ÁMON KATALIN
Magántémák
Magánkirándulás
"Így könnyű" mondtad Amikor
megláttál Céltalanul Sétálni az utcán Nem, egyáltalán nem
könnyű Ordítottam volna Ez a világ egyik legnehezebb
dolga Elvonszolom magam Zajtól zajig Koszos vizű tó
mellé Milyen szánakozóan Mértél végig Pedig én akartam Hogy a
dolgok ne legyenek rendben Én nem akartam a félmosolyokat A
félmondatokat, a sok hazug
csendet
De
ahhoz nem voltam elég bátor, hogy üres gyomorra kávét
igyak Vagy
elküldjelek a francba
Magánszám
Ma szívesen veszekednék
valakivel Számomra ismeretlen nyelveken Délelőtti fényben Kellő
komolysággal Aztán kirohannék egy szobából Szaladnék lefelé régi
lépcsőkön Feldúlt, de szigorú arckifejezéssel Egyszerűen
kifelé Mittudoménhova De nem is fontos Kit érdekel, hova megy a
színész A meghajlás után A ruhatárból el kell hozni a
kabátokat |