Jaromír Typlt

ÖsztönŐs

Mikor kutyáink falkába verődnek
és remegő sötét konoksággal az
Örök Menekülés törvényeire bízzák magukat
és csak néha torpannak meg
hogy feszülten szimatoljanak ezernyi szag után
és fülüket hegyezve a szél vonító improvizációit hallgassák
majd izzó pillantásokat váltva futnak tovább
akkor talán értelme lesz a biztosított lakások
töretlen csendjében újraolvasni a megsárgult leveleket
Majd ha kutyáink nevetségesen ősi szokásai feloldódnak
az éber kollektív ösztönben
és a távol megannyi kívülrekedt magányos lény
mélyen bevésett barázdájává mosódik össze
akkor talán lesz értelme összetépni a régi leveleket
és a lehulló fecnik záporában új megszólításokat keresni
Ha majd a kutyák lakótelepeink látótávolnán belülre érnek
és titokzatosan hűvös nyugalommal várakozva leheverednek
majd néha vadul vakkantanak egyet csak a visszhang kedvéért
akkor talán érdemes lesz
lassú léptekkel kimenni az erkélyre
és végre körbenézni az ő szemükkel

 
 Életben

Úgy írok erről
hogy nem akarok rágondolni

Csak azt tudnám 
miért kapaszkodom bele minduntalan egy szóba
olyan szavakba
melyeknek zátonyként nekifutok

„Ez még akkor történt

amikor életben voltál?”

Azon a délután is épp szédelegtem valamitől
a mező túlsó végéből
egy fekete-fehér macska meredt rám
a saját halálom
akkor beláttam hogy minden út hozzá vezet
és hogy
elkerülhetetlen
mozdulatlanságában

láttam magam ahogy csakazértis irányt változtatok
másfelé indulok
csakis miatta
próbálkozásom halálra volt ítélve
megint másfelé megint vissza

ha kerülővel
ha egyenesen belé futok

Szorult a hurok amíg el nem iszkolt előlem

Hurok
már megint ezek a szavak

De alig indulok el utánuk
máris más ül a helyén
amivel soha nem kellett volna ujjat húznom

Aztán már nem segít sem az áthúzás 
sem más szavak hajhászása
mert nincs más szó
mindegyik a másikat idézi

a vers már csak egy jeges marok szorítása
azok közük kik élnek
ahogy más sem én sem szeretném igazán tudni
nemhogy átélni
mit jelenthet például az a szó hogy

életben

Amíg elfut előlem
Mint akkor is

 

Hangok széllökése

Alig hallható
surrogó, zúgó zajok
Mélyrétegeiben
Fekszem.
Halkak,
De annál kitartóbbak. Feltörnek
mélyről, átjárnak,
belepnek, és finoman,
de nagyon finoman
sajognak.
A mennyezet és a padló között
Kaparásznak, egymásba gabalyodva.
Különösen az a magas, 
Majdnem tiszta,
Néha szaggatott
Remegés.
Hangok széllökése.
Talán egy emelettel lejjebb nők beszélgetnek.
 

                ACSAI ROLAND ÉS MÉSZÁROS TÜNDE FORDÍTÁSAI



Lettre, 87. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu