|
Jász Attila
A pillanat, mely
nem szól semmiről
Somlyó György kalligráfiáiról
Egy költő, aki rajzol?
Egy kétpólusú
alkotó? (Ismerünk ilyeneket, neveket legalábbis.)
De Somlyó
György nem ilyen.
Ő pontosan
tisztában van azzal, hogy a pillanat, amely alatt egy firkantás megszületik,
nem szól semmiről. Nem szól semmiről az a pillanat. A semmiről szól.
De nem az elvont, filozófiai semmiről. Nem is teológiairól. A pillanatról,
amikor nincsen benne semmi más, csak nagy üresség. Súnjatá, ahogy
a buddhisták mondják, "titokteljes semmi". A költő, mondjuk ül egy költészeti
konferencián, és a monoton hullámzásszerű beszédek egymásutánja kimossa
belőle az elmúlt évtizedek, napok, percek hordalékait, nem marad benne
semmi, csak nagy üresség, amikor önkéntelenül-öntudatlanul az előtte fekvő
jegyzettömbbe firkál. Pontatlan. Jelet hagy. Megérinti a "titokzatos semmi".
Tudósítások a legkülönbözőbb helyekről, időkből. EGY ISMERETLEN ÍRÁS JELEI.
PRAEFIGU- RÁCIÓK. NYOMJELZŐK. POEMOGRÁFIÁK. GRAFOPOÉMÁK. VERSEK - RAJZBAN.
IDEOGRÁFIÁK. PSZICHOGRÁFOK. Ahogy a költő megpróbálja címek által behatárolni,
spontán, előbb papírkosárba, majd dossziéba rejtett (elfelejtett) műveit.
Dátumozva legalább. Azt a töredéket, ami megmaradt.
Mint költő
pontosan tudja, mennyire hasonlóan működik versgeneráláskor ez a "pillanat",
amit ihletnek neveznek. Pontosan tudja, miért olyan félreérthető, a súnjatá
szó fordítása. Nem mindegy: semmi, üresség vagy az ég - a
jelentése. (Jóllehet Wittgenstein figyelmeztet, a szavaknak nincs jelentése,
csupán szóhasználat van.) Ezért kell körülírni a "dolgot", napokig
gondolkodni, majd megpróbálni elmesélni a "pillanat" történetét. Ahogy
ezek a kis rajzok megszületnek, a semmiért. Az üresség állapotából,
ami olyan, mint egy üres edény, ami azáltal lehet csak üres, hogy valamit
kiöntöttek belőle; most viszont alkalmas megtöltésre. Megszületnek az
ég kegyelméből.
Ma persze
szerencsésebb lenne a mélylélektan felől indulni. Ismerünk pszichoanalitikus
módszereket, amelyeket ideggyógyintézetekben alkalmaznak, öngyógyító képírásként.
Ismerjük a graffitiket városaink aluljáróiban, a falakon. Ismerjük az absztrakt
expresszionizmus kalligrafikus gyökerét. Ismerjük az eredetet, a kínai
és japán kalligráfiát.
A közelmúltban
egy japán kalligráfus kiállítással egybekötött előadást tartott. Kiderült,
a művészinek, esetlegesnek tűnő impulzív tusnyomok (ha kevés ember számára
is) kiolvashatóak. A kalligráfia, írásművészet eredeti fogalmának megfelelően
a jelszerűség jelentést hordoz. Nem így Somlyó György jelei. A semmiből
jönnek egy pillanat alatt; semmit jelentenek.
Volt egy magyar
gondolkodó Vajda Lajos és Korniss Dezső társaságában, aki (később) Nyugaton
(emigránsként), mint kalligráfus vált világhírűvé. Szabó Lajos. Ő mondja
többek között, a jel, a lét minimalizált formája. Az ember ilyen jelekig
képes kiür(es)íteni magát. Ezután már csak az üres papírlap van.
Szabó kezdetben könyvek margójára tett reflektáló, impulzív jeleket. Ahogy
Somlyó kéziratok szélére, jegyzettömbökbe, noteszlapokra. Szabó kalligráfiáit
értelmezve Kotányi Attila állapítja meg, képei nem ábrázolnak semmit,
semmi mást, mint magukat, mint egy szép nő. Erről a fajta semmiről van
szó. Mert egy szép nőnek csak szépnek kell lennie, mondja Szabó.
A költő, miközben lapozgatok, reflektál a vonalak kerekségére. Teltségük
mindig nőkre emlékeztet...
Amikor dedikáltatom
legutolsó kötetét, reménykedek, hátha belerajzol. Kívánságom kimondatlanul
is teljesül, de a költő, miközben átadja a kötetet, hozzáteszi, nem sikerült,
ilyenkor nem szokott sikerülni. Ha lett volna elég merszem (vagy ha egy
kicsit ostobább vagyok, vagy nem érintenek meg a rajzok) bizonyára megkérdezem,
miért, milyen indíttatásból rajzol. A Mester valószínűleg nem hinne a fülének,
mintha azt kérdezném, miért ír egy költő verset.
*
- Valóban,
Mester, miért?
- Erre
felnevetett és megkérdezte:
-
Miért zúg a tenger, miért dalol a madár? Ezt tudod-e fiam?
- Mert
egyszerűen mást nem tudnak, Atyám. Mert lényüket ezen a módon kell kifejezésre
juttatniuk. |
|