stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



 
YVES BICHET
 

ELESÉG

Valahányszor egy versben
avval a szóval találkozom hogy eke
megijedek.

Mikor az acél kiemelkedik a földből
megrázza magát, imbolyog a napfényben,
a traktor fitogtatja magát, mint valami tenyészbika.
A föld fütyül az egészre.
Csak a madarak, azt hiszem, barázdabillegetők,
ugrándoznak a kifordított nagy árkokban a vas nyomán.
Eleséget keresnek.

Szeretkezés után semmi acél.
Semmi eleség.
Félek ettől a riadt üresjárattól is,
melyben énünk legjava sűrűsödik össze.
Szeretkezés után már semmire se várunk,
az eke szó után már semmire
semmire.
 

FADÖNTÉS

A fa kidőlt, de íjként a földről visszapattant.
A résen át beözönlött a fény. Láttuk, amint rovarok
viaskodnak az aranyló őszi levegővel,
láttuk a fát, melyből mindenfelé ömlött a víz, hangyák
tucatjait fullasztva meg, s talán a láncfűrész
glóriás csókjai ellenére is ott keringett
a favágó lelke az áldozatok között.
Magában beszélt.
Aprított szitkozódva.

Két hónappal korábban hagyta el a felesége.
Hülyeség ezt így elmesélni, elárulni itt.
A vadon mindig a halált idézi.

Egy napon autóba ülünk, megfogom a kezed,
s útnak indulunk.
A szélvédőn bogarak mázolódnak szét.
Cseppek maradnak utánuk.
Mindenfelé legyek vére, vér gyöngyei,
éjjeli lepkék csillámló nedvei
és elfeledjük azt is, lehet, ahogy a tisztáson csókolóztunk,
s a matuzsálem recsegését,
repedő kérgét,
a rönkön kettőnk testnedveit,
amint – hóhérok – ölelkezünk.

           LACKFI JÁNOS FORDÍTÁSAI


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret