I. Gyula megkeni vajjal a piritóst.
A verandán a nép
a kabátját akasztja.
A szőlő rezzenetlen fürtökbe rendezve.
Rézgálic, hej, rézgálic!
I. Gyula a pirítósba harap.
Újra ősz van, mondja, ez szép
vallassuk meg a néma tájat!
A másik nép meztelen, kaszával
andalog a lugasban.
Rézgálic, hej, rézgálic!
I. Gyula kinéz frissen
az ablakon. Mellényén csipetnyi
vaj, a függönyhöz tapad.
Az emlékek finoman táplálkoznak:
Igen, az is szép volt, akkor még nem
kaszával arattunk a lugasban.
Hej, rézgálic, hej!