlt, és
nincs jövő. Minden egyszerre történik" (33.) -, a szövegvilág kaotikumát
generálva előre soha ki nem számítható események, alakok és dimenziók
jelennek meg a legváratlanabb helyeken, semmiféle rendező elvnek nem
engedelmeskedve. Mégis akad egyetlen rendezőelv, ami összefogja a
valóságot és az álom/szellem/csodavilágot. A regény folyamán végig
következetesen érvényesülő panteizmus, pontosabban pánanimizmus -
korszerűbb és egyben a célközönség számára érthetőbb változataként
erőteljes természetvédelmi köntösben - megszünteti a világok pluralitását,
helyette egyetlen, mindent átfogó, egységes világ képét nyújtja. A világon
minden együtt és egymásért létezik, és egymással kommunikál, ebből a nagy
összecsengésből csupán az éberek maradnak ki, ők azok, akik elvesztették a
világ összhangza- tának harmóniáját, a természettel való kommunikáció
képességét. A Sárkány: a természet, "valaha szabadon kószált a világban.
Leginkább az álmok birodalmát kedvelte, de az ősidőkben valós alakjában is
gyakran megjelent az éberek szeme előtt, csak a révülők értették, ki ő. Az
éberek ma már nem hisznek a létezésében, csupán a tudománnyal magyarázzák,
ha valahol kiönt a folyó, vagy reng a föld, pedig ezek a jelenségek mind
arról árulkodnak, hogy a Sárkány arra járt." (411.) "A Hetek dolga, hogy
jól tartsák, gondozzák és óvják a Sárkányt. Időnként kicsit szabadon
engedik, hogy megmozgassa tagjait. Olyankor történik a világban itt-ott
néhány természeti katasztrófa, de sokkal kevesebb, mintha teljesen
szabadon kószálna a Sárkány. Manapság azonban egyre nehezebb féken
tartani, mivel az éberek mindent elkövetnek, hogy szemétbe fojtsák, olajba
mártogassák, gyilkos sugarakkal és vegyszerekkel szennyezzék ezt a
csodálatos lényt." (412.) A varázslók, bűbájosok egymástól csak
külsőségeikben különböznek, "a lényeg azonban mindig azonos: felhasználni
a természetben, vagyis a Sárkányban rejlő erőt" (410.), ugyanis "a világ
minden mágikus ereje ebből a lényből sugárzik" (510.). Ez utóbbi
felismerése juttatja Gergőt a végső összecsapáskor arra a következtetésre,
hogy "a" Sárkány ellen nem lehet harcolni, mindenki a saját Sárkányának, a
saját szörnyetegének kell a szemébe nézzen: legbelsőbb félelmeit legyűrve
lehet igazán győztes Farkas és Gergő egyaránt. A Gergő és az
álomfogókban bemutatott varázsvilág mintegy kiegészítő fejezetként,
meg nem írt kötetként olvasható a Harry Potter mellett.
Böszörményinél nemcsak a keleti világ varázslói, sámánjai sorakoznak fel
(közülük is elsősorban az ősmagyar hitvilág alakjai, a sámánizmus és
szertartásainak pontos leírásával), mintegy a nyugatinak ismert csúcsos
süveges, taláros, varázspálcás mágia párjaként, hanem a könyv e
varázs(ló)világ egységességét kívánja demonstrálni: a
Sárkánytól/természettől eredeztetett egyedüli mágikus hatalom részeseként
valamennyi varázsló, táltos és egyéb révülő egyazon "céh" tagja. A
történetben többnyire csak utalásszinten, díszletként szerepeltetett
nyugati mágusok, közel- és távolkeletiek, indiaiak stb. mellett egyformán
fontos segítőként lép színre egy magyar táltos, egy afrikai krokodilsámán,
egy ausztrál gyíksámán, egy észak- és egy dél-amerikai indián sámán, egy
mongol sólyomsámán és egy finn mókussámán.18 Igaz ugyan, hogy a - Harry Potterből ismert
- nyugatiaknak sokkal elegánsabb és méltóságteljesebb a megjelenésük a
keletiek bőszoknyás, zsinóros, csontos viseletéhez képest; az egyikük
varázspálcát, másikuk bűbájostort visel; és az egyikük
hoppanál19, a másikuk esetleg
ördögszekéren száguld - de egyformán párbajoznak és a varázspálcából vagy
a bűbájostorból előszökkenő zöld fénysugár egyaránt halálos átkot
("Adava Kedavra!"20), vagyis
halálos rontást (473.) jelent. Az üzeneteket itt is baglyok viszik, vagy
éppen a tűz lángjaiból elővarázsolt szivárványos szárnyú pillangók (39.);
a tűz lángját főnixmadár tollával bűvölik (177.); a manók, koboldok,
lidércek mellett fődiördögök (218.), mürawák, alpok és nyomó
szellemek (201.) egyaránt előfordulnak; és léteznek valódi próféciák,
amelyek a varázsvilág tengelyeként meghatározzák annak történéseit. Így a
könyvben megnyíló internacionális, univerzális csodavilág - az időbeli
csúszás miatt - nemcsak kiegészítő olvasmány lehet a Harry
Potterhez, hanem ezzel egyidőben, a bemutatott világ egyetemessége
miatt meg is fordítja ezt a magyarázott-magyarázó viszonyt. Ennek
értelmében a Harry Potter csak egyetlen, nagyon szűk szegmensét
mutatja fel a Gergő által vázolt egyetemes
varázslóvilágnak.21 Ebben a
varázs(ló)forgatagban Harry csak mellékszereplő, egy résztvevő a sok
közül; nincs ugyan nevén nevezve, de személyesen is fellép Gergő
történetében: először hírhozóként: "a kinti pánik zúgása szinte besöpört
közéjük egy foszladozó talárt, kerek szemüveget viselő, kócos hajú nyugati
varázslókölyköt [...] mesteri kidolgozású seprűjével" (449.), aztán már
barátaival együtt, segítőként: "Zsófi felismerte a nyugati mágusdivatra
jellemző talárokat, rajtuk ismeretlen címerrel, és az övükbe tűzött
varázspálcákat. A révülők egyike sem volt idősebb nála, s örömmel látta,
hogy a két fiú mellett a harmadik varázstudó egy lány." (460.)22 Megjelenésük sorrendjében olvasva a műveket a naiv
olvasó rákérdezhetne Voldemort (a főgonosz a Harry Potterben) és
Holló hatalmi pozíciójainak kérdésére, vagy arra, miért nem tartanak a
Bagoly-bükki találkozó résztvevői Voldemort erejétől, egyáltalán miért
nincsen tudomásuk a nyugati varázslóvilágot fenyegető sötét erők
előretöréséről, és egyáltalán mikor vett részt Harry Magyarországon
megrendezett mágustalálkozón. A puzzle így csak egy irányból értelmezhető:
a Harry Potter ugyanis nem kommunikációs partnere Gergőnek. Böszörményi
zseniálisan megtervezett és mérnöki pontossággal berendezett
varázslójátéka visszajelzés hiányában nem működik. Van azonban egy
akcidenciális különbség a Harry Potter és a Gergő világképe
között: ez pedig a varázsvilág jelenkori státuszára vonatkozik. Az
előbbinél a varázsvilág statikus, időben kimerevített, nem rendelkezik
(elbeszélt) múlttal - Voldemort hatalomra kerülésének körülményein kívül
csak utalásszerűen szerezhet az olvasó tudomást egy-egy régvolt, híres
varázslóról, de ezek az információk sohasem a varázslótársadalom és a
varázstalan világ relációjának alakulására utalnak, hanem mindig
személyhez kötöttek. Böszörményi varázsvilága viszont történelmében van
ábrázolva: a varázsvilág jelenkori állapota egy folyamat egyik szakasza -
ebben a megvilágításban Gergő sámánná válása valóban megmentheti az
álomvilágot, hiszen az új, erős varázsgeneráció megjelenésének reményét
hordozza. A könyv ebben az értelemben is kiegészítése a Harry
Pottereknek, hiszen - ismét csak a kultúrák különbözőségét szem előtt
tartva - azt mutatja fel, hogy a világ egyes részein milyen állapotban van
ma a varázsvilág. Bár a könyv nemcsak a keleti, a kelet-európai
varázsvilág halódását példázza, hanem az iparosodás, a globalizáció
aktuális problémáira kiélezve a valaha elszigetelt, afrikai, ausztráliai,
amerikai, észak-ázsiai varázsvilág felmorzsolódását is. "Egybeolvasva" a
két könyvet megint csak a nyugatiak kiemelt státusza figyelhető meg: ez a
Földnek egyetlen olyan zuga, ahol még eredeti erejében tündököl a mágusok
világa.23 Rowlingnál a varázstalan és a
varázsvilág egymás mellett, egymással párhuzamosan létezik: a mágusok
őrzik saját territóriumukat és köszönik szépen, jól megvannak a maguk
konzervativizmusával, arisztokratizmusával, nem is akarnak a muglik között
élni, így a lehető legkevesebb érintkezés van a két világ között. A
varázstalanokat csak nagyon kevés varázsló tekinti teljes értékű embernek,
többnyire ellenségesen viszonyulnak hozzájuk, vagy jobbik esetben
megmosolyogni való állatkerti kuriózumként kezelik őket és világukat. A
legfontosabb az, hogy Rowling varázsvilága ereje teljében levő, a
varázstalanok világától abszolút szuverén módon létező külön világ, lakói
pedig semmit nem veszítettek erejükből, pozíciójukból, és nem azért
izolálódtak, mert bújdokolni kényszerülnek, hanem különleges értékként
védik saját világukat a muglik elől. Ezzel szemben Böszörményi
varázsvilága - a már említett meghatározó ontológiai differencia mellett -
hanyatlóban lévő. A varázsvilág itt azért elszigetelt, mert száműzetett a
jelenvalóságból, lakói azért rejtőzködnek, mert nevetségessé,
anakronisztikussá váltak egy túlracionalizált világban.24 Az angol autonóm, hagyományaihoz már-már
nevetségesen ragaszkodó - és így konzerválódott - varázsvilág ellenében a
folyton változó társadalmi, technikai körülményekhez alkalmazkodni kívánó
(akár opportunistának is nevezhető), és így eltűnőben lévő révülők világa
áll. Funkciójukban is külöböznek: az első az önmagáért való varázsvilág,
így külső körülmények egyáltalán nem befolyásolják, a másik saját
szubsztancialitását karitatív funkciókban véli megtalálni, ezek
kiürülésével pedig saját léte kerül veszélybe. E két különböző státusszal
rendelkező varázsvilág értelemszerűen meghatározza a regények történését
is: míg az előbbinél szabadon, szociális és (varázsló)társadalmi
problémáktól érintetlenül lehet kalandokat és hősöket mozgatni, addig az
utóbbi esetében a hős harca mitizálódik, hiszen "küldetésként" harcolja
meg harcait. Láncreakcióként a szövegvilág ennek függvényében lehet a
varázsra, mesére koncentráló, avagy kettős célzatú: a mese(iség)re és a
mögöttes mondanivalóra egyaránt kiélezett. Jelen esetben a "zöld"
irányultság jelenik meg utalások, közvetett elbeszélések és metaforák
formájában. A világképek
szubsztanciális hasonlósága mellett a Gergő és az álomfogók a
Harry Potter magyar változataként is olvasható, némi nacionalista
vagy hungarista értelmezési lehetőséget sem kizárva. Az
álomvilág/szellemvilág karakteresen a magyar ősi hitvilág elemeiből
építkezik - természetesen nem feledve a világfa/életfa egyetemesen ismert
elterjedését -, és a kizárólag sámánok vigyázta Sárkány/természet képe
mindenképpen a magyar, ill. az urál-altáji hitvilág magasabbrendűségére
utal(hat) (pl. a Világfán nem a varázslók, sámánok, álomlények, ősök stb.
házai, sátrai, wigwamjai, iglujai, hanem Jurtái találhatók.) A varázsvilág
egyetemességének függvényében lehet a Bagoly-bükki-völgyben a révülők
találkozója, de éppen a nemzetköziséget és a révülők egyenrangúságának
képzetét negálja a szerző azzal, hogy - értelemszerűen - nemcsak a főhős
magyar nemzetiségű, hanem a "főgonosz" Holló is és a legerősebb, egyedül
ereje teljében lévő sámán, a "világ leghatalmasabb táltosa", a Felső Világ
Tűzkörének vezetője, Kende is. Gergőt két sorsfordító pillanatban is
magyarok mentik meg: a szabír-magyaroktól kapja az álomajándékot (107.),
és a Hadak Útján a szittya magyarok riasztják el az őt követő Sárkányt
(508.). A Gergő és az álomfogók jó angol fordításban, hatalmas
marketinggel sem lehetne nemzetközi viszonylatban sikeres, mert a
deklarált, szövegszinten megjelenő egyetemesség ellenére a könyv
varázsvilága, szereplői annyira sajátosak (nem egy általános varázsvilág,
hanem egy jól felismerhető hitvilág, mitológia elemeire alapozva), hogy az
dekódolhatatlannak tűnhet. S a már említett bonyolult, követhetetlenül
népes és színes varázsvilág is ezt a dekódolhatatlanságot
eredményezheti. A keleti hitvilág
elemei által dominált világkép ugyanakkor kiegészül a szerző saját
"találmányaival": így a varázsvilág olyan sajátos excedensre tesz szert,
amely annak határok nélküliségét és szürrealisztikus mivoltát egyaránt
erősíti. Nemcsak a már ismert (vagyis az ismertnek feltételezett)
legendabeli vagy csillagászati, "történelmi" tények és a varázsvilág
történéseinek szokatlan kombinációjáról van szó25 - és ez ismét csak az éberek és a révülők világa
különbözőségének látszata ellenében a világ (az egyetlen, varázslatos
világ) egységességét erősíti, hiszen egy adott történést másképpen látnak
az éberek, és másképpen a révülők - hanem elsősorban a már ismert
varázslatok, révülések mellett a saját találmányú varázslatok, varázsigék
tömkelegéről is.26 És ebben a tekintetben
a könyv méltó partnere a Harry Pottereknek. Csakhogy: a
Rowling-féle varázslat sosem elvont és sosem misztikusan ködös, hanem
mindig jól meghatározott oka és célja van, azaz pontosan tudható, melyik
varázslat hogyan működik, melyik varázsigének milyen hatása van. Egyetlen
kivételként (furcsa módon ez a legfontosabb varázslat: a még csecsemő
Harryt képtelen elpusztítani Voldemort) az anyai szeretet és önfeláldozás
szó szerint varázslatos ereje tételeződik, bár többször is elmagyarázza a
szerző a működését, ez mégsem intellektualizálható.27 A szövegvilág csodálatos történésként (mozgás,
átváltozás) aposztrofált varázslatai között ez az egy, hiába "ősrégi",
megmagyarázhatatlan: nem jár látható változással, nem kell hozzá
varázsige, csak annyi tudható róla, hogy működik. Az olvasó
elváráshorizontok ellenében - ugyanakkor etikai pozícióját tekintve azok
fölött - a szeretet varázsát a mindennapok (értsd a muglik világa)
egyik jelenségeként emeli varázslatszintűre: a konkrét értelemben vett,
valódi varázslatok közé egy átvitt értelemben vett varázslat kerül úgy,
hogy a könyv (fantasztikus, mesei) világképének megfelelően tárgyiasul,
metaforából magyarázattá lesz. A Gergő és az álomfogókban a
bűbájostorokból előpattanó "kék szikrák" (474.), "lila golyók" (484.),
"ezüst nyílzápor" (497.) vagy "rézszín kacskaringók" (501.), "narancsszín
sugárfonat" (520.) által dominált varázslatok között a szeretet és
szerelem - a köztük lévő különbségeket ignorálva - "legősibb bűbájként"
megmarad metaforának, még működése sem tapasztalható, kizárólag a szerző
elbeszéléséből tudunk a létezéséről, mégis besorolódik a többi varázslat
közé. Így viszont érthetetlen és megfejthetetlen marad a (feltételezem
gyerekkorúként preferált) olvasóközönség számára.28 A világmodellekben
rejlő hasonlóságokon túl a cselekményvezetés, a Harry Potter-könyvekhez
hasonlóan a tündérmesék jól ismert dramaturgiáját alkalmazza: a hős
útrakel (elhagyja az addigi varázstalan környezetét), és (itt háromszintű)
próbatételek után segítőkkel legyőzi a gonoszt. Az út végén, Harryhez
hasonlóan Gergő is szemtől szemben találkozik és megvív a gonosszal, és
győztesként kerül ki az összecsapásból. Böszörményi könyve annyiban tér el
a hagyományos mesei dramaturgiától, hogy Holló nem pusztul el (ill. nem
vonul vissza, hogy egy következő kötetben még erősebben térjen vissza,
ahogyan ez Rowlingnál történik), hanem minden klasszikus mesei szabályt és
etikai rendet felrúgva megjavul (pontosabban szerelmese álmában kiváltja
őt a rémálomba való száműzetéstől, így bűbájos képességeiért cserébe
büntetlenül visszatérhet a való világba), a világuralmi ambícióktól
hajtott gátlástalan Hollóból szerelmes, csitriként viselkedő nő
lesz.29 A mesei cselekmények a való
világban indulnak ugyan, de míg a mesére jellemző történések az
álomvilágban, szellemvilágban dominálnak; addig az éber világban krimibe
illő események zajlanak. (Akár Agatha Christie Tíz kicsi négerére,
akár a Matrix árulási jelenetére gondolva) a Hetek tagjai egymás
után, sorban Holló ill. az álomvilág foglyaivá lesznek, csupán testüket
vigyázzák a vajákosok (a Hetek Jurtája lassanként ispotállyá alakul),
miközben Zsófi néhány segítővel Holló emberi alakjának kiderítésén
dolgozik. A nyomozás kalandregénybe illően fordulatos, és dramaturgiailag
is jól adagoltak a "gyanús események" (155., 329., 372. 434.), az olvasót
(is) szinte végig bizonytalanságban tartva a gonosz kilétét illetően. Aki
(Gergő és a világ leghatalmasabb táltosának ellenfeleként és
ellenpontjaként) nőnemű, méghozzá annyira nő, hogy egyrészt éber alakja
egyenesen a nő paródiája: Apollónia kozmetikumok, műkörmök és bankkártyák
behatárolta világának ábrázolása a humor egyik jelentős forrása a
regényben. Másrészt a büntetését éppen női mivoltának köszönhetően
kerülheti el: azért, mert szerelmese (akit a szépsége bűvölt el) megmenti;
és azért, mert a való világban barátnője is megsajnálja és megbocsájt neki
(miután kiderül, hogy Holló egész tevékenysége, minden ármánykodása csupán
Boglárka elleni bosszúhadjárat volt30),
mondván, hogy a féltékenység mindannyiunkban benne lakik. Apollónia és
Holló egyaránt használják nőiségüknek minden kelléktárát és fegyerét - és
ezen eszközök használata nem a gonosz erejét, hanem gyengeségét
demonstrálja; Holló nem nagyvonalúan és erősen gonosz, akit párbajban le
lehet győzni (hiszen a "végső összecsapáskor" is a Sárkányt küldi maga
helyett harcolni) (519.), hanem sokkal inkább alattomos, intrikáló,
áskálódó, szeszélyes - nem fennséges, hanem kicsi nyes. A női
sztereotípiák rejtett vagy paródiaszintű ábrázolásával a mesebeli gonosz
emancipálódik ugyan, de erejét is veszíti, s megjavulásával még inkább
banalizálódik. (A kisfiú által legyőzendő nőalak, a női princípium színre
lépésének - aki ráadásul anyja barátnője és a fiú apjának közvetett
gyilkosa - pszichoanalitikus értelmezése külön dolgozat témája lehetne.)
Gergő harca innen, a befejezésből visszafelé olvasva végtelenül
leegyszerűsödik: nemcsak a Sárkány, de Holló is csak Gergő "saját
szörnyetege": "nem fog bántani, ha én [ ...] ha én ezt parancsolom neki"
(516.), legtitkosabb félelmének megtestesülése. Így a felette aratott
győzelemmel a hős nem elsősorban a "közösen" álmodott világot, hanem saját
álomvilágát menti meg. Harry Potter
(lásd az ötödik kötet próféciáját) és Gergő azonos típusú, magányos
mesehősök.31 Kiválasztottságukról eleinte
mitsem tudva, a való világból hátrányos helyzetből indulnak, s valódi
hősökké válnak: igaz, nem saját világukat, hanem konkrétan ill. jelképesen
Fantáziát mentik meg a pusztulástól vagy az elfeledettségtől. A kis
termet, fizikai vagy szellemi gyöngeség, a szegénység, az izoláltság
mesehősi adottságai a különlegesség, a kiválasztottság attribútumával
egészülnek ki; s míg a legkisebb királyfiak, szegénylegények saját világuk
megzavart rendjét voltak hivatottak helyreállítani, addig e mesere-
gényhősök - a világ varázstalanodását és egységének végérvényes diskre-
panciáját példázva - kizárólag a való világon túlra, a túl-világba
zárt csodavilágban lehetnek csak hősök. Világnézeti, metafizikai
vonatkozásban ez a mesék vége: az átmentett vagy átküldött, száműzött
csodavilág ismer még hősöket, de a jelenvalóságban nincsenek csodák. Talán
a gyerekek, ezek a gyerekhősök még képesek a varázslatra. A Gergő és az
álomfogók "tanulságaként" ki is mondódik ugyan, hogy "varázslat nem
csak mesékben létezik" (543.), de a varázsvilág/Fantázia túlnaniságának
deklarálása mindenképpen a valóság kiürülését eredményezi. E meseregények
mesei mivoltukban a gyermeki varázsvilág létezésének metaforái: a hősök
életkorából és a világnézeti paradigmák megváltozásából adódóan a csodák
nem a meseiség, hanem a gyerekség attribútumai lesznek. A túl-világiság
poétikai szinten nem a világ vertikális (varázsmentes versus csodavilág)
kettéosztását jelenti, hanem horizontális értelemben vett kettős
intencionalitásról van szó: a felnőtt és gyermeki világlátás
különbözőségéről. (Magyar Könyvklub, Bp. 2002)
Jegyzetek
1 A
fordítás problémáiról: fordíthatóságról, lefordíthatatlanságról, nemzeti-
és világirodalom viszonyáról lásd Szegedy Maszák Mihály: Nemzet, nyelv,
irodalom az egységesülő világban, in. —: A megértés módozatai:
fordítás és hatástörténet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003,
9-20. 2
Lásd Emer O'Sullivan: Kinderliterarische Komparatistik
(Universitätsverlag, C. WINTER, Heldelberg, 2000.) könyvében a
gyermekirodalmi komparatisztika munkaterületeinek részletes bemutatását,
azaz: általános gyermekiroda- lomelmélet, kontakt- és transzferkutatás, a
gyermekirodalom összehasonlító poétikája, gyermekirodalmi
intertextualitás, gyermekirodalmi imagológia, összehasonlító
gyermekirodalmi műfajkutatás, a gyermekirodalom összehasonlító
történetírása, összehasonlító tudománytörténet. 3 Aesopus meséit Pesthi Gábor
fordítja le 1536-ban, Comenius Orbis pictusát 1669-ben adták ki
magyarul, Fénelon abbé Télemakhosz utazását Haller László magyarította
1775-ben Telemakus bújdosásának történetei címmel
stb. 4
Lásd pl: a klasszikusként ismert Robinson-történet számtalan torzított
fordítását, átdolgozását, és annak sikere nyomán létrejött "eredeti"
magyar utazós regényeket Jelky Andrástól kezdve egészen Mackó úrig, vagy
az egyenesen magyarrá avanzsált "Verne Gyulát". 5 Lásd pl. a német nyelvű
gyermekirodalomból Mirjam Pressler, Paulus Hochgatterer, vagy a 2002-es
Andersen-díjas Aidan Hambers könyveit. 6 Ruth Klüger: Harry Potter und
die Suche nach der verlorenen Zeit, in. Der Standard, 19. Juli
2003. 7 Az
interrtextualitás játékának reflexiója párhuzamosan kísérhetné a könyv
bemuta- tásának minden egyes bekezdését, hiszen az, hogy mit feltételez a
szerző a hipotetikus gyerekolvasó intertextualitás-tudatából, és ez
mennyire fontos a szöveg megértése szempontjából (azaz, milyen eszközök,
milyen cselekvések, milyen interpretációs móduszok szükségesek az aktív és
reflektált olvasói pozíció megterem- téséhez), mindezek képezik az
összehasonlítás teoretikus motivációit. O' Sullivan szerint a
gyermekirodalmi intertextualitásnak megkülönböztető sajátossága az, hogy
felszínesebben működik, mint a "felnőtt irodalomban", ám ugyanakkor annál
jóval komikusabb és játékosabb jellegű (Im. 80.o.). Böszörményinél - a
könyv világképének megfelelően - az intertextualitással való játék a valós
és inventív elemek egymás melletti, azonos súlyú szerepeltetéséből adódik:
így kerülhet egymás mellé a fenti idézetben a legendák Merlinje Tolkien
Gandalfjával és Böszörményi mágusával. 8 Utóbbi több helyen a könyvben
Álomvilágként, nagy kezdőbetűvel jelenik meg. 9 "magam sem értem, mi az igaz, és
mi a mese mindabból, amit látok. [...] Szerintem nem számít, hogy a
varázslat igazi, vagy sem. A lényeg, hogy az álmok... A jó álmok segítenek
elfeledni a fájdalmat." (145.) 10 A mesevilág kötelező
egydimenzionalitásáról lásd Max Lüthi: Das europäische
Volksmärchen, Franke Verlag Tübingen und Basel, 1997. (10. Auflage),
8-12. 11
Mesevilág és álomvilág kapcsolatáról lásd részletesen egyik előző
tanulmányomat: A tizenharmadik tündér, in. Közelítések a
meséhez. A mese értelmezhetőségei, szerk. Bálint Péter, Didakt,
Debrecen, 2003, 52-67. 12 Fontos adalék, hogy ez a
szellemvilág a teológiai értelemben vett túlvilággal is egyenlő: itt
található az "Ősök Jurtája", azaz a már halott révülők lelkei, akik
leginkább híres emberek utolsó leheleteinek vadászatával és gyűjtésével,
"Katasztrófa Bingóval" vagy "Reinkarnációs Totóval" (266.) múlatják az
immár időtlen időt. 13 Pl. "Táltosok
Segédszemélyzetének Szakszervezete" (81.), "az ír Csigatenyésztő Vajákosok
Szakköre" (129.), "Álomturizmus Felügyelet révülői" (325.), "Éber Művészek
Támogatására Létrehozott Közálmodó Alapítvány elnöke" (374.), "Elhívásügyi
Főjurta hivatalnokai" (388.), "Sarlatán Ellenőrzési Hivatal" (477.)
stb. 14 Az
affirmáció zavarosságával sokszínűséget és bűbájt sejtet, kibontva mégis
azt jelenti, hogya varázslatokkal létrejött, előhívott csodák világába
bele kell álmodni magunkat, azaz csak álomban észlelhetők. Ezzel pedig
megint mit kezdjen az olvasó? 15 A metaforában kibomló definíció
a mágikus világképpel összecseng ugyan, de "Ne feledd!" típusú
magyarázatként nem megvilágosító, hanem még inkább homályossá teszi a
világok közti átjárási módozatokat a nagyon is "éber" (gyerek)olvasó
számára. 16 A madárbéljós baromfifeldolgozóban talált munkahelyet, a
bűzboszorkány vécésnéni a szennyvíztisztító üzemben, a jósok, halottlátók,
ólomöntők "újságokba írnak horoszkópokat, házhoz járnak szellemet idézni,
vízeret keresni, vagy álmot fejteni" (197.), a bábaaszonyok elmennek
szülésznőnek, a vadászok ápolónak, nyomolvasónak, vagy "megalapították a
Green Peace mozgalmat" (389.) (Vö. Békés Pál A kétbalkezes
varázslójának világképével, ahol a meseszereplők, a palota
"szanálásával" Madách Michelangelojához hasonlóan megalázó produktív
szerepkörbe kényszerülnek.) 17 A többek között Solymossy
Sándor (A "vasorrú bába" és mitikus rokonai, Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1991.), Diószegi Vilmos (Samanizmus, Gondolat, Budapest, 1962.;
A pogány magyarok hitvilága, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.; A
sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben, Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1958.), Dr. Berze Nagy János (Égigérő fa, Magyar mitológiai
tanulmányok, Baranya Megyei tanács, Pécs, 1984.) által vizsgált, a
népmesékben megtalálható ősvallási, keleti, a sámánizmus emlékeiként
értelmezett elemeinek, a magyar ősi hitvilág elemeinek katalógusa a
Gergő és az álomfogók szöveggazdagsága és -rétegezettsége révén is
elkészíthető volna. Természetesen ez, vagy bármely más jellegű tudományos
igényű részletesség nem jelenik meg elvárásként e műfajjal szemben, de ha
a szerző - nem észrevehetetlen, és jó értelemben vett információközlési
szándékkal - a Világfa tengelye mentén építi fel saját világát, akkor e
világot illetően kötelező e legapróbb részletekbe menő filológiai
pontosság, vagy legalább a követhető és következetes leírás. Pl. a Világfa
és Tűzkörei, a Jurták többszöri leírása után sem lehet ezek pontos képét,
helyét, számát megrajzolni: 197-200., 260. 18 Leírásukat lásd: 175-
177. 19 E
közlekedési mód leírását ismét megtaláljuk a Gergőben: "A nyugati
varázslók pálcáikat suhogtatva, hangos pukkanás kíséretében eltűntek [...]
ők a völgy más részén bukkanntak fel a következő pillanatban"
445. 20 J.
K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege, ford. Tóth Tamás
Boldizsár, Animus, Budapest, 2000., 592. 21 Az egyetlen, egységes
révülőtársadalom képe sajnos csak a sámán - varázsló alapvető
különbség ignorálásával valósulhatott meg, ti. a könyvben a sámánok
elsődleges feladata, a gyógyítás nem hangsúlyozódik, helyette az itt leírt
történésekben a varázsolni, bűbájolni tudás képessége kerül
előtérbe. 22 Ha valakinek még ezek után is kétségei lennének a "nyugati
mágustanonc(ok)" személyét illetően, az két oldallal odébb végső
bizonyítékot szerezhet, ti. a mágusok "tűzvillámként cikázó seprűiken"
(462.) tűnnek el a komor felhők között. (Harry Potter legújabb típusú
seprűjének ugyanis Tűzvillám a márkaneve. 23 Ismét O'Sullivanra utalva a
gyermekirodalmi imagológiának kitűnő kutatásterülete lehetne Böszörményi
könyve, ti. más országok reprezentációjának konstans és változó voltát
vizsgálva tanulságos következtetéseket lehetne levonni nemcsak a
kelet-nyugat tengely mentén, hanem konkrétan az angolokhoz kapcsolódó
sztereotípiák továbbélésének változatairól is. 24 Akár szociológiai látleletként
is értelmezhető lenne a regény által - mindvégig az irónia eszközével -
felépített társadalomkép: az éberek buták és korlátoltak, ki vannak
szolgáltatva a technika eszközeinek és még saját valóságukat is
szimulákrumként élik meg: az ő valóságuk "a Lótusz nevű műsor" (393.), az
"elektromágneses fülpiszkálót" kínáló TV-Shop (13.) által definiált világ.
Az ehhez alkalmazkodó varázsvilág megteremti a legfrisebb
"rémálom-szellemeket": pl. a "Tőzsdebukás démonát" meg a "Ránchúzó[t],
akivel a középkorú asszonyok szoktak álmodni" (198.).
25 Pl. megtudható a
könyvből, hogy ha a Sárkány lenyeli a Napot, azt "az éberek egyszerűen
napfogyatkozásnak mondanák" (398.), hogy az ördöglidércek lázadása
miatt süllyedt el Atlantisz (461.), hogy egy jég(dugó) lidérc okozta a
Titanic katasztrófáját (456.), vagy ott van "például a Tunguz-meteor
esete! Az éber tudósok a mai napig komor ábrázattal bizonygatják, hogy ott
egy hatalmas kődarab pottyant le az égből. Pedig valójában Bogumil
Szvatopluk sámán koboldserege veszített csatát a szövetségbe tömörült
Nyugati Varázslók ellen." (411.) 26 Így található a könyvben valódi
átviteli mágia - annak pontos és szakszerű magyarázatával (88., 313.) - és
"Locspocsolyahó!" (499.) szerű nyelvvarázslat is.
27 "Akit egyszer ennyire
szeretett valaki - aki talán már rég nem is él -, azt a szeretet ereje
mindhalálig védelmezi. Ez az erő ott van a bőrödben, Harry." (J. K.
Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve, ford. Tóth Tamás
Boldizsár, Animus, Budapest, 2000, 277.); "Az anyja feláldozta az életét,
hogy megmentse - és tudtán kívül olyan bűvös védelemmel ruházta fel, ami,
bevallom, engem is meglepett... Nem érhettem a fiúhoz. [...] Az anya áldozata
megóvta a gyermeket... ostoba voltam, hiszen ez ősrégi varázs, gondolnom
kellett volna rá..." (J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege,
604.) 28
"Egy új emberke eljövetele mindig nagy varázslat. Olyankor még a révülők
is be tudnak kukkantani a csodák világába" (478., kiemelés tőlem:
L. A.); "a szerelem bűbája emberi szavakkal úgysem kifejezhető. [...] Ekkor
csönd lett. S ez a csönd volt az igazi szertartás. Gergő, s mindenki más
is, egyetlen pillanatra átérezhette, mi lakik Béla és Apollónia szívében,
mióta egymásba szerettek. Most megpillanthatták a világmindenség legősibb
bűbáját." (539.) 29 Ez a fajta megoldás azonban nem tér el a meseregények
dramaturgiájától, ugyanis a való világ meséssé válásával, ill. a mese
valós elemekkel való kombinációjaként létrejövő meseregényterekben gyakran
egymás mellett léteznek a való világ és mesevilág fizikai és etikai
törvényei: a "Rossz tett helyébe rosszat várj!" elve mellett a
megbocsájtás, a kegyelem is jelen van. Lásd pl. Tolkien Frodóját, aki
megkíméli Szarumán életét, annak gyógyulását remélve (J. R. R. Tolkien:
A Gyűrűk Ura, ford. Göncz Árpád, Gondolat, Budapest, 1981.). A
halálbüntetés esetenként a varázserő elvesztésével kiváltható: Lázár Ervin
Százarcú Boszorkája megjavulva, varázserejét elveszítve dajka lesz
valamikori ellenfelénél (Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika,
Móra - Novotrade, 1983.); Aterpatertől visszaveszik "a varázst", kisfiúvá
varázsolják, és visszaküldik a gyermekotthonba (Szabó Magda: Tündér
Lala, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1983.); Kukta Gerozán varázsfakanala
"lekonyul" a végső összecsapásban, majd minyonzáporral kiűzik az országból
(Darvasi László: Trapiti, avagy a Nagy Tökfőzelékháború, Magvető,
Budapest, 2002). 30 "Szegény, kicsi, borzas holló. Talán tényleg igazságtalanok
voltunk vele Vackor nénével annak idején. Nehéz lehetett neki tizenöt
évesen elfogadni, hogy ahol addig ő volt az egyetlen kedvenc, hirtelen
megjelent egy korabeli lány." (531.) 31 Vagy akár Michael Ende
Barnabása (Michael Ende: A végtelen történet, ford. Hárs Ernő,
Európa, Budapest, 1985.) |
|