Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1996. 8.sz.
 sírja, menedéke
 
 
A legmélye bent veled üres.
Egy izzó csepp sötét
faláról lepottyan.
Elöntöd égő vörös habokkal.
A vizet is magába vonja
a földre rakja szinét,
kéken formáját tapintja.
Egy mozdulatban a lobbanás
megáll, izzik a határig.
Lüktetsz bentről fényes
tágulás, nyílsz, és ennek a megtapasztalásnak
barlangfala ami kívüle -
mélyedbe hat,
a perem felé tágul
központosul; kettős egyensúlya
hallgatag. Ebből szakad az első.
Szavaid innen rajzanak.
Légzésed általa éled.
A legbelseje üres, ropog, fényes.
Szédítő
fénysötét. Termő
szünet, egy érzet öblös mélye.
Az egyetlen kétesélye. Az óvó
hely, akinek te vagy,
te vagy sírja, menedéke.