Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2003. 9.szám
 
BERTÓK LÁSZLÓ
 
 
Valamit gyorsan fel akart emelni
 

Leesett szappant(?), fogkefét(?), a fölmosórongyot(?),
valamit gyorsan fel akart emelni a fürdőszoba
padlójáról, amikor hírtelen ("mint a villám"), ott termett
Lumbágó úr, a tű- és bicskaművész (favágó?, ítélet-
végrehajtó?), s teljes erőből belevágta a kését (fejszéjét?)
a derekába, a gerince és a medencecsontja közé, a
gerincétől kicsit balra, pontosan megállapítani nem
lehetett, hogy hová, mert olyan mesterien csapott le rá,
hogy a fájás azonnal szétterült, úgyszólván az egész
testében, s meggörbülve (meghajolva?), ahogy ott állt az
arcátlan (arctalan) hatalmasság előtt, rettenetesen jajgatni
és rondán káromkodni kezdett, mintha önkéntelenül
jelentést tenne (s máris támadójának a nyelvén) az akció
(annexió?) sikeréről, de miközben óvatosan (keservesen)
fölegyenesedni próbált, rá kellett döbbennie, hogy
hiábavaló a seggnyalás, mert a legkisebb mozdulatára is
újra meg újra beledöf az ördögfattya, s látnia (hagynia)
kell, hogy elfoglalja előbb a fürdőszobát, aztán az egész
lakást, az asztalt, az ágyat, a nappalt és az éjszakát,
az agyat és a képzeletet, s amikor már napokig (hetekig?),
akár a házastársak, a padlón is együtt feküdtek, s úgy tűnt,
hogy többször is sikerült kielégítenie, sőt halálosan
kimerítenie, akkor meg, mintha megsokallta volna a párja
távollétét (s az etyepetyét), váratlanul betoppant Angina
Pectoris kisasszony, Lumbágó úr kedvese, akit mellékesen
cingár iskolatársa, a házi futóversenyek legyőzhetetlen
bajnoka, Diaré (becenevén Cérna) is elkísért, s
miután közösen megtaposták, karóba húzták, a sír szélére
taszigálták, azaz egymással szépen kiegyeztek,
egyre nyájasabban, megértőbben(?), számítóbban(?), miként
a klasszikus megszállók, akik örök időkre (százötven évre?,
negyvenötre?) rendezkednek be, külön-külön is foglalkozni
kezdtek vele, az egyik továbbra is az ágyhoz (a kemény
deszkához, a padlóhoz) láncolta, a másik azzal ijesztgette,
hogy ha semmit sem, vagy csak keveset mozog, akkor
vége (de ha sokat ugrál, akkor is), a harmadik pedig
újra meg újra könyörtelenül meg-megfuttatta, egyszóval
nagy-nagy cirkusz (zűrzavar?, riadalom?) kerekedett, s
még ma is tartana, ha a kívülről történő, egyre találékonyabb
és erősebb fellazítás (pilulák, nedvek, kotyvaszok), és az
egyre határozottabb belső ingovány (tartalék, dac, remény,
elrendelés) folyton növekvő billegése közben, egy-egy
sikeres mutatvány (csata) után rá nem tör az ördögi nevetés.