BOZSIK PÉTER - KARÁCSONYI PETRA - CSANTAVÉRI ORLANDÓ
Karácsonyi Petra (neve természetesen álnév, a szülők kérésének tettem eleget ezzel) 1966-ban-ban született Szabadkán. Általános iskoláit Csantavéren, középiskoláit Szabadkán végezte. Az Újvidéki Bölcsészettudományi Karon diplomált 1991-ben, majd az ELTE-n hallgatott néprajzot. 1999 tavaszán autószerencsétlenség áldozata lett. Diplomamunkáját (Csantavéri népi emlékezet) és a két, fekete fedeles füzetet az édesapja küldte el e sorok írójának. A füzetek érdekessége, hogy a történetek többsége eredetileg is a versbeszéd technikáját követi. A címet, Csantavéri Orlandó, magam adtam. (A közreadó)
Apám mesélte
amikor auschwitzban járt
akkor hitte el igazán a holocaustot
a szakszervezet vitte el üdülni
így járta be fél európát
németország svájc
a kutyaszaros párizst nem szerette
ez még a hetvenes évek első felében történt
később ahogy fogyott tito
húszmilliárdja
jött az olcsóbb keleti tömb
csehszlovákia lengyelország
a legvégén szerbia banjái
arandjelovac soko banja
gyógyfürdői
a lengyel út egyik állomása volt
auschwitz
szerettem ezeket az utakat
mert mindig különös ajándékokkal tért haza
mikor megláttam a gyerekcipőket
precíz németséggel sorba állítva
már elkezdett kavarogni a gyomrom
a filmvetítés legelején kimentem
mondta
azokat a cipőket utólag
nem lehet úgy odatenni
ilyenkor mindig megcsóválta a fejét
ezen a lengyel úton kefélte meg
egy ottani fejes feleségét is
valami testvérvállalat üzemmérnökének nejét
egonnak hívták
amire csak azért emlékszem
mert én írtam meg neki a csantavéri templomot ábrázoló
képeslapot
dobro sam stigo dom
stevan
félrelépését csak később mesélte el nekem
kamaszkoromban
mintegy mellékszálaként
szexuális nevelésemnek.
*
Hát azt a kis lökött srácot
sosem felejtem el
jó ha megvolt tizennyolc
ha bepöröl még börtönbe kerülök
hogy megerőszakoltam
de ilyen mohón nem
kapaszkodott belém senki
mindenáron azt akarta
hogy én legyek fölül
olyan nevetségesen ügyetlenkedett
azt hittem
menten elnevetem magam
utána úgy éreztem magam
mintha farkaskutya marcangolt volna szét
egy rózsabokorban
jóval később
csak jóval később
már otthon
saját gyerekkori ágyamban
lágyultam édes dallammá
mintha csak fehér angyalujjak
pengetnék testemen egy hárfa húrjait
*
A csantavéri zsidó temető
a lőwy-ház udvarában található
sosem volt bátorságom bekopogni
hogy megnézzem
pedig volt idő mikor rendszeresen
jártam a temetőket
újvidéken a temetőn keresztül vitt haza utunk
a trafikszobába
ahol reggelre úgy fagyott be a víz a lavórba
hogy nem lehetett kiütni belőle
csantavéren is sokszor jártam temetőbe
gyönyörködtem és szörnyülködtem
a mauzóleumok pompáján
ritkábban egyszerűségén
mértéktelenségén és szellemi sivárságán
(a csantavériek nem tudják
nem akarják tudomásul venni hogy isten
nem szereti a giccset)
nem véletlen hogy egyik szemináriumi dolgozatom
témáját innen választottam
a csantavéri kistemető sírfeliratainak helyesírási problémái
(gazsi pap is ide temetkezett
a szegények mára bezárt temetőjébe
talán hogy jobban mutasson óriási mauzóleuma
a nagytemető a tehetősebbeké volt)
bár nem én írtam meg
hanem margit istván alias pityóka
(mellesleg református)
a bácsfeketehegyi sörfolt könyvkiadó
(idézet az impresszumból:
megjelent egy példányszámban az ára
egy konyak vagy valami más)
főszerkesztője
nem mertem bemenni a zsidó temetőbe
bekopogni ismeretlenül egy házhoz
amelynek udvarában temető van
a lőwyek is elköltöztek csantavérről
jólmenő pékséghálózatuk van szegeden és környékén
(unokahúgom is ott dolgozik)
így folytatják a csantavéri zsidó hagyományt
ha van ilyen
hiszen az első malmokat zsidók építették ott
a múlt század szabadka környéki két antiszemita
botránya közül csantavérhez fűződik az egyik
dankó takács jános megvádolta
fürst sámuel gabonakereskedőt
hogy legyilkoltatta kiskorú öccsét
és vérét rituális célokra fölhasználta
a szabadkai hatóságok pártatlanságának köszönhetően
az ügyre hamarosan fény derült
az elveszett gyereket sértetlenül megtalálták
zenta környékén
ahogyan azt klein rudolftól megtudhatjuk
a múlt és jövőből
a közelmúltban mikor ismét otthon jártam
a panoráma nevű kocsmában
amelyet a csantavériek nemes egyszerűséggel
csak pinarámának neveznek
asztalomhoz tántorgott kalmár
aki a foglalkozására nézve molnár
a fidelinkában dolgozik
így hívják a malmot
és azt mondta eladtátok az országot a zsidóknak
az elnökötök is zsidó
melyik akartam kérdezni
de átölelt
százötven kiló antiszemitizmus
nem semmi ahogy pesten mondanák
megtartottam
ám nem jutottam szóhoz
hatalmas zsíros mellkasa az arcomra tapadt
nagy nehezen kibontakoztam az öleléséből
kiszédelegtem a kocsmából
kicsit részeg voltam magam is
a töméntelen töménytől
(pelinkovác)
anyám minibiciklijére pattantam
és egészen hazáig a sajtó és a médiák
hatalmáról morfondíroztam
mondhatom nem jutottam semmire
otthon a csantavéri újságban még elolvastam
hogy a nobel-díjra előterjesztett
zsidó származású biológus
dr. yoel margalith
aki baktériumokkal irtja a szúnyogokat
és akit a nagy utcáról hurcoltak el auschwitzba
jövő nyáron eljönne üdülni hét napra
szülőfalujába egy ismerős családhoz
miután a ben-gurion egyetemen kidolgozzák
hogy a biológiai szúnyogirtás
fegyvere bevethető-e
bácskában.
*
Gazsi, a pap
rendes nevén gáspár menyhért
prédikációit jó lenne beszerezni
ha lejegyezte azokat egyáltalán
a nők nem kedvelték
mert asszonyállatoknak nevezte őket
a legfőbb rossz hordozóinak
és mindig arról beszélt hogy bűnbe viszik az embert
ami alatt természetesen a férfiakat értette
hatvanháromban még élt
ő keresztelt meg
keresztanyám szerint visítottam mint a vágási malac
gáspár atya
(csak a háta mögött nevezték gazsinak)
negyvenegyben a magyarok bevonulásakor
megmentette néhány szerb család életét
akik nála kerestek menedéket
mondván hogy ezeknek az embereknek
nincs más bűnük csak az hogy szerbek
a magyar csendőrök engedtek a felsőbb hatalom
földi helytartójának
gáspár atya hű volt szent antal hagyományához
szinte remeteként élt a paroklyán
ahogyan a keresztény szerzetesség megalapítója
a hiúság halála után legyintette meg
a mára már használaton kívüli kistemetőben nyugszik
kicsinek épp nem mondható mauzóleumában.
*
Így emlékszem
arra a nőre, akinek haja Kóbor Jánoséra,
az Omega együttes énekesére emlékeztetett.
(Akkoriban ez volt a kedvenc zenekarom.)
Egy kisvárosi ifjúsági házban jöttem össze vele,
bár ha pontosabban fogalmaznék,
akkor a határozatlan névelő helyett
nyugodtan használhatnék határozottat is,
hiszen mégiscsak a szülővárosomról van szó,
amely tulajdonképpen nem is város, hanem falu,
csak a lakosságának számából lehetne kisvárosra asszociálni.
De hát nem lehet. Nevezzük a falut Cc.-nek.
Szóval ifjúsági ház, Kóboros, ondolált szőke haj,
bőrnadrág, levegőáramlás, ahogy csaptam neki a szelet.
Végül legényszobámba csaltam,
illetve hát jött a barátnője is a barátommal.
Akkor még udvarias fiú voltam, az övéké lett az ágy,
a miénk meg egy lukas úszópárna a szoba másik sarkában.
Nem kellett sokat vacillálni, és ez nekem nagyon tetszett,
kezdő voltam akkoriban még ebben a sportágban.
Hogy is hívják, kefélés.
Igaz, később sem tanultam meg nőknek udvarolni.
(Bár ebben minden alkalommal mindenki kezdő,
mondja nőcsábász barátom.)
A rossz tapintású műbórnadrágot is viszonylag
gyorsan lecibáltam róla, a többit már előbb,
de ez volt a legnehezebb, erre határozottan emlékszem,
meg arra is, valahogyan túl közel kerültünk a falhoz,
és a ritmikus mozgásnál a homlokom állandóan beleütődött.
Puha tenyerével igyekezett tompítani a becsapódást.
Kevés eredménnyel, mert roppant hevesen
és erőteljesen működtem, ahogyan az egy tizenhét
éves kamaszhoz illik.
Mikor elélveztem,
a barátom és a másik csaj már nem voltak az ágyon.
Mondtam neki, menjünk akkor mi föl.
Azt szerettem volna mindenáron elérni,
hogy rám üljön. Egyre azt suttogta,
hogy nem tudod, nem tudod,
de aztán csak összejött valahogyan a dolog.
Hazáig kísértem. Útközben derült ki,
hogy huszonhat éves, Németországban él,
és gyerekekre vigyáz, abból él. Barátom,
aki bevallotta, hogy neki még egy nyomorult petting sem jött össze,
nőügyekben jártasabb lévén, megkérdezte,
hogy milyen volt. Válaszomra, hogy mit gondolsz,
milyen lehet egy huszonhat éves csajjal kefélni,
eltátotta a száját.
(Nagyon büszke voltam magamra.)
Koton nélkül basztatok, mi?, kérdezte. Igen, mondtam.
És mi van, ha fölcsináltad? Semmi, mondtam,
a bíróságon majd azt mondom, hogy megerőszakolt.
Még kiskorú vagyok.
Így emlékezem.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta
http://lettre.c3.hu