Jaromír Typlt
ÖsztönŐs
Mikor kutyáink falkába verődnek
és remegő sötét konoksággal az
Örök Menekülés törvényeire bízzák magukat
és csak néha torpannak meg
hogy feszülten szimatoljanak ezernyi szag után
és fülüket hegyezve a szél vonító improvizációit hallgassák
majd izzó pillantásokat váltva futnak tovább
akkor talán értelme lesz a biztosított lakások
töretlen csendjében újraolvasni a megsárgult leveleket
Majd ha kutyáink nevetségesen ősi szokásai feloldódnak
az éber kollektív ösztönben
és a távol megannyi kívülrekedt magányos lény
mélyen bevésett barázdájává mosódik össze
akkor talán lesz értelme összetépni a régi leveleket
és a lehulló fecnik záporában új megszólításokat keresni
Ha majd a kutyák lakótelepeink látótávolnán belülre érnek
és titokzatosan hűvös nyugalommal várakozva leheverednek
majd néha vadul vakkantanak egyet csak a visszhang kedvéért
akkor talán érdemes lesz
lassú léptekkel kimenni az erkélyre
és végre körbenézni az ő szemükkel
Életben
Úgy írok erről
hogy nem akarok rágondolni
Csak azt tudnám
miért kapaszkodom bele minduntalan egy szóba
olyan szavakba
melyeknek zátonyként nekifutok
„Ez még akkor történt
amikor életben voltál?”
Azon a délután is épp szédelegtem valamitől
a mező túlsó végéből
egy fekete-fehér macska meredt rám
a saját halálom
akkor beláttam hogy minden út hozzá vezet
és hogy
elkerülhetetlen
mozdulatlanságában
láttam magam ahogy csakazértis irányt változtatok
másfelé indulok
csakis miatta
próbálkozásom halálra volt ítélve
megint másfelé megint vissza
ha kerülővel
ha egyenesen belé futok
Szorult a hurok amíg el nem iszkolt előlem
Hurok
már megint ezek a szavak
De alig indulok el utánuk
máris más ül a helyén
amivel soha nem kellett volna ujjat húznom
Aztán már nem segít sem az áthúzás
sem más szavak hajhászása
mert nincs más szó
mindegyik a másikat idézi
a vers már csak egy jeges marok szorítása
azok közük kik élnek
ahogy más sem én sem szeretném igazán tudni
nemhogy átélni
mit jelenthet például az a szó hogy
életben
Amíg elfut előlem
Mint akkor is
Hangok széllökése
Alig hallható
surrogó, zúgó zajok
Mélyrétegeiben
Fekszem.
Halkak,
De annál kitartóbbak. Feltörnek
mélyről, átjárnak,
belepnek, és finoman,
de nagyon finoman
sajognak.
A mennyezet és a padló között
Kaparásznak, egymásba gabalyodva.
Különösen az a magas,
Majdnem tiszta,
Néha szaggatott
Remegés.
Hangok széllökése.
Talán egy emelettel lejjebb nők beszélgetnek.
ACSAI ROLAND ÉS MÉSZÁROS TÜNDE FORDÍTÁSAI
Lettre, 87. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|