Egy képzelt Rippl-Rónai képre
 

Kanál, szalvetta, kávéscsésze,
édes Istenem! mennyi lom,
tárgyak egy szétszórt asztalon,
ittfeledve, épp csak letéve,

hanyattbucskázik, levegőbe lábol,
mint rossz gyerek; unva vendégséget,
kalimpál: végre övé lett
egy kanál a kidűlt kávéspohárból,

dacos és morcos: dafke nem,
kávétengernél alább nem adja.
És jóformán tárgy az arca.
Hol van ilyenkor az önfegyelem?