Az 1945 novemberi választás csalódása után a Magyar Kommunista Párt mindent elkövetett annak érdekében, hogy a számára kedvezőtlenül alakult politikai helyzeten változtasson. Ugyanakkor a győztes kisgazdapárt meghatározó erői az elért demokratikus viszonyok megőrzését tűzték ki célul, amit Dessewfiy Gyula a következőképp fogalmazott meg: "Belpolitikailag az 1945-ös esztendő forradalmi vívmányainak végleges stabilizációjára kell törekednünk. Konszolidálnunk kell mindazt, amit a tegnap forradalmi erői megszereztek számunkra - És meg kell akadályoznunk, hogy a diadalmas tegnapi forradalom utat tévesztve folyamatossá, permanenssé váljék."¹ A kommunisták által hangoztatott "permanens forradalom" tagadásával egyidőben kifogásolták a pártok túlzott közéleti súlyát, "nehezményezték, hogy a nemzetgyűlés helyett csaknem minden fontosabb gazdasági és politikai kérdésben a pártközi értekezletek döntenek. Az állam és a pártok viszonyának felülvizsgálatát sürgették oly módon, hogy az állam visszanyerje elsőbbségét a politikai pártokkal szemben."² Szorgalmazták a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ágak elválasztását, valamint az új alkotmány megteremtését, mely szentesíti az addigi változásokat, ugyanakkor gátat emel a szélsőséges politikai törekvések elé. Ezzel egyidőben ismételten szót emeltek a magántulajdon védelmében, visszautasították a nagytőke elleni támadásokat, elvetették az államosítások folytatását, s a szabad tőkés vállalkozások megteremtéséért szálltak síkra.
     A kisgazdapárt választási győzelmét követően - a párt megváltozott helyzetét felismerve - jelentette ki Nagy Ferenc, hogy a Független Kisgazdapártnak "kell a magyar kormányzást irányítani a parlamentarizmus törvényei szerint, mint a legnagyobb magyar pártnak. Pártunknak kell a demokratikus magyar társadalomnak azt a részét, amely ennek a pártnak az irányítása és befolyása felé hajlik, a demokráciára, a demokráciában való élésre is rávennie, és ezenfelül pártunknak még valóra kell váltania mindazokat a reményeket, amelyeket a magyar polgárság november 4-én hozzá fűzött".³ Ugyanakkor a kisgazdapárt - a siker reményében - felvetette a helyhatósági választások mielőbbi megtartását, s addig is kísérletet tett arra, hogy a munkáspártok uralta helyi közigazgatásokban is az országos választás eredményének megfelelően képviseltessék magukat az egyes pártok. Szorgalmazta, hogy nagyobb beleszólása legyen a kommunisták által irányított rendőrség munkájába, támogatta a parasztság érdekképviseleti rendszerének létrehozását és a földreform mielőbbi végleges lezárását, de ez utóbbival együtt orvosolni akarta a földosztás során a gazdagabb parasztság sérelmére elkövetett szabálytalanságokat is.
     Ez utóbbi kijelentés - amelynek súlyát felnagyította a kisgazdapártban tevékenykedő, és a népi gondolatot elutasító nemzeti konzervatív csoport egyre hangosabbá válása - ellenszenvet keltett a Nemzeti Parasztpártban, amelynek intéző bizottsága már a választás után hangsúlyozta, hogy mielőbb meg kell hozni a földreform lezárását biztosító kiegészítő rendeleteket, s el kell érni, hogy a kiosztott földből minél kevesebbet vegyenek vissza.⁴ Így válhatott a földreform védelmének gondolata a majdani Baloldali Blokk egyik vezető jelszavává. Ezt megelőzően azonban a Kovács Imre vezette demokratikus irányzat ismét megpróbált gátat vetni a parasztpárton belüli kommunista előretörésnek. Az NPP intéző bizottságának és képviselő csoportjának 1945. december 6-ai együttes ülésén többen is bírálták a pártvezetés kommunistabarát politikai irányvonalát, Kovács pedig szorgalmazta a szűk, szegényparaszti jelleg feladását, a középparasztság felé nyitást, valamint a kommunista és szociáldemokrata pártokban lévő paraszti tömegek megnyerését. Erdei Ferenc és Darvas József határozottan szembefordult Kováccsal, s melléjük állt Veres Péter is, úgy sarkítva bírálatát, hogy a "liberálisokkal éppen úgy nem működhetünk együtt, mint a konzervatívokkal, marad tehát - mint lehetséges szövetséges - a kommunisták vezette baloldal. Erdei pedig az NPP addigi szűk társadalmi bázisának fenntartása mellett érvelt: "a párt társadalmi alapja a dolgozó parasztság, súllyal a kisebb (birtokos), vagy éppen birtoktalan réteggel. Gyökeres ellentétben vagyunk tehát a kisgazdapárttal.⁵
     Ez azonban messze állt a parasztpárt tagságának álláspontjától, ami rövidesen nyilvánvalóvá is vált a Magyar Parasztszövetség által kezdeményezett mezőgazdasági érdekképviselet kapcsán. Maga a Parasztszövetség szervezése - Kiss Sándor irányítása alatt - 1945-46 telén nagy lendülettel folytatódott. E munka eredményeként a Magyar Parasztszövetség helyi szervezeteinek száma megduplázódott, s közülük csaknem kétezer szervezett téli művelődési tanfolyamot, amelyeken kisgazdák és parasztpártiak egyaránt részt vettek. Pártállástól függetlenül vonzó volt az is, hogy a Parasztszövetség újjáalakulása óta a parasztság érdekvédelmi, gazdasági és kulturális szervezetének vallotta magát, hangsúlyozva, hogy a szakszervezetekkel mindenben egyenlő jogokat követel: "A Magyar Parasztszövetség nem több és nem kevesebb, mint a magyar parasztok szakszervezete. Éppen olyan szakszervezet, mint az ipari munkásságnak már régen meglévő szakszervezetei.⁶
     Mindezek hatására a parasztpárton belül megerősödött a kisgazdapárttal való együttműködés követelése, s több vidéki szervezet - az országos vezetéstől függetlenül - együttműködési megállapodást kötött a helyi kisgazda szervezettel, Szatmár megyében pedig - 1946. január 18-án - a két agrárpárt megyei szervezete állapodott meg jövőbeni közös tevékenységéről. Ebben leszögezték, hogy a pártok önállóságát tiszteletben tartják, ugyanakkor a "parasztság egységes érdekvédelmi képviseleteként a két párt megyei vezetősége a Magyar Parasztszövetséget jelölte meg", amelyet politikailag egyöntetűen fog védelmezni." Hasonlóan alakult a helyzet Heves, Győr és Moson megyékben, községi szinten pedig a Parasztszövetség munkájába való bekapcsolódás szinte tömegmozgalommá fejlődött.⁸
     1945-46 fordulóján rövid időre az államforma kérdése került a politika előterébe. Valamennyi parlamenti párt egyetértett a köztársasági államforma megteremtésének időszerűségében, csupán a kisgazdapárthoz csatlakozott nemzeti konzervatívok aggályoskodtak. Őket támogatta Mindszenty József esztergomi érsek, aki a döntés elhalasztását, illetve népszavazáshoz kötését javasolta. Ez az elképzelés azonban nem találkozott a Magyarországot ellenőrző Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyugati tagjainak a véleményével sem. Ezt követően a két munkáspárt és a két parasztpárt egyetértésével a nemzetgyűlés elé terjesztették a köztársaság megteremtéséről szóló törvényt, amelyet az 1946. január 31-én elfogadott; február 1-jén pedig megválasztotta Tildy Zoltánt a II. Magyar Köztársaság elnökének. 1946. február 4-én Nagy Ferenc lett a miniszterelnök, aki a korábbiaktól eltérően - a Szovjetunió mellett - az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával való kapcsolatok fontosságát is hangsúlyozta.
     A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői 1945-46 telén aggodalommal szemlélték a kisgazdapárt és a parasztpárt tagságának fokozódó együttműködését, s a köztársaság kikiáltása után alkalmasnak találták az időt, hogy a számukra kedvezőtlenül alakuló politikai helyzetet a "tömegharc" módszereivel megváltoztassák. Harcot hirdettek tehát a földreform "védelmére", a közigazgatás "reakciós elemektől" való megtisztítására és az államosítások meggyorsítására. A földreform "védelmének" jelszavával nemcsak a parasztpárt kommunistabarát politikusait, de a földosztás során birtokhoz juttatott tömegeinek jelentős részét is meg lehetett nyerni. A földek gyors szétmérése és a földhiány kapcsán adódó szabálytalanságok felülvizsgálata ugyanis eleve felvetette a már kiosztott föld visszavételének rémét. Így amikor a kisgazda földművelésügyi miniszter, Kovács Béla megbízásából Kerék Mihály - az Országos Földhivatal ugyancsak kisgazdapárti igazgatója - elkészítette a földreform végrehajtása körüli visszásságok rendezésére irányuló tervezetét, s az megjelent a Kis Újság 1946. január 27-ei számában, a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt a földreform ellen irányuló támadásként utasította vissza a 100 kat. hold alatti - zömmel paraszti - birtokok védelmét célzó kisgazda törvénytervezetet. A földhözjuttatott újgazdák döntő többsége hasonlóképpen ítélte meg a történteket, s február 12-én már több mint 200 szabolcsi küldött tüntetett Budapesten a földreform védelmében.
     Ezzel egyidőben a kisgazdapárt nemzetgyűlési képviselői sem tétlenkedtek; interpellációk sorában tették szóvá a társadalmi és politikai élet visszásságait, a kommunista politika, s mindenekelőtt az általuk vezetett rendőrség túlkapásait. Sulyok Dezső pedig a kormányprogram vitájában, február 9-én - mint a kisgazdapárt hivatalos szónoka - sürgette a határainkon kívül élő magyar kisebbségek méltatlan helyzetének rendezését. Ugyanakkor a határokkal és a jóvátétellel kapcsolatos fejtegetései az adott politikai helyzetben nem használtak a magyar ügynek, ráadásul beszéde igaz megállapításainak hitelét is rontották. Határozottan bírálta a politikai viszonyokat Mindszenty József bíboros is szilveszteri körlevelében és február 10-ei budapesti szentbeszédében, amelynek hatására katolikus tüntetésre került sor, a katolikus sajtó pedig felvetette egy katolikus párt életrehívásának szükségességét.
     A szociáldemokraták és a kommunisták mindezt a reakció összehangolt támadásaként értékelték, amelynek felbátorodásáért a kisgazdapárt jobboldalát tették felelőssé. "Azok az események - írta a Népszava - amelyek vasárnap indultak, s kedden a kisgazdapárt néhány képviselőjének Mindszenty mellett kirobbant tüntetésével folytatódtak, csordultig töltötték a poharat. Vegye ezért mindenki halálosan komolyan ezt az intő szót: türelmünknek vége."⁹ A Szabad Nép pedig így figyelmeztetett: "Az utca, a budapesti utca - ezt jól jegyezze meg magának Mindszenty úr -, nem lesz klerikális-fasiszta tüntetések színhelye! És ha a reakció az utcát akarja harci terepnek választani, ám legyen! A budapesti munkások állnak elébe! De az urak aztán ne sírjanak, ha néhányuknak kissé betörik a feje."¹⁰
     A pattanásig feszült ellentéteket Nagy Ferenc miniszterel- nöknek a kormányprogram vitáját lezáró, az adott politikai realitásokból kiinduló beszédével sikerült mérsékelnie: "A nemzeti összefogásnak a kormányzatban való kiteljesedését úgy kell tekinteni, mint a ma egyetlen lehetséges formát, és éppen ezért a koalícióval szemben nem szabad a társadalom egyetlen rétegében sem ellenzéki érzelmeket vagy felfogást táplálni."¹¹ Az elmondottakkal összhangban - a kialakult helyzet és a földreform védelmében kibontakoztatott tömegmozgalom hatására - a kisgazdapárt is kénytelen volt módosítani politikáját. Február 23-án visszahívta Kovács Bélát a Földművelésügyi Minisz- térium éléről, s levette a napirendről a Kerék-féle törvényterve- zetet. Ugyanakkor felvetette a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvény megalkotásának gondolatát, amely egyaránt érdekében állt mind a régi, mind az újgazdáknak, s hozzákezdett annak kidolgozásához.
     Mindeközben - február közepén - a kommunisták hozzáláttak a szociáldemokrata és a parasztpártot magába foglaló baloldali blokk előkészítéséhez, egyeztetve terveiket e pártok kommunistabarát vezetőivel. Első lépésként - magukhoz ragadva a kezdeményezést - a szociáldemokratákkal közösen tervezetet készítettek az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének rendezé- sére, ami a nyomorgó tömegek részéről eleve népszerűségre számíthatott. Ezzel összhangban elhatározták a nagyon sok gonddal küszködő újonnan földhözjuttatottak országos kongresszusának összehívását, majd - 1946. február 28-án - az MKP Politikai Bizottsága elérkezettnek látta az időt, hogy "nyíltan tegye felelőssé a kisgazdapártban lévő reakciót az ország jelenlegi állapotáért és követelje a reakcióval való leszámolást mint a szanálásnak és az ország újjáépítésének elengedhetetlen előfelté-telét."¹² Ezt követően a Szabad Nép március 3-ai vezércikke az ország nyilvánossága előtt is egyértelművé tette, hogy a kommunisták csak úgy hajlandóak a koalícióban a kisgazdákkal együttműködni, ha jobbszárnyukat a pártból eltávolítják.¹³
     E követeléseket a kommunista párt március 1-jén levélben is eljuttatta a kisgazdapárt vezetőségének, amelyre Nagy Ferenc 4-én azt válaszolta, hogy a felvetett kérdéseket (gazdasági program, államosítások, B-lista) a kormányon belül, illetve pártközi értekezleteken kell megtárgyalni. Az MKP vezetői elutasították a miniszterelnök válaszát, s azonnal kezdemé- nyezték, a munkáspártok, a parasztpárt, a szakszervezetek, valamint a kisgazdapárt balszárnyának közös fellépését. A március 5-ei megbeszélésen az SZDP, az NPP és a szakszer- vezetek vezetői, valamint a "kisgazdák" Ortutay Gyula vezette csoportja elfogadták a kommunisták által elkészített nyilatkozat-tervezetet, és megállapodtak abban, hogy követeléseik alátámasztására március 7-én tömegtüntetést rendeznek a fővárosban. Ezzel megalakult a Baloldali Blokk, ugyanakkor a korábbi elképzeléseket módosítva úgy döntöttek, hogy a kommunistabarát kisgazdák taktikai okokból mégse szerepeljenek a Baloldali Blokkban, amelynek tüntetésére 300 ezer ember vonult fel, "Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!" jelszóval.
     A tüntetéssel egyidőben a kisgazdapártban tevékenykedő kommunista politikusok kísérletet tettek a párt szegényparaszti szárnyának zászlóbontására, azaz a pártszakadásra. Ez a gyomai kisgazdagyűlésre tervezett akció azonban nem sikerült, ugyanakkor a kommunista Szabad Nép - március 7-én - megjelentetett egy nyilatkozatot, amelyben az aláírók a "Független Kisgazdapárt haladó demokratái egyetértenek a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt harcával a reakció ellen. Kérjük és kívánjuk pártunk vezetőségétől, hogy ezt a harcot pártunk reakciós csoportja ellen nyomban indítsa meg, és velük szemben a konzekvenciákat haladéktalanul vonja le. Hisszük, hogy mindez pártunk, a magyar demokrácia, egyben a magyar jövendő megerősödését szolgálja."¹⁴ Az aláírók közül az 1970-es években volt, aki azt állította., hogy nevét a tudta és megkérde- zése nélkül tették rá a nyilatkozatra.
     A Nemzeti Parasztpárt vezetősége - a földreform védelmének gondolatából kiindulva - egyetértett a Baloldali Blokkhoz való csatlakozással, s a párt lapja a Szabad Szó a tüntetés napján - március 7-én - megjelent vezércikkében azzal érvelt, hogy "a munkásság nagy megmozdulásából a parasztság sem maradhatott ki, annál is inkább, mert a jobboldali erők támadásaikat elsősorban a földreformra koncentrálták."¹⁵ A párt 1946 júniusi hivatalos közlönyében pedig ez olvasható: "A Nemzeti Parasztpártot elsősorban a földreform megvédésének szándéka irányította akkor, amikor a Magyar Kommunista Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a szakszervezetekkel együtt részt vett a kisgazdapártban tömörült reakció elleni demonstrációban."¹⁶ Veres Péter azonban más okokra is hivatkozott: "A mi igényünk az, hogy Magyarországon jobb államvezetés, jobb megyei; járási és községi vezetés legyen, és ezért megy a Nemzeti Parasztpárt a Baloldali Blokkal, mert annak pártjai azok, amelyek a teljes nép-szabadság és népi demokrácia álláspontján vannak."¹⁷ Az NPP vezetősége tehát - beleértve Kovács Imrét és társait is - úgy látta, hogy a kisgazdapárthoz csatlakozott és a két háború közti stílust képviselő nemzeti konzervatív erők veszélyeztetik azt a népi és demokratikus átalakulást, amit a parasztpárt céljául tűzött ki. Ugyanakkor a Baloldali Blokkot csupán e számukra nem kívánatos kisgazda elemek kiszorítására alkalmas pillanatnyi politikai eszköznek tekintették. A kommunisták viszont nem elégedtek meg egy alkalmi tömörüléssel, és március 8-án javaslatot tettek az SZDP-nek és az NPP-nek a Baloldali Blokk végrehajtó bizottságának megalakítására, akik ezt óvatlanul elfogadták.
     Március 8-án - a Baloldali Blokk nevében - átadták Nagy Ferencnek az előző napi budapesti nagygyűlés határozatát, mely követelte az államosítások folytatását és a kisgazdapárt "megtisztítását a reakciós elemektől". Mindezt kiegészítette a munkáspárti sajtó éles támadása és a megszálló szovjet erők zsarolása. Így hosszas és súlyos belső viták után - március 12-én - átadták a Baloldali Blokk megbízottjainak a kisgazdapárt válaszát, miszerint az FKgP "hozzájárul a bauxitbányák és az olajforrások, valamint az energiatelepek államosításához, egyetért a nehézipari üzemek állami kezelésbe vételével, és nem emel kifogást a nagybankok ügyvitelének állami ellenőrzése ellen."¹⁸ Ugyanakkor azt is nyilvánosságra hozták, hogy 20 nemzetgyűlési képviselőjüket eltávolították a pártból.
     A Baloldali Blokk megalakulása utáni napokban - 1946. március 11-12-én - tartotta első kongresszusát a Nemzeti Parasztpárt, amelynek hangulatát a "Földet vissza nem adunk!" és az "Urakkal nem alkuszunk!" jelszavak határozták meg. Bár Kovács Imre a kongresszusra készülve - a Paraszt Újság február 24-ei vezércikkében - felvetette annak eldöntését, hogy a parasztpárt továbbra is csak a szegényparasztok pártja maradjon, vagy kiterjessze szervezkedését a dolgozó parasztság egészére, s szorgalmazta a kommunista párttól való elhatárolódást is, a kialakult helyzet előre eldöntötte e kérdéseket. Veres Péter pártelnök kongresszusi előadói beszédében arról beszélt, hogy "a kisgazdapárt jobbszárnyán lévő úri osztályt, ipari és földbirtokos hivatalnok urakat rákényszerítjük arra, hogy szépen félrehúzódjanak a földkérdéstől, az állami életből, a közigazgatásból, a gazdasági életből, és engedjék a demokrácia valóságos erőit a magyarság nemzeti erőviszonyai alapján érvényesülni."¹⁹ Ezért ismételten hangsúlyozta a Baloldali Blokk szükségességét, aminek eseti tevékenységével egyetértett a Tiszántúl nevében felszólaló Balogh István is: az egész "tiszántúli terület állást foglalt olyan értelműen a Baloldali Blokk kérdésében, hogy annak létrejöttét szükségesnek tartja minden olyan esetben, amikor az a parasztság érdekeit szolgálja."²⁰
     A kongresszus - tekintettel a pártegység megőrzése - igyekezett egyensúlyt teremteni az Erdei Ferenc, illetve a Kovács Imre vezette szárny között, aminek érdekében Kovács le is mondott főtitkári tisztségéről. Ezt követően Veres Pétert ismét elnökké választották, Erdei és Kovács alelnökök lettek, a főtitkári tisztséget pedig megszüntették. Ugyanakkor a párt vezető testületeiben Erdei hívei többséget szereztek, ami elégedetlenséget váltott ki a másik oldalon. Véleményüket Békés István fogalmazta meg, miszerint "a kongresszus döntései mesterségesen erőszakolt körülmények között születtek, s nem felelnek meg a közóhajnak", s az így "összehozott vezérkart" munkaképtelennek ítélte.²¹ Fellépése azonban nem járhatott eredménnyel.
     Március végén a kommunista párt újabb javaslatot terjesztett a szociáldemokrata és a parasztpárt elé, miszerint a Baloldali Blokk alakítsa meg járási és megyei végrehajtó bizottságait. Az ötletet az SZDP vezetősége - Marosán György kivételével - elutasította, az NPP politikai bizottsága viszont - június közepén, Farkas Ferenc és Veres Péter fenntartásai ellenére, Erdei Ferenc és Kovács Imre támogató javaslata alapján - úgy határozott, hogy "a Nemzeti Parasztpárt részt vesz a Baloldali Blokk megyei szervezeteinek a megalakításában."²²
     Már a kongresszuson felmerült és utána is folytatódott a Parasztszövetséggel kapcsolatos vita. A két parasztpárt tagságának részvételével rendezett sikeres téli tanfolyamok és a munkáspártok együttes fellépésének eredményességére hivatkozva a kisgazdapárt ismételten sürgette a parasztegység létrehozását. S miután a tárgyalások megindítását a Parasztszövetség kezdeményezte, a parasztpárt nem mondhatott nemet. Az 1946. április 3-án kezdődő tárgyaláson azonban az NPP csupán közművelődési és társadalmi nem pedig érdekvédelmi szervezetnek ismerte el a Magyar Parasztszövetséget, miközben követelte, hogy határolja el magát azoktól a népi íróktól, akik a háború alatt a szélsőjobboldalra sodródtak, zárja ki soraiból a "jobboldali értelmiséget", valamint a "paraszt- és munkásellenes" nagygazdákat, s a Parasztszövetség vezetésében számarányuknak megfelelően biztosítsák a földnélküli és törpebirtokos parasztok részvételét.
     A vita a tárgyalóteremből gyorsan az újságok hasábjaira került, s a kibontakozó hírlapi csatában a Szabad Nép is a parasztpártban tevékenykedő kommunisták segítségére sietett. Hiába érvelt a Kis Újság-ban Kovács Béla, hogy a "Parasztszövetség mindeddig távol maradt a pártpolitikai hadakozásoktól, és készen áll arra, hogy adott pillanatban átvehesse a mezőgazdasági lakosság pártok feletti gazdasági érdekképviseletét"²³, a parasztpárt Erdei vezette szárnya kitartott amellett, hogy a parasztságon belüli "osztálytagozódás" kizárja a parasztegység és az egységes paraszti érdekképviselet megteremtésének lehetőségét. Helyesen ismerte fel Kovács Imre: Erdei abból "a lenini tételből indul ki", hogy "a parasztság csak segítője lehet a társadalmi forradalomnak, de vezetője feltétlenül az ipari proletariátus". Ezzel szemben Kovács azt vallotta, hogy "a parasztegység megvalósítása a párasztság kívánsága", ezért "történelmi szükségszerűség, tehát feladni nem lehet".²⁴ Veres Péter viszont kitartott amellett, hogy a parasztpárt a kisgazdapárttal "nem csinál parasztegységet".²⁵
     Mindezek ellenére a tárgyalások nemcsak folytatódtak, de eredménnyel is kecsegtettek. Az esetleges megegyezéstől való félelem - a parasztpárt politikai bizottságának május 7-ei ülésén - annak követelésére késztette Darvas Józsefet, "hogy szakítsák meg az együttműködés előkészítésére irányuló tárgyalásokat. Mondják ki, hogy a Parasztszövetséggel semmiféle együttműködést sem vállalnak, és tiltsák meg az alapszervezeteknek is az ilyen irányú tevékenységet."²⁶ Erdei azonban politikusabb volt, ezért annak kimondását javasolta, hogy a parasztpárt "nem csatlakozik a Parasztszövetséghez és az erre irányuló tárgyalásokat sem folytatja", viszont a Parasztszövetséget parasztszervezetnek tekinti, s vele mint külső szervezettel egyes kérdésekben együtt is működhet. Mindezek után a politikai bizottság a tárgyalások megszakítása mellett döntött, mert " - Veres Péter indoklása szerint - "a parasztpárt és a kisgazdapárt között olyan alapvető ellentét van, amely kizárja a két párt külön együttműködését."²⁷ A vezetőség pedig utasította a helyi szervezeteket, hogy ahol már bekapcsolódtak a Magyar Parasztszövetség munkájába, ott azt szüntessék meg. Ez a határozat azonban több helyen is ellenállásba ütközött. A parasztság többségének véleményét Békés István fogalmazta meg: "a parasztpárt tagságának zöme éppen úgy vágyakozik az agrárblokk megteremtésére, mint a kisgazdapárt agrártöbbsége. Egyformán harc áll mindkét párton belül egyrészt azok között, akik az érdekvédelem hathatósága érdekében az agrárblokk érdekeit a pártérdek fölé helyezik, s másrészt azok között, akik a parasztság minél többfelé osztásán, tehát az agrárblokk természetes útjának ellentétgyártással való destruálásában segédkeznek parasztságon kívüli erőknek."²⁸
     A kisgazdapárttól és a Magyar Parasztszövetségtől való elhatárolódása idején a kommunisták is kellemetlen meglepetést okoztak a parasztpártnak. 1946. március 17-18-án ugyanis az MKP kongresszust rendezett a földosztó bizottságok kommunista tagjai számára, ahol kinyilvánították az Újonnan Földhözjuttatottak Országos Szövetségének (UFOSZ) megalakulását és megindították országos szervezését. Így tehát a Nemzeti Parasztpárt, amelyet kommunistabarát vezetése az újonnan földhözjuttatottak pártjává igyekezett szűkíteni, hoppon maradt. Az UFOSZ a későbbiekben is a kommunisták tömegszervezeteként tevékenykedett. A kis- és középparasztság zöme pedig a Magyar Parasztszövetséget, valamint a Független Kisgazdapártot tekintette társadalmi és politikai képviselőjének.
 

Jegyzetek

1 Kis Újság. 1946. Jan. 1. In: Vada István: A Független Kisgazdapára politikája 1944-1997. Bp. 1976. 127.
2 Vida I. i.m. 127-128.
3 Vida I. i.m. 131.
4 Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története. Bp. 1972. 119. 5 Uo. 123.
6 A Magyar Parasztszövetség naptára - 1946. 51.
7 Tóth L: id. m. 132.
8 A parasztegységért vagy ellene? Magyar Parasztélet, 1946. május 26.
9 Népszava, 1946. febr. 13.
10 Szabad Nép, 1946. febr. 12.
11 Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947. Bp. 1975.
12 Uo. 182.
13 Uo. 182-183.
14 Uo. 185.
15 Tóth I. id. m. 141.
16 Uo.
17 Uo. 142.
18 Vida I. id. m. 163.
19 Tóth I. id. m. 148.
20 Uo.
21 Uo. I51.  
22 Balogh S. id m. 241-242.  
23 Kovécs Béla: A helyesen értelmezett parasztegység. Kis Újság, 1946. ápr. 19.
24 Tóth I. i. m. 157.
25 Uo.
26 Uo. 158. 27 Uo.
28 Uo. 159.