stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Janni Olesen
Amit tudnod kell

Thomas olyan lehengerlő volt vizuálisan, hogy részben semlegesítette Elisa bosszankodását amiatt, hogy a férfi volt kedvese kétszer telefonált háromnegyed óra leforgásán belül első közös vacsorájuk alkalmával a férfi lakásán. Végül sikerült leráznia az exét, anélkül hogy vázolta volna neki a helyzetet, de Elisa nem tulajdonított a dolognak különösebb jelentőséget.

Utána keményen szeretkeztek. A padlón hemperegtek, a férfi belényomult, és elfordította a fejét, amikor Elisa megpróbálta a szájával felfogni lihegé-sét. Könnyeket látott a férfi szemében.
 Thomas olívaszínű teste feszes volt, izmai hosszúak, szeme hatalmas. Hálószobájában egy egész falat beborított egy könyvespolc; Elisa végig-húzta ujját a könyvek gerincén: antológiák, esszékötetek, új fordítások, eredeti kiadások, Houellebecq, Kafka, Szolzsenyicin, Foucault, Burroughs, Schopenhauer, Sonnergaard, Roulund,  Kundera, Deleuze, Byatt, Will Self. Thomas sok mindenhez értett, sokat beszélt a lánynak a modernitásról, az antropológiáról és a nyugati világ hanyatlásáról; tenye-rén szóvirágok nyíltak, ő óvatosan életet lehelt beléjük, és azok az asztal fölött röpködtek, miközben akvamarin kék szemével fixírozta a lányt hosz-szú ujjai fölött. Mélyreható kiselőadást tartott a félelemnélküliségről és a szenvedélyről, arról, hogy akarni kell mindent; csakugyan akarni.
 Szépsége dekadens volt, mint egy szégyentelenül fényűző hús-vér re-mekműé, mely a legelőkelőbb osztály valamely ínyence számára készült. Bőre, akár a selyem, feszült hosszú, remekbeszabott vázán, és közben pul-zálva izzott, mint a napmeleg olívaolaj, és Elisa majd felfalta a szemével meztelen testét félig ágaskodó péniszével szőrtelen combjai között. 
 Thomas gyakran eltartotta magától kinyújtott karral, és szünetet kért, de Elisa hozzábújt, most eszébe se jutott, hogy vastag a combja és nagy a hasa, csak nyomakodott, mintha bele akarna mászni a férfiba, mint egy hernyó, hogy belülről felzabálja. A telefon többször csöngött odaát a szo-bában. Elisát nem izgatta.
 Thomas: másfél éven át egyfolytában heti hetvenöt óra a filozófia sza-kon, orra ki sem látszott a könyvekből; tömte magába a koffein és amfetamin tablettákat, és közben éjjeli portásként dolgozott egy szállodá-ban a Prinsensgadén; ehhez kemény férfi kellett, és Thomas nem volt ke-mény férfi. Egy csütörtök estén vacsora közben a szüleinél Thomas az ebédlőszék mögé bújt összegörnyedve, és villájával kis röpködő ördögök felé szurkált a levegőbe. Anyuka és apuka bepakolta egy takaróba, és apu-ka szorosan magához ölelte fiát a hátsó ülésen, miközben Thomas mindent elkövetett, hogy felfeszítse a kárpitot és elkapja a mérges kis szárnyas lé-nyeket apja vadonatúj limuzinjában. Thomas rendkívül intenzív volt, kü-lönösen amikor nem gyógyszerezték.
 Thomas megtalálta saját kapacitása tükörképeit az irodalomban, a fi-lozófiában és a zenében. Szenvedélyesen akart élni. Mélyreható éjszakai beszélgetéseket akart. Spontaneitást. Szeretkezéseket. Meg akarta találni a jin-felét, a lelki társát, a fényt. Miközben azt hajszolta, csomó mindenbe belement, amit képtelen volt végigvinni, mert a következmények túlzottan súlyosak és letaglózóak voltak, így aztán hirtelen ott állt egy rakás szemét-re dobott telefonszámmal, melyek mögött nem volt sem jin, sem fény, sem lelki társ, csak néhány sérült romantikus szerencsétlen, az övéhez hasonló megvalósíthatatlan ideálokkal.
 Az asztal két végén ültek. Thomas szeme kristályzölden ragyogott. Elmondta, hogy hét végén meglátogatta volt kedvesét, és szeretkeztek. Nem ezt a szót használta, hogy „szeretkeztek“, de Elisa tudta, hogy ponto-san ez történt. Olyan bűntudatos volt szegény Thomas; egy intellektuális, nyugtalan gyermek, aki sohasem értette igazán a világot. Elisa látta maga előtt, ahogy tágra nyílt szemmel vonul át az éveken, miközben körülötte minden lezajlik; szerelem, gyerek, együttélés, válás.  
  Láncban szívta a cigiket, és reszkető hangon beszélt Elisának a zá-tonyról; arról, hogy Sissel voltaképpen már a múlthoz kellene hogy tartoz-zon, de hogy ő maga is megrekedt, és talán ezért hajlamos a visszafordu-lásra, arra, hogy megőrizze a múltat. Ugyanakkor arra is kész, hogy meg-tegye az első lépést a jövő felé, örömet okoz neki, és vigasztalja, hogy úgy érzi, igenis el akarja engedni kedvesét, az összetartozást, a családi fészket a drága lakásban a gazdag negyedben, és még azt is megbocsátja neki, hogy olyan messzire, Koppenhágába vitte a gyerekét. Elisa hallani vélte saját szerepét Thomas hosszú monológjában az asszonyról, akiről lemon-dott, de akit szemlátomást mégsem tud egészen elengedni. Úgy képzelte, hogy Thomas minden szava rossz lelkiismeretének legyőzésére tett kísérlet amiatt, hogy másik nőbe szeretett bele, mint aki a gyerekét szülte, és csak ült vele szemben a székén, feszülten és megértően figyelt.
 Közben pedig – természetesen – egy nagy baromság volt az egész.
 Thomashoz fűződő kapcsolata miatt Elisa lassú és figyelmetlen lett a munkájában. A tanfolyam minden hallgatója egyetlen nagy arcban egye-sült előtte, amely olyan dolgokat akar tudni, amit ő nem képes elmagya-rázni.
 Elisa tisztában volt vele, hogy Thomas leginkább önmagába szerel-mes, és nem is igazán élvezi az ő társaságát, most, hogy már a csábítás megtörtént, és az eredmény nem bizonyult kielégítőnek.
 Továbbra is nap mint nap találkozott Thomasszal a munkahelyén, és a lakásán is, amikor a férfinak alkalmas volt. Gyakran töltötte az éjszakát a férfi pamlagán és hallgatta hangja zümmögését, ahogy a másik szobában telefonált.    
 

            KERTÉSZ JUDIT FORDÍTÁSA
   



Lettre, 2009 tavaszi tavaszi, 72. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



 

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret