Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1997. 10.sz.
Meredek úton az óra sem jár*
 

Egy Velez-hegycsúcs alatti falu lakója leballagott szamarával Mosztár városába, hogy bevásároljon a piacon. Megállt az órásmester kirakata előtt, nézgelődött, gyönyörködött, majd bement a boltba és vett magának egy karórát. Elégedetten indult haza. A szűk, nyaktörő ösvényeken vezető meredek út tele volt kapaszkodókkal, s az ember csak estére ért haza. Otthon aztán észrevette, hogy az óra megállt. Nos, várta a következő alkalmat, hogy megint lemenjen Mosztárba, és beszéljen azzal a kereske- dővel.
     Amint eljött az ideje, megkereste az eladót.
     - Kedves barátom - vonta felelősségre -, te alaposan becsaptál engem!
     - Hogyan? - kérdezte a mester.
     - Ugyan, ládd, hogy ez az óra, amit eladtál nekem, nem jó, megállt. Nem tudok mit kezdeni vele.
     - Odaadtad valakinak? - érdeklődött az órás.
     - Csak a feleségemnek és a gyerekeknek, hogy megnézzék és a fillükhöz emeljék.
     - Nincs mit tenni, elhajíthatod.
     - Már hogyan hajítsam el, ha egyszer fizettem érte? A szemfüles kereskedő észbe kapott:
     - Mondd csak, jóember, melyik úton mentél te haza?
     - Azon a kaptatón másztunk fel, tudod, a templom mellett. A szamaram és én.
     - Hát aztán megálltál-e valahol is útközben pihenni?
     - Dehogy álltam meg, siettem haza, hogy mielőbb megmutathassam a feleségemnek és a lurkóknak a szerze- ményemet.
     - Tudod mit - így a mester -, azon a meredeken felfelé még a szamár is megállna, nemhogy az óra.
     A Velez alatti ember érezte, hogy túljártak az eszén, mégis azzal a meggyőződéssel somfordált el, hogy olyan meredek úton az óra sem jár.
  

* Bosnyák menekültektől, a nagyatádi táborban gyűjtött mese. Gyűjtötte: Nagy Mária; fordította: Turi Tibor. A Menekülő mesék / Price-izbjeglice / Fugitive Tales című kiadványban jelenik meg.