|
Androginosz
A méhek mind kemény, feltöretlen
szüzek.
Szüzek, de nem úgy, mint mi, halandók.
Egójuk nincs. Kétneműek. Ahogy a hold.
A pillangók. Fallosz-lelkek.
Női testet öltött lélek-falloszok.
Hol leánya, lányai
vonzottak, de csak amíg
meg nem ismertem őket.
Mint szeretőket
Meguntam az egómat.
Meg az övéket.
Unom a szolgálatukat.
Éket ver közénk. Se
be, se ki nem enged. Hiába
próbálkozom. A magamét
még csak áttöröm valahogy.
De az évét? Azt hogy?
Önző, ösztönző; de mire?
Eredendően ilyen?
Önállóatlan, függő.
Hogy pont tőlem: elcsüggesztő.
Nem is sejti, hogy én függök tőle.
Én vagyok erősebb: a kiszolgáltatott.
Nőben kemény, erőszakos.
Férfiban finom, törékeny, gyengéd.
Mit szeretnék? Hogy egyszerre
teperjen le, simogasson,
hatoljon belém erőszakosan, vadul.
Hadd legyen újra üres, semleges.
Személytelen, elementáris nő.
|
|