stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



IVETA GERASZIMCSUK
SZÉLSZÓTÁR

Abszolút idő - Idő, amely mindenféle ciklusoktól függetlenül létezik, amelyben azonban a végtelen univerzum különböző részein lejátszódó minden lehetséges ciklus, jelenség és esemény egymással összefüggésbe hozható lehetne. A modern fizika, amely tehetetlennek bizonyult az univerzumbeli események pontos egymásra következésének meghatározásában, kételkedik az A.I. fogalmában, amelyet mind az anemofilek, mind a kronisták használatában gyakran előfordul. A kronisták nézete szerint az ÓRÁS kell hogy rendelkezzék az AI-vel, mert tökéletes pillantásával képes egyszerre látni az egész univerzumot. Az anemofilek klasszikus ellenérve az ismert helyre támaszkodik Grigorij Vetyer 5. könyvéből: "Ha az ÓRÁS valóban tökéletes, akkor ő képes az egész örökkévalóságot egyszerre látni és mindent, ami benne történt, történik és történni fog. Az ÓRÁSnak nem kell idő, csak a tökéletlen lényeknek van rá szükségük. Az ember köztudottan csak korlátozott számú dolgot képes egyszerre észlelni. Feltehetőleg ezen az idézeten alapul a következő, Einsteinnek tulajdonított tétel: "Számunkra, fizikusok számára a múlt, jelen és jövő közti különbség csupán illúzió, bár nehéz tőle megszabadulni."

Anemofilek (görög anemos - "szél", phileo -"szeretek") - eredetileg szélimádó az antik Görögországban. Tágabb értelemben mindenki, aki számára létezik a jövő múlt nélkül. Az A. mindig jobban szeretik ha van szél, mint ha nincs, legyen szó akár a legnagyobb viharról. Az A. mindig örömmel fogadnak minden változást, még ha ez nem jelent is javulást.

Az A. Társaságát az i.e. 3. században alapították a Kronos-Társaság (a kronisták) ellensúlyozására. Eredetileg vallási egylet volt, az A. a szeleket imádták - Boreasztól Apheliotészig. A későbbiekben a társaság fokozatosan más tevékenységi területre állt át, mivel sok követőre találtak. A Társaság statútumában (a keletkezés ideje ismeretlen) a következőket rögzítették: "Anemofilnek számít az olyan ember, aki korra, nemre, gondolkodásmódra vagy társadalmi helyzetre való tekintet nélkül meg akarja változtatni az életét, anélkül hogy erre múltbeli körülmények késztetnék, és aki olyannak tartja magát, mint a szél, amely mindig változást hoz. Igazi anemofilnek tartható az olyan ember is, aki sosem hallott a társaságunkról, de az eszméit követi."

Az A. minden civilizáció elengedhetetlen részét képezik, de koncentráltságuk a különböző létszférákban egyenlőtlenül oszlik el. Az A-et két csoportra osztják: passzív és harcias A-ra. Az A. közül kerülnek ki mind a jövendőmondók. Megállapították, hogy felkelések idején megnő az A. száma, ami nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy a kronisták egy része átlép az A. táborába. Békeidőben ez fordítva van. Ezért van az például, hogy az alapvető művek, az enciklopédiák és a szótárak a társadalmi stabilitás idején keletkeznek. Bizonytalan, hogy ez a megállapítás a Szélszótár ra is érvényes-e.

Aol barlangok (szélbarlangok) - Barlangok, amelyekben természetes szellőzés van, és amelyekben minden feltétel adva van ahhoz, hogy a szelet hallani lehessen. Az A-beli hanghatások kutatásával sok tudós foglalkozott. A legismertebbek Haddock tanulmányai. Az A-beli hanghatás érdekes koncerttermek tervezői számára is.

Általános törvények elmélete - elmélet, amelyet anemofilek egy csoportja dolgozott ki a 19. században. E logikusan felépített elmélet szerint ugyanazok a törvények, amelyek a természetből (azaz az ÓRÁStól) erednek, hatnak ugyanúgy mindenre - a kémiai folyamatokra, a szelekre, az organizmus, a gondolkodás és egészében az emberiség fejlődésére. Ez a tétel, amelynek helyességében egyes anemofilek 1-es meggyőződési fokozattal hittek, rémületbe ejtette a jövendőmondókat. Mert ha a megfelelő tudományos vizsgálatok következtében mindenki tudomást szerezne az általános törvényekről, (és az Á. megalkotói éppen erre szólítottak fel), akkor az egész Program és kiváltképpen a jövő ismertté válna. Legalábbis éppolyan sikeresen vagy sikertelenül "láthatnák" át az emberek a jövőt, ahogyan a múltat "átlátják". A múlt, jövő és jelen különbsége eltűnne, és a jövendőmondóknak nem volna mivel foglalkozniuk.

De a jövendőmondók megnyugodhattak. Először is az Á. megalkotói idővel sokat veszítettek a tekintélyükből, mivel egy sor militáns anemofil megpróbálta az Általános Törvények működését felgyorsítani a világban és különösen Kelet-Európában, ami számos felkeléshez vezetett. Másodszor abban a pillanatban, amikor megfoghatóbbá vált az Általános Törvények elismerésének lehetősége, kiderült, hogy az ember valójában sem a jövőjét, sem a Programot általában nem szeretné megtudni. A jövő ismerete megfosztaná az önálló választástól, de legalábbis az önállóság illúziójától. Ehhez járul Boldog Bezimjanszkij szerint, hogy "az emberre jellemző, hogy a végtelenségig reménykedik abban, hogy a dolgok jobbra fordulnak... Az ember egyszerűen nem tudja, hogy ez a világ mindazzal, ami benne volt, van és lesz, a lehető legjobb. Mert nem tehet mást, mint hogy megfeleljen az ÓRÁS akaratának, különben az ÓRÁS nem volna mindenható. És az ÓRÁS akarata, mint minden tulajdonsága, tökéletes."

Érdekes Haddock véleménye is: "Az Á-ben nincs hely az emberi boldogság számára, és nincs recept a boldogulásra. Igyekszik mindent tudtul adni, és a világot arra kényszeríteni, hogy ennek a közismert forgatókönyvnek megfelelően fejlődjék. Az élet értelmének önálló egyéni keresése itt ki van zárva. Az embernek lényegénél fogva gyűlölnie kell az Á-t és a Program ilyen irányú értelmezését, mert ez esetben a Program működhet nélküle mint egyén nélkül is. Szerencsére még kereshetjük az élet értelmét. Bármi jusson is eszünkbe, a Program nincs feltárva, az Á. nincsenek eléggé kidolgozva még ahhoz sem, hogy a látszólag legegyszerűbb dologgal megbirkózzanak, - előre megmondják egy juharlevél röppályáját a szélben."

Boldog Bezimjanszkij (szül. 1950 Kujbisev, ma Szamara) - orosz történész és filozófus. Valódi nevének elhallgatását kérte a Szélszótárban. Hosszú ideig foglalkozott az antik Görögország történetével és építészetével. Kutatásai során dolgozta fel az anemofília tanait, és 1968 óta "igazhitű anemofil"-nek vallja magát. Résztvett egy expedícióban Líbia délnyugati részén, ahol feltehetőleg Garamantida feküdt. Egy sor filozófiai munka szerzője, amelyek rendkívül érdeklődésre találnak a világ minden anemofílja körében. A legismertebb a Willem Wawydwerelddel folytatott levelezése.

Bolond szél - olyan szél, amely negatív hatással van az emberekre, gyakran vált ki kedvetlenséget és szorongást. A világban mindenütt ismerik különböző neveken (pl. battikoloa kassan néven Ceylonban, mint vente rocho t Rio de Janeiróban). A jelenség természete tisztázatlan, de bizonyíthatóan megállapították, hogy B. vagy egyszerűen erős szél esetén emelkedik a bűnözések és az öngyilkosságok száma.

Doktor - szél, amely az emberi pszichére és az egészségre rendkívül jótékony hatást mutat. Feszültségoldó és megnyugtató hatása van. A világon mindenütt ismeretes.

Eleve meghatározottság - a Program megváltoztatásának lehetetlensége.

Az E. kérdése az egyik legfontosabb az emberiség által meg nem oldott kérdések között. Az E.-ról írtak a kronisták és az anemofilek is.

"Az E. eszméje - elmélkedett Grigorij Vetyer - elkerülhetetlenül ahhoz a gondolathoz vezet, hogy az ember hajlamos a saját boldogtalanságát és szerencsétlenségét valaki másra, végső soron az ÓRÁSra hárítani. Azt lehet mondani, hogy az ember az idő feletti tehetetlenségre ítéltetett - talán azért, mert a múltat nem tudjuk megváltoztatni. De valamikor az, amit ma múltnak nevezünk, jövő volt, és a változatok végtelenségéből, amelyeket az ÓRÁS előre látott (ld Grammatikai idő , a Szélszótár megjegyzése), az ember maga választ ki egyet. Egy ilyen hipotézis iróniája azonban abban áll, hogy e végtelen számú változatok között található az is, amely a báb szerepére ítél minket az Ő kezében. Következésképpen fejtegetéseink egy lépéssel sem vittek közelebb az E. kérdésének megoldásához."

Emléknapok - napok, amelyeket egyik-másik múltbeli esemény kapcsán ünnepelnek meg. A Naptár általi szabályozásnak vannak alávetve. Az a hagyomány, hogy az E-t valamely csillagzat jegyében ünnepelik, az emberi természet bizonyos sajátosságait jelzi. A kronisták azért ünneplik az E-t, hogy ily módon közeledjenek a múlthoz. Az anemofilek ezeknek a dátumoknak a megünneplését olyasminek tartják, amiről a jövőben a meggyőződés magas fokán kell majd beszélni. Mind a kronisták mind az anemofilek tájékozódási pontoknak tekintik az E-t, és joggal. Mivel az ilyen tájékozódási pontok megteremtése nem okoz nehézséget, az E. száma állandóan növekszik, különösen, ha ugyanazt az eseményt egyidejűleg ünneplik különböző csillagzatok ciklusaira épülő naptárok szerint, mint Indiában. A legfontosabb E.-nak az újév számít, amely bizonyos mértékig az Idő kezdetének évfordulója.

Éneklő híd - híd az Elbán Lauenburgban (Schleswig-Holstein), acélszerkezet, déli szélnél aolhangokat ad. Kitűnő tájékozódási pont. Az É. hangjait rögzítő kazettát őrzik Boldog Bezimjnszkij fonotékájában az aol barlangokban és az antik és az új világ olyan különböző kultikus építményeinek hangjaiból készített más felvételekkel együtt, amelyeket szintén a szelek szólaltatnak meg építészek és szobrászok tervei szerint.

Fata Morgana - olasz tündér, a káprázat patrónusa (ld F.M. 2)

2. Optikai hatás, amelyet sokszor a szél vált ki (pl. az odavivő szél a Volga-vidéken, a Chamsin Arábiában, Garamantida szelei). A F.M., mint minden káprázat, jól szemlélteti Platón filozófiáját és Lobacsevszkij geometriáját. Az előbbihez elég az ideák világára emlékeztetni, amelyek az antik filozófus tanítása szerint számunkra tapasztalatilag már ismert dolgok formájában vetülnek ki a ebbe a világba (eredeti és másolat viszonya). Ami Lobacsevszkij geometriáját illeti, a F. M. sosem jöhet létre, ha a fénysugár, amely a leginkább megközelíti az ideális egyenest, nem torzul el.

3. Az irodalmi-tudományos misztifikáció klasszikus példája, amelyet Grigorij Vetyer, az anemofília apostola alkotott. A misztifikáció olyan jól sikerült, hogy csak a 19. században lepleződött le, aminek sem az anemofílek, sem a kronisták nem örültek. Grigorij Vetyer ábrázolása szerint F.M. (valódi nevén Francesca Teresa Terzelli) 1359-ben született Palermo egyik elővárosában elszegényedett, de nemesi családban. Ezt követte egy boldogtalan szerelmi história, idegen földre távozás és a kolostorba vonulás Katharina néven (a német Alpokbeli) Héthegyek Minden Szentek kolostorában.

//Grigorij említi, hogy Francesca / Katharinára, aki gyermekkorában latinul tanult, szerencsétlen módon nagy hatást tett Abélard és Héloise levelezése. Egyes kutatók később megjegyezték, hogy valószínűleg Vetyer maga állt a Katasztrófáim története hatása alatt, és ő volt az, aki Katharinát rávette, hogy filozófiát, ógörögöt és más nyelveket tanuljon, és ettől kezdve a "F.M." álnév alatt írjon (ennek az álnévnek a megválasztásában az igazhívő katolikusból már kiérzik az eretnek). F.M. talált egy lehetőséget (Grigorij elhallgatta, milyet), amelynek segítségével tanulmányai végül kijutottak a kolostor falain kívülre. Ezek a tanulmányok számos kéziratos másolatban forogtak közkézen a legtöbb német és itáliai városban, és még Franciaországot is elérték. F.M. elgondolásait minden kronista alkalmazta, aminek az anemofilek persze nem örültek. Vetyer megerősíti, hogy 1410-ben utóbbiak segítségével derítették ki, ki rejtőzik a F. M. álnév mögött (sokat segített ebben a kolostor apátnője, aki gyanúsnak találta, milyen mértéktelenül sok gyertyát használ a tiszteletre méltó matróna). F.M.-t, ahogy ez szokás volt, (a katár és a kronista) eretnekség, istenkáromlás és boszorkányság vádjával illették, és azt követelték, tagadja meg mindazt, amit leírt. Vonakodás nélkül megtagadta F.M. még azon a napon az értekezéseit. Megintcsak Grigorij tanúsága szerint egy négy évvel később F.M. neve alatt megjelent könyvben a következő gondolat szerepelt: "Meggyőződésükért csak azok halnak meg, akikben nincs meg a meggyőződés. Szentek és eretnekek, akik életüket adták a tanaikért, elsősorban saját maguknak bizonyították, hogy valóban hisznek. De az igazság nem szűnik meg igazság lenni akkor sem, ha nem ismerik fel vagy ha megtagadják. Az ÓRÁS a tanúm."

F.M. 1423-ban halt meg a Minden Szentek Kolostorában, ott is temették el.

Évszázadokon át olyanok használták F.M. érveit, akik meg akartak szabadulni a jövőtől. Közben sokszor egyik fél sem vette észre, hogy bálványuk munkáiban olyan gondolatok vannak, amelyek egyenesen lázadnak a kronizmus és nem kevésbé az anemofília ellen.

Felkelés - időszak, amelyben minden másként zajlik, mint a megszokott életben.

"Az emberre jellemző, hogy azt reméli, nem lesznek felkelések" - írta Grigorij Vetyer. "Elenyészően kevés olyan anemofíl létezik a meggyőződés magas fokán a többi ember között, akik hozzászoktak, hogy az időt egyenletesnek észleljék, mint egy teve járását: találkozókat beszélnek meg, ünneplő ruhát választanak az emléknapok megünneplésére, és pénzt tesznek félre gondolva 'a jövőre'. Annak ellenére, hogy az idő mindenkinek megmutatja, hogyan tud folyni, menni, szaladni és repülni - egy pillanat néha az örökkévalóságig tart, máskor észrevétlenül elrepül egy év. Nem kell feltétlenül latinul tudni és Tertullianusnál olvasni 'az emberi időről'. Bár a szent atyák tanulmányozása természetesen kívánatos."

Egy F. időszakát és a tervek meghiúsulását nevezik az emberek "elveszett időnek" vagy "nehéz időknek". A megszokott tájékozódási pontok elvesztésével erősen csökken az embereknek a jövővel kapcsolatos meggyőződési foka, az ember csak a jelenre gondol.

Garamantida - ország, amely valahol a mai Líbia délnyugati részén volt található, más szóval az antik civilizáció peremén. G-ről csak töredékes bizonyítékok maradtak fenn. Így Hérodotosz és utána más szerzők is arról számolnak be, hogy a bikák ebben az országban hátrafelé jártak. Az állatok eme különös viselkedésmódjának oka tisztázatlan. A bikák nehéz szarvával, ahogy Hérodótosz írta, ez aligha magyarázható. Valószínűbb, hogy egy szél késztette a bikákat arra, hogy visszafelé menjenek (ld Ökörkorbács)

A 20. században erősen megnőtt a tudósok érdeklődése G. iránt. Fölfedezték, hogy G. esetében egy elég magas fejlettségi színtű országról volt szó. Eme 'afrikai Atlantisz' kialakulásának és bukásának okai mégsem világosak. G. kutatásával foglalkoztak kronisták és anemofílek is (bár utóbbiaktól általában távol áll az ilyen fajta kutatás). Így aztán Haddock, Wawydwereld és Boldog Bezimjanszkij különböző időkben jártak a líbiai ásatásoknál. A két utóbbi sosem találkozott, de híres levelezésük éppen a G-val összefüggő kérdések körül bontakozott ki. Haddock azt írta az " Egy kronista naplójá" -ban: "Helytelen volna azt állítani, hogy ebben a történetben engem csak a sziklák érdekeltek, amelyek egyebek között a garamantok falfestményeiről is híressé váltak. Mint igazi kronistát nem csábíthatott volna ez az ország, ez az időbeli Fata Morgana ( hiszen lidércekben itt nincs hiány!). Ezt hosszú ideig Hérodotosz kitalálásának tartották, aztán elismerték történelmi valóságnak, legújabban pedig megint nem hajlandók hinni a létezésében, vagy az űrből származó idegeneknek minősítik a garamantákat. Mindenesetre ahhoz, hogy G. létezésében hinni lehessen, oda kell utazni a sivatagba, ahol kétezer éve látszólag semmi nem változott (bár expedíciónk célja annak bizonyítása, hogy az éghajlat a garamantok idejében kedvezőbb volt, úgy hogy ki tudott itt alakulni egy magasan fejlett civilizáció). És itt mégis közelebb van az ember a múlthoz, mint bárhol másutt."

"Két oka van annak, hogy igazhitű anemofilként elutaztam az ásatásokhoz G-ba - magyarázza Boldog Bezimjanszkij egyik Wawydwereldhez írott levelében. - Elsősorban a nosztalgia ifjúkori antik tanulmányaim iránt, amelyektől sosem tudtam egészen elszakadni. Másodszor (ez egy igazán anemofil ok) az ember sehol sem érzi magát közelebb az időhöz, a jövőhöz, mint a sivatagban. Nem tudjuk, hogy egy és ugyanazon időszakban hol megy végbe több változás - Európában, az én szülőföldemen vagy itt. Csakhogy az előbbi helyen valami váratlan történik - felkelések stb., a másikon azonban az, ami várható volt - homokviharok után minden (minden egyes!) homokszem újra leesik. Tegnap volt egyébként egy ilyen vihar. Előre figyelmeztettek bennünket, úgyhogy tűrhető körülmények között vártuk ki. A beszélgetés a viharokra terelődött, "a sivatag démonjaira", hangjukra és szokásaikra, és megkérdeztem, hogy melyek közülük a legveszedelmesebbek. Kiderült, hogy nincs rettenetesebb, mint egy láthatatlan forgószél. A szél rendszerint felkapja az útjába kerülő rakás homokot, füstöt, hamut, gőzt, és a széltölcsér tetején felhőkorona képződik. És ha a "démon" megjelenik, könnyű előle védekezni. De a láthatatlan forgószelek "tisztán" jönnek, ennélfogva váratlanul, és ezért veszedelmesek. Aztán a beszélgetés még további szelekre terelődött, "macskafarkokra", azt hiszem. De már nem figyeltem oda. Arra gondoltam, milyen igazuk volt a Széltorony papjainak, hogy az időt szélként képzelték el: Ha mindenfajta lom összegyűlik benne, amely események, felkelések és emlékezetes dátumok segítségével teszi számunkra észrevehetővé, képesek vagyunk jól felismerni és történelmet írni. Ha azonban a jelen nézőpontjából semmit nem tudunk megismerni, azt sem tudjuk megmondani, az adott korszak (G. története például) nyugodt vagy viharos volt-e."

Valahol G. közelében volt, szintén Hérodotosz szerint, a Lótuszevők földje.

Grammatikai idő - az ige sajátsága. A Minkovski-féle igére nem jellemző. A G. összevetése különböző nyelvekben e nyelvek fejlődését mutatja a bonyolulttól az egyszerűbb felé, és ugyanez történik a nyelv más struktúráival is. (ld az ÓRÁS létezésének nyelvészeti bizonyítását Fata Morganánál). Az egyszerűsödési tendencia alól az egyetlen kivétel a futurum kialakulása, ami nem létezett a régi nyelvekben. Az ige jövőideje a feltételes módból fejlődött ki, ami a latin nyelv példáján jól felismerhető, vagy a felszólító és óhajtó módból, ami germán nyelvekben figyelhető meg. A kronisták még egy általános törvényszerűséget is felállítottak: minél szétágazóbbak egy nyelv struktúrái, annál régebbi ez a nyelv. Morgana reflexiói szerint az ÓRÁS nyelvében a konjunktivusznak végtelen számú lehetősége létezik, ami a világ fejlődési lehetőségeinek végtelen számát feltételezi.

A futurum mint olyan meglétének hiánya a régi nyelvekben arra utal, milyen bizonytalannak tűnt az ókor embere számára a saját jövője, és milyen nagy volt az anemofilek hatása a nyelvek fejlődésére (míg a kronisták által olyannyira kedvelt plusquamperfektum kihalóban van).

Grigorij Vetyer (Gregorius Ventus, szül. 1347 Aachenben, Németországban, megh. 1423 ?) - vándorfilozófus, az anemofilek apostola. Ferencesrendi barát, akit többször vádoltak paulinus, ariánus, bogumil, anemofil és egyéb eretnekséggel. Munkái máig fennmaradt másolataiból ítélve (az elmúlt ötven évben talált tizenhat másolatból kilencet ismertek el hitelesnek) G.V. eszméi nagy kedveltségnek örvendtek.

Haddock, Michael Lewis (szül. 1932 Louisville, Kentucky, USA, megh. 1994 a Héthegyi Mindenszentek Kolostorában, Svájcban) - amerikai speliológus, karsztológus és geomorfológus. H. apja turistákat vezetett a híres Mammoth barlangban. A barlangok, az ókor és az ásványok iránti lelkes érdeklődés meghatározó későbbi tevékenységére nézve is. H. többször vett részt kockázatos expedíciókban - az Egyesült Államokban, Ausztriában, Svájcban, Líbiában, Oroszországban, Indiában és a Dél-Afrikai Köztársaságban. 1958-ban vizsgálta először a hanghatásokat aol barlangokban. Számos tudományos értekezés szerzője. H. naplója, amelyet 1955-től rendszeresen vezetett (Egy kronista naplója) , nagyon értékes a specialisták és mindenki más számára is, akik a kronisták tanításai iránt érdeklődnek. 1994-ben, svájci tartózkodása során bebocsáttatást nyert a Héthegyi Mindenszentek női kolostor archívumába. Egy verzió szerint azt remélte, hogy ott bizonyítékot talál arra, hogy Fata Morgana valódi történelmi személy volt, Grigorij Vetyer viszont az ő tudatos kitalációja. Kutatásainak eredményei nem váltak ismertté, mivel váratlanul meghalt, mert a fejére esett egy nehéz fóliáns a legfelső polcról.

Házas szél - szél az Üdvtó felett, amely éjszakára elpihen.

Héthegyi szél - szél az Alpokban.

Hiperidő - az, amin az idő "rohanását" mérni lehetne, ahogy egy autó helyzetváltoztatását is az úthoz való viszonyban mérjük. De az ilyen megfontolások révén elkerülhetetlenül szembekerülünk a relatív rendszerekkel: Az út a földgolyóval együtt mozog, a földgolyó a nap körül - és így tovább, az ismert séma szerint.

Idő - fogalom, amelyet sem az anemofilek sem a kronisták nem definiáltak vagy írtak le kielégítően, ami kihatott az I-re vonatkozó szócikkek tartalmára minden szótárban, a Szélszótárat is beleértve. Így az értelmező szótárak mintegy tíz jelentését adják meg az I. szónak, amelyekben nehéz valami egységet felfedezni. Az enciklopédikus és egyéb kézikönyvekben az adott szócikket lényegében az idő mérésének módszerére vonatkozó információk töltik meg és azok bírálata, akik mindennek ellenére azon fáradoztak, hogy az időt definiálják.

Az időmérésre több berendezést találtak fel, kiváltképpen a közönséges órát. De méréssel és leírással se a kronisták se az anemofilek nem foglalkoznak behatóan, mivel az előbbieket csak a múlt érdekli, az utóbbiakat csak a jövő. A Szélszótárban azonban ad Grigorij Vetyer egy definíciót az időről, amely a leginkább megközelíti az igazságot: "Az idő a keresztény szentháromság legjobb szemléltetése, mivel ez múlt, jelen és jövő egy lényegből eredő hármas egysége. De én igazán hiszem, hogy az ÓRÁSnak végtelenül sok arca és neve van, ahogy ezt Fata Morgana a létét bizonyítva kimutatta. Azt írta, hogy az ÓRÁS nyelvében végtelen számú grammatikai idő létezik." Az ÓRÁS viszonya az I-höz számos vitát váltott ki mind az anemofilek mind a kronisták körében. Fata Morgana amellett erősködött, hogy a mindenható ÓRÁS megvolna I. nélkül is. Az anemofilek erre azt hozták fel, hogy ha az ÓRÁS nem ismeri fel az I-t, akkor nem mindenható, és eretnekséggel vádolták Fata Morganát.

Idők kezdete - számos nép elképzelésében az a pillanat, amelyben az emberek elkezdik észlelni az időt, mivel vagy éppen akkor jöttek a világra, vagy mert kiűzettek Vertográdból, és többé nem képesek az egész világot, mint az ÓRÁS, egyidejűleg észlelni. A legtöbb mitológiai rendszerben az I. megelőzi az empirikus történelmi időt, és a világnak az ÓRÁS általi teremtésének aktusával indul. Sok kronista véleménye szerint az ember a világ leírása során intuitíve reprodukálja az időbeli teremtés aktusának leírását.

Az emberiség nézeteinek sokfélesége a világ korára vonatkozó eltérő felfogásokban is megmutatkozik. A világ korára vonatkozó különböző elképzelések keveredéséből, mint a különböző kalendáriumok, kultúrák és tradíciók keveredéséből emelkedik ki az általános emberi tónus. A különböző mitológiákban az I-t rendszerint teljes káoszként írják le, amelyben az események lefolyása gyakran éppen ellenkező az Idők Végezetével.

Idők Végezete - számos nép elképzelésében az a pillanat, amelyben az emberek megszűnnek észlelni az időt, amennyiben vagy megszűnnek a világot egyáltalában észlelni, vagy amennyiben az ÓRÁShoz válnak hasonlatossá. Az I. után az emberi észlelésben, akárcsak az ÓRÁS észlelésében minden esemény egyidejűleg megy végbe. Senki nem tudja a meggyőződés elegendő fokán megmondani, mikor következik be az I. Némely népek elképzelése szerint az I. nem azonnal, hanem szakaszosan következik be - felkelések előzik meg, az időnek egy ún. eszkatologikus felgyorsulása, eltérések a csillagzatok megszokott ciklusaiban és a naptár eltörlése.

Bizonyos értelemben minden felkelés felfogható egy kis I-nek.

Inga - szilárd test, amely az őt érő erőhatás (egy rugó felhúzása, súly) alatt kilengéseket végez egy mozdulatlan pont körül. Az I. lengései egyforma időszakaszokban mennek végbe, ezt a tulajdonságot használják fel az óráknál. Számos kronista nézetei szerint az I. mozgása (a lassulását is beleértve) az emberiség fejlődésének kitűnő szemléltetője: felkelésről felkelésre, az Idők Kezdetétől az Idők Végezetéig és vissza.

Jövendőmondók - emberek, többnyire anemofilek, akik az időt önszántukból vagy mások megrendelésre előre látják, miközben figyelmen kívül hagynak tájékozódási pontokat, és nem támaszkodnak elegendő mennyiségű korábbi információra (amelyeket rendszerint a kronisták gyűjtöttek össze).

A J. évezredek óta próbálják megérteni a Programot, és feltárni a komponensei közti kölcsönhatást. Eközben feltöltötték megismerő-apparátusukat (kellékül számukra elsősorban a kézikönyvek és szótárak szolgálnak, köztük a Szélszótár). Jóllehet minden J. az "idő" és a "végtelen" fogalmával operál, egyikük sem definiálta kielégítően ezeket a fogalmakat, nyilván mivel az ilyen, akárcsak más definíciók helyességéről való meggyőződés foka a J. esetében elég alacsony. Mindazonáltal azokat, akiknél a megfelelő kérdésekre vonatkozó meggyőződés foka még alacsonyabb, a J-nak sikerül rávenni arra, hogy sok mindent elhiggyenek. Bár a J. az idő egészét át tudják látni, többnyire csak a jövőről kérdezik őket. A J-nak a múltról, jelenről és jövőről adott leírásait nem lehet a dolgok reális állásának való megfelelés szempontjából ellenőrizni (ahogy egyébként a kronisták kutatásait sem, amelyekről ugyanilyen gyakran hallani, hogy nem alapultak elegendő mennyiségű információn). Először is tetszés szerint lehet őket értelmezni. Másodszor egyetlen leírás sem tudja visszaadni a végtelenül bonyolult valóság egy ezredrészét sem.

Kronisták (Kronos - isten a görög panteonban, később a gör. kronosz szóval való összekeverés folytán - az "idő") - eredetileg Kronosz-imádó, a Kronosz-társaság tagja. A szó tág értelmében mindenki, akinek a számára létezik a múlt jövő nélkül. A K. jobban szeretik, ha nincsenek változások ("A legjobb újság, ha nincs újság"),

a szélnél jobban szeretik a szélcsendet. Egy igazi K. a legfullasztóbb időben is csukott ablak mögött ül a szobában, és sose kapcsolja be a ventillátort.

A kronistákat passzívakra és militánsakra lehet osztani. A K. ellenségesen viszonyulnak minden változáshoz, még a javuláshoz is, mivel ezek elkerülhetetlenül valami ismeretlent vonnak magukkal. Hogy a jövőnek ettől a bizonytalanságától elmeneküljenek, a K. buzgón kutatják a múltat. A K. múlthoz való viszonyát jól kifejezi Quintilianus ismert tétele: "A történelem arra való, hogy megírjuk, nem arra, hogy átéljük".

Minden másnál többre tartják a K. az időt, amelyet az ÓRÁS legértékesebb adományának nyilvánítottak.

Értelmetlen elfecsérlését bűnnek tekintik. A kronisták öntudatlanul vagy tudatosan abban hisznek, hogy az idő véges. Emiatt aztán az anemofilek több ízben vádolták őket eretnekséggel ("ha az idő véges, akkor az ÓRÁS nem mindenható"). A Kronosz-társaság statútuma meghirdeti a K. feltétlen odaadását a nyugalom, a változatlanság eszméinek, a történelem iránti szent érdeklődést és a jövőtervek elutasítását. Számos tudós, politikus és nyárspolgár konstatálta megelégedéssel, ráakadva később ezekre a dokumentumokra, hogy ő száz százalékos kronista.

Kronosz - titán a gör. mitológiában. Azt jósolták neki, hogy saját fia kezétől fog meghalni. K. megpróbált ellenszegülni ennek a programnak, és lenyelte saját gyermekeit, de Zeusz, akit csecsemőként elrejtettek előle, megölte apját, mikor felnőtt. A népetimológia összekapcsolta K. nevét a kronosz (gör. "idő") szóval. Ez a hiba, amelyet a görögök nem akartak kijavítani (ebben érezhetően benne volt a kronisták keze), magyarázza az ismert szólást: "Az idő felfalja gyermekeit" és a nem kevésbé közismert kifejezést: "agyonütni az időt".

Kronosznak (róm. Saturnus) áldozták Görögországban a Kronosz-ünnepségeket, Rómában a szaturnáliákat (ld Emléknapok), amelyek során urak és szolgák szerepet cseréltek, azaz önként eljátszottak egy felkelést.

Az i.e. 3 században Athénben alapított Kronosz-társaság volt a kronisták első szervezete.

Kurilok (szélfúvás okozta kőzetkopás révén keletkezett szobrok) - reliefek, amelyek erózió révén jönnek létre és furcsa formákat öltenek. Gyakorlatilag mindenütt fellelhetők - Gotland szigetétől egészen Örményországig.

A K. szemléletesen mutatják a szél és az idő munkáját és a látszólag még oly állandó tájékozódási pontok változékonyságát is, amilyenek a hegyek. Tanaik szemléltetésére az anemofilek gyakran hivatkoznak a K-ra.

Legényszél - szél az Üdvtó felett, amely késő este sem pihen el.

Leírás - egy konkrét tárgy vagy jelenség sajátosságának elkülönítése és nyelvi formába való átvitele.

A L. a valóságnak való teljes megfelelésre (Objektivitásra) törekszik, de ez az ideál elérhetetlen, mivel minden tárgyat végtelenül hosszan lehet leírni. Ez okból, valamint a leíratlan dolgok végtelenségére való tekintettel a kronisták minden erőfeszítése legfeljebb egy csepp a forró kőre.

A L-kban gyakran alkalmaznak tájékozódási pontokat, különböző fajta konkrét és elvont fogalmakat. Fölösleges volna a Szélszótár lapjain a L. összefüggésében a középkori univerzália-vitát kommentálni. Érthető, ha a kronisták többsége a nominalista álláspontot foglalta el, mivel a realizmusban az emberi individualitás elárulását látták: Fontosabbnak tartották először saját néven megnevezni magukat, csak azután az "ember" univerzáliával. Erre az álláspontra egyebek között a régi nyelvek tanulmányozása is késztette a kronistákat. Közismert, hogy az elvont fogalmakat jelölő szavak jóval később keletkeztek, mint amelyek konkrét dolgokat jelölnek.

Az anemofilek igyekeznek minden L-t az időtől függetlenül megadni (erre volna való a Minkowski-féle ige használata), de ez távolról sem sikerül nekik mindig. A kronisták viszont arra a következtetésre jutottak, hogy az ember a legtöbb L-ban pszichológiai sajátosságainál fogva hajlik arra, hogy a dolgok lényegét eredetükkel hozza összefüggésbe (a logikában ezt genetikus meghatározásnak hívják). Más szóval, ha egy asztalt írnak le, azt mondják "fából készült tárgy" ("kivágnak egy fát"), "amely egy asztallapból és lábakból áll" ("a fából asztallapot és lábakat készítenek, aztán összeillesztik"). A világ L-a ebből a nézőpontból nem más, mint az eredeti teremtés menetének kifejtése, mivel a teremtést és az eredetet mindig az időben gondolják el.

Elég János evangéliumának első soraira gondolni, ahol a gör. logosz t Szent Jeromos nem véletlenül fordította a latin verbum -mal, egy olyan szóval, amely egyszerre jelent "szó"-t és "igé"-t. Mert az ige adja vissza nyelvileg az időt. A latinok számára az idő látensen benne volt minden szóban, következésképpen minden L-ban is. A kronisták ebből azt a következtetést vonták le, hogy leírás időn kívül tényleg elképzelhetetlen.

Lotofágok (gör. "lótuszevők")- békés törzs, amelynek földje valahol Garamantidán túl terült el.

A L. "mézédes lótuszokkal" (Homérosz) táplálkoztak, amely őket, és mindazokat, akik barátságos népként ezzel megvendégeltek, a feledéssel ajándékozta meg (köztük Odüsszeusz útitársait is). A L. mint olyan nép, amely teljesen megszabadult a múlttól, mindig lelkesítette az anemofileket. Az anemofilek sokat próbálkoztak, hogy a lótuszvirágnak megfelelő növényfajtát találjanak, de ezt a keresést siker sosem koronázta. A kísérletek során néhány anemofil megmérgeződött, meghalt, ily módon a jövőtől szabadulva meg. Érdemes itt megemlíteni, hogy a szellőrózsa néhány fajtája szintén mérgező. Később feltaláltak olyan szereket, amelyek hatása az emberi emlékezetre a lótuszvirág elfogyasztásáéhoz hasonló, de figyelemre méltó módon az anemofilek lelkesedése ez esetben gyorsan alább hagyott. Ami a lótuszvirágot illeti, a kronisták felállítottak néhány verziót e növény fogyasztásának élvezetével kapcsolatban. Azt a sajátosságot, hogy kioltja az emlékezetet, a görögök nevének a lat /felejtés/ szóval való hasonló hangzásának tulajdonították. A kronisták azt állították, hogy olyan nép, amely a múltját teljesen elfelejtette volna, sosem létezett. L-nak a szó szoros értelmében mindazokat lehetne nevezni, akik a lótusz ehető részeivel (magok, rizóma) táplálkoznak.

Meggyőződési fok - viszonyított mérték, amely egy egyénnek egyik-másik megállapítás helyességéről való meggyőződését jellemzi. A M-ot az alábbi képlet szerint lehet kiszámítani: M.=(m-n)/(m+n), ahol m a kedvező döntés melletti érvek ( argumenta "pro" ) száma, n pedig a kedvezőtlen döntés melletti érveké ( argumenta "contra" ). A M. +1 és -1 közötti értékeket vehet fel. Ha a M.= +1, akkor nem fér kétség a kijelentés helyességéhez, ha M.= -1 , akkor nem fér kétség egy kijelentés hamisságához. Az olyan igazságok, amelyek M-a +1-gyel vagy -1-gyel egyenlő, örök igazságok. Ezek megfogalmazásánál a Minkowski-féle ige használata volna helyénvaló. Az összes többi kijelentés M-a változik az idők folyamán, mert csak addig vagyunk arról meggyőződve, hogy a folyó nem folyik visszafelé, amíg egy erős szél nem kezd az árral szemben fújni. Ezt azonban a kronisták gyakran elfelejtik.

Mérés - eljárás, amelynek segítségével meghatározható egy (mérhető) nagyság viszonya egy mértékegységül vett hasonló nagysághoz. A hasonlóság feltételének feltétlen betartása mellett mindent mindennel lehet mérni - a súlyt vízilóban, kilogrammban vagy unciában, az időt évszázadokban, nemzedékekben és holdfordulókban.

M-ket régóta végeznek. A M. a kronisták kedvenc eljárása, akik sokszor idézték Dimitrij Mengyelejev tételét, miszerint "a tudomány ott kezdődik, ahol elkezdenek mérni". A különböző nagyságok M-re különböző mérőeszközöket találtak fel (például az órát az idő M-ére), etalonokat (például a rőf mint hosszmérték, amely európai városok piacterein egy házfalra volt erősítve) és skálákat (például a Beaufort-skála a szélerősség mérésére). Minden mérés pontatlanságokkal jár. Minél kisebb a mértékegység és minél pontosabb a mérőeszköz, annál jobban megközelíti a mérési eredmény a mért mennyiség tényleges értékét, amelyet csak az ÓRÁS ismer. Az ÓRÁSnak ugyanakkor nincs szüksége mérésekre, a mértékegységek viszont a végtelenségig kisebbíthetők. Ugyanez mondható el M. végtelenül nagy mértékegységeiről is, amelyeket a modern tudomány használ.

... "Tegyük fel - írta Boldog Bezimenszkij Wawydwereldnek - hogy az ember mindent megmért, mindent megismert, - akkor mi van? Agyi kapacitását 100%-osan kihasználta - és egyetlen új gondolattal sem képes többé előállni. Bizonyára ijesztő elképzelés! Ezért tulajdonítjuk a végtelenség kategóriáját a számunkra legértékesebb dolgoknak - mint a képességeink, lehetőségeink, érzéseink, a tér és az idő. Ezért szeretnénk, hogy a "mérési hiperbola" "végei" a mikro- és a makrokozmoszban, a múltban és a jövőben szintén végtelenek legyenek..."

Minkowski-féle ige - ige, amelynek nincs grammatikai ideje, és örök, változatlan dolgokat fejez ki, például 2x2=4. Ebben a kijelentésben a szorzásra és az egyenlőségre utaló szavak alapjában véve a M-vel is helyettesíthetők. A M. Hermann Minkowski (1864-1909) német matematikusról és fizikusról kapta a nevét, aki elsőként javasolta a bevezetését (ezt a javaslatot a Szélszótár által ismert modern nyelvek egyikében sem valósították meg). A ma ismert nyelvek közül az ó-egyiptomi olyan, hogy egy a M-hez nagyon hasonló formát használtak benne. Ebben a nyelvben nem volt igeidő mint olyan.

A M. használata lehetővé tenné egy régi képlet második részének átalakítását, amelynek szerzője sajnos ismeretlen: "A világot az időben írjuk le, ő azonban időn kívüli". Ebben a képletben a "mi" és az "ő" helyére különböző változókat helyettesítettek be, köztük azt is: "halandók" - "isten" és "kronisták" - "anemofilek".

Naptár - az idő számolására való rendszer, különböző népeknél más-más természetű. A N. rendszerint a többféle égi ciklus valamelyikén alapul. A naptár két alapvető fajtája a nap- és a holdnaptár. Ezek az ismétlődő ciklusok szolgálnak az időbeosztásnak is alapul. A naptárt a kronisták és az anemofilek egyaránt fontos találmánynak tekintik: előbbiek, mivel a múltbeli tájékozódási pontok kényelmes rendszerét adja; utóbbiak, mivel tájékozódást kínál a jövőben. De a kronistáktól eltérően az anemofilek hajlanak arra, hogy megváltoztassák a N-t, hogy még pontosabbá tegyék. Az anemofilek vagy a kronisták dominanciáját egy adott életterületen aszerint is meg lehet állapítani, hogy mikor és mennyi változás került be a N-ba. A fáraók a régi Egyiptomban trónra lépésükkor megesküdtek, hogy nem változtatják meg a N-t. Minden N-reform általában a ciklusok maximálisan nagy számának megragadására törekszik. A program iróniája abban áll, a ciklusok végtelenül nagy számának a végtelennel egyenlő a közös nevezője. Azaz az ideális N-nak az egész örökkévalóságot magába kell foglalnia.

Program - feltételes forgatókönyv, amelyben minden benne van, ami a világon volt, van és lesz. Alapjában véve az univerzum eszmei tartalma. A P. létezése nem bizonyított, de a meggyőződés foka létezésével kapcsolatban néhány embernél igen magas. A P. megalkotását az ÓRÁSnak tulajdonítják. Az a kérdés, hogy az ember eszközölhet-e lényegi változtatásokat a P-on, vagy játszhat-e legalább cimmedia dell'arte -t, az eleve elrendelés kérdése is. Kronisták és anemofilek is próbálták a P-t kutatni, miközben ezek is, azok is a kronisták által gyűjtött anyagra támaszkodtak. De az anyag feldolgozása során különböző úton jártak: a kronisták az analízis, az anemofilek a szintézis útját választották. A kronisták eközben nem hajlandók az univerzum végtelenségét elismerni. Mert ha az univerzum végtelen, mondják ők, akkor az általuk gyűjtött információk, bármennyi legyen is, sosem képesek visszaadni a világ sokféleségének még a legcsekélyebb töredékét sem. Erre az anemofilek azt jegyezték meg, hogy ha viszont az univerzum véges, akkor a kronistáknak előbb vagy utóbb nem marad tennivalójuk. A világ végtelensége esetén mind a szintézis mind az analízis útján végtelen sokáig lehet kutatni.

A P. kutatói később mégis két teljesen eltérő elméletet állítottak fel, a törés itt már nem a kronisták-anemofilek vonal mentén jött létre. Az első elmélet szerint a P., ha egyáltalán van ilyen, nem feltétlenül tartalmazza egy ok-okozati viszony szükségszerűségét, és a különböző fajta jelenségek nem propter hoc , hanem egyszerűen csak post hoc lépnek fel. Ezzel a világ megismerésének lehetősége bármely módszerrel teljességgel ki van zárva, kivéve a közvetlen észlelést vagy az ÓRÁS kinyilatkoztatását. A kronisták munkálkodása az ok-okozati viszony tisztázására hiábavaló, mivel nincsenek törvények, amelyek szerint a P. futhatna. Ami a másik elméletet illeti, az inkább az Általános Törvények Elmélete néven ismeretes.

Szél - "légmozgás, rendszerint horizontális", ez a kronisták definíciója, "a szélcsend hiánya", ez az anemofileké. Megkülönböztetnek természetes és mesterséges eredetű Sz-t (ha például ventillátor idézi elő).

A Sz. tanulmányozására, leírására és mérésére, valamint előrejelzésének megkísérlésére az ösztönzést az európai tudomány számára a balaklavai katasztrófa adta. Egy váratlanul feltámadó vihar 1856-ban a balaklavai öbölben (a krími partoknál) elpusztította gyakorlatilag az egész ott veszteglő angol-francia flottát.

"Sokszor beszélnek arról, hogy az ember az ÓRÁStól eltérően sok dolgot nem tud irányítani, az időt például - írta Boldog Bezimjanszkij Wawydwereldnek. - De valamikor a Sz-t is irányíthatatlannak és előreláthatatlannak tartották - amíg a balaklavai katasztrófa jól fel nem rázta Európát. Éppen akkor, 1856-ban szedték össze magukat a tudósok, és elég sok mindent elértek. Legalábbis ma már nem olyan szabad a Sz., mint például Fata Morgana korában."

Szélkakas - a szélirány jelzésére szolgáló berendezés. Csak olyan országokban van rá szükség, ahol gyakran változik a szélirány. (Vertográdban felesleges) A szél hatására végzett mozgása előbb-utóbb kört ír le (különben a szélrózsának nem volnának minden irányban szirmai.) Az ÓRÁS egyszerre észleli a szélkakas minden lehetséges pozícióját.

Szélmalom - általános megjelölés egy olyan konstrukcióra, amely a szélenergiát másfajta energiává alakítja át, pl. elektromos energiává. Az ily módon nyert energiát később egy ventillátor segítségével mesterséges szél előállítására lehet használni.

Szélrózsa - grafika ábra, amely a szélviszonyokat ábrázolja egy adott helyen. A nyolc (vagy tizenhat) vektor a szelek visszatérésének kifejezésére szolgál. A vektorok csúcsait egy görbe vonal kapcsolja össze. A kronisták által viszonylag hosszú ideig gyűjtött anyag alapján megszerkesztett szélrózsát az anemofilek a jövőbeli szélviszonyok előrejelzésére használják.

Szélszótár - 1. Szótár, amely definíciókat, leírásokat, kommentárokat, idézeteket és személyi adatokat tartalmaz, amelyek valamilyen módon a széllel kapcsolatosak. A Sz. tartalmának helyessége az olvasó meggyőződési fokától függ. Nem világos, hol, mikor és milyen nyelven jelent meg először ez a könyv, vagy legalább szócikkeinek egy része (feltehető, hogy a szócikkek különböző időpontokban keletkeztek). Nem tudni, hogy a szócikkek összetétele állandó-e (a szócikkek száma valahol a nulla és a végtelen között van). Hogy a szócikkek egy része világosan a 20. század végére utal, nem jelent semmit - egy ügyes jövendőmondótól is eredhetnek. Nem világos, hogy a Sz-t egyetlen szerző írta-e vagy személyek egy csoportja állította össze, s hogy az anemofilekhez vagy a kronistákhoz sorolható(k)-e... Abban a pillanatban, amikor ezek a sorok íródnak, a Sz. részben már a múlté, részben még a jövő zenéje.

2. Megjelölés számos olyan könyvre, amelyekhez a Sz.1-nek semmi köze, de keletkezésében talán felhasználásra kerültek, úgy mint: meteorológiai alapművek, boszorkányok, kronisták kézikönyvei stb.

3. Sz.1 és Sz.2 számos hamisítványa és utánzata.

Széltorony - torony Athénben, i.e. a 2. században emelte Andronikosz Kireszt Athéné Archegeti istennő tiszteletére. Máig megvan. Kiváló tájékozódási pont. Utólag kapta a nevét. 12,8 m magas, átmérője 7,9 m. A nyolcszögletű alaprajzú Sz. minden oldalánál ott a megfelelő égtájnak megfelelő szélisten szobra (É - Boreasz, ÉK - Kaikasz, K - Apheliotosz, DK - Eurosz, D - Notusz, DNy - Libsz, Ny - Zephürosz, ÉNy - Skiron). A szelek ábrái között egy napóra is található, mivel a Sz-ban elsősorban az idő mérésével foglalkoztak (erre utal a Sz. görög neve Horlogium , azaz (nap)óra). Ha a nap nem sütött, vízórát használtak (gör. klepsidra ) - ilymódon az idő mérése szakadatlanul biztosítva volt. A Sz. tetején egy Tritont ábrázoló széljelzőt helyeztek el, aki botjával mindig a megfelelő szélirányt mutatta. A Sz. pontos mása megtalálható a szevasztopoli tengerészeti könyvtárban (a Szinopszkaja-lépcső közelében). Ennek láttán tette fel magának először a kérdést Boldog Bezimjanszkij: "Vajon miért foglalkoztak a görögök ugyanazon a helyen a szelek kutatásával és az idő mérésével? Vajon ez a tudományos szintézis első kísérlete volt, vagy egyszerűen a dolgok természetes felfogása? A kronisták megszokták, hogy az egységes világot végtelen részekre osszák, és ezeknek mindig újabb neveket adjanak. Az anyagot molekulákra osztják, az időt múltra, jelenre és jövőre. De csak az egység létezik. A régi evenkek úgy fogták fel az időt, mint egy embert, akinél az alkotórészek egysége az élet és az egészség alapja. És vajon mi tarthatta vissza a görögöket attól, hogy az időt és a szelet éppolyan szétválaszthatatlannak tekintsék, mint a jobb kezet a baltól, a tegnapot a holnaptól? És még ha a görögök az időt szélnek tekintették is és a szelet időnek, ezzel nem volt se inkább se kevésbé igazuk, mint azoknak, akiknek a vizsgálódásaiban a ventillátor, az órás és a darab papír, amelyen ezek a sorok állnak, egymás mellé kerülnének. Minkowski és Einstein végül is eljutott a homogén négy dimenziós idő-tér gondolatához."

Táblahegy - 1.(Mensa) Csillagkép közvetlenül az égbolt déli sarkának közelében, a déllel és a déli széllel kapcsolják össze.

2. Hegy Afrika délnyugati részén (Dél-Afrikai Köztársaság), a Tábla-öböl déli partja felett 1087 m magasságban emelkedik. Kiváló tájékozódási pont. A T. formája, ahogy a neve is mutatja, egy asztalra emlékeztet. A hasonlóságot egy "asztalkendő" is erősíti, egy fehér orografikus felhő, amely délnyugati szél esetén a T. tetejére telepszik. Az északi lejtőnél az "asztalkendő" vízesésszerűen lecsapódik, anélkül hogy leérne a hegy lábához. Az "asztalkendő" erős szél feltámadásának előjele. T. a lábánál elterülő Fokváros jelképe. Sokszor magára vonta tudósok és turisták, anemofilek és kronisták érdeklődését egyaránt. "A T. - írta Haddock - nem olyan érdekes egy geológus vagy speleológus számára, mint más hegyek. Mégis csodás színjáték! Szemünk előtt egyszerre megelevenedik minden évszázad, amelyek folyamán e hegy egykor magas csúcsát az idő lekoptatta, lehordta, leszaggatta, míg olyan lapos nem lett, mint egy asztal lapja. De ezek az évszázadok elmúltak, özönvíz előtti lények és emberek élték át őket, és hogy holnap mi lesz, hogy megéljük-e a következő napot vagy sem, azt senki sem mondhatja meg teljes biztonsággal. Mert még maga a T., ez a kolosszus is egy másodperccel azután, hogy végigírom ezeket a sorokat, a semmibe zuhanhat."

Tájékozódási pont - Valami ismert dolog, aminek a segítségével az ember meghatározhatja helyét az időben, a térben, az emberi társadalomban stb. T-ként szolgálhat bármely tetszés szerinti tárgy vagy jelenség, ha a rá vonatkozó információk már ismertek a tájékozódni akarók számára. Példák a T-ra: a Táblahegy, felkelések dátuma, egy katonai személy vállapja. Példák egy T. használatára: "Ez a Táblahegy, tehát a lábánál Fokvárosnak kell lennie". Lehetséges a fordított sorrend is: "Ez Fokváros, tehát efölött kell lennie a Táblahegynek".

Egy T-tól elvárható a változatlanság és a megismerhetőség. Hérakleitosz szerint azonban "Minden folyik, semmi sem állandó", és ami az egyiknek megismerhető, a másiknak megismerhetetlen lehet. "Egy afrikai professzor ismerősöm - idézte fel Haddock - buzgón bizonygatta nekem, hogy a zebrának fehér alapon fekete csíkjai vannak, nem pedig fehér csíkjai fekete alapon, de én kitartok az ellenkező véleményem mellett."

Újkor - 1. Időszak, amelynek számítását új naptár (új stílus) szerint végzik, amit sokszor az anemofilek vezetnek be felkelések után azzal a céllal, hogy legalább ily módon megszabadítsák a jövőt a múlttól.

2. Korszak a történelemben, amely az első polgárfelkelésekkel kezdődött. A kronisták emelik ki, hogy hangsúlyozzák a közelmúlt egységét a múlttal, figyelmen kívül hagyva az idő általános egységét. (Egyébként a legközelebbi múltat hasonló célzattal legújabb kornak nevezik.)
 
 

Végtelen - kategória, amelyet a kronisták és az anemofilek egyaránt használnak, bár egyikük sem adott róla megnyugtató definíciót és leírást. A V-re a következő kölcsönviszony jellemző: Minden végtelen számú része maga is végtelen, azaz a V-nel egyenlő. Már a Nagy Anemofób is erre a következtetésre jutott, amikor először tette fel a kérdést: Mi hosszabb, az egyenes vagy a sugár?... A V. jellemzi az ÓRÁS minden tulajdonságát. Mindenhatósága magában foglalja a lehetőséget minden része (minden teremtménye), köztük az ember számára, hogy vele egyenlővé váljék. A V. kategóriáját tulajdonítják ezen kívül a térnek és az időnek is, de ezzel távolról sem ért egyet minden kronista.

Vertograd - 1. (ószláv) - Paradicsom, a Boldogok szigete, Csodaország számos nép elképzelése szerint. A V-ről szóló leírásokban az embereknek a jobb életre vonatkozó elképzelései tükröződnek. Senki sem tudja pontosan, hol található. V. létezését összekapcsolják az idők kezdetével, az idők végezetével, vagy egyszerűen csak e világ határain kívül képzelik el - ilyenkor V.-t istenek, a halottak szellemei és más természet feletti lények lakják. Az emberek igyekeznek V-be eljutni, oda, ahol nincs idő (ld. fent), ahol mindenki boldog, és ahol mindig ugyanaz a szél fúj (Homérosznál Zephürosz).

- 2.("Szélország", "A szelek pólusa", "Szélvidék") - általános elnevezés olyan területekre, ahol erős és gyakori szelek uralkodnak, vagy olyan területekre, ahonnan a szelek jönnek. V. gyakorlatilag a föld minden szegletében van. Példa V-ra a Szelek völgye Kína északnyugati részén, az Everest csúcsa, amit a "Szelek királynőjének" hívnak, gyakorlatilag egész Patagónia (a "Viharok földje"), a Keresztély Herceg öböl Grönlandban, Namíbia fővárosa, Windhoek ("Szélvidék") stb.

Wawydwereld , Willem - (szül. 1921 Windhoek, Namíbia) - dél-afrikai történész. Tanulmányok Dél-Afrika őstörténetéről, Garamantidáról és az ókori Görögországról. Hozzá íródott Boldog Bezimjanszkij leveleinek jelentős része.

Zárszó: óra - időmérő szerkezet. Különböző Ó-k ezt eltérő pontossággal teszik. Az Ó. gépezete azonban csak azt képes mérni, hogy egy adott pillanattól kezdve mennyi idő telt el, például a rugó felhúzásától kezdve. Ahhoz, hogy az Ó-n mutatott idő amilyen pontosan csak lehet, megközelítse az abszolút időt, (tehát azt az időt, amit egy meghatározott helyen a többi óra mutat) be kell állítani, vagy át kell állítani, például időzóna-váltásnál.

Boldog Bezimjanszkij így kommentálja ezt a kérdést Wawydwereldhez írott egyik levelében: "Gondoljunk csak arra, milyen könnyen hagyja magát megoldani az idő feletti uralom kérdése az Ó-mutató segítségével. Emlékszem, hogy az iskolában sokszor mind előreállítottuk 15 perccel az óránk mutatóját az osztályban, hogy meggyőzzük a franciatanárnőnket, hogy az ő órája késik, és hamarabb hazamehessünk. Az ember mégis azzal gyötri magát, hogy nincs hatalma az idő felett, és ezt is tökéletlensége további bizonyítékának tekinti. És itt az az érv nem segít, hogy egyszerűen csak nem tudjuk, hogy irányíthatjuk az időt. Mert ha valamit nem tudunk, akkor azt is tökéletlenül nem tudjuk. Nem marad más, mint azzal vigasztalni magunkat, hogy ez az ÓRÁS szándékai szerint van így, aki mindent egyesít magában: tökéletességet és tökéletlenséget, tudást és nem-tudást, a világ kronologikus és egyidejű észlelésének képességét, uralkodást és nem-uralkodást az idő felett."

KARÁDI ÉVA FORDÍTÁSA

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta


C3 Alapítvány        LETTRE - EPA

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret