Olyan élet ez, melynek minden másodperce és betűje
pontosan ki van számolva.
Kissé nehezen született, (1350 gr) 1967-ben, ami akkoriban
Közép-Európában túlélősúlynak
számított. A világ átalakítását
eleinte a lehető legközvetlenebb módon képzelte
el: harapott, mintákat kapart a kiságy fölött a
falba. Később szobrásznak ment, de ahogy egyre többet
tapasztalt meg a valóságról, rá kellett jönnie,
hogy az anyag vagy érintésre porlad, vagy végletesen
ellenáll. Tornaórán balra át-nál mindig
a sorral szemben állt, rendkívül rosszul úszik,
viszont ha nincs rá tanú, kitűnően röpül,
alva is.
Tizennégy éves korában egyszer csak megnőtt
(172 cm), szerelmes lett, verseket kezdett írni. Elvégezte
az egyetemet, Párizsba utazott, két évig ott is maradt,
elolvasott több ezer könyvet, melynek helyszíneit és
szereplőit élete második felébe érve
hadarva felejti, az álmaira viszont riasztó pontossággal
emlékszik. Első ősz hajszálát 1995-ben
fedezte fel, a középválasztéktól valamivel
balra. Élete fontos eseményei álmodott helyszíneken
zajlottak, arcát egy álombeli dulakodás gyöngyházszínű
hege szeli át, ahogy a Duna a várost, amelyben élnie
adatott. Foglalkozása: hírnok. (Hírnök és
írnok.) Gyakran virraszt.1998-ban hímnemű emberi lénynek
adott életet, kinek borostyánszínű írisze
lényegileg megegyezik az övével, s aki születésétől
jól beszéli a hírnökök nyelvét. Kedvenc
anyaga az üveg, évek óta színes üvegablakokat
készít, így próbálván átmenteni
valamit a gyerekkorból: az ablakok egy másik világra
néznek, amit akkor fedezett fel először, amikor a szeme
elé emelte egy építőjáték (JAVA)
vörössel fóliázott ablakát. Egyébként
makacs, gyengéd, bosszúálló, hipochonder, nagylelkű.
Szeret hallgatni. Keveset ír, szükségesnek tartja a
csöndeket: szerepük van, mint a szóközöknek
ebben a szövegben.
Az évet tűzijátékkal kezdte: állt
Budapesten, a Hősök terén, és az eget elhomályosította
egy szívben robbanó petárda látomása.
Meg fog halni. Ezért hagyott négy karakternyi helyet a dátumnak...
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu