Gyönyörű sorok születtek a száműzetésről olyan írók tollából, akik ezt az életformát életmódjukká performálták. Ezeknek az öntudatlan szépítgetéseknek köszönhetően a száműzetés romantikus színezetet nyer: az emigráns a mindennapok törvénye és rendje ellen lázad, az egyén szabadságát a haza és dicsőség elé helyezi. Akik ilyen andalító sorokat írnak, szívesen megfeledkeznek néhány banális apróságról. Például arról, hogy Walter Benjamin azért lett öngyilkos, mert nem kapta meg azokat a bizonyos "papírokat", s minden másképp alakult volna, ha egy hivatalnok beüti a pecsétet az útlevelébe. De hajlamosak vagyunk egy jó motívum érdekében, így a számkivetettségben is, eltekinteni a nevenincs hivatalnok figurájától. A közönséges bürokratizmus bugyuta képe - az írói meg a befogadói hamisításoknak köszönhetően - a Sors szeszélyes arcát nyeri el.
A számkivetettek gyakran akaratlanul is retusálják az önéletrajzukat, vagy éppen csak hagyják, hogy környezetük ezt tegye. Egyik ismerősöm például, aki átmenetileg külföldön kívánt élni, egyáltalán nem tiltakozott az ellen, hogy e gesztusát a hazájában elburjánzó fasizmus elleni lázadásnak minősítsék. Pedig ez az ismerősöm jóval inkább rettegett a feleségétől, mint a fasizmustól. De a beismerés pillanatát elszalasztotta. Vagy nem akart csalódást okozni jóhiszemű környezetének? Erkölcsi jóérzéke azonban a végén csak győzedelmeskedett: a zsarnoki asszonytól menekülő férjből végül is a fasizmus elleni küzdelem szerény, de kitartó harcosa lett. Igaz, közben az a fasizmus is túlnőtt önmagán.
Tudok ellenkező esetről is. A másik ismerősöm tényleg képtelen volt elviselni a hazájában eluralkodó fasiszta tendenciákat. Ezt bátran és kitartóan hangoztatta is. Aztán abban az országban, amelyben tárt karokkal fogadták, rájött: a hazájával ellentétben itt végre szabadon és bátran kiélheti hajlamát. Vagyis homoszexualitását. A fasizmus térhódítása már kevésbé aggasztotta.
Menekültek, száműzöttek, számkivetettek, emigránsok, migránsok és nomádok: mind-mind "papírhajhászok". Kezet a szívre: egyszerűen irritálják azt a közeget, amelybe sodródtak, és amelyben maradni szeretnének. De egy civilizált környezet ezt természetesen sohasem ismerheti be. Multikulturalizmusukkal kérkednek, szorgosan kidolgozzák a befogadás és integrálás különböző programjait, kiépítik az intézmények, alapítványok és menekülthivatalok szívélyes struktúráit, részvéttüntetéseket szerveznek ennek vagy annak az emigráns kisebbségnek az érdekében, már amelyik éppen a figyelem középpontjában áll. Egyszóval tettrekészségüket a végletekig viszik. Mindezt azért, hogy ne kelljen szembesülniük a szomorú valósággal: a "jöttmentek" a helybeliek idegeire mennek.
Az irodalom romantikus felhangokat kölcsönöz a számkivetettségnek. Az emigráns azonban valójában traumatikus kettősségben él. Egyfelől saját lázadásának kilátástalansága, másfelől az új otthon szolgalelkű keresése határozza meg. Egyetlen esélye, hogy a számkivetettség kínjait legyőzze az, hogy egyáltalán nem győzi le őket, hanem tartós állapottá alakítja át. A váróteremből vidám életfilozófiát fabrikál, a hontalanságot a normalitás elveként éli meg, és egyetlen Istent ismer - tulajdon bőröndjét.
A száműzetés legszemélyesebb mozzanata ugyanis a bőrönd. Most is, hogy e sorokat írom, tucatnyi poggyász vesz körül. Utazótáskák, gördülőkerekes koffer, cippzáros bőrönd, drága és kevésbé drága utazótáskák a világ minden tájáról... Gyengéden figyelem őket, ők az én hűséges útitársaim, utazásaim szemtanúi, velem költözködnek egyik vendégszobából a másikba.
Az egyetlen, amiről manapság álmodozom, nem egy új otthon, hanem egy új bőrönd. Az egyik előkelő londoni áruházban láttam is egy igazán nekem valót. Sosem fogom elfeledni. Olyan magas volt, mint én. Úgy tárulkozott fel, akár egy szekrény. Kívül-belül a legfinomabb bőrből készült. A belső elrendezése vetekedett a legtökéletesebb szekrényével. A legrafináltabb reteszek és fiókok voltak benne, a vékonyka bankkártyától a fogkefén át az estélyi ruháig és szőrmebundáig mindennek megvolt a maga helye. 8000 fontba került.
Ez igen. Ha valaki egy ennél is drágább bőröndre
bukkanna, azonnal szóljon nekem. Hogy tudjak róla. Mert ha
egyszer megütöm a lottón a főnyereményt,
tudom, mire fogom költeni a pénzt. East, west, home's best,
vallják sokan. Tévednek. East, west, suitcase's best!
JÓSFAI LÍDIA FORDÍTÁSA
Bibliográfia
UGREŠIC, Dubravka
A feltétlen kapituláció múzeuma
Európa, 2000
"Zágráb - Amszterdam - New York"
Magyar Lettre Internationale, 6.
"Tiszta Horvát Levegőt!"
Magyar Lettre Internationale, 8.
"Papok és papagájok"
Magyar Lettre Internationale, 10.
"A próza fekvése"
Pompeji, 1993. 3-4.
"Az ábécéskönyv"
Átváltozások, 1995. 5
"Jobb házaknál ilyesmiről nem beszélnek"
Magyar Lettre Internationale, 27.
"Legények a gáton"
Ex-Symposion, 1998. 21-22.
"Bolgár-török nagyanyám"
Magyar Lettre Internationale, 31
"Csoportkép"
Magyar Lettre Internationale, 33
"A fényképalbum poétikája"
Magyar Lettre Internationale, 36
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu