stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



 
Pavol Rankov
Rövidhírek
(Utasok)
 

I. RÖVID HÍREK

Tegnap, helyi idő szerint reggel nyolc órakor lezuhant az állami légitársaság Pozsony-Kassa útvonalon közlekedő menetrendszerinti járata. A repülőgépnek mind a hatvannégy utasa, és az ötfőnyi legénység is életét vesztette. A baleset oka ismeretlen. 
Los Angeles Times
folyó év október 3., 4. oldal
Tegnap, közép-európai idő szerint este nyolc óra után balesetet szenvedett belföldi vonalon az állami légitársaság Kassáról Pozsonyba tartó repülőgépe. A szerencsétlenséget senki nem élte túl a hatvannégy utas és az ötfőnyi legénység közül. A tragédia okait kormánybizottság vizsgálja. 
Washington Post
folyó év október 3., 6. oldal

II. UTASOK

Az utazók megalázó, tehetetlenül lecsüngő fejű álmát alussza, elnyíló szája sarkán kicsordul a nyál. Teste minden pórusából alkoholgőz árad. Álma megelőzi az eseményeket, melyek hamarosan bekövetkeznek. 
Temetésen van. Elég messze áll a koporsótól, azok között, akik nem rokonai, s nem is közeli barátai az elhunytnak. 
„Talán egy kisteherautó ütötte agyon.”
„Dehogyis, mentőautó!”
„De nem működött a szirénája.”
„És tényleg a zebrán történt?”
„Igen. A sofőr nem ússza meg szárazon.”
„Dehogyis, hiszen a kerekek elé ugrott.”
„Hát persze, öngyilkosság volt.”
„Valami szerelmi ügy miatt…”
„Nem hiszem. Hiszen három évig a gyerek mellett volt. Mikor lett 
volna szerelmes?”
„És a gyerek apja?”
„Azt sem a gyerek, sem ő nem érdekelte.”
„Talán ezért is csinált olyan hülyeségeket a gyerekkel.”
„Csodálkozik? Nem meglepő.”

Noha ez nem tudatosult benne, állati hörgésre ébred, mely a torkából szakad ki. Borgőzös tekintettel nézett szét maga körül. A repülő belső tere meglehetősen ingerszegény, érzékeit nem korbácsolta fel semmi. Gondolatait a tegnap este történései uralják. 
Felesége, Anna, a szemére hányja, hogy elutazik Karla temetésére.
„Hisz az egy közönséges kurva! Ha a kislány halt volna meg, nem mondom. Rendben lenne, ha rohannál a gyerek temetésére, aki után három éve fizeted a tartásdíjat, és még az is lehet, hogy a tiéd. De te az ő temetésére mész!”
„Hiszen teljesen egyformák voltatok. Ha nem téged vettelek volna el, elvettem volna őt. Neked muszáj volt férjhez menned, hogy megkapd a szociális támogatást a lakásra, hát összeházasodtunk… Bocsáss meg, tudod, hogy ez nem igaz.”
Igaz volt. Megnősült, hogy megoldja a lakásproblémát. Mindkettőjükét. A két nő közötti igazi különbség csak az volt, hogy Karlának volt gyermeke, Anna viszont nem tudott teherbe esni.
Ő Annával Pozsonyban maradt, Karla az iskola befejezése után Kassára ment. A lányok osztálytársak voltak, együtt laktak a kollégiumban. Először Annával járt, de Karlával is lefeküdt. Aztán Karlával járt, de Annával is lefeküdt. Később mindkettejükkel egyszerre járt. Egy időben egyikükkel sem járt, de mindkettejükkel lefeküdt. 

Az egy helyben való üléstől merevedése van. Újra elalszik, és megint a temetőben van. Átmegy egy másik helyre, hogy jobban lássa az elhunyt családját. A gyermeket keresi, de nem látja sehol. Talán el sem hozták. Még nem értené, hogy a fadobozban az édesanyja fekszik. A gyászolók többsége nő. Legjobban egy testes ötvenes nő sír, valószínűleg Karla anyja. Figyelmét azonban egy lenszőke nő köti le, aki nagyon hasonlít az elhunytra, de szebb. Bizonyára a húga. 
A repülő rázkódása hirtelen szabálytalanná válik, s ez felébreszti. Fáj az ágyéka, a nemi szerve már teljesen megmerevedett. Megpróbálja a combja alá dugni, és felülni. Sikertelenül. 
Eszébe jut, hogyan hívta fel egyszer őket magához, és hogyan itatta le őket. Azt csinálta velük, amire már régóta készült – svéd hármasfogat (melyet szerinte két nő és egy férfi alkot, a finn fordítva). Egyikük sem ijedt meg, s nem is szégyellték magukat, amit a hatalmas alkoholmennyiség elfogyasztásának számlájára írt. 

Álma egy másik helyen folytatódik.
Karla húgával ül egy kávézóban. Előttük vodkás poharak.
„Ma estére Kassán marad?”
„Nem, csak a temetésre jöttem. Ma este Pozsonyba repülök.”
„Tehát nem akarja látnia a fiát?”
„A fiamat? Hogyhogy fiamat? Karla azt írta, hogy lányunk van.”
„A fiút születésétől fogva úgy nevelte, mint egy lányt. Rózsaszín babakocsi, később szoknyácskák, babák… nem volt értelme a lelkére beszélni, már egyáltalán nem engedett be minket a lakásba. Kb. egy hónapja robbant a bomba. Jött a szociális gondozó, a pszichiáter, valaki a bíróságtól és egy rendőr. Volt házkutatási engedélyük. Elvették tőle a gyereket. Valahol gyógykezelik, valószínűleg a gyermekpszichiátrián.”
„Ez borzalmas.”
Mindketten sírnak. Rendel még két vodkát.
 

Felébred, mert rosszul van. Kirohan a vécére és hány. Legutoljára a saját esküvőjén hányt az alkoholtól. Karla még gratuláló táviratot sem küldött, pedig együtt töltötték az előző hétvégét. Akkor eshetett teherbe. Csak egy év múlva jelentkezett. Hivatalos hangnemű levélben közölte, hogy lánya született tőle, és havonta elég magas tartásdíjat követel. Látogatása nem kívánatos. Anna azt tanácsolta neki, hogy válasz helyett csak egy csekket küldjön. 
Kijön a mosdóból, és a helyére tántorog. 
„Kisasszony, mikor leszünk Kassán?”
„Üljön, kérem, a helyére. Csak azzal a feltétellel engedtük föl a fedélzetre, hogy nem okoz problémát… Részegeknek nincs helyük a repülőn.”
„Hallották? Azt kérdezte a légikisasszonytól, mikor leszünk Kassán.”
„Szörnyű egy pacák!”
„Részeg disznó.”
 

Álmában Karla húgától búcsúzik.
Már a reptéren vannak. Összetegeződtek. A lány szeme is csillogó és alkoholtól párás. 
„Hogy el ne felejtsem. Karla hagyott egy búcsúlevelet. Itt van.”
Bizonytalan mozdulattal átveszi a borítékot, melyen csupán annyi áll: „Szerelmemnek”. A rikkancstól vesz egy esti lapot és elindul. 
 

Pokoli fájdalmat érez valahol az agyában. Másnapos. Úgy tűnik, hogy a távolban a város fényeit látja. Emlékezteti fáradt elméjét, hogy saját gyermeke anyjának temetésére utazik Kassára. Már nem akar aludni, nem akarja, hogy értelmetlen álma gyötörje. A fáradtságtól a homlokán kiüt a a verejték.
Kiveszi a nadrágjából a zsebkendőjét, az azonban hányadéktől bűzlik. A másik valószínűleg a zakójában van. Kitapint a zsebében egy borítékot. Elolvassa a címzést (Szerelmemnek), és dühösen felbontja.
 

Egyetlen szerelmem, Anna!

Miért nem válaszoltál egyetlen levelemre sem? Boldoggá tett volna egyetlen pillantás azokra a szavakra, melyet a te gyengéd kezed vetett papírra. Kőszívű vagy, én mégis szeretlek. Elvették a gyermekemet. Nélküled nem volt értelme az életnek, de a leányka nélkül nincs is élet. Anélkül halok meg, hogy tudnám, hogyan tudtad elfelejteni mindazt a szépet, ami köztünk volt. 
Isten veled, szerelmem!
Karla

Még nem teljesen józan, de lassan átlátja a helyzetet. Tudja, hogy össze kell tépnie ezt a levelet. Megsemmisíti, hogy minden rendben legyen. Semmi öngyilkosság, semmi fiúcska, semmi szerelem Anna és Karla között, nem repül Pozsonyba. Ellenkezőleg – baleset, az elhunyt hozzá fűződő kapcsolata, Kassára repül. 
A mosdóból sokkal biztosabb léptekkel tér vissza. A levelet összetépte, kidobta, s most félhangosan ismételgeti, hogy Kassára utazik Karla temetésére, aki autóbalesetben halt meg. E szomorú baleset ellenére tulajdonképpen örül, hiszen találkozik a lányával. 
Leül, táskájából újságot vesz elő. Kikapcsolódásra van szüksége. Átfutja a címeket, majd a sportoldalra lapoz. Képtelen az olvasásra összpontosítani. Ismét az első oldalra lapoz, és egészen a lap alján olvassa a hírt, mely lapzárta után érkezett: a Pozsonyból Kassára tartó orosz gyártmányú repülőgép ma reggel nyolc órakor lezuhant. A tragédia részletei és okai ismeretlenek.
Ebben a pillanatban hevesen megrázkódik a repülő. Valaki a pilótafülkébe szalad, valaki kiált. Csak ő nyugodt, az újsághír megnyugtatta. Minden csak rossz álom volt, és most valóban Pozsonyból Kassára repül. Semmi öngyilkosság, semmi fiúcska, semmi szerelem Anna és Karla között. Épp ellenkezőleg – autóbaleset, leányka, érte lángoló szerelem. 
 Az órájára pillant. Pontosan nyolc órát mutat, de lehet, hogy néhány percet késik.  

       TÓTH ANNAMÁRIA FORDÍTÁSA


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu



stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret