papírsalak
(Sziveri Jánosnak)
az ajtót becsapta a huzat
egyre derűsebb öntudatosabb tévutak
nyílnak és záródnak a mennyre
ne késlekedj hát menj be
az ablakon
s ijedten tapasztalom hogy én is valahol lakom
velőnk a testben
vérünk ha resten is csobog
bár oly ijesztőn
hogy elhagy bennünket a hurok
a nedves rendben hol csótány sem mozog
s csókot sem ad más csak a komondorok
mint oltatlan mészbe zárott
melyhez valahol tiltott nedvesség szivárog
földalatti csatornákon könny és vizelet
egyre sűrűbb égetőbb a lehelet
s csak parázs a sebre
az izzadság kénye értelmesebbje
bibircsókák és ppírsalak
egyre közelebb kerülnek hozzám a falak
de én mint idegen mégsem hihetem
hogy ilyen szabad -
piaci termék szorítja sarokba
a keretből kiugró elmét
jókor magasba lendülő karok
körültekintő pörce szavaz asztalok
konok lapja fölött
s ha kell örökbefogadott törököt ölök
mindenekfölött elhagyott száj hadar
a babbal alant a bal
mint elszabadult szellemet
űző léptek verik fel a termeket
s az ujjakra szabott fűző az ajkakra fagy
ha velünk vagy nem fáj fejed
s gyermeked a legjobb iskolákban tanulhat ókori nyelveket
s elfeled(t titkok nem nyomják lelkedet)
egy agyaggalamb-tenyésztő álma
avagy a képzelet kirándulása
ránduló léptek a napok
vonagló testek a télben
és kopott konyhaasztalok lapján fokozott
izgalom nélküli ebédek
zsírfoltos gőzben őrzött éden
gondozott keretében hült
szavak helyén ült a bánat
s búcsú helyett a megkövült alázat
terült szét a porladó pamlagon
majd kissé porosan és fakón
visszaintett a tegnapi
agyagangyalom
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu