|
Nyílt(an baráti)
levél Sárándi Józsefnek
Kedves Jóska!
Végezetül a szerkesztő(ség) is csatlakozik a köszöntésekhez, a jókívánságokhoz.
Nekem már csak egy nyomtatott oldalnyi hely jutott, de talán ennyi
is elég a lényeg megfogalmazásához.
A lényeg pediglen
az, hogy rajtam kívül - aki mindvégig tanúja voltam a Szilágyi Ákos által
e lapszám elején oly plasztikusan jellemzett küzdelmeidnek - még nagyon
sokan tartoznak neked köszönettel. Mindazok (egy egész nemzedék java),
akiknek mint az Új Forrás szerkesztője (szeretett Payer István főszerkesztőnk,
barátunk egyetértésével) lehetővé tetted az írói, kritikusi (sőt politikusi)
pályán történő első nagy startolásokat. Továbbá: az akkori magyar szellemi
közélet magára valamit is adó csoportjai, rétegei is köszönhetnek
és köszönthetnek, hiszen a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek
elején az Új Forrás nem egyszer, nem kétszer számított amolyan második
nyilvánosságnak a sokat emlegetett pártállami agyon(ön)cenzúrázott folyóiratpalettán.
Ezek nagyon
nagy dolgok (voltak), Jóska. Miként annyi minden más is, amihez közöd volt,
de amiről most nincs helyem (egyetlen nyomtatott oldal!) s nincs időm (a
"lapzárta", tudod) írni. (Zárójelben azért mégis kikotyogom: nyakig benne
vagyok az Új Forrás 25 éves történetének az írásában. Ott majd bővebben
is szó esik mindezekről.)
De maradjunk
továbbra is a lényegnél. Szinte gyerekes módon örülök például annak,
hogy egy majdnem tragikussá váló összeütközésünket követő, nyolc évig tartó
szembenállásunk után nemrégiben "tisztáztuk" magunkat egymás előtt (nem
mintha egyikünk is bűnös lett volna), és - még az öregedés (megöregedés?)
érzelgős és úgyszólván kötelező megbocsátási hullámát megelőzve - békesség
költözött a szívünkbe. Húsz éves ismeretségünk óta - alighanem igazából
most először.
Kedves Jóska!
Írjál minél több jó verset -, és kevesebbet hadakozzál a világgal! A versek,
a verseid jussanak eszébe a nevedet halló, olvasó irodalomszerető
embereknek. S ne ilyen vagy amolyan vad dolgok. Tudom, a Jóisten úgyis
vigyáz rád -, de azért te magad is vigyázz magadra! Sokkal jobban, mint
eddig. Nekünk, ötvenéveseknek igazán benőhetne már a fejünk lágya. Nem
igaz?
Szeretettel
és bátorító kézszorítással köszönt 50. születésnapodon pályatársad és barátod:
Monostori Imre
|
|