a hangok, mik
belül feleselnek
a jövőből szólnak
intőn feléd
így jelzi maitreja
mi jöhet, s mi nem
de addig is
fejedre eső hull
lábad sárba tapos

            *
valóság arca te vagy
látszat arca a valóság
csöndes mosoly, mely
arcodról fut tova
eggyé simítja a különbözőt

            *

évek múlnak el, mint
égen felhők sora,
emlékeid szél fújja tova,
s változásra int.

            *

átfúj jeges szél
égető nap kiszárít
mégis friss maradsz


            *

a napokkal
egyre távolabb kerülsz
önmagadtól.
végül nem marad más,
mint a  vágy,
hogy hazatérj.
a léptek nyomai visszavezetnek
az elhagyott küszöbig.
hány ajtót nyitogat,
ki házába visszalép?

            *

a mester szava
ostor,
a tanítvány válasza
méltó  fricska.
hang és visszhang
egy tőről fakad.

            *

örömtelen élet:
lomb nélküli fa
árnyéka.

            *

megérteni a zent
annyi,  mint
felfogni a párát
nyári zápor
után.
 
            *

amit leírtam
most olvasod.
így ér a világ
egyiktől másikig.
kérdezned miért is
kellene tovább?
minden változatlan,
minden örök.

            *

a szenvedés: dukha
a  létezés: dukha
a szépség: dukha
az  igazság: dukha
a világosság: dukha
a szellem: dukha
a nemtudás:  dukha
a szavak: dukha
ez a vers: dukha