Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2003. 9.szám
 
GÉCZI JÁNOS
  
 
13 augusztus 
 
 
1.

a reggeli tó
párája elborítja
a kertet: fakó
s riadt napfényvirágok
botladoznak a parton
 

2.

letört dióág
:riadtan ver a szívem
korhad az idő
a nyári csillagképek
az égboltról lecsúsznak
 

3.

futószalagján
az évnek üzenet jön
üdvözült ü áll
ott hol tegnap én álltam
hol te fogsz állni holnap
 

4.

holnap: rágcsálja
a diót: rőt a szőre:
csupa szorgalmas
fog: izgágán mocorgó:
mókus mint a fájdalom
 

5.

kék posztamensén
a frissen nyílt tárnicsnak
mézsávos dongó
rezgeti szárnyát: harsog
cukrosodik a napfény
 

6.

a hegy medvéje
megmordul: bogyók vére
csordul: ösvényén
az emlék pirosának
hangyák s árnyak vonulnak
 

7.

hűvös palástba
tekeri magát aki
humuszon hasít
léket: csigák s gyökerek
mintája a szövetén
 

8.

teríti vásznát
a föld: humínszín kelme:
tapasztalatlan.
ásványok szövőszéke
suhog: képzavar szövet
 

9.

dáliaszirmon
esőnyom: egy kéz foltja
s a hiányának
hajnali vázlata a
délelőtt és -utánnak
 

10.

hernyóktól hamvas
szőlőlevél: dús tora
augusztusi
lombnak: egybehajtom a
vers kendője négy sarkát
 

11.

üléstől kopott
veres kőtömb: a látvány
új fellegektől
s új tótól telített: mint
sótól a könny: türkizkék
 

12.

magában mondta
tovább lián mondatát
s az ereszig nyúlt
a komló éjjel: gyűjti
szavait a napfényre
 

13.

letört gally zuhan
ki a falombból: szél se
érinti többé
fészek se tartja egybe
se név mely rámutatott