Pilisi gyerekek
 

Nyári hétvégéken csak gyerek lehetek,
hatalmas erdőben, ahol a hangom
elvegyül a madárbeszédben, és esténként
a mese mitikus méreteket ölt a sötétben.

Felmásztunk a fák görcsös törzseire,
és most is, beleugrom az avarba,
akárcsak régen, mint rejtőzködő tigris.
Elbújok benne, mint leselkedő indián.

Este simítsd végig a testemet, nem
fészkelte-e magát bele kullancs,
hogy mérgét vérembe oldja. Igérem,
nem leszek beteg. Nem csavargok el.

Megkeresem a sziklákat, gyerek fejjel
megmásztam őket, a fákat, a romokat;
gy kőre leülök, elszívok egy cigarettát:
új szokást rejtek a régi vidékbe.

Hallom, ahogy sikítoztam, fogócskáztunk,
és mintha a te nevedet mondtam volna,
pedig még évekig nem ismertelek, de látom,
ahogy te is gyerek vagy, futsz utánam,

keresed a csokit, amit a ruhámba dugtam.
Bunyózunk, majd kimerülten loholunk haza:
málnaszörp és puncstorta vár. És a nagyi.
Belealszol te is gyerekkori estéimbe.
 
 

Madárjós
 

Kiültünk a fa alá a pokrócra,
ujjammal a fekete, olajos anyaföldben
rozsdás csavarokkal babráltam,
míg eldúdoltad a varázsigét.

Rá fogsz gyújtani és meg fogod
szorítani a kezem - megérzem,
ahogy a múltam, a jövőm és a jelen
közt suhansz tekintetedben.

Fekete szemed a kék égbe mered,
a madarakat lesed - mindegyik
a jóslat része: melyik követi
az égen tenyerem, arcom vonásait.

Mást jelent a fecske, mást a rigó,
hova száll le, a kert térkép:
minden pontja testemen más
helyet jelöl, összeér a bőr és a föld.

Minden szavadtól félek.
Abból, ahogy kívánsz, érzed a jövőt,
ahogy magból lesz a fa és a gyümölcs,
a sötétségből szemed föld-színe.
 
 

Nyitott pongyola
 

Nyelvem a bőrödön szelíd,
mint nyitott pongyola
a meztelen testen, júniusban,
egy tihanyi reggelen.

Fintort vágsz, ellenkezel,
de hozzám dugod a fejedet:
ismerem a titkaidat és
mozdulataidat. Ülünk a padon,

hallgatjuk a Balatont. Testedena
ruha kalitka, de a rácson
benyújtom kezemet, hogy
megsimogassam madaradat.