stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



 

Clare Azzopardi

Elmondhatatlan történet

nincsen rá szó leírni történet

(Eritreából Máltába)

 

/senki sem mondja történetem/ senki sem mondja/ hosszú történet nagyon hosszú történet/ hat hónap hosszú/ Eritreából Máltába/ Eritrea tudod? /én Barentu / Eritrea / Szudán mellett Etiópia / tudod Szudán?/ térkép tudod? / Vörös-tenger? /mi olasz gyarmat /régen régen /angolok után / sokáig /sok ideig harcolunk / Etiópia /függetlenség / Adiam vagyok/ örülök találkoztunk

 

Képzeld el: BaHar ic-CagHak, éjjel két óra. Pontosabban. Fehér Sziklák, éjjel két óra. Február. 10 fok, nyugodt tenger. Megjelenik egy sötétkék, rendszámtábla nélküli furgon, lassan halad lekapcsolt fényszóróval. A motor leáll, ahogy a vízpartra ér. Kiszáll egy férfi. A másik a kormány mögött marad. A nagybátyja. A férfi, aki kiszáll a furgonból, Rachel nagybátyja. A másik is az, a kormány mögött. Rágyújt egy cigarettára, és kinyitja a furgon hátsó ajtaját. Több ember száll ki, lehajtott és befedett fejjel. Az ajtó kattanva bezárul mögöttük. A furgon élénken felberreg*, visszatolat és elhajt, csak a Rothik szaga marad utána, összekeveredve a nyugodt tengeri levegővel és a kipufogógázzel. Hideg van. Kilenc ember várja, hogy történjen valami. Kilenc nő melegen bebugyolálva. Rachel látja őket, őt viszont nem látják. Fogja a mobiltelefonját, felhív egy számot, és egyetlen csengetés után leteszi. És vár. És ők is, várnak.

 

Most képzeld el Gorgot, negyven felé jár, sörhasa van, egy új motorcsónakban ül, amin se név, se rendszám, a Kristály-öbölben, Cominón. Az arcán mosoly, a zsebében pénz és egy mobiltelefon, amit szorosan markol a kezében, arra vár, hogy egyetlen, rövid jelet hallasson. Egyszer megcsörren. Kicseréli a simkártyát a sajátjával, beindítja a motort. Halkan bekapcsolja a rádiót, és énekelni kezdi az első számot, amit a 104.7-en hall... like a virgin, hey...

 

És aztán a lány meghall egy hangot a víz felől. Valami mozog. Szétfeszíti a mobilját, kiveszi a simkártyát, összetöri, kicseréli a sajátjával. Ezek voltak az utasítások. Már majdnem elérte a partot, egyre közelebb jön. Erre várnak. Apa motorcsónakja. Rachel apja.

 

Leállította a motort. Úgy ismerte a partnak ezt a részét, mint a tenyerét, tudta, hol állhat meg, és horgonyozhatja le biztonságosan a csónakot.

 

Egy villantás a zseblámpájával, és tudják, hogy beszállhatnak. Éppen beszállnak, mind a kilencen. A lány nézi, ahogy összezsúfolódnak a csónakban. A férfi újra beindítja a motort. Fokozatosan eltávolodnak. Rajta kívül nem látta őket senki. Nem fogják elkapni őket. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is... Üdvözlégy, Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled... Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved... Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes... Már nem látszanak. Elkezdett imádkozni, amint a csónak elindult a parttól. Aztán ő is beindította a motort, és elment. Ekkor látta utoljára Adiamot.

 

Rachel most 18 éves, de amikor megismertem, épp az ötödikbe lépett. Sovány kislány volt, hosszú, egyenes fekete hajú és sápadt fehér bőrű. Úgyszólván minden nap láttam, most már nem találkozunk olyan sokszor. Néha elmegyünk kávézni vagy moziba, ha adnak valami jót. Egy ideig az apjával jártam - hát, vagy valami olyasmi -, egy egész évig tartott, amíg ő rám nem unt, és nekem elegem nem lett belőle. De addigra nagyon megszerettem Rachelt. Igazából most is szeretem. Nemrégiben kaptam tőle egy sms-t, hogy nemsokára elutazik, és még egyszer utoljára szeretne találkozni velem. Valamit el akar nekem mondani. Úgyhogy találkoztunk Valettában, a szokott helyen. A Sweets Café egy szerény kis zug, ahol az ember nyugodtan elszívhat egy doboz cigarettát, miközben a St. Angelo erődöt nézi az öböl túloldalán.

 

- Ez nagyon bátor dolog.

-  A kurva életbe! Már nem is tudom, mit mondjak az öregre. Megmondtam neki, hogy lecsukatom. De nem izgul, mert tudja, hogy nem merem.

- Figyelj, lehet, hogy jobb, ha nem hallok többet.

- De ki kell adnom magamból. Olyan, mintha egy ilyen gombóc lenne a torkomban. Te vagy az egyetlen, akinek elmondhatom, nem?

- Igaz. Ne haragudj, drágám. Folytasd.

- És végül is te ismered Adiamot.

- Mi van Adiammal, hol van most?

- Írt nekem nemrég, és rólad kérdezett. El kellett mondanom neked, érted.

- Hát, tudtam, hogy el akar menni, de sosem gondoltam volna, hogy így fog!

- Egyébként kitől tudod?

- Hát, mondjuk, összeraktam a dolgokat.

- Na és mit gondoltál, akkor hogy ment el innen? Asszed úszva?

- Nem kapott menekült státuszt?

- Lószart. Státuszt? Persze, hogy nem. Az a kurva státusz már régóta esedékes volt, ő meg már idáig volt, érted.

- Hát, kezdem érteni. De meg kell mondanom, apád úgy látszik, semmitől sem ijed meg.

- A rohadékdisznó! Ha anyám még itt lenne, kurvára elvágná a torkát.

- Na és mennyit keres ezzel?

- Kurva sokat, Ruth. És nehogy azt hidd, hogy csinálná, ha nem komoly dohány lenne, érted.

- Hát, őszintén szólva, nem igazán érdekel az apád, de érted aggódom. Még olyan fiatal vagy, Rachel.

- Ja. Hát, besokalltam. Lelépek Manchesterbe anyámhoz. Nem tudok már ezzel az emberrel élni tovább. Folyton ez lesz, amíg itt vagyok. Ezért megyek el. Szombaton. Anya vár.

- Apádnak mondtad?

- Francokat mondtam. A rohadék csak bekavarna nekem.

- Attól még rájöhet, nem?

- Nem hinném. Még csomagot sem viszek. Csak egy kézitáskát. Több nem kell.

 

1. Mikor pedig megvirradt, a szárazföldet nem ismerik vala fel; hanem egy tengeröblöt sajdítanak vala, melynek sima partja van...

 

/három nap /hisszük Olaszország /Málta / én bátyám és nővérem /másik bátyám Olaszország /idősebb bátyám /nem tudom hol / Málta nem ismerem Málta /Líbiából /három nap / szeptember / reggel / úgy ötvenen / talán /nem biztos / kis  hajó /nagyon kis/ nincsen rá szó leírni történet/ Líbiából /Szirte / Málta boldog nem halál / meghal /három nap /hosszú történet /nehéz mondani/ most boldog / Málta kedves emberek

 

Még mindig tisztán látom magam előtt Adiamot. Még mindig emlékszem arra, amikor először találkoztam vele, Gorgéknál - volt egy ilyen régi, koszos lakása Gżirában. Egy ház a Triq Moronin, ahol minden szabad felületet vékony macskaszőr-réteg borított. A lány lehajtott fejjel ült a kanapén, gyönyörű copfokba fonta a haját. Ment a tévé. Ruth vagyok, mondtam. De ő nem szólt semmit. Egy árva szót sem. Inkább mintha még jobban lehajtotta volna a fejét. Leültem mellé, oldalról néztem meg, miközben kapcsolgattam, hogy találjak valami érdekeset a tévében. Sötét volt és gyönyörű, tökéletes vonásokkal: telt ajkak, nagy, sötét szem és kicsi, lapos orr. A háta közepéig érő copfok. Kicsit párnás combok. Egy idő után mély, alig halható mormolást hallottam: Adiam. Örülök megismerkedés.

 

/ iskola jó iskola /Málta szép / St. Julian's / Valetta szép /én soha iskola / Eritrea háború /nem mindig szeretek/ én boldog de eljönni / boldog / máltai nem szereti klandestini / mondják klandestini/ igen? /én boldog / máltai barátságos / jó hozzám /mi félni /országomban háború / régóta háború /ne meséld történetem / kérlek ne /ha kormány megtudni nekem probléma /sok probléma

 

Szóval én vagyok a történetmondó. Rachel apjának volt barátnője. Rachel egyébként olyan nekem, mintha a lányom volna. A balszerencse folytán, amely minden nőt sújt, aki összeakad Gorg-dzsal, először október 24-én mosolyoghattam rá üdvözlésképpen Adiamra, aki egy osztályba járt Rachellel.

 

Előző augusztusban pillantotta meg először ezt a szigetet. A Nagy Kikötőben szállt partra.  Addig nem is tudott ennek a sziklának a létezéséről, amiről még a gazok és gyíkok sem akarnak tudni.

 

- Örülök megismerkedés. Rachel. Örülök megismerkedés. Aszonta. Jiena Adiam.

- Szóval akkor tudott egy kicsit máltaiul?

- Hát, egy egész kicsit, végül is... akkor már itt volt egy ideje.

- Mennyi ideje volt itt?

- Hát, úgy egy évig volt Hal Farban, aztán kaptak egy lakást. Vagy ilyesmi. Soha nem értettem igazán, mi volt az az egész. Legalább pár hónapig laktak valami lakásban.

- És aztán az iskolában találkoztatok.

- Aha. Úgy három hét után kezdtünk beszélgetni. Az első dolog, amit mondott az volt, hogy azelőtt egyáltalán semmit sem tudott Máltáról.

- Nem lep meg.

- Ja, igen, valaki talán említette ezt a nevet Líbiában, de ő nem igazán tudott rájönni, mi lehet az.

- Nem sokat lehet tudni róla, igaz?

- A bátyjával és a nővérével jött.

- De csak ő és a nővére léptek le? Azt mondtad, hogy csak nők voltak, ugye?

- Aha, csak nők.

- Szóval a bátyja addigra már elment?

- Nem éppen.

- Még tartod vele a kapcsolatot?

- Nem.

 

Így hát Rachel és Adiam összebarátkoztak. Lehet, hogy azért alakult így, mert mindkettőjüknek elég súlyos a története. Adiamot az anyja kényszerítette, hogy meneküljön el, és egy jobb életet találjon magának. Ami az apját illeti, Adiam azt sem tudta, hol van eltemetve. Rachel anyja odébb állt Angliába, és itthagyta Rachelt. Gorg? Építési vállalkozó. Goromba, pofátlan és rámenős. Azt hiszi, ő isten ajándéka nagyjából mindennek. Egyszer segíteni akartam Rachelnek a leckéjével, ő meg: Hamini, ne vacakolj ezzel ta'. Olyan hülye, mint az anyja, az a qaHba. Ez aztán nem viszi semmire.

 

Gorg ilyen, nem képes meglátni a valódi értékét olyasvalakinek, mint Rachel. Magam sem tudom, mi ütött belém, amikor elkezdtem járni ezzel a pasassal. Azt hiszem, a szőrös mellének lehetett valami köze hozzá. Vagy annak a pödrött bajuszkának.

 

2. És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudták, hogy Melitának neveztetik az a sziget.

 

El volt ragadtatva mindentől, ami máltai. Szeretett az országról kérdezgetni, és mindig beszélgettünk, amikor Racheléknél voltam, és Gorg nem volt otthon. Ő mesélt nekem Eritreáról. Én meséltem neki Máltáról.

 

/eljövünk Szirtéből /Olaszországba /szeptemberkor / nagyon nyugodt / első éjjel nyugodt tenger /aztán nagy hullám /nagyon nagy /sok eső és hullám /két nap csak hullám és eső és szél / sok szél / szem látja emberek tengerben / én szemem ezt látja /kiáltás  /emberek sírnak /nehéz elmagyarázni tengert / bátyám próbál segíteni / nehéz segíteni / szél és eső és szél /Szirtéből / egyik éjjel nagyon nyugodt /ének / gondol Olaszország /Eritrea /Etiópia /Sierra Leone /talán / Barentuból csak én és nővérem  és bátyám / két éjjel nehéz / hisszük meghalunk / mint sok ember / másnap reggel /ország /látunk ország / nagyon boldog hisszük Olaszország / nem Olaszország /előtte hallunk már Máltáról /Szirtén / de mi Olaszországba / bátyám mellé/ én másik bátyám / nem Málta / mi látjuk Málta / mi boldogok / nem meghalunk

 

3. ...tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.

 

- Eléggé kurvára súlyos. Döbbenetes állapotok vannak Hal Farban.

- Igen, Adiam említette néha.

- A kaja szar. Gyakorlatilag egymáson alszanak.

- De hát mit vársz, Rachel? Mégsem szállásolhatjuk el őket egy drága hotelban, nem?

- Hát, nem. De egy börtön sem igazán tesz jót nekik.

- Az igaz, de várj egy kicsit. Úgy hallom, csak szétszedik a helyet.*

- Naná, hogy szét. Én is azt csinálnám, ha bezárnának.

- El is tudom képzelni a másnapi főcímeket... PUSZTÍTÁS RACHEL NYOMÁBAN: TÖRÖTT ABLAK, AJTÓ, MOSDÓ, ÜVEG, TÁNYÉR

- Kurva vicces. Hagyjad már.  Mintha úgy rémlene, hogy amikor apa az idegeidre ment, hozzávágtad a lámpaernyőt.

- Khm, igaz.

- Akkor ezt hallgasd meg. Szóval egyszer a büfé mellett álltunk a suliban. Tudod, milyenek a többiek. Jöttek a szokásos csúfolódással... Azta, szóval Rachel megcsal minket egy niggerrel, mi? Egy nigger két olyat ér, mint ti, fehér seggfejek, mondom. She was, like, white and an eyeful, imma. És jó [kis] numera. (?) Tapogatóznod kéne, hogy ezt megtaláld a sötétben! És végig röhögtek. Fúj! Eddig voltam velük. Mindig van valami a nyelvük hegyén, valami szemétség. Na mindegy, szóval  visszamentünk a terembe, és Adiam egyszerűen fogta a székét, és Mandy fejéhez vágta. Meg is értem. Akkor én is meg tudtam volna fojtani őket.

 

/ egy év két hónap /Máltán /egy év barakkok / Hal Far /tudod barakkok? / most lakás / én és Sania / Sania én nővérem / lakás oké / asszem / barakkok nehéz / nem nagy / nehéz magyarázni barakkok / ne meséld ezt/kormány miatt / sokat alszok barakkokban / sok ágy / ágy /ágy /ágy /nehéz barakkok / étel nem tudom étel / Málta most boldog / nem oké barakkokban / barakkokban bátyám / nincs bátyám /barakkok miatt /egy év hosszú /nagyon hosszú /nekem nincsen papír / mondják klandestini / igen /országomban háború /barakkok / Eritrea és Etiópia / nem jó / nehéz magyarázni barakkok / nincsen rá szó / én és Sania most boldog / Málta barátságos emberek/

 

Körülbelül ötvenen voltak minden helyiségben. Cellákban, ahol fulladoztak a fojtogató hőségben, a hideg behatolt a csontokba és elzsibbasztotta az agyat. A bádogtetők zörögtek a szélben, mintha állandóan emlékeztetné őket, micsoda szeles helyen értek partot, egy fém- és rozsdafalú Máltán.

 

A férfiak dohányoztak és rossz volt az étel. Még soha nem evett ilyesmit azelőtt. Máltai étel és máltai katonák, egykutya rideg, hideg, sótlan. Ízetlen. És mindig ugyanaz volt. Tészta paradicsomszósszal, csirke és csipsz. Ettél már tésztát csipsszel? Én sem. Micsoda keveredés volt azokban a Hal Far-i cellákban. Eritreaiak és etiópok, például. A legnagyobb ellenségek egy cellán osztoztak a Szent Pál szigetén, fejtől-lábtól feküdtek minden sziklák e legkeresztényebbikén. Adiam narkotikus  álomban töltötte az ideje nagy részét. Azokban a cellákban mindenki egyformának látszott, és ez neki volt Málta első ajándéka. Felejtsd el Badmét és Barentut és Gondert és Deset. Nincs neked más, csak egy kupac piros tészta néhány csipsszel és egy kis csirkével. És a cigarettafüst, amely elfojtja a dühödt kiáltásokat és felszárítja a könnyeket. És bőséges tablettatartalék. De egyik nap hirtelen felriadt. És olyasminek volt szemtanúja, amit a legtöbb tizenöt éves lány soha nem lát. És bár az anyja messze volt, így is hallotta, hogy sír, tudta, hogy pontosan tudja, mi történt.

 

- Akkor olyan hangosan sikított, hogy azt hitte, betörnek az ablakok.

- Egyszer azt mondta, hogy egy egész hónapig nem beszélt.

- Persze, ezek után ki beszélne?

- Mi után?

- Miután meglátta a bátyját.

- Nem azt mondtad, hogy elment?

- Elment? Dehogy. A bátyja felakasztotta magát, Ruth.

(Csend.)

- Felakasztotta magát abban a kurva szobában.

(Csend.)

- Épp akkor ébredt fel. Odabent mindig kiütötte magát a tablettákkal. És amikor felébredt, ezt látta: a bátyját.

- Pont aznap kellett felébrednie.

(Csend)

- Aztán már nem sokat aludt.

 

4. És így lőn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.

 

Emlékszem az aznap esti hírekre. Málta hatvan klandestinót fogadott, köztük húsz nőt és gyereket. Egy körülbelül 20 méter hosszú csónakban érték el a partot. Aznap később láttak egy másik csónakot tele klandestinóval, de engedték, hogy továbbhaladjon Szicília felé.

 

Hosszú út állt Adiam mögött. Amikor az apja meghalt, az anyjuk azt mondta nekik, hogy induljanak útnak, és keressék meg a legidősebb bátyjukat Olaszországban. Abból a kevésből tengődtek, amit a legidősebb testvér küldeni tudott nekik. Így hát úgy döntöttek, hogy elmennek, hátrahagyva az anyjukat és a kisebbik húgukat. Talán egyszer a jövőben majd találkoznak. Azt hiszem, ez a jövő mostanra elérkezett, és amennyire tudom, nem látták viszont egymást. Egy kora reggelen elindultak Barentuból. Addigra már Barentut is lőtték. Badméból. Volt egy badmei barátja, mesélt róla egyszer. A holttestét a nagyanyja mellett találták meg. A kisöccse és a játékbabája alá voltak temetve. A baba feje vérzett. Nem lehetett éjjel indulni, az túl veszélyes. Semmit sem vittek magukkal. Barentuból Teseney-be. Adiam, Sania és Samuel. Azután Teseney-ből Kassalaba Szudánban, és aztán át Ad Damiron, Kuraymah-n, Dunqulah-n. És aztán át a sivatagon. Al' Uwaynatból Líbiában Al Jawf-ba. Aztán át a sivatagon. Végül megérkeztek Szirtébe. És ott volt a tenger.

Aztán még több tenger.

Aztán Málta.

 

5. A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mivelünk...

 

- Tudod, mit mondott egyszer a faterom? Azt mondta: olyan egy szép szó ez. Klandestini. Klan-des-ti-ni. Meg sem érdemlik ezt a nevet, ezek a mocskos patkányok. Szívesen vízbe fojtanám őket mind egy szálig.

- A rohadék.

- Csak képzeld el, drága kislányom, te meg én, egy ilyen szép helyen éldegélünk, aszondja. És aztán egy napon megjelenik ez a csapat senkiházi, ez a sok klandestino, és azt mondják: /mától veletek élni /nekünk nincsen otthon /én országomban háború / örülök megismerkedés. Akkor mit csinálunk?

- Na és mit mondtál?

- Mi a fenét mondhattam volna?

- Úgy érted, csak ültél ott, és nem szóltál semmit?

- Jaj, ne már, te is pontosan olyan jól ismered a vén disznót, mint én. Semmi nem hatol be azon a kemény fején. Megtanultam, hogy csak hagyjam, hadd jártassa a száját.

- Hogyhogy soha nem volt kifogása Adiam ellen?

- Az az igazság, hogy olyan fafejű, hogy igazából soha nem esett le neki. Álmában sem jutott volna eszébe, hogy Adiam igazából egy klandestina.

 

Először az orvosi vizsgálat. Aztán egy kis szalagot kötöttek a csuklójára, az új nevével. Évának keresztelték el. Aztán készítettek egy fényképet. Adiamnak természetesen fogalma sem volt róla, mi ez az egész, egy szót sem értett abból, amit mondtak, és elképzelése sem volt, hogy mi lesz vele. Kérték a papírjait, de nem voltak. Sem a bátyjának vagy a nővérének. És aztán egyenesen a gyűjtőfogházba. Abba a bádogtetősbe, ahol olyan roskatag, húgyban ázó műanyagvécék vannak, amilyenek a nyári szabadtéri festákon szoktak lenni.

 

- Mindig majdnem bepisilek a félelemtől, amikor ez történik.

- Eddig hányszor történt meg, Rach?

- Eddig háromszor. Apámnak jelet kell adni, mielőtt elhagyhatja a búvóhelyét.

- És ez szigorúan családi vállalkozás.

- Abszolút. A kívülállók túl nagy kockázatot jelentenek.

- Szóval miért nem próbáltad soha leállítani?

- A rohadt életbe! Nem sok értelme volna. Meg hát... Heqq, nem olyan könnyű visszautasítani a dohányt, érted? Nekem is kell a pénz, Ruth. És lássuk be, ott a pörgés is, tudod, az izgalom.

(Csend)

- Azt hiszem jó, hogy elmész.

- Ja, asszem.

- De árulj el valamit. Hogy tudtatok kapcsolatban maradni, mikor már nem jártál a suliba?

- Hát, egyszer, kábé négy hónappal azután, hogy vége lett a sulinak, ott találtam a járdán, a házunk előtt ülve. Pontosan tudta, hol lakom, beugrott párszor, mikor még suliba jártunk. És kábé ennyi volt. Behívtam. Azt mondta, nem talál állást, és a nővére nem keres eleget, hogy meg tudjanak élni. Úgyhogy valahogy szereztem neki munkát a szállodában, ahol dolgoztam. Emlékszel, a Hotel Lellában, Sliemában... Nem valami komolyat, érted, csak szobalánynak. Azután elég gyakran átjött. A nővérével viszont alig találkoztam, az a lakás meg, amijük volt - vagy szoba, vagy mi volt az -, soha nem derült ki, hol is van pontosan. Pár hónap alatt eleget kerestek, hogy megpattanjanak.

 

6. ...kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult.

 

Iszonyú, elhúzódó háború volt. Asmarából, Massawából, Kerenből, amíg már Barentut is elérte. És az utazás éppen ugyan ennyire rémisztő volt.

 

/Barentuból Teseney-be / nagyon nehéz magyarázni  /nagyon hosszú Líbiába / sivatagban forró /nem tudom mesélni történet / nincsen rá szó / sivatagra / emberekre / táborban / pénzre élésre /ételre / nincsen szó / hosszú mesélni történet / nekem van hat hónap / nehéz nekem és nővéremnek és bátyámnak / és anya tudjuk sír / halljuk kishúg sír Szudánban  / menni menni menni hosszú napok Szudánban / forró /sok szél /tábor / Szirtébe / fizetünk pénz / dolgozunk Líbia / hogy fizessük pénz Olaszországért / aztán halljuk Málta / aztán látjuk Málta /tengerről / nem nem Málta / de jövünk Málta / maradunk Málta / biztonságos jó Málta/

 

Gorgdzsal is elég biztonságos. Kivéve, ha elszáll az agya, és feléd hajít egy cipőt. Nem ütöttem le rendesen azzal a lámpaernyővel, amit hozzávágtam, ami elég nagy kár, most, hogy belegondolok. Vágtál már lámpaernyőt a pasidhoz? Egyébként meg az, hogy Gorg egyszer-kétszer épségben megúszta nem jelenti azt, hogy mindig meg fogja úszni.

 

7. ... és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnak, először azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre...

 

Mindannyian jól tudtak úszni. Ezt a feltételt szabta Rachel apja. He'd drift off the coast of Sicily, nekik pedig ki kellett úszniuk a partra Pozallóba. Így nem kockáztatta, hogy elkapják. BaHar ic-CagHakból Pozzalóba. A másik dolog, amihez ragaszkodott, a titoktartás volt. He had a deal, as long as they could get away.

 

Fogalmam sincs, mi történt Pozallo után, bár eléggé biztos vagyok benne, hogy ahogy visszafelé közeledett a máltai partokhoz, Gorg a zsebébe dugta a kezét, és megtapogatta a pénzt. Egyenként minden bankjegyet. Mosolyogva.

 

***

 

Marissa és én a gimnázium óta barátok vagyunk. Úgy hívtak minket, hogy it-tapp u l-flixkun, az üveg meg a kupakja. Ő 190 centi magas, én alig 165. Ő most rendőrfelügyelő. 75 kiló versenysúlyú, kisfiát egyedül nevelő anya. Rövid barna haj. Meséket olvas a kisfiának, hogy elaltassa, és maga is valamelyik ponyvaregényével szeret ágyba bújni. Marissát egyáltalán nem érdekli semmi, bár úgy képzelem, erős kötelességtudattal végzi a munkáját - úgy értem, anyaként és rendőrfelügyelőként is. Minden ízében szeretem Marissát. Talán csak azért, mert olyan régóta ismerjük egymást. Talán azért, mert szereti a francia filmeket. Vagy azért, mert képes bármilyen pasit kikészíteni, amitől minden alkalommal teljesen beszarnak. Vagy azért, mert szeret ilyen különös történeteket mesélni. Egyszer még Adiam történetét is elmesélte nekem egy pohár Rioja mellett, nála.

- Elment. Tudod, ugye?

- Kicsoda?

- Adiam.

- Ja, ő. Tényleg?

- Hát, szerencséje volt annak a két lánynak.

- Hogyhogy, Mar?

- Hát, csak szerencséjük volt. Az első naptól rajtuk tartottam a szemem, amióta ide jöttek. A Nagy Kikötőben szálltak partra. Ott volt a nővére is. Végig úgy kapaszkodott belé, mintha az élete függne tőle. Akkor is ott voltam, amikor kihallgatták őket. Nem voltak papírjaik. És gyakran beszélgettem velük azokban a hónapokban, amikor Hal Farban voltak. Ez kicsit szokatlan, általában nem lehet beszélni ezekkel, barbárok mind egy szálig, az embernek az az érzése támad, hogy le kéne őket lőni. De Adiam és a nővére csendes fajta volt, mindig mosolygósak, intelligensek, tiszták, szelídek. Ezért jutottak ki olyan gyorsan.

- Szerinted hol lehetnek most?

- Amerikában. Azt hiszem, végül ott találtak egymásra az apjukkal és a bátyjukkal.

 Nem tudom, hogy az anyjuk él-e vagy sem, soha nem beszéltek róla.

- Hát, ez mindenesetre jó hír. Elmondom Rachelnek.

- Azt hittem, ő lesz az első, aki elmondja neked.

- Mármint Amerikát?

- Aha.

- Nem. De mesélt a bátyjáról.

- Kiről?

- Adiam bátyjáról.

- Amelyik Amerikában van?

- Ne add a hülyét, Mar.

- Mi a fenéről beszélsz?

- Jaj, ne már, mintha nem tudnál a bátyjáról.

- Arra gondolsz, aki Amerikában él, nem?

- Nem. Arra gondolok, aki Máltára jött Adiammal és a nővérével, és kiszállt velük a hajóból a Nagy Kikötőben.

- Miről beszélsz? Csak ketten voltak, a két nővér.

- Hmm...

- De, komolyan...

- Szóval Rachel...

- ... csak egy másik úton érkezett el a tényekhez. *

- Akárcsak az apja. Az útjai eléggé felderíthetetlenek.

(Csend)

- Mindenesetre nem tartott sokáig, mire státuszt kaptak.

- Milyen státuszt?

- Menekült státuszt.

- Ó, tényleg?

- Persze. Igazából itt is maradhattak volna. Az idősebbik lány szerzett magának egy rendes állást. De el akartak menni, és így is tettek.

- Megértem.

- Biztosíthatlak, hogy rengeteg támogatást kaptak itt Máltán.

- Nem kétséges.

 

***

 

8. ... megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala őt.

 

- Jól kijöttem Adiammal. Azt hiszem, valahogy hasonló fajták vagyunk. Azt hiszem, sosem volt ilyen közeli barátom. Nem mintha lettek volna igazi barátaim. Mindig azt gondolták, hogy fura vagyok, úgyhogy senki sem maradt mellettem. Adiam olyan volt, mint én. Azt hiszem, ha itt maradhatott volna, lakhatott volna nálam, akkor boldog lett volna. Egyébként elég boldog is volt, de amikor elmondta, hogy összekaparta a pénzt, hogy elmenjen, megértettem. Azt mondtam, istja, bárcsak nekem is volna ennyi merszem. Azt mondta: te is menj keresni mamád.

- Mi van a levéllel, Rachel?

- Itt van nálam.

- Hogy van?

- Jól.

- Akkor jó. Legalább nem a semmiért kockáztatott annyit.

- Ja, asszem nem. Egyébként nem maradhatott volna itt. Bakker!

- Talán ha itt marad, kapott volna menekült státuszt, és minden viszontagság nélkül is elmehetett volna. Szerinted nem?

- Boqq! Áh, milyen státuszt? Szartak azok rá.

- Felolvasod nekem a levelet? Kezdek kíváncsi lenni.

- Persze, tessék. Elég rövid.

 

Nápoly

2003. 03. 03.

Kedves Rachelem.

Én barátom vagy. Örülök megismerkedés. Múlt héten megölelem bátyámat négy év óta. Megtudom hogy vagyok nagynéni. És árva. Sania is velem van. Megtudja ő özvegy. Próbálok kezdeni új élet. Köszönet apádnak tőlem és Sania és bátyám. Még mindig kiabálok éjjel. Emlékszel? Látom bátyám. Hallom anyám. És barátom babával. Te egyetlen barátom Máltán. És Ruth. Szeretem Ruth. Örülök megismerkedés. Mond neki. Ez én levelem Máltának. Többet nem látom. Csak barakkokat álmodom. Kegyetlen barakkok. Te egyetlen barátom. Talán látlak jövőben. Téged és Anyád. Ki tud ezt? Köszönet neked. Neked és apádnak.

Viszlát.

Adiam.

 

                                                                       VARRÓ ZSUZSA FORDÍTÁSA     

 

 

 

Kérjük küldje el véleményét címünkre : lettre@c3.hu

 

 

 

 


 

+ betűméret | - betűméret