stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



 
Marta Pató 
Nádas Péter csehországi fogadtatásáról 

Amennyiben jelen szöveg a maga teljességében igyekszik Nádas Péter cseh nyelvű, illetve csehországi megjelenítését bemutatni, úgy az összefüggések újabb és újabb jeleire figyelmeztethet, amelyeket egyetlen tanulmány keretében nem lehet összefoglalni. Nádas Péter könyvészeti bibliográfiáját például egy Miroslav Mirvald által 1972. július 2-án készített fénykép illusztrálja, amelyen az író és Prágában élő fordító, Kateřina Poąová látható Karlovy Vary-ban. Önálló fejezetet érdemelne Nádas Péternek a cseh írókhoz, a cseh filmhez fűződő viszonya, az 1968 augusztusi események nyomán bekövetkezett törés a szerző életében, vagy éppen személyes találkozása Ladislav Fuks íróval. Pillanatnyilag csupán Nádasnak a megkésett és bizonytalan csehországi, illetve cseh nyelvű, többé-kevésbé bibliográfiai értelemben vett befogadására korlátozzuk figyelmünket. Ugyanakkor Nádas Péter csehországi recepciója, noha az író pályájának világirodalmi hírnevéhez viszonyítva mellékszálnak tekinthető történet, nem nélkülözi a drámai feszültséget. 

Első fordítások és füstbe ment tervek
Nádas Péter legjobb fordítója, Anna Valentová, így írja le saját útját Nádas Péter szövegeihez: "Amikor a '60-as évek közepén az Új Írás c. folyóiratban elolvastam a Bibliát, elvarázsolt, elbűvölt, úgy járkáltam, mint akit fejbe vertek, újra és újra elolvastam, nem tudtam az írástól megszabadulni. Lefordítottam, és a talán nem elég jó fordításomat elvittem a Mladá fronta kiadóba. Soha nem kaptam választ, mi lett a szöveggel. Azt hiszem, túl sok volt az itteni elvtársaknak. Féltek. A Bibliát később, 1990-ben a tervezett Öt magyar novella kötetbe gondoltam besorolni. Mivel az Odeon kiadó szétesett (t.i. szétrombolták), megint semmi. Aztán megint sokáig semmi, és ez vonatkozott a magyar irodalomra általában. Az új kiadók úgy néztek rám, mint egy marslakóra, amikor egy magyar fordítást próbáltam számukra felajánlani. Aztán közeledett a Frankfurti Könyvvásár, a kiemelt magyar szerep jegyében. Akkor vették észre, hogy magyar könyvek cseh nyelven egyszerűen nem jelennek meg. És ekkor levelet kaptam a Kulturális Minisztériumból, hogy valamit fordítsak le. Bármit. Válogathatok, adnak rá pénzt, de azzal a feltétellel, hogy szeptemberig jelenjen meg. Ha akkor nem fordítom le az Emlékiratok könyvét, a mai napig nem jelenik meg."      
 Nádas Péter irodalmi szövegeinek első fordítása mégis jóval előbb látott napvilágot, igaz, nem nyomtatott formában. A Sanyika novella dramatizált változata ©ándorek címmel hangzott el a Cseh Rádióban, először 1977-ben, majd több alkalommal is. A színdarabok közlésére szakosodott Dilia kiadó tizenhárom évvel később jelentette meg Nádas Péter drámáját Találkozás, tragédia szünet nélkül címmel (Setkání, tragedie bez přestávky, 1990). A fordítás publikálásának hátterében a darab színpadra állításának terve állt, ám a bemutatót a novemberi események és a színházi élet forgataga elsodorta. Ugyanebben az időben az Emlékiratok könyvéből fordított részleteket a pályakezdő Michal Černý azzal a nagyszabású céllal, hogy az egész művet megjelentesse. A kötetről írott recenziója a Sv?tová literatura (1989/5) nyári számában jelent meg, amely tehát csehül még nem jelent meg, így a legelső reflexiónak számít, és jellemző a címe: "Magyarok, németek és mi". A kötet fordításából részleteket olvastak fel a Magyar Kulturális Központ által rendezett irodalmi esten 1989 nyarán, amelyre Nádas Péter így emlékezett: "Roppant izgató volt, álomszerű élmény. Csehszlovákia mindazidáig viszonylag nyugalomban élt, ekkor azonban a német turisták már a prágai nyugat-német nagykövetséget ostromolták. Az irodalmi estemre meglepően nagy számú érdeklődő jött el, zsúfolásig megtelt a terem, pontosan olyan volt, mint a budapesti Cseh Kulturális Központ 1968-ban. Akkor még nem számítottam ismert szerzőnek, fordításaim egyáltalán nem jelentek meg, viszont egy szabad köztársaságból érkeztem. Mindenki azt kérdezte tőlem, hogy mi a helyzet nálunk. Gyönyörű volt, feledhetetlen." Az említett recenziót egy terjedelmes interjú követte, amelyet a szerzővel készített ugyanazon folyóirat számára Gáll Jenő, a kortárs magyar irodalomra szakosodott prágai hungarológus (Sv?tová literatura, 1990/4). 
 A körülmények változása folytán az említett művek nem jelentek meg - a Biblia sem, az Emlékiratok könyvének fordítása sem. Az Odeon Kiadó az 1990-es évek elején szétesett, Michal Černý más életpályát választott; a novella, illetve a regény megjelenése tíz évet váratott magára. Az évtizedre egyébként is jellemző, hogy megszűnt a magyar irodalom rendszeres és tervszerű kiadása. Kivételt képez a pozsonyi Kalligram Kiadó, amely akkoriban vállalkozott a magyar irodalom cseh nyelvű gondozására.

Nádas Péter belépése a cseh irodalomba
Simona Kolmanová, a prágai hungarológia képviselője, a kortárs magyar irodalom cseh nyelvű fordításának állapotáról számolt be 2004-ben, s arra a hosszabb időre visszanyúló sajátosságra figyelmeztetett, mely szerint a cseh irodalom kevesebb figyelmet szentel a magyar irodalomnak, mint amilyen figyelemmel a magyarok fordulnak a cseh irodalom felé - ám arra is utalt, hogy ez a folyamat az utóbbi időszakban megváltozni látszik. Az új fejlemény jelei, illetve okai között említi Márai Sándor műveinek népszerűségét, Kertész Imre Nobel-díjának, illetve a német könyvkiadás-politika hatását. "Leegyszerűsítve fogalmazhatunk úgy, hogy a magyar szerzők útja Németországon keresztül vezet Csehországba. A kortárs magyar irodalom jelenleg Németországban igen népszerű és nagyra értékelt, sikerei a cseh könyvkiadók figyelmét is felkeltik, befolyásolják a válogatásukat." Kolmanová hangsúlyozza a Magyar Fordítóház Alapítvány aktivitásának jelentőségét, amely az utóbbi időben komoly mértékben hozzájárult a magyar nyelvből fordított művek sorának számottevő bővüléséhez. Ez különösen akkor érdemel figyelmet, olvashatjuk ugyanott, ha figyelembe vesszük a korábbi kiadványok jellegét, hiszen ezek zömét a  17. századi gyökerekig visszamenő memoárirodalom, önéletrajz, filozofikus próza tette ki. Nádas Péter prózáját tekintve Simona Kolmanová leginkább Esterházy Péterrel, mint a magyar posztmodern irodalom képviselőjével von párhuzamot, amennyiben a cseh kontextusban mindkét szerző a memoárirodalom eljárásait hozzák összefüggésbe az új narratíva technikáival. 
 Az Emlékiratok könyvét végül Anna Valentová fordításában a Mlada Fronta kiadó jelentette meg 1999-ben. A kötet nyomban két rangos elismerést gyűjtött be, ugyanis  a csehországi kiadó kötet-díját és a legjobb fordítás díját is elnyerte. Ugyanebben az évben a Twisted Spoon Press angol nyelven adta ki a Lovely Tale of Photography című kötetet. A kizárólag közép-európai szerzőkre szakosodott kiadó Pályi András és Gáll Róbert mellett Nádas Pétert választotta magyar szerzőként. Négy évvel később Dům paní Kláry címmel egy elbeszélés-válogatás jelent meg, s ebben végre megjelent a Biblia is. Ekkor, 2003-ban NÁDAS PÉTER átvehette a Franz Kafka-díjat. Az elismerés horderejét érzékelteti az a névsor, amely időrendben mutatja a díjazottakat: Philip Roth, Ivan Klíma, NÁDAS PÉTER , Elfriede Jelinek, Harold Pinter, Haruki Murakami, Yves Bonnefoy, Arnoąt  Lustig, Peter Handke és legutóbb Václav Havel. 

Visszhangok
Nádas Péter műveinek cseh nyelvű reflexióinak jegyzéke nem mondható bőségesnek, ám a recenzensek névsora, akik valamilyen formában egyáltalán reagáltak, igen reprezentatívnak mondható. Feltűnő, hogy a cseh recenziók gyakran a német irodalmi hátteret emlegetik. Ez jellemzi az Emlékiratok könyvének, s mint ilyen, az író első csehországi méltatását is. Michal Černý említett írása azt tárgyalja, hogy a mű milyen módon tematizálja Thomas Mann alakjait, illetve miképpen kapcsolódik a manni életműhöz. A német kontextust emeli ki az a terjedelmes interjú is, amely a Kafka-díj átvétele alkalmával jelent meg egy országos napilapban: "A történelemről szívesen megfeledkezünk. Nádas Péter a Franz Kafka-díj kitüntetettje: A mi vidékünk német hatás alatt áll." (MF Dnes 7.11.2003, Um?ní a Kritika c. melléklet).
 A Sv?tová literatura számára készített beszélgetésben Gáll Jenő egy más perspektívát nyit meg, amennyiben a magyar irodalom (Ottlik, Mészöly, Pilinszky) hátterében láttatja Nádas Pétert, és éppen Esterházy Péterrel szembeállítva. Jóllehet ez az interjú megelőlegezi Nádas későbbi belépését a cseh irodalmi életbe, mégis úgy vélem, hogy a cseh olvasók számára nehézségekkel jár Nádas Péter vagy Esterházy nyelvi megoldásainak, leleményeinek megértése, ugyanis műveik csak kisebb része elérhető számukra - ráadásul azokat is csak fatális megkésettséggel vehették kézbe. 
 Pontosan azért, mert a cseh olvasók számára hiányzik a magyar irodalom összefüggéseinek ismerete, fontos szerepet kapott Gáll Attila Utószava az Emlékiratok Könyvéhez, amelyben röviden vázolja Nádas Péter írói pályáját, a hazai környezetben kivívott elismertségének hátterét, műveinek irodalmi kontextusát. Két témakörben idézi a Gáll Jenőnek adott interjút: Nádas identitás-problematikájának individualitás-vonatkozásait, másfelől az Esterházyhoz viszonyított eltérő, egyenesen ellentétes nyelvhasználatot. A nyelvi anyag tudatos alkotói megformálásával összefüggésben említi Gáll Attila a magyar irodalom nyelvi fordulatát, amely mindkét szerző esetében a magyar irodalmi jelen kulcsmozzanatát képezi. Ilyen értelemben Gáll Attila a magyar írók által kialakított narratológiai hagyományra utal, melynek bizonyos képviselői (Ottlik, Déry) a cseh olvasók előtt is ismertek fordításokban, másrészt azokra a nyugat-európai szerzőkre, akikkel Nádas Péter elbeszélői eljárása párbeszédet folytat (Proust, Musil Th. Mann). A korabeli magyar irodalomelméletek és kritikai munkák felhasználásával mintegy átvezeti a cseh olvasót a Nádas Péter-labirintuson, egyúttal figyelmeztet, illetve felkészít a regénynek a barokk fúgához hasonlítható megkomponáltságára. 
 Gáll Attila utószava (Emlékiratok könyve) kiindulópontul szolgált minden további reflexió számára (ld. Host 1999/10, Literární noviny, 10/41, Nové knihy, 39/47, Tvar 11/8). Példa erre Viktor ©lachjrt rövid kommentárja, amely új elemet is nyújt: "a valósághoz való megfigyelői viszony számos különböző jelentést hordoz magában anélkül,  hogy a szerzői szubjektum ráerőltetné magát a valóságra." ©lachjrt további pozitív mozzanatként említi  az avantgárd tájékozott feldolgozásának és a modern regény hagyományának egyidejű jelenlétét. "Mintha a posztmodernitás korában az avantgárd előtti történelmi pillanathoz térne vissza." 
 Miloą Pohorský recenziójában kételyeinek ad hangot a kortárs cseh  regény eredményeivel szemben: "Talán sokan meglepődnek, milyen sok a párhuzam a magyarok és a csehek  problémái, önértelmezési módjai között. Ám Nádas művéhez viszonyítva a kortárs cseh próza marginálisnak tűnik; mintha lemondott volna a gondolkodásról." Hasonló megállapítást tesz Pavel Kotrla egy cseh szerzőhöz fűzött kommentárjában: "A kortárs cseh irodalomban hiányzik egy olyan formátumú szerző, mint Günther Grass vagy Nádas Péter, aki a múlt tematikáját egy más, nem személyes szintre volna képes felemelni."
 A Host című jelentékeny irodalmi lapban Jakub Grombíř egy sajátos megközelítést javasolt, amennyiben Nádas Pétert mint a '70-es évek generációs szerzőjét mutatja be, utalva egyebek mellett Konrád György esszéire, és a párhuzamos cseh irodalmi jelenségeket igyekszik azonosítani. A problematizált apa-fiú viszonyt Ladislav Fuks prózájával hozza összefüggésbe, egyúttal meglepően közelíti Kunderához ("a testiség kultusza, erotikus nyitottság, politikai reminiszcenciák").  Grombíř tehát érzékeli a testiség szerepét a regényben, másfelől bírálólag jegyzi meg: "az író a spontaneitás kultuszát igyekszik gyakorolni, viszont nem képes feloldani a racionalitás-függőséget [...] Az eredmény egy marcangoló önreflexió, amelyhez az olvasó  csak külső nézőként közelíthet, a rajtakapott voyeur érzésével. A szerző nem igazán ad lehetőséget arra, hogy részt vehessünk a regényben folyó játékokban."  
 Nádas Péter regényének értékelési és besorolási zavarai éppen a kortárs cseh irodalom és irodalomkritika  egy sajátos vonulatára figyelmeztethet, amely még mindig  a '60-as évek modernitásának árnyékában él és gondolkodik, illetve kimaradtak bizonyos kapcsolódási pontok - a '60-as éveket követő kritikai és nyelvi fordulatok -, amelyek segíthetnek elhelyezni a műveket. 
 Nádas Péter rövidebb prózai munkáinak válogatása Dům paní Kláry (2003) már nem kapott ehhez hasonló igényes visszhangot. Figyelmet érdemel viszont, hogy a nem cseh nyelven kiadott művek is kritikában részesültek. Az Egy családregény vége szlovák kiadása két recenziót kapott. Egyrészt egy prágai napilapban (Lidové Noviny) az anglicista és fordító Ladislav Nagy recenzálta a regényt. Érdekes reflexiókkal illette a könyvet a kortárs cseh filozófia jelentős képviselője Miroslav Petříček, a Dublety című kötetben. A könyv a korábban az OS című szlovákiai folyóiratban több éven keresztül publikált szöveginterpretációkat gyűjtötte egybe - Peter Michalovič felkérése nyomán egy cseh és egy szlovák filozófus (Miroslav Marcelli) reflexiói jelentek meg. Petříček rövid írása nem nevezhető klasszikus recenziónak, hanem - ahogyan a sorozat jellege is megkívánta, - egyfajta miniesszé. Petříček a modern regény megalapozóira (Virginia Woolf, Hermann Broch) utalva megállapítja, hogy a szövegfolyam a személyes identitás problémáját teszi meg saját megformálási módjának. Kiemeli Nádas Péter stílusának egyediségét, s azt a körülményt, hogy számára az egész európai narratológia természetes hátteret képez. Simon Pál alakját követi, vagyis Nádas Péter milyen módon individualizálja a regény főszereplőjét, aki egyfelől megjeleníti a családi szága egységét, de a múlt jelenné konkretizálásának egyedi megvalósulása is; röviden tehát a kérdés az, hogy miként lehet egyedi az, ami egyszersmind ismétlés is.
Az Egy családregény vége cseh szövegrészletét Anna Valentová közölte az A2 c. irodalmi hetilapban. A Párhuzamos történetek megjelenését a www.illiteratura.cz irodalmi portál beharangozta  - de mindez még a kiadók jövőjének zenéje... 
 
Esszék
Noha Nádas Péter esszéinek cseh kiadása még nem jelent meg önálló kötetben, eddig hét esszét olvashattunk hazai folyóiratokban, ebből kettőt német nyelvből ültettek át, a többi viszont magyar szövegek fordítása. Az említett szövegek közel fele a Lettre Internationale cseh  változatának különböző számaiban jelent meg az 1990-es évek elején, amelyekben Nádas Péter Európa szellemi állapotának elemzésével jelent meg; ilyen például a Szegény, szegény Sasha Andersonunk rövidített változata  A jóról és gonoszról címmel a LI 1992. őszi számában. A totalitárius diktatúrák felbomlása utáni közép-európai helyzet morális vonatkozásai kapcsán Jaroslav Putík reflektált az írásra a Literarní Noviny hasábjain. Hosszan idézi Nádas esszéjét, egyetértően állapítja meg, hogy a dolgokat nem lehet egyértelmű  fekete-fehér módon megítélni. 
 Nyolc évvel később a baloldali folyóiratként ismert Listy a Walser-Bubis vita közlésével összefüggésben hozta Nádas szövegét, amelyben éles megfogalmazásokat találunk, de erre vonatkozó cseh kommentárokat nem sikerült felfedeznem. 
 A Literární Noviny által közölt millenniumi körkérdést - az Évszázad könyve - és a válaszok nagy részét valószínűleg németből vagy angolból fordították, így Nádas írását is, melyben Albert Camus Az idegen című művét jelölte meg. Az ankét további résztvevői között olvashatjuk  Richard Rorty, Raoul Schrott, Cees Nooteboom, Bunther Herburger, Siegfried Lenz, Louis Begley, Milan Kundera és Salman Rushdi hozzászólását is. 
 Mint az általánosabb európai  témákat is taglaló esszéista, Nádas Péter a csehországi köztudatban a cseh kérdések számára is jelentékeny véleményformáló tekintélyként jelenik meg (a magyar környezet itt analógiával szolgál). Erre példa Lída Rakuąanová 2009-ben elhangzott rádiós jegyzete, amelyben egy német lapban közölt Nádas esszéjét idézi a cseh szélsőségesek romaellenes támadásaival összefüggésben. A köztudatban Nádas Péter tehát mint világirodalmi jelentőségű prózaíró szerepel, fontos intellektuális szereplő, akit a sajtóban mint a "világhírű szerzőt", máshol a "díjakkal kitüntetett" írót emlegetnek.
 A lefordított esszéktől tartalmilag és formailag is eltér a Kertész munkája és a témája c. rövid ünnepi méltatás, amely a magyar nyelv és a magyar gondolkodás kontextusában mutatja be a holokauszt-téma kérdésfeltevés módját. Az esszé a Souvislostí c. irodalmi folyóiratban jelent meg, amely lap idén Nádas Péter mint művészi alkotó számára biztosított egy egész blokkot. Az irodalmi szöveg mellett egy interjú és szerzői fotók is helyet kaptak. 

Konklúzió
A cseh valóságérzékelés számára a magyarok által használt, lényegében a Duna-mentére fókuszáló Közép-Európa fogalom nem mondható olyan inspiratívnak, mint a német-viszony, amely továbbra sem veszített időszerűségéből. S noha Nádas Péter mint világhírű szerző jelen van Csehországban, prózája világirodalmi jelenlétének összefüggései mintha bizonyos nehézségeket jelentene némely recenzens számára...
 A cseh reagálások összképének tükrében Nádas Péter olyan szerzőként mutatkozik, aki elsősorban a modern regény csehországi befogadási horizontjának tágulásához járult hozzá. Ugyanakkor a szerző lefordított művei jelentősebb, helyenként elmélyült érdeklődést váltottak ki. A regények a tapasztalt kritikusok (Petříček, ©lachrt, Pohorský), illetve a fiatalabb generáció (Kotrla, Grombíř, Ljubková, Nagy) képviselőinek reflexióit is előhívta. 
 Az 1980-as és '90-es évek nekirugaszkodásait követően Nádas Péter csak századunk elején nyertek befogadást Csehországban. Ezzel kapcsolatban nem a cseh hungarológia fogyatékosságairól van szó, mintha nem vettek volna tudomást Nádas Péter műveiről, vagy nem tettek volna lépéseket érvényesülésének érdekében; jóval inkább az országos könyvpiac konszolidációs folyamatának nehézségeivel magyarázható a késlekedés. A tavalyi év végéig, 2010-ig tehát három fordításkötet jelent meg, amelyek közül az Emlékiratok könyve a legsikeresebb. Nádas Péter értékelése és értő fogadtatása reményeink szerint a magyar szerző további műveinek kiadása számára is vízumot nyújthat.

PATÓ ATTILA FORDÍTÁSA

A szövegben említett NP szövegek, fordítások:
A biblia (Bible, 2003)
Sanyika (©ándorek, rádiójáték, 1977)
Találkozás (Setkání, 1990)
Mese a tűzről és a tudásról (Pohádka o vědění a poľáru, 1992)
Szegény, szegény Sascha Andersonunk (O dobru a zlu, 1992)
Helen (Helena, 1993)
Emlékiratok könyve (Kniha pamětí, 1999)
A fotográfia szép története (A Lovely Tale of Photography, 1999)
Albert Camus, Idegen (Cizinec, 1999)
A rasszizmus titkos trezorjai (Tajné trezory rasismu, 2000) 
Kertész munkája és a témája (Kertészovo dílo a jeho téma, 2002)
Minotaurus (Dům paní Kláry, 2003)
A helyszín óvatos meghatározása (Opatrné vymezení místa děje, 2010)

NP cseh fordítói
Anna Valentová, Dana Gálová, Anna Majznerová, Anna Okrouhlá, Estera Sládková, Marta Morvayová, Jiří Zeman.



Lettre, 79. szám


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret