Csak amit teszel és kimondsz
az vagy, bizonytalan, amit gondolsz, láthatatlan
amit érzel magadban.
Mit jelent az hogy
magadban? Semmi nem vagy, ha úgymond
interszubjektíve nem igazolt
(vagy legalább igazolható). Keresztes Szent János
nem
több, mint pár vers, Emily
Dickinson, Edgar Allan Poe, szavak csupán.
Mit jelent az hogy
interszubjektíve? Hány szubjektum
szükségeltetik hozzá? Hányan, hogy kimondják
egyszerre: Keresztes Szent János, Emily
Dickinson, Edgar Allan Poe csúcsa
az emberi létnek, csúcsa
az emberi nyomorúságnak ebben a szép
világban?
Ikarosz zuhanása
1
Egymást követik az alkonyok,
hideg van
s a kültelki vályogházak
rezzenetlen tócsák vizén tükröződnek.
Megbolygatott föld.
Cézanne olyan magasságokba emelte
a nature morte-ot,
ahol a kívül halott dolgok
életre kelnek, mondja Kandinsky.
Izgalom az élet.
De belőletek az marad,
ami az előttetek élt emberekből
megmarad, int Lucretius.
És ez kevés: por, néhány elkoptatott kép
meg épületmaradvány.
A lélek meghal a testtel.
A lélek a test. Vagy marad három fénykép,
ha valaki meghal.
Egy megmagyarázhatatlan mozdulat is,
mely a szemnek rakoncátlan, dacos,
tüskés. A test az a másik.
Fölismerhetetlen. Fájdalom.
Csak test. A test az a nem én.
Nem én.
Ami a dolgokban a nyugalom
alkonyatkor. Az épületek
nyugalma, például.
A néma és bágyatag
árnyékba borulás.
Mint egy szempár,
két kékszínű kő néz rám
a gyűrűből.
A végén
óvatosan lehúzott
gyűrűk.
Mint az a fekete borostyános ezüst
vagy emez a sápadt, sápadt rózsaszín.
Arcok és fények
tisztán tükröződnek benne.
Szaladok az éjszakában egy mezőn,
mely lefelé tart, szaladok a bokrok közt,
s nekiütközöm valami eleven testnek,
ami próbál összegömbölyödni, összehúzódni.
Egy kicsi gyermek az, kérdezem,
kicsoda, s azt feleli, senki.
Ez a mély zihálás
és ez a gombóc a medencémben,
ami szétesik és áramlik. Ez vagyok én
de egyszersmind
fájdalom is a tarkómban meg a szememben.
Mikor a fiatalságnak vége,
az ember a félelem martaléka.
2
Zöld. Zöld. Víz. Barna.
Minden ázott, sáros.
Tél van. Érzékelhető
a csöndben meg az olyan csillogásban,
mint a levegőé.
Én kicsi lány vagyok.
Járkáló test.
Magányos test;
ami beteg a bőrön, a pillantásban.
A döbbenet, a tökéletes keménység
a szemben. Ami áthatolhatatlan.
A belső és a külső közti
egyensúlyvesztés.
Beteg test, mely halad előre.
Hatalmas ablakokkal teli belsőből
csodálom a fákat.
Könnyű szél fúj, levelek és ágak
csöndes mozdulata.
Mint valami ismeretlen,
ami épp félbemarad. Odaát.
Mint a rézsútos, rezzenetlen
fény. A zöld,
ami megsebez vagy cirógat. Zöld
szellő. S ha én meghaltam volna,
ez akkor is így volna.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu