Félálom
az éjszakai hangok zátonyát
a csönd szeliden körbefolyja
az álom gázlóin most lábol át
ki minden fényedet kioltja
akit vendégül lát az álmodó
ez az emlékezés-szerű lét
mint tó vizén a körre kört rovó
hattyú tollán holdfény szórt ködét
csillantja meg egy más tér fényeit
ahonnét az üzenet érkezik
bár nem tudod mi az üzenet
nem tudhatod kiért nyúl kezed
talán belőled ő egy kis darab
amit melegével most visszad
Hiteles nyomat
mi egyszer volt szűz többé nem lehet
a lét sötét pecsétje rajta van
ágyába csalja az emlékezet
e kéjsóvár szatír minduntalan
el semmi sem múlik csak ottmarad
mögötte annak amit kergetett
sötéten ível át a boltozat
termet idézve puszta űr felett
hely megjelenni hol hozzá idő
tűnésnyi épp megszárítkozni csak
mutatja trükkjeit a lehető
míg készül a legvéső változat
az összes többin mindig áttűnő
egyetlen arc a hiteles nyomat