Jerzy Pilch 
Milyen az igazi európai?
(hétparancsolat)

Felmenőim sorsára és kortársaim életének megfigyelésére támaszkodva fölállítottam az igaz európai hétparancsolatát.
1. Ne utazz – kár az időért, a pénzért és a fáradságért – mindenütt ugyanaz van, sőt már „magvában” (a cicomáról nem is beszélve) azonos minden. Ehhez a közhelyhez tartsd magad – végtére nem is esik olyan távol az igazságtól. „Mindenütt ugyanazok” a részletek, hamar el is fedik az összes különbséget. Azért utazz el valahova, hogy kétségbeesetten igyekezz tetten érni a „még meglévő különbségeket”? Viccen kívül: százszorta biztonságosabb megvárni, amíg mindent belep az azonosság – akkor már nem lesz egyetlen – még csak látszólagos – ok sem az utazásra, csupán az, ami a legfontosabb az életben – nevezetesen az áldott nyugalom.

2. Ne csak hogy ne utazz – a legjobb, ha ki sem mozdulsz otthonról. A legkülönfélébb utakat járhatod be akkor is. Az én nagymamám gyakorlatilag az egész 20. század alatt alig mozdult ki otthonról, ehhez képest, vagy talán épp e rugalmatlanságának köszönhetően, sorrendben az Osztrák–Magyar Monarchia, (kétszer) Csehszlovákia, a II. Lengyel Köztársaság, a Harmadik Birodalom, a Lengyel Népköztársaság és a III. Lengyel Köztársaság állampolgára volt. Este lefeküdt Lengyelországban, másnap Németországban ébredt, a cseh határ, ami két napja még a házhoz tapadó hegy csúcsánál húzódott, ma ötven méterrel odébb, a híd vonalában volt, s – mint közelebbről szemügyre véve kiderült – nem is a cseh, hanem a lengyel határ volt. A nagymamám sosem utazott külföldre – a legkülönbözőbb európai országok és nagyhatalmak határai úgy röpködtek az ódon kunyhónk feje fölött, ahogy csak kedvük tartotta – a háziak így olyan beavatást nyertek Európa rejtelmeibe, ami csak keveseknek adatik meg. S kár is volna bájos történeteket mesélgetni arról, hogy elvileg mennyivel jobb, ha az ember maga dönti el, melyik határt akarja átlépni, és nem fordítva. A legfontosabb, hogy mindig élj azzal az előjoggal, amivel csak tudsz, például az otthonról ki sem mozdulás alapvető előjogával. A nagymamám bizonyára még a határaitól megszabadított Európai Unióban is ragaszkodott volna ehhez a privilégiumához. Micsoda mázlija volt, hogy nem érte meg ezt a fakó egyszínűséget.

3. Ne tanulj nyelveket – ne keress nyelvtanárokat; ha szükségessé válik, majd ők találnak meg téged, és sokkal jobban megtanítanak azoknál, akiket magadnak találnál. Az apám abszolút perfekt német volt – nem holmi nevelőnő vagy tanintézmény munkájának köszönhetően: besorozták a Wehrmachtba, azt’ megtanult magától, észre se vette. Kétnyelvű emberként a szó szoros értelmében olyan európai volt, hogy ihaj. A háború után igazán hasznát is vette az európaiságából adódó fölényének, jóllehet nem kevéssé rejtegetnie kellett közben a forrását, azt sem állíthatnánk, hogy minden gond nélkül, de valahogy csak elboldogult, különben is, Sziléziában, ahonnan a családunk származik, nem egyedi sors volt az övé. Miután a ravaszok halálian szórakoztató ropogása és egyéb víg huncutságok során a lövészárkokban és a laktanyákban tökéletesen elsajátította a németet, nekem természetesen azt mantrázta, hogy egy idegen nyelvet csak emberfeletti munkával, a szavak kiszótározásával és bemagolásával lehet megtanulni. A traumát és a megvilágosodást, hogy európaivá válni csakis magolás árán lehet, édessé oldja a büszkeség, hogy apai ágon akkor is európai vagyok, meg a kínos felsőbbrendűség-érzés, ami olyankor tölt el, mikor azt hallom, „a wehrmachtos nagypapa”.

4. Minden rosszat kenj a szomszédos államokra, gúnyold ki őket, ócsárold, emlegesd föl az összes történelmi és az összes kitalált bűnüket, kizárólag rossz szándékot és területszerzési igényeket tulajdoníts nekik – eközben pedig várd el, hogy megállás nélkül bocsánatot kérjenek. Mialatt szüntelen hangoztatod szomszédaid alávaló hitványságát, azt se szűnd meg a szemükre vetni, hogy nem eléggé csodálják nagyságunkat és túl kevés hódolatot fejeznek ki irántunk. A békítő gesztusaikat egytől egyig tartsad álságosnak, azt pedig, aki fogadja és viszonozza, bitang árulónak. Mit érünk az ilyen magatartással? Hogyhogy mit? Megerősödünk Európán belül. Az Európában elfoglalt pozíciónk egyenesen őrült erővé válik!

5. Ne feledd, az igaz európai abban különbözik a hamis vagy épp csupán nem igaz európaitól, hogy mindenre tudja a választ. Az igaz európai meglehetősen tájékozott – jószerével mindent tud. Tudnod kell tehát, hogy semmi sem véletlen. Mindent fölülről irányítanak és így tovább. Még ha nem is vagy ebben olyan járatos, akkor is tudod, miről van szó. Az összeesküvés-elméletekről? Így van. Nem annyira elméletekről, mint inkább az igazságról. Nem tévesztheted szem elől, hogy akad köztük olyan is, ami nem igaz. Közismert mókamesterek azt állítják, léteznek kémiai vagy mértani összeesküvés-elméletek – na, ez például nem igaz. A földrajzi összeesküvés-elméleteknek viszont nagyon erős alapjai vannak. Csak jól oda kell figyelni. Az alapelv pofonegyszerű: miközben mindenben összeesküvést látsz, követelj megdönthetetlen bizonyítékokat arról, hogy az nem összeesküvés, és korántse kételkedj benne, hogy ha egy ilyen megdönthetetlen bizonyítékkal szembesülsz, az is csak azt támasztja alá, mennyire mély összeesküvéssel állsz szemben, s milyen cselesek az összeesküvők.

Ide kívánkozik a nemrég bekövetkezett katasztrófa esete – lehetetlen nem arra gondolni, hogy bármennyire biztosan és megdönthetetlenül, bármennyire is kétségbevonhatatlanul föltárták és közzétették a katasztrófa okait, az európaiak, akikre itt gondolok, egyetlen tekintetben fogják tökéletesnek találni ezeket a bizonyítékokat: a KGB, sőt tán az NKVD – attól függ, ki melyik szintjén áll, mondjuk úgy, a történetfilozófiai evolúciónak – tökéletes munkáját fogják benne csodálni, amivel ezeket a bizonyítékokat ilyen cselesen előállította.

Szó se róla: senki nem beszél olyan áhítattal a titkosszolgálatról, mint aki az ő áldozatának a szerepére pályázik.

6. Vedd semmibe a szabadságot. A piaci, a polgári szabadságjogokat, a személyi szabadságot – mindent. Kiálts kihasználást, tolvajlást és fölvásárlást – mármint fillérekért. Mivel fogalmad sincs, milyen volt az elnyomás, ragaszkodj hozzá, hogy az az elnyomás, ami most van; tégy bravúros tanúbizonyságot ravaszul titkolt vágyaidról: miközben már-már hívőként sóvárgod vissza a kommunizmust, hangoztasd, hogy még mindig az tart, s ne engedj abból, hogy most is elnyomás van; végezetül vesd be az aduász érved – hogy a kommunizmus alatt (az iskolái, egyetemei, színházai és könyvkiadói révén) az elnyomás egy másik (értsd: számos tekintetben rosszabb) formája érvényesült.

Ha az országodat szabad, de megosztott országnak lehet nevezni, a hangsúlyt a megosztottra tedd. De úgy ám, hogy világos legyen: rosszakra és jókra, igaz emberekre és gazemberekre, szentekre és gonosztevőkre oszlik. Megosztott és szabad? Ugyan már! Elnyomott, így hát megosztott!

Vond kétségbe a szabadságot – úgy vigyázd e főszabályt, mint a szemed fényét; a szabadság, vagyis az az állapot, amikor rajtad múlnak a dolgok, a legrosszabb végzet, ami csak elérhet; az egyetlen, aminek számítania kell, hogy megtalálják végre a bűnösöket, akik téged ebbe a – szabadság híján: naná – siralmas állapotba juttattak.

7. Legyél tökéletesen biztos benne, hogy az országod – miután idegen erők megtámadták és leigázták, sötét megszállók elnyomták, a tolvajok kirabolták, a csalók (élükön a médiával) átverték, az árulók elárulták, Moszkva, Brüsszel és a Gazeta Wyborcza gyarmatosította, a régi és a mai ügynökök padlótól plafonig behálózták stb. stb. – még mindig az Úr Isten kiválasztott országa, amelyet megszámlálhatatlan – ha nem is annyira megszámlálhatatlan, mint amennyi a volt ávós, de azért számos – kegyével hintett be, amelynek különbejáratú védelmezője és Királynője a mindenre – jó, ha nem is mindenre, mint az országot regnáló Moszad, de azért elég sok mindenre befolyást gyakorló – Szűzanya; amelynek boldogulásáról napról napra minden szentek és angyalok meg egyéb égi funkcionáriusok hada sikerrel – de még mekkora sikerrel! – gondoskodik. Az izgalmas teológiai problematikát, ami a kettő összekapcsolásából kisül, lehetőleg ne bolygasd – ha meg valaki ezzel akarna sarokba szorítani, még mindig behúzhatsz neki.

                 PÁLYI MÁRK FORDÍTÁSA



Lettre, 83. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu