Tartalomjegyzék [Lettre 47. szám, 2002. Tél] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret
Tolnai Ottó
Vasfüggöny
Nem szóltam, jóllehet semmit sem értettem. Ugyanis
én nem tudtam, mi az, hogy: vasfüggöny.
Nem maradt más, mint végére járni a dolognak.
Megkérdeztem édesanyámat. Mi az, hogy vasfüggöny?
Kérdezd meg a Mészáros Pista bácsit, ő
kulisszatologató a színházban. Örültem,
hogy bemehetek a színházba, ugyanis fülig szerelmes
voltam a Csárdáskirálynő főszereplőjébe,
mármint magába a királynőbe (akinek az öccse
majd Rómában szétveri a Piétát). És
akkor Pista bácsi elmagyarázta.
Hogy az egy függöny, amit a színházakban előadás
végén le szoktak engedni. És hol a miénk, a
mi vasfüggönyünk?! csattantam fel, mert meg voltam győződve,
a kommunisták elvették a színháztól.
És fölszerelték a határra (mind a két
oldalon kommunisták voltak, csak másfélék,
a túloldaliak jobban húztak az oroszokhoz, jóllehet
az innenső oldaliak harcoltak volt velük, az oroszokkal vállvetve).
Hogy ne mehessen át a vonat Szegedre (Magyarországra). Az
ilyen kis, műkedvelő színházaknak nincs vasfüggönye,
mesélte. De én Pesten, a háború előtt,
jártam olyan színházban, ahol volt vasfüggöny.
Meg is érinthettem. Ki-be mehettem az ajtaján. Az ajtaján?
kérdeztem. Igen, a vasfüggönynek van egy kis ajtaja, olyan,
akár egy tapétaajtó, csak vasból, acélból.
Amelyen, ha nem akar elülni a taps, még egyszer utoljára
kimehet a színésznő... Igen, mondta, ámulkodásomra:
tapétaajtó, acéllemezből.
Namármost ez a két dolog, az országhatári,
a horgosi-röszkei, illetve hát szegedi és a színházi
vasfüggöny teljesen összekeveredett bennem. Minden alkalommal
vártam, egy varázsigére, varázsérintésre
kinyílik az ajtó, és vonatunk szépen átrobog
az anyaországba... Vagy arra is gondoltam, azt is vártam,
görcsösen kapaszkodva, hogy valamelyik mozdonyvezető,
masiniszta elbambul, elszundikál, úgy tesz, mintha elszundikált
volna. És nekihajt, áttöri a vasfüggönyt.
Később megszűnt, elvesztette jelentőségét
a vasfüggöny (hasonlóan, mint majd a berlini fal is),
láttam egyszer, vadetetés közben a határsávban,
egészen közelről, hogyan rozsdásodik, mármint
rozsdásodnak a karaulák. Mert valójában csupán
elaknásított sáv, szögesdrót, meg karaulák
képezték az ún. politikai-katonai vasfüggönyt,
szögesdrótok, karaulák, amik most ott rozsdásodnak
elhagyatottan magukban... De számomra valamiféleképpen
felcserélődött a kettő, még mindig ott
van kint a színházi, jóllehet láttam, hogy
nincs, csak kénytelenek voltak kinyitni a kis ajtót a szünetelni
nem akaró tapsvihar miatt, a színházban pedig ott
a tömérdek szögesdrót, karaulamaradvány,
akna...
Kérjük küldje el véleményét címünkre:
lettre@c3.hu
C3 Alapítványc3.hu/scripta/
Tartalomjegyzék [Lettre 47. szám, 2002. Tél] Kezdőlap
+ betűméret | - betűméret