stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



 
Hrisztosz Arjiru
A király embere
A titkos szerelmeslevelek

Vlahernon palota, Konstantinápoly, a világ teremtése utáni 6694. esztendőben(1) 

Első levél
Szerelmetes leánykám, lágyszemöldökű Ariadném, ajkadat ne is emberi száj, május rózsáinak harmatcseppjei csókolják. A napsugár vagy nekem, tündöklő verőfényem, mely tavaszelőn a párálló földet melengeti, meg a hűsítő zápor is, a forró nyárban enyhülést hozó. Hangod a fáradt pásztor fülében vigasztaló furulyaszó az erdőszélen, dalos ajkú pacsirtám. Arcod már évek óta előttem lebeg végtelenbe nyúló, gyötrelmes éjszakáimon. Hol megédesíti, hol csak még keservesebbé teszi gyenge szívem vágyát, íves szemöldökű tündérem.
Drága kincsem, azóta, hogy egy röpke pillanatra viszontláttalak a kolostor udvarán, folyton reszket a szívem, hogy nem lehetsz mellettem. Lelkemben lángra gyúl a szerelem tüze, annyira szép vagy, angyali kedvesem. Kérkedhetnek fővárosukkal az itt lakók, sugárzó arcú kedvesem, s az erre tévedő idegen utazók is méltán ismerik el, hogy Konstantinápoly igazgyönggyel díszített korona. De mondják bár, hogy legdrágább s ritkább éke az Ajia Szofia, a császári palota meg a lóversenypálya, csupán azért mondhatják, mert téged nem ismernek, aranyló virágszálam. Szépséged elfödi a dísztelen apácaruha. Tudom, hogy szentségtörés, amit teszek, de hogy vallhatnám meg neked, mennyire szeretlek, drága egyetlen Ariadném?
Minden szavam kevés, hogy elmondjam, mily nagy az én szerelmem. Nincs birtokomban Ptohopródromosz lírai tálentuma, hogy versbe öntsem, az ecsethez sincsen erőm és tehetségem, hogy megfestenélek. S én szegény, az Ajia Szofia meg az Ajii Aposztololi kántorainak csengő hangján sem tudom zsoltárba foglalni szépségedet és erényeidet. Szívem elsorvad lassan, elepeszti érted a szerelem, bensőm gyötrő kínokban ég éjente, mikor vágyva vágyom, hogy mellettem legyél.
Talán kineveted a nyomorék Nikítaszt, de hidd el, hogy még így is, e csonka férfi létben, melyre balvégzetem folytán ítéltettem, ugyanúgy ég bennem a vágy érted, mint forró kemencében a tűz, melyben a rozsdavörös színű cserépedények égnek.
Örökké tiéd:
N.

Válasz az első levélre
A Kegyelemben Teljes Szent Szűz Kolostora, Konstantinápoly, 6694
Édes Szerelmesem! Megkaptam a levelet, melyet szolgád útján küldtél tegnap este, és utána nem jött álom a szememre, egész éjjel azon járt az eszem, annyi bájjal és erénnyel ruháztál fel benne, félek, hogy alaptalan. Hazudnék, ha azt mondanám, nem indította meg szívemet a leveled. De még ha volna is bennem egy cseppnyi Ariadné szépségéből, akit ifjan ismertél meg a mi tengermosta, szépséges Ciprusunkon, én, mint azt te is jól tudod, immáron máshová tartozom, más az én szerelmesem, más az én uram, más az én dermesztőn hideg, magányos életem támasza. Jézust választottam hitvesül, nem volnék képes rá, hogy eláruljam. Nem tagadom, kívüled földi halandót egyet sem szerettem. Azt se feledem, hogy veled szövögettem első álmaim, kisleánykoromban a Pedieosz folyó partján azon az őszön, miközben hullottak fejünkre a fákról a megsárgult levelek, és te karodba vonva óvtál-takartál a Theomórfosz-síkság felől támadó hűvös szél elől. De én már nem a te Ariadnéd vagyok. Anna szerzetesnővér vagyok, Krisztus urunk menyasszonya. Ezért hát felejts el, bár tudom, nehéz és fájdalmas lesz, de hidd el, jobb ez így mindkettőnknek. A dicső főváros amúgy sem tűrné meg soha a két ártatlan fiatalt, aki egyszeriben szerepet váltott. Olyan leszek már az életedben, akár egy tovatűnő kép, mint a templomunk ikonosztázait díszítő festmények, melyeket, ha eljár felettük az idő, elégetnek, megsemmisítenek. A kolostorban hallom a híreket felőled, ilyenkor büszkén gondolok az én Nikitaszomra, ki a királyunk oldalán egy egész birodalmat védelmez. Járjuk hát tovább mindketten az utunkat. Így rendelte az Isten: a két ifjú szakadjon el egymástól, járja mindkettő a maga rögös, nehéz földi útját, melyet nem önszántából választott. Jó utat hát neked, kedvesem. Lelkem minden erejével imádkozni fogok érted.
A bűnös Anna, Krisztus urunk menyasszonya.

              (PÁVAI PATAK MÁRTA FORDÍTÁSA) 

1.   Kr.u. 1186. A bizánciak a világ teremtésétől számították az éveket, amit Kr.e. 5508-ra datáltak.



Lettre, 80. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret