stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Liliane Wouters


A harkály

Testem lombjában lakik,

Folyton kopogtat belülről.

Nem hallom, de valamit

Mindig érzek, egyre nyüstöl.

Szédült csákány, föl-le jár,

Bontogatja ágam, törzsem,

Szívként dübög a madár,

Hogy a mértéket betöltsem.

Nem hallom, de sose áll,

Alvó véremet fülembe

Terelgeti, kalapál,

Csőre ott visszhangzik egyre.

Csontomig átjár a fagy

Megsejtvén, hogy mit tesz értem,

Aprólékosan halad,

Éltet és feléli létem.


A fagy

Lélekgyémánt, benti tűz

Lángja érlel drága szénné,

Melyet nappá válni űz,

Vágya hajtja csillagfénnyé

Lenni. Éles testű kő,

száz arc írja képedet,

csiszol téged. Hol a fő,

melyik él a lényeged?

Jég, melyet az áradat

Formál, kristályrózsa, téged

Nem fog csak a por, magad

őrzöd szikrázó erényed

Csorbítatlan. Ha veled

Karcolódik mész vagy márvány,

őrzi érintésedet

Léte hieroglifáján,

De színedre semmi kéz

Soha még jegyét nem véste,

Földi erő arra kész

Nem volt még, hogy tükröd érje.

Érzem forgó lángodat,

Hordalék alján a kincset,

Fordított hegycsűcsokat

látok, s tükroződni mindet

Lapjaidban, s ím lehet

Sejtenem testem sötétje

Mélyén az óriás szemet,

ahogy néz az égi fénybe.

Az éhség dala

Éhség húsra, szerelemre,

Könyörtelen testi űr,

S a többi, mi tépked egyre

Belül.

Éhség éhségre, vad étvágy,

Éhség semmiért, gyönyör,

Folyton üres öröm és vágy

Gyötör.

Lélek szomja, mennyi meddő

Vágy, melynek minden kevés,

Testedben meg ott a seprő...

Na és.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következő címre: lettre@c3.hu
 
 


     

Tartalomjegyzék [Lettre 28. szám (1998. Tavasz)] Kezdőlap

stílus 1 (fehér) stílus 2 (fekete) stílus 3 (epa)

+ betűméret | - betűméret